Kórusok közös hangversenye a Mária-napokon (videó)

A múlt század harmincas éveire visszamenő töretlen hagyomány szerint Szűz Mária születésnapjától (szeptember 8: „Kisboldogasszony” ünnepe) névnapjáig (szeptember 12: „Szűz Mária szent neve”) úgynevezett „Mária napokat” tartunk Újszegeden. Ennek keretében az esti szentmisék és különböző lelki programok mellett zenés áhítatra is sor kerül.

Idén szeptember 10-én, vasárnap, nagyszabású kórushangversenyt tartottunk. Hallhatták templomunk Szent Cecília kórusát Szántó Lajosné vezényletével, a Szegedi Szülők Kórusát Berényiné Ale Krisztina, valamint a Szkóla Gyermekkórus és Zenekar műsorát Pechan Zoltán vezetésével.

Az előadás különlegességét adta, hogy a kórusok együtt is énekeltek, közös műsorszámok előadásában. Kórusaink kis létszámú együttesek, ez korlátozza az előadható művek számát. Ez adta az ötletet, hogy ha összefogunk, együtt „nagy” kórust alkothatunk, így nagyobb szabású műveket is megszólaltathatunk. Ismerjük a Szent Ambrusnak tulajdonított mondást: „aki énekel (a templomban), az kétszeresen imádkozik”. Ha összefogunk, megsokszorozhatjuk énekes imádságunk erejét, közösen szebben zeng az Isten-dicséret! Úgy véljük, szeptember 10-én este igazán nagy élményt adhattunk nagykórusunk zengő énekével!

A szentmise után a Szkóla Gyermekkar kezdte a zenei szolgálatot. Egy kevésbé ismert erdélyi Mária-népéneket énekeltek a kis énekesek: „Boldogságos asszonyunk, Szűz Mária…”

A Szegedi Szülők Kórusa évek óta plébániánkon tartja próbáit. Szívesen vesznek részt plébániai közösségünk rendezvényein, énekükkel színesítve azokat. Először Wolf Péter „Ave Mária” című művét énekelték. Ez a mű nem a sokak által megzenésített „Üdvöz légy” imánk. Szövege a Szűzanyához való viszonyunkról, a rátalálásról, az iránta érzett bizalomról és segítségéért kifejezett hálánkról szól. A kórust Lucz Ilona DLA zongoraművészünk kísérte orgonán.

Ezután a sokunk által ismert „Glória szálljon az égbe fel” kezdetű négyszólamú kánont adták elő. A négyfelé vált kórus – a két oldalsó oltár és a főoltár két oldalára helyezkedve – bezengte az egész templomot!

Templomunk Szent Cecília Kórusa nagy részt vállalt a Mária-napok zenei programjában. Már szeptember 8-án énekes szolgálatot teljesítettek a misén és utána az áhítaton. 10-én ugyancsak énekeltek a misén, majd utána, fáradságot nem ismerve, hangversenyünkön hallhattuk szép éneküket

Önálló műsorukat Kodály Zoltán Ave Mária című kórusművével kezdték. Kodály már fiatal korában több Ave Mariát komponált különböző előadóegyüttesekre. A kéziratos partitúrákból tudjuk, hogy a mű 1898 októberében, tehát még Kodály nagyszombati diákkorában keletkezett.

A kórus második műsorszáma Varga László: Mária-himnusz c. műve volt. Varga László atya, a Váci Szent Cecília Kórus karnagya, egyházmegyei zeneigazgató, az Országos Magyar Cecília Egyesület igazgatója. Zeneszerzőként számos egyházi művet komponált.

Az orgonaszólamot mindkét műben Dr. Lucz Ilona játszotta. Ez alkalommal is köszönjük közreműködését, aki mindig lelkesítő segítője, sokszor résztvevője és szervezője plébániánk zenei eseményeinek.

