Családcsoportunkban már hagyomány, hogy a nyári időszak alatt felkerekedünk, elutazunk és együtt töltünk pár napot. Idén sem volt ez másképp, július 13-17-ig Máriapócson voltunk öt családdal.

Sikerült olyan időszakban mennünk, amikor nem volt semmilyen zarándoklat, ünnep, így a zarándokszállás csendjét csak eleven gyermekeink verték fel. A reggeli és esti imákat, elmélkedéseket Véseiné Szőlősi Réka állította össze és vezette. Igyekeztünk a napokat tartalmas programokkal kitölteni. Eljutottunk a nyíregyházi állatkertbe, meghódítottuk a sárospataki várat, Sátoraljaújhelynél a bátrak átkeltek Európa leghosszabbnak mondott függőhídján. Debrecenben bejártuk a híres nagytemplom zegét-zugát, és a templom tornyából megcsodálhattuk a város látképét, a kisebbek pedig a nagyerdei játszótér fantáziagazdag játékaival ismerkedhettek meg. Egyik délelőtt a zarándokházban élő Márk testvér élvezetes előadásában hallgathattuk meg Máriapócs, a kis fatemplom és a kegyhely történetét, az ott történt csodákat, valamint megnézhettük a bazilita rendház múzeumát is. A kegyhely templomában együtt imádkoztunk, énekeltünk, lelkileg töltekeztünk.

Vacsora után a gyerekek fociztak a zarándokház kertjében, majd sötétedés után a társasjátékoké lett a főszerep. Sokat nevettünk, beszélgettünk. Az idő pedig gyorsan telt, jó lett volna picit megállítani, hogy mindenre legyen elég idő. A hazautazás napján feltöltődve, élményekkel gazdagodva tértünk haza.

Siklósné Pechan Szilvia

Mint énekes növendéknek az volt a legnagyobb élményem, hogy tarthattam egy kis „koncertet” a magyar 80-90-es évek rock slágereiből (Pl.: Edda: Hűtlen, Demjén Ferenc: Sajtból van a hold, Ákos: Fénybe nézz). Nagy megtiszteltetés volt számomra a közösségünknek énekelni. Köszönöm Szőllősi Rékának a zenei segítséget, aki próba nélkül is remekül kísért gitáron.

Carlo S. Girotti (Siklós Ádám, 15 éves)

 

Hálásak vagyunk, hogy évről évre eljutunk a Názáret családcsoporttal kirándulni és ez idén egy újabb hely volt Magyarországon, ahol még nem jártunk. A görögkatolikus Máriapócsi Nemzeti Kegyhelyen töltöttünk el öt napot.

A csodaszép díszes templom elvarázsolt minket szépségével, a kegykép több, mint 300 éves történetével, melyet részletesen meghallgattunk a Zarándokházban élő és ott szolgáló Márk testvér előadásában. A kegytemplomban II. János Pál pápa is végzett Szent Liturgiát 1991-ben. Közösen imádkoztunk a könnyező Istenszülő ikon előtt, majd csendben egyéni imákat is megfogalmaztunk.

Mivel Szegedtől sokat kellett utaznunk a Nyírségig, betábláztuk napjainkat, hogy eljussunk a környező nevezetességekhez. Jártunk a Nyíregyházi Állatparkban, a Debreceni Református Nagytemplom tornyában, megnéztük a Sárospataki Rákóczi-várat, amely az 500 forintoson szerepel és átsétáltunk a sátoraljaújhelyi függőhídon. Ez utóbbi a Nemzeti Összetartozás Hídja, amelynek a hídfői közötti támaszköz kerek 700 méter, így e tekintetben – mint megtudtuk – a világ leghosszabb függőhídja. 83 méter magasságban feszül két hegy között, így volt, aki nem mert átmenni rajta.

A reggeli és esti imák mellett nem maradtak el a közös esti beszélgetések, társasjátékozások sem, mely a gyerekeink kapcsolatait is mélyítették, Istenben táplálták. Boldog vagyok, hogy idén is ennyi lelki élménnyel gazdagodtunk.

Hazafelé már külön-külön utaztunk. A mi családunk ellátogatott a debreceni Déri Múzeumba, hogy megnézzük a Munkácsy Krisztus-trilógiát, amely a szegedi Munkácsy kiállításon nem volt látható. Lehengerlő élmény volt. Ez a kirándulás idén nyáron is feltöltött minket lelki táplálékokkal, melyről eszünkbe jut az Úrral való egység imája: „Imádott Jézusom! Lábunk együtt járjon, …”

Móczárné Kiss Gabriella

 

A közös kirándulásunkon sokat jelentettek nekem a reggeli és a napot lezáró közös imák. Jó volt érezni, hogy a többi szülő is figyel a saját gyerekeinkre: jó szóval, példával is támogatnak, erősítenek minket, ha lelkileg kissé elfáradunk. Sokat jelentett az a tudat, hogy nem vagyok egyedül, egymás „terhét is hordozzuk” – ahogy Pál apostol is buzdít minket.