A következő mű a két felnőtt-kórus és a zenekarközös előadásában hangzott el. Peter Benoit: „O gloriosa virginum” kezdetű kórusműve következett. Peter Benoit az 1800-as években élt, belga zeneszerző. Az „O gloriosa virginum” kezdetű kórusmű egy középkori Mária himnusz, melyet sokan megzenésítettek.

A zenés áhítat érzelmi és zenei csúcspontjának Rossini: „Hit, Remény Szeretet” című, háromrészes kórusművét szántuk. A művet a három kórus együttesen adta elő a zenekar közreműködésével. Előadásának célja volt a kórusok összefogása, közös zenei élmény átélése és átadása a közösségnek. Komoly, nehéz feladatot adott a kórusoknak, de a mű szépsége megérte a fáradtságot. Fontosnak tartom, hogy a kis szkóla-énekesek a zsoltárok mellett néha nagyobb, felnőttesebb műveket is énekeljenek. Számukra igen nehéz feladatot jelentett már a mű hosszúsága is, de lelkesen tanulták, és a felnőttekkel együtt dicséretesen helytálltak az előadásban. A szeretet-tételben Nagy Ágnes énekművész szép hangjában, átélt előadásában gyönyörködhettünk. Reméljük, hogy a „három isteni erényt” megzenésítő mű szép szövegével és gyönyörű dallamaival segített lelkünkben fölkelteni hitünket, Istenbe vetett reményünket, Isten és embertársaink iránti szeretetünket. Rossini a művet egyneműkarra és zongorára írta. A zenekari átiratot Tamás G. Alajos készítette, 1958-ban. Külön köszönet jár a zenekar tagjainak, akik között most több „külső” kolléga segített a mű előadásában.

A közös éneklésen sikerén felbuzdulva szeretnénk a jövőben is a kórusok összefogásával nagyobb műveket előadni.

Köszönjük a karnagyok, a kórustagok és a zenészek lelkes, fáradtságot nem ismerő munkáját.

Pechan Zoltán

A 40 perces koncertet itt nézheti meg újra:

Imádsággal és zenével köszöntöttük a Szűzanyát öt napon át (a prédikációk videói)

Kisboldogasszony ünnepén, szeptember 8-án kezdődtek és Szűz Mária szent nevének ünnepén, szeptember 12-én este értek véget az újszegedi Árpád-házi Szent Erzsébet-templomban rendezett Mária-napok. A hívek az esti szentmisék mellett rózsafüzér imádsággal és énekekkel is kifejezték tiszteletüket a Megváltó édesanyja előtt.

Fotó: Karnok Csaba

Az újszegedi Mária-napok gyökerei az 1930-as évekig nyúlnak vissza – mondta el a Csongrád-Csanád megyei hírportálnak, a delmagyar.hu-nak nyilatkozva Thorday Attila, az Árpád-házi Szent Erzsébet-templom plébánosa. – A Ligetben 1937-ben készült el a lourdes-i kőbarlang, ahol Mária-szobor állt. A barlangkápolnát Glattfelder Gyula püspök szentelte fel; sokak által látogatott kegyhellyé vált. A barlang körül rendszeresen imádkoztak egészen 1967-ig, amikor a kegyhelyet leromboltatták. A Tápai Antal által készített Mária-szobrot a templomba menekítették, ahol ma is áll.

Szűz Mária mint égi édesanya és mint aki Krisztushoz a legközelebb állt az emberek közül, mindig fontos volt a hívők számára, a hozzá való imádkozás a kereszténység kezdete óta szokás. Üdvözlégy imádságunkat főképp a domonkosok terjesztették el a 13. században. A rózsafüzér, azaz az olvasó az imádságba foglalt hittitkok által Jézus életének eseményeit idézi fel Mária szemszögéből. Mintha a Bibliát olvasnánk, innen ered a második elnevezés is – ismertette Thorday Attila.

Aleksza János prédikációja:

A Mária-napok szeptember 8-án, Kisboldogasszony ünnepén, Szűz Mária születésnapján kezdődtek, és Mária szent nevének ünnepéig tartottak.

Pénteken és szombaton két újmisés, Aleksza János kisteleki és Tapodi Krisztián gyulai káplán; vasárnap a két éve felszentelt Kovács Zoltán (aki jelenleg Rómában tanul ösztöndíjasként); hétfőn Kondé Lajos pasztorális helynök, a szegedi dóm plébánosa, kedden Hardi Titusz pannonhalmi bencés szerzetes mutatta be az esti szentmisét.

Tapodi Krisztián prédikációja:

Thorday Attila plébános pénteken kiszolgáltatta a betegek szentségét; a többi napon rózsafüzér imádsággal kezdődött a program.

Gitáros énekkar, kórusok és taizéi csoport is énekelt az újszegedi templomban. A vasárnap esti hangversenyen a templom három kórusa lépett fel, kisgyerekek, fiatalok, felnőttek és nyugdíjasok együtt énekeltek.

Kovács Zoltán prédikációja:

Hétfőn a rózsafüzér-társulatok találkoztak az újszegedi templomban. Az esti szentmisére a hívek magukkal vihették Mária-szobraikat, amelyeket a főcelebráns, Kondé Lajos pasztorális helynök, a szegedi dóm plébánosa a szentmise végén megáldott.

Fotó: Karnok Csaba

Jézus mindig irgalmas és gyógyító szeretetével veszi körbe az embert – hangsúlyozta prédikációjában Kondé Lajos. Arra biztatta a híveket, hogy tartózkodjanak a kevélységtől és a kemény szívűségtől, és ismerjék fel a mindennapokban Isten csodáit.

Kondé Lajos prédikációja:

A Mária-szobrok megáldása után leleplezték a templom legújabb festményét és emléktábláját. A festmény, mely a lourdes-i barlangot ábrázolja, Felföldi Mihály alkotása.

Fotó: Karnok Csaba

Történetét az adományozó, Csermák Zoltán ismertette: nagynénje, Ugri Mária Ilma kalocsai nővér szorgalmazta az 1930-as években az újszegedi lourdes-i Mária-kegyhely megvalósítását, amelyet 1967-ben leromboltattak a kommunisták. A festmény az ő hagyatékának része volt. A barlangban álló Mária-szobrot sikerült kimenteni, ma is az Árpád-házi Szent Erzsébet-templomban áll az újszegedi Madonna. A barlangkápolna emlékét immár Felföldi Mihály festménye is őrzi az utókor számára.

Hardi Titusz OSB prédikációja:

A Mária-napok lezárásaként kedden este énekes taizéi imádságot tartottak. A szentmise keretében a kerek házassági évfordulójukat ünneplő párok külön áldásban részesültek.

Forrás: delmagyar.huSzeged-Csanádi Egyházmegye / Magyar Kurír

Kirándulás a szőregi apátság romjaihoz

Mi, a Pió atya csoport tagjai, egy könnyű, de tartalmas kirándulás lehetőségét kerestük, és így született meg az elhatározás, hogy eljövünk a szőregi Apátság utcában található egyik legrégebbi magyar templom romjaihoz.

Bár az újszegedi plébánia épületétől autóbusszal is könnyen eljutottunk volna Szőregre, de 2 autóval még kényelmesebb volt az utazás. Odaérkezve, kicsit szétnéztünk, ismerkedtünk a tereppel és az ott legelésző birkákkal, aztán János egy verset olvasott fel, majd egy kicsit ismertettük a romok történetét. Érdekes volt felfedezni a magyar történelmi események és az itteni események összefüggését. Közben, hogy könnyebben elképzeljük az akkori embereket, felolvastuk a magyar őskor írásos emlékét: a halotti beszédet.

Végül együtt imádkoztunk hazánkért, városunkért, egyházunk megújulásáért, ami a mai időkben nagyon aktuális. Épp itt, a Szent István intézkedéseiből egykor megszülető Magyar Katolikus Egyház első építményeinek romjainál ez különösen megható volt. Kértük a valamikor itt élt elhunyt lelkeket, akik remélhetőleg már a mennyországban vannak, hogy közbenjárásukkal ők is segítsenek minket. Többek közt az Úrangyala elimádkozásával, Mária igenjével mondtunk együtt újra igent a kereszténységre, a katolikus egyházunkra, majd kértük Isten áldását és mi is megáldottuk városunkat, egyházmegyénket, nemzetünket és Európa népeit.