Véseiné Szőlősi Réka

„Akik az Úrban bíznak, erejük megújul,
szárnyra kelnek, mint a sasok,
futnak, és nem lankadnak meg,
járnak, és nem fáradnak el.”
(Izajás 40,31)

Kedves Közösségünk! „Nagy örömet hirdetünk nektek” (Annuntio vobis gaudium magnum) ez a pápaválasztó konklávé befejező mondata, amikor az új egyházfő személyét kihirdetik. Bennünk is ilyen nagy öröm volt június 21-én, szombaton, amikor három házaspár mondott igent arra a meghívásra, amit a HH szegedi közösségének felelősi szolgálata jelent.

A Szekszárdról hozzánk érkező Simon Juli és Béla mélyen megérintő bevezetője áthatolt a közösség feszült várakozásán, és tanúságtételük nyomán csodálatos igenek születtek mindannyiunkban. A jelölhető párokkal mi magunk is rácsodálkozhattunk a megmagyarázhatatlanra: Mózes történetében miért is gyullad ki egy csipkebokor, amikor nem szokása? Tudunk-e ilyen rácsodálkozó kíváncsisággal élni egymás felé házasságunkban, istenkapcsolatunkban? Az előadást követő szentmisében átimádkozták döntésüket arról, hogy vállalják-e a jelöltséget a régiófelelősi szolgálatra. S lám, három házaspár – Mózeshez hasonlóan – meghallotta nevüket a megszólításban, s IGEN-t mondtak a jelöltségre. Ezek után a Teréz anya templomban jelenlévő szavazásra jogosult 21 házaspár és 2 pap szavazatai alapján a helyi közösségünk új felelősei a következő 3 éves időszakra Pap Laci és Seres Kriszta lettek!

Jól ismerjük és szeretjük őket. Itt élnek Újszegeden, felnevelték 7 gyermeküket, és immár unokákkal is büszkélkedhetnek. Tíz éven át jártunk az általuk szervezett dunaszigeti vízitáborokba, ahol fantasztikus házaspári tanúságtételekben volt részünk, sőt még a délutáni evezéseink is házasságépítőkké váltak. Ezt – az új felelős pár kezében látható pápai áldást – a helyi közösségünk megszületésének 20. évfordulójára még Ferenc pápánktól Pálfai Zoltán atya kezdeményezésére kapta meg a HH dél-alföldi közösége. Paffyval mély lelki közösségben jártuk a felelősi utat ebben a három évben. Mi bizonnyal sokat formálódtunk és növekedtünk az Úr követésében ez idő alatt.  Most átadtuk ezt az áldást Krisztának és Lacinak azt kívánva, hogy szolgálatukhoz erőt és bátorságot Jézus tekintetéből és a közösség tagjainak szeretetéből merítsenek. Ölelünk benneteket: Marietta és András, Paffy atyával.

A felelősválasztást követően a templomkertben paprikáskrumpli vacsorával zárult a nap. Köszönet érte a Szöllősi házaspárnak Attilának és Annamarinak és a csodálatos Marikáknak és mindenkinek, aki szívét lelkét beletette a közösség táplálásába!

Találós kérdés: Milyen kapcsolat fedezhető fel az Újszegedi temetőben és az Erzsébet-templom körül végzett favágás, az őzpörkölt és a Kunbaracs melletti Mária öröme tanya között? Egyszerű a válasz: a favágó, Bíró Csaba, akinek tanyáján őzpörköltet ettünk!

Május elsején, Munkás Szent József ünnepén történt, hogy Attila atya szervezésében autókkal mintegy harmincan felkerekedtünk: köztünk a Férfikör tagjai (feleséggel, gyerekekkel), ministránsok, temetői dolgozók. A „Mária öröme” elnevezésű tanya a Bíró család otthona, amely szép példája a közösen megélt hit erejének; annak, hogy férj és feleség közösen elhatározza, hogy az életüket csakis Istennel élik meg, gyermekeket nevelnek és vendégeket fogadnak.