Az idő gyorsan eltelt, így – bár voltak még arra vonatkozó terveink, hogy mi mindent akarunk megnézni – indulnunk kellett haza. Elhatároztuk, hogy ide még máskor is eljövünk, és alaposabban szétnézünk. Remélem akkor majd többen is részt tudnak venni ezen a programon!

Aradi Márta

A názáretiek Pécsett

A Názáret családcsoporttal idén Pécsen kirándultunk öt napot. Szállásunk a belvárosban elhelyezkedő Ciszterci Házban volt. Hét család vett részt, húsz gyermekkel.

Három napon át Attila atya is velünk tartott. Jelenlétével, előadásokkal és mindennapos szentmisével gazdagította együttlétünket. Előadásában arról beszélt, hogyan tudunk az életben helyt állni Krisztus követőiként. A különböző társadalmi helyzetből származó, különböző vérmérsékletű emberek ugyanarra kaptak meghívást ma éppúgy, mint kétezer éve. Az Egyház, mint szervezeti forma nélkülözhetetlen összefogója a hívő embereknek. A Biblia tulajdonképpen egy közösség tapasztalata, melyet önállóan értelmezni nem szabad. Együtt gondolkoztunk János evangéliuma alapján Jézus nyilvános működéséről, az első tanítványok meghívásáról, a kenyérszaporításról, Jézusról, mint aki jó Pásztorunk. Jézus tanítványának lenni nem csak a fizikai követését jelenti, hanem hogy Jézussal életközösséget vállalunk, ő bennünk és általunk él. Másnap Márk evangéliuma alapján beszélgettünk az első tanítványok meghívásáról, és együtt gondolkoztunk a hivatástudatról és a tanítványságról. Attila atya az alábbi mondatokat is elvetette bennünk: „Aki keres az talál. Ha a jó mag jó földbe hull, jó termést hoz.”

A lelki gazdagodás mellett sokat kirándultunk. Második napunkon a Máriagyűdi kegytemplomhoz zarándokoltunk el, meglátogattuk a Siklósi várat, ami a középkori magyar történelembe repített el minket, megkerültük a Malomvölgyi-tavat, majd ott megpihentünk a parkerdőben. Harmadik napunkon a kisebb gyerekekkel az Éger-tetői kilátóhoz kirándultunk, a nagyobbakkal a Jakab-hegyi Pálos kolostorromhoz, ahová Attila atya is elkísért minket. A negyedik napon a Tettyei Mésztufa-barlang üregrendszereiben kalandoztunk, a Balázs pihenőből megcsodáltuk a szép kilátást Pécs városára, a Havas Boldogasszony-templomban Szűz Máriához imádkoztunk a Havihegyen, majd a gyerekek a Tettyei játszótéren kipróbálhatták a domboldalról leereszkedő csúszdákat, este pedig a kitartó túrázásokért fagyival jutalmaztuk meg magunkat és gyermekeinket Pécs főterén.

A lelki feltöltődés és a közös kirándulások mellett boldogan néztük ahogyan a gyermekeink együtt játszanak, társasjátékoznak, fociznak, felolvasással és énekléssel részt vállalnak a közös imádságokban és büszkén nézhettük, ahogy többek között pár gyermek először kapott meghívást a szentmise szolgálatra, azaz ministráltak Attila atya oldalán.

Hálát adunk a vezetőinkért – a Siklós házaspárért -, akik megszervezték, hogy ide eljuthassunk, a lelki vezetőnkért – Attila atyáért -, hogy lelki táplálékot hozott a számunkra, és minden családért, így a Balázs, Móczár, Pechan, Szilárd, Vér, Vései családokért, mert mindenki kivette a részét a feladatokban, hogy ez a kirándulás létrejöhessen.

Móczárné Kiss Gabriella

Ministráns kirándulás Siófokra

Még alig ért véget az április végi Pápalátogatás hivatalos programsorozata, az újszegedi közösség ministránsai máris szervezett lelki programra indultak április utolsó vasárnapján kora délután. Az apákból és fiúkból összeállt kirándulásunk célja a felhőtlen szórakozásban, sportban, túrában és az imádságban való testi, lelki felfrissülés volt. A vonattal, gyalog és autóval érkező hat felnőtt és nyolc ministráns több csapatban szinte egyszerre érkezett meg Siófokra Attila atya nyaralójába, aki a program vendéglátójaként fogadta a kirándulókat.

Az érkezést követően el is indultunk a közeli Balatonpartra, ahol egy strandszezon indító láblógatással köszöntötte a fiúcsapat – élen Szendrényi Mátéval – a magyar tengert. Így felfrissülve Pechan Szabi útmutatásával “lángos kereső” túrára indultunk, ami kis híján Balaton körüli séta lett, mert a vendéglátóhelyeket mind zárva találtuk. Miután egy fagyizásban kiegyezve hazaértünk a szállásunkra, kezdetét vette a sötétedésig tartó aktív pihenés. Fociban, lengőtekézésben, röplabdában és sakkban mértük össze tudásunkat kifulladásig, amiben Iván Boldizsár verhetetlennek bizonyult. A jól megérdemelt munka után rövid vacsora következett, aminek végén közös imaórában adtunk hálát a jól sikerült közös vasárnapért és az egész hétért. Az esti elcsendesedésben kötetlen beszélgetésben felidéztük – Kulik Lőrinc beszámolója mellett – Ferenc pápa látogatásának fontosabb mozzanatait és üzenetének jelentését.

Másnap reggel a május elsejei szünnap miatt a lángos-reggeli sajnos nem valósulhatott meg, de Kulik Laci koránkelésének köszönhetően pizza fogadott minket ébredési sorrendben. Az uzsonna után következett a zsolozsma, amivel közösen kezdtünk neki az új napnak, és a hétnek a Balaton partján ülve. A korai friss vízparti levegő és az ima megerősítésében elhatároztuk, hogy délelőtt meghódítjuk Zamárdi csúcsait és ellátogattunk a Kő-hegyi kilátóba. De előbb megtartottuk az elmaradhatatlan reggeli tornagyakorlatot, a szomszéd kertekbe átrepült labdaszedés formájában…

A túra keretén belül a gyönyörű kilátás megcsodálásán kívül, Pechan Gellért vezetésével geocaching ládát kerestünk és megismertük a közelben található Szamárkő legendáját, ahol éppen a déli harangszó mellett együtt mondhattuk el az imánkat. Siófok felé hazaúton többek kulináris álma válhatott valóra, mert Szendrényi András navigálásával megtaláltuk a déli part egyetlen működő lángos-hamburgeres sütödéjét, és az élmények összegzése mellett búcsúzóul újra megmeríthettük a parton a lábunkat a hűsítő Balaton vizében.

A rövid, de annál tartalmasabb és emlékezetesebb kirándulásunk a napnyugtáig tartó hazautazásban ért véget, aminek során ki-ki megemlékezett a közösen töltött legjobb pillanatokról, jövőbeli terveiről. Ferenc pápa szavaival a szívünkben tértünk meg hitben és tetterőben gazdagabban családjainkhoz: „Engedjük be szívünkbe az élet Urát, az ő igéjét, aki vigasztal és gyógyít, utána pedig lépjünk ki, és váljunk mi magunk is nyitott kapukká a társadalomban” – idézet Ferenc pápa  Kossuth Lajos téri szentmiséjéből (2023.04.30 vasárnap).