Megérkezésünket követően a családapa elmondta nekünk élete korábbi sötét és mély kanyargóit, és hogy miként jutott a megtérés útjára, majd arról, hogyan szolgált Böjte Csaba testvér munkatársaként. Ott ismerte meg későbbi feleségét, Cecilt, aki tíz gyermek nevelőjeként állt helyt egy erdélyi lakóotthonban. Szentségi házasságra léptek, és e tanyán kezdték meg közös életüket, s immár 6 saját gyermekükkel élik meg nap mint nap az Isten gondoskodását. Megható volt megtapasztalni azt a nyitottságot, ahogy arról meséltek, hogy mennyi mindenki fordul meg náluk töltekezni ebből a szeretetből. Ezt mi magunk is megtapasztalhattuk. A legkisebb lányok megmutatták nekünk a saját pónijaikat, melyet – Csaba elmondása szerint – azért kaptak, hogy inkább a lovakról való gondoskodást tanulják meg, minthogy bent a szobában a számítógépek előtt ragadjanak. A lányok igazi cirkuszi bemutatót tartottak nekünk, szőrén megülve a lovakat. Mi, felnőttek meg csak hüledeztünk az ügyességükön.

Szabadtéri oltár is épült a tanyán, ahol alkalomadtán csoportok ünneplik az Eucharisztiát. Nekünk Attila atya tartott szentmisét, és a ministránsok és énekesek tették felemelővé az ünnepet.

Ezt követően pedig az ínycsiklandozó illatok felé vonultunk, s egyre izgatottabban vártuk a közös ebédet. A bográcsban főzött őzet Bodó Ferenc testvérünk, tiszaszigeti gazdálkodó ajánlotta fel e szép alkalomra – köszönet legyen érte! Nem csalódtunk házigazdánk szakácstudásában, a pörkölt igazán finom lett. A jóízú ebéd után a visszaindulásig megmaradt időben telihassal könnyen ment a beszélgetés és tapasztalatcsere egymással. Ajándéknak éltem meg az őszinte megnyílásokat, a baráti beszélgetéseket, a sokszínű tapasztalatok megosztását. A mindeneket teremtő, fenntartó és gondunkat viselő Isten mindenütt jelen, de a Vele való találkozásra nekünk kell felkészülnünk. Ezen a napon megtapasztalhattunk, hogy Krisztus szeretete gyűjtött egybe minket a „Mária öröme” tanyán, Bíró Csaba családjánál. Ezúton is köszönjük befogadó szeretetüket.

Szendrényi András

Január 22-én a Férfikör tagjaival a „Művészetre nevelés a családban” címmel tartottuk idei évi első alkalmunkat. Erre az alkalomra ifj. Brzózka Marek társunk készült, mint aki közöttünk e témában leginkább szakavatott; őt faggattuk, aki remek szemléltetéssel vezetett minket végig a művészeti korokon, és türelmesen állta a sarat kérdéseinkkel szemben. Jó volt őt hallgatni, ebből a felvezetésből is jó hangulatú beszélgetés kerekedett, mint általában ezeken az estéken.

Az interaktív esten megpróbáltuk a különböző korok jellemző műalkotásait időrendi sorba állítani, több-kevesebb sikerrel. Szerencsénkre ezt a témát sem tudtuk teljesen körül járni, így folytatjuk a következő alkalmakon.

Idén immár a negyedik éve, hogy megalakult a plébánián a Férfikör. A kéthetente szerdánként tartott találkozókon olyan témákról beszélgettünk és vizsgáltunk férfiszemmel, mint pl. hogy miként juthatunk el a kitűzött céloktól az eredményes megvalósításig, vagy hogy ehhez honnan merítünk motivációt, illetve mi hogyan motiválhatunk másokat. Olyan témák is előkerültek, mint a papi nőtlenség valamint beszélgettünk az egyház helyzetéről és ebben egymás támogatásáról is, és még sorolhatnám, mennyi értékes eszmecsere van mögöttünk.

A közösségünk fiatal tagjainak frissebb látásmódja és a régebb óta fiatalok bölcsessége egyaránt teszik gazdaggá és teljessé ezeket az estéket, arról nem is beszélve, hogy valamennyien más-más életpályával, hivatással, egyéniséggel érkezünk, így a különböző megközelítéseink az estét még jobban színesítik, de ugyanakkor jól fel is építik azt. Így minden alkalom – egymás jobb megismerése mellett – tanulás saját magunkról, egymás támogatása férfihivatásunk erősítésében és megélésében, és valódi élmény – talán nem titok, hogy bort is kóstolunk. Jó találkozni, és mindig öröm, ha az alkalmakon kívül is üdvözölhetjük egymást.

Tallósy Koppány