Brzózka Marek

Három kórus közös koncertje az Erzsébet-templomban

Megtisztelő felkérés érkezett Pechan Zoli bácsitól sok-sok plébániai taghoz és külsősökhöz, hogy ismét együtt zenélhessünk egy grandiózus koncerten az újszegedi Szent Erzsébet templomban. Nagy izgalom volt bennünk, hogy az egyéb elfoglaltságaink ellenére a próbákon sikerül-e kicsiszolnunk és begyakorolnunk a kiválasztott zeneműveket. Igazán nagyszabású volt a művek kiválasztása, melyben együtt élhette meg az alkotás örömét kicsi és nagy, amatőr és profi, énekes és zenész egyaránt. 

A Szent Cecília Kórus, a Szegedi Szülők Kórusa és a Szkóla énekkar és a zenekar igazi örömzenéléssel örvendeztethette meg a lelkes közönséget.  Hallható volt többek között P. Benoit „O gloriosa virginum” című Mária-himnusz  az egyesített kórus és a zenekar előadásában, de szerepet kaptak a profik is: Molnár Eszter énekszakos végzős művészeti hallgató és Horváth Gyula klarinétművész szólóival lélekemelő pillanatokat élhettünk meg  Donizetti: „Tibi soli peccavi” című motettájában. Piskolti László hangja már nem először zengte be a templomot és a kórussal együtt ismét nagyszerűt alkottak.

Krisztus mennybemenetelének ünnepnapján a hangverseny csodálatos zárása volt  Rossini Három templomi kórusműve a ”Hit, Remény, Szeretet” .  Mi zenészek és kórustagok is a teremtés részesei lehettünk a lírai és operai dallamok előadásával. Felemelő volt megélni az együtt zenélésben az alkotást és teremtést, a három szó köré megírt zenemű előadásával és felemelő volt látni, hogy mi mindent indított el a lelkes hallgatóságban. Köszönjük Pechan Zoli bácsinak, hogy karnagyként átdolgozta részünkre a műveket, és megszervezte a kórusvezetőkkel Berényiné Ale Krisztinával és Szántó Lajosné Babival e szép és emlékezetes estét.

Szendrényi András

***

A hallgatóság oldaláról kifejezetten szeretném hangsúlyozni és minden egyes résztvevőnek külön megköszönni azt az ámulatra méltó szabad, önkéntes energiabefektetést, amely egy ilyen nagy volumenű zenei program előfeltétele. Iskola- és munkaidő után, félretéve mindent, éjszakáig próbálni csapatban és külön-külön, hogy Istent és egymást megajándékozhassuk,  olyan áldozat, amely csakis a legnagyobb hála és köszönet hangját érdemli.

A kórusok gyönyörűen szóltak a zene repült a fejünk felett, egyenesen a szívünk felé s átjárt mindent. Mondják, hogy „aki énekelve dicséri az Urat, az kétszeresen imádkozik” – ha ez a helyzet, akkor itt bizony sokszoros hatványokon szállt az istendicséret az emberek legnagyobb örömére is. Az örömteljes összefogás egymásért, és a közös ügyért vállalt önfegyelem olyan közösséget szül, amely már a mennyország előszobája: „egy mindenkiért, mindenki egyért”. Szeretettel egymás mellett lenni és alkotni, ez Teremtőnk legnagyobb ajándéka annak, aki alkot és annak is, aki mindezt megtekintheti. Kérem, fogadjátok ezúton is őszinte elismerésemet a hallgatóság, vagyis  a megajándékozott fél részéről. Az Úr áldása volt ezen az estén.

Szendrényi Marietta

„Akit le lehet beszélni a házasságról, azt le is KELL!”

Mindenkinek nagyon ajánlom, sőt kötelezővé tenném a jegyesoktatást, amelyen rendszeresen elhangzott a fenti mondat, leginkább Attila atyától. És bizony nagyon igaza van. Mert sokkal fontosabb a házasságra felkészülni, mint az esküvőt megszervezni.

Kilenc hétvégén keresztül minden vasárnap este összegyűltünk a plébánián, és minden héten másik házaspár mesélte el nekünk a házasságukban fellépő örömöket, bánatokat, kihívásokat és azt, hogy ezekkel hogy küzdöttek meg. Az első pár alkalom után egyértelművé vált, hogy ide érdemes lesz minden egyes hétvégén eljönni.

A hetek során különböző témákon mentünk végig: volt szó az Istennel való kapcsolatunkról, a nemek szerepéről házasságban (is), a közös élet elkezdésének nehézségéről, betegséggel való megküzdésről és azzal együttélésről, a szüntelen újrakezdésről, továbbá a közös pénzügyeinkről, a gyermekvárásról és az örökbefogadás lehetőségéről is. És mi minden héten újabb gondolatokkal tértünk haza. Reméljük ezek a gondolatcsírák velünk maradnak, gyökeret eresztenek és a házas életünk során segítenek nekünk.

Minden jegyespár nevében szeretnénk megköszönni a házaspároknak, hogy feltárták előttünk még azt is, amit nem volt könnyű szavakba önteni, és Attila atyának a nagyszerű szervezést!

Gyöngyvér és Péter

Fényes szavak, fényes zenék

Április 13-án, a húsvét utáni első felnőttkatekézis óra keretében zenés felolvasóestet tartottunk Hitvalló művészek tanúságtételei címmel. Az estre Lackfi János író, költő, valamint Simon András grafikusművész írásaiból és nyilatkozataiból készítettem összeállítást, melyet közösen vitattunk meg. Olyan kortárs alkotóktól idéztünk, akik nem csupán hittel, de rendkívül egyedi stílusban is fogalmaznak istenkapcsolatukról.

Őrült kalandokba visz bele a Nagyfőnök − mondja Lackfi János az azonos című húsvéti interjúban, amelyben arról szól, hogyan hatja át életének egészét a hit. Engem rengeteg személyes és intellektuális impulzus ért a hitem felől, Szent Ágoston, az egyházatyák, lelki írók irányából. (…) hitelvi síkon is nagyon sok olyan kincset találtam a katolicizmusban (oltáriszentség, gyónás, szentségi házasság), amelyek más felekezeteknél másképp vagy egyáltalán nem jelennek meg – vallja az író. Közvetlenség, emelkedettség és humor váltakozását érzékeljük sajátos szóképei nyomán: … ha megnyitom magam, elkezd befelé zúdulni az Isten. (…) A gondviselés olyan ejtőernyő, amely minden ember hátára oda van kötve, de aki soha nem nyitja ki, az soha nem fogja megtapasztalni, zuhan tovább. (…) a nagymamám egész életét végigimádkozta a megtérésünkért. Ő volt a mi otthonkába bújtatott lelki atomreaktorunk. S ilyen szójátékkal is él: Amikor az „emberi erőforrások minisztériuma” kimerül az életünkben, akkor jön az „emberfeletti erőforrások misztériuma”. Isten terepe az emberi lehetetlenben kezdődik. A húsvét kapcsán így fogalmaz: A húsvét a megmenekülésről szól. Manapság elveszthetjük kapcsolatainkat, hivatásunkat, munkánkat, életkedvünket, szeretteinket. Sok a vesztenivalónk. A kérdés, hogy meg akarunk-e menekülni. Belekapaszkodunk-e a kinyújtott kézbe? Van-e, ami biztosan megtart bennünket?

Az interjúkban hallottak megvitatása után Lackfi Jánosnak a Magyar Kurír felkérésére írott húsvéti verse hangzott el, amely már címében is előrevetíti a modern emmauszi tanítvány önkritikáját: Mégse vettük észre.

„Mintha a szavakkal is rajzolna” – állapítottuk meg Simon András grafikusművész, az egyvonalas rajzok mesterének szavai nyomán, a Szeretetközelben című könyvéből idézve tíz elmélkedést. Különös figyelemmel hallgattuk a Bűn – szeretet című versét, mely gondolatisága által a magyar nyelv kifejező erejére is rávilágít: A bűn becserkész, / a szeretet befogad. / a bűn bekebelez, / a szeretet magába foglal. / A bűn megköt, / a szeretet megtart./ A bűn százannyit ígér, / a szeretet százannyit ad − kezdődik e szavakkal a párhuzamos szerkesztésű mű, melyet követően a hit, a szeretet, a türelem, valamint az értelem és a hit kapcsolatának költői szépségű megfogalmazását hallottuk. A hit: Isten megmentő szeretetének horgonya, / amelyet a remény elszakíthatatlan / horgonykötelével bocsát / szívünk mélyére az Úr. (…) A türelem a szeretet építőművészete. (…) A szeretet: Isten országának anyaföldje bennünk. / Anyaföld, amelybe nap mint nap magként / kell hullanunk, / áldozatként kell beletemetkeznünk, / hogy aztán naponként új életre támadva / bőséges termést hozzunk.

E gondolatokat értékes hozzászólások követték, mintegy jelezve, hogy a művész tanúságtétele mindannyiunkat megihletett. S hogy a szavak öröméhez a zenéé is társuljon, az est első részében Bach ünnepélyes hangzású E-dúr Preludiumát játszottam el, Lucz Ilona pedig Liszt E-dúr Consolation-jával zárta a műsort. Hiszen az E-dúr a fényesség hangneme…

Péterffy Gabriella

Vajtai Éva

A hitjelöltek bemutatása

Akik felnőttként szeretnének elmélyedni a hitéletben, és a keresztény beavatás szentségeiben (keresztség, bérmálás, szentáldozás) részesülni, azok számára ajánljuk a katekumen-csoportot. Az ún. felnőtt hittanulók csoportja szerda esténként találkozik a plébánián Németh Zsuzsannavezetésével.

A fényképen látható Lukács-Vass Gyöngyvér, Pásztor Evelin, Ábrahám Beáta, Csóti Bernadett és Gellért Csaba április 1-én, a szombat esti szentmise keretei között a hívek közössége előtt mutatkoztak be, arra kérve bennünket, hogy imáinkkal és jó példánkkal segítsük a hitben való növekedésüket. Közülük lesznek, akik a nagyszombati húsvéti vigília szentmise keretében nyerik el a beavatás szentségeit, mások akkor lesznek elsőáldozók, bérmálkozásukra pedig majd a fiatalokkal, június 3-án kerül sor.

Nagyböjti Lelkinap Antióchiás-módra

Március 15-én a már-már téliesbe átcsapó időjárás sem vetette vissza a fiatalokból álló Antióchiások lelkesedését; közösségünk életében először, egy egész napos, dinamikus nagyböjti lelki programon vettünk részt.

A nap pilléreit a közösség sajátos, mondhatni tradicionális elemei adták: A megosztások, ahol is valamelyikünk beavat személyes gondolataiba, tapasztalataiba, élményeibe egy adott témához kapcsolódva, az ezeket követő, mély beszélgetések a kiscsoportokban, vagy éppen a párban történő eszmecserék mellett megpróbáltuk komolyan venni a Szentírásban leírtakat, miszerint böjt idején ne vágjunk savanyú képet, ne sajnáltassuk magunkat.

Ennek fényében a játékról sem feledkeztünk meg, melynek valódi, közösségépítő szerepe kulcsfontosságú. Napunk egy keresztútban, valamint egy szentmisében és az azt követő szentségimádásban ért csúcspontjához. Valódi erő áradt az Oltáriszentségből.

Azt hiszem, mindannyiunk nevében kijelenthetem; régen nem tapasztaltunk ilyen mértékben egységet és mély jelenlétet közösségi szinten. Hálával tartozunk Attila atyának a helyszínért és lelkipásztori munkájáért, Jutka néninek a finom falatokért, a Vezetőpáromnak, a Bevezetőmondóknak, a Játékfelelősünknek és a Szülőpároknak a profi munkájukért, szolgálatukért, és természetesen Mindenki másnak, aki valamilyen módon hozzájárult napunk szebbé tételéhez.

(A. Márk)