Immár harmadik alkalommal került megrendezésre 2025. november 20-án az újszegedi Árpád-házi Szent Erzsébet Plébánián a Testvériség Délutánja. A rendezvény alapját a szolidaritás és az empátia kifejezése mellett a krisztusi szeretet által formálódó közösség adta. Fő szervezői: a Szeged-Csanádi Egyházmegyei Karitász, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, az SZTE Kossuth Zsuzsanna Technikum és Szakképző Iskola tanárai és diákjai, az újszegedi Szent Erzsébet Plébánia, a Szatymazi Szent István Katolikus Általános Iskola, a Szegedi Áldozatsegítő Központ, a Rúzsa Sándor népdalkör, a Magyar Vöröskereszt, és a Fokoláre Mozgalom. Közös céljuk, hogy szolgálatukat önzetlenül, odafigyeléssel, törődéssel végezzék, együtt egy olyan ünnepet létrehozva a vendégek és egymás számára, amire külön-külön egyikük sem lenne képes, csakis a köztük lévő Szeretettel.

Bár a délután fő szervezői szervezetek, iskolák és önkéntesek voltak, közös célként fogalmazták meg, hogy Árpád-házi Szent Erzsébet példáját követve szolgálatukat önzetlen módon, Krisztus evangéliumának fényében végzik.

A segítségnyújtás középpontjában az az ember állt, aki nélkülözik, fázik, éhezik, és több szempontból is megalázott. Ezen a délutánon a szervezők felhívták a társadalom figyelmét arra, hogy a nélkülözésben élő emberek nap mint nap megbélyegzésben és kirekesztettségben élnek. A program arra is fókuszált, hogy a mélyszegénységben élő testvérek és a modern kényelemben élők közötti falak lebontására nagy szükség van. A Testvériség Délutánjának megvalósításával a résztvevők egy hidat kívántak építeni a társadalmi egyenlőtlenségek fölé a krisztusi közösség erejével. Ezen a délutánon nem volt alá- és fölérendelt személy: a rendezvény kizárólag a Krisztusban egyesülő testvérek találkozásának ad otthont.

A rengeteg névtelen és önzetlen felajánlás, valamint szolgálat révén a meleg étel és desszert mellett tartós élelmiszereket, tisztálkodási szereket és szeretetkártyákat (gyermekek rajzai bibliai idézetekkel) is sikerült kiosztani a nélkülözők számára, amelyek által a testi-lelki gondoskodás is kézzelfoghatóvá vált.

 

A személyes beszélgetések mellett a zenés műsorok is ünnepivé varázsolták a délutánt. Az iskolák bevonásával a jövő nemzedékének nevelése is hangsúlyt kapott, ahol a két iskola tanulói a tartós élelmiszerek és tisztálkodási szerek gyűjtése, valamint a süteménysütés mellett különféle szolgálatokat végeztek.

Az általános iskolások szeretetkártyákat készítettek, zöldséget pucoltak, főztek, palacsintát sütöttek és segítettek a terep rendezésében, míg a középiskolás tanulók fogadták a vendégeket, felszolgáltak, személyes odafordulással segítették a résztvevőket, valamint közreműködtek a takarításban és a rendrakásban.

A két iskola diákjai és tanárai közös énekkel lepték meg a jelenlévőket, míg a Rúzsa Sándor Népdalkör citerával kísért népdalokkal tette hangulatossá az estét.

Az egyik vendég, aki több társával érkezett, a végén így indult haza: „Nagyon finom volt az étel, kifogástalan! De, ami itt erőteljesen érződik, hogy a szervezők között lélek van, ez nagyon jól átjön. Köszönjük! Úgy éreztük magunkat, mint kisgyerekkorunkban, amikor az anyukánk szeretett minket!”

Egy másik, aki a vége felé érkezett, és sajnos már nem jutott neki meleg étel, de lelkesen bekapcsolódott a rendrakásba, búcsúzáskor azt mondta, hogy igazából nem is az élelem volt a fontos, hanem hogy ő is örömmel tudott segíteni elpakolni, rendet tenni. Ez neki sokkal többet ért, mint egy tál meleg étel.

Fekete Marika a Női Fokolár tagja

Az eseményről a Délmagyar is beszámolt. Itt olvashatod a cikküket »

Október 11-én, szombaton a Nemzeti Művelődési Intézet szervezésében Kondorosra kirándultunk. A Fehérliliom Népfőiskola volt a vendéglátónk. Megismerkedtünk a népfőiskola történetével, szellemiségével és a helyi termelők által készített termékekkel.

Különleges élményben volt részünk a szakkörök működéséről. Megismerhettük Béres Lajos gyógynövényházát. Kóstolhattunk finom teát, saját pörkölésű kávét és házi süteményt. Rövid séta és ismertető a városról. Elsők között gyönyörködhettünk a nemrég átadott Kondornia Mesetanoda mesés világában. Elbűvölő volt Megyeri János szobrászművész életnagyságú mesefigurái. Süsü, Pom-pon, a Nagy hohoho horgász stb. Megismerkedtünk Csukás István és Lázár Ervin munkásságával.

Sétánk – miután betekintettünk az unitárius és a katolikus templomba is – a Kondorosi csárdába vezetett, ahol a betyárok világába vezettek minket. Ruzsa Sándor, a kocsmárosné és a zsandár viaszfigurái, valamint Oszter Sándor filmbeli kellékei és a csárda berendezése élethű képet nyújtottak nekünk. A finom gulyásleves és kapusznyika elfogyasztása után színházi élményben volt részünk. Bakos-Kiss Gábor – Frankie – „A király és kárhozott” című zenés darabot láthattuk.

Az idegenvezetés és a gondos szervezés külön dicséretet érdemel. A buszon nyugtázhattuk, hogy milyen sok kincset rejteget a mi kis hazánk. A népfőiskola különleges szerepe is nagyon fontos, mert száz évvel ezelőtt egymillió analfabéta élt hazánkban.

Juhászné Marika és Benke Zsolt

Családcsoportunkban már hagyomány, hogy a nyári időszak alatt felkerekedünk, elutazunk és együtt töltünk pár napot. Idén sem volt ez másképp, július 13-17-ig Máriapócson voltunk öt családdal.

Sikerült olyan időszakban mennünk, amikor nem volt semmilyen zarándoklat, ünnep, így a zarándokszállás csendjét csak eleven gyermekeink verték fel. A reggeli és esti imákat, elmélkedéseket Véseiné Szőlősi Réka állította össze és vezette. Igyekeztünk a napokat tartalmas programokkal kitölteni. Eljutottunk a nyíregyházi állatkertbe, meghódítottuk a sárospataki várat, Sátoraljaújhelynél a bátrak átkeltek Európa leghosszabbnak mondott függőhídján. Debrecenben bejártuk a híres nagytemplom zegét-zugát, és a templom tornyából megcsodálhattuk a város látképét, a kisebbek pedig a nagyerdei játszótér fantáziagazdag játékaival ismerkedhettek meg. Egyik délelőtt a zarándokházban élő Márk testvér élvezetes előadásában hallgathattuk meg Máriapócs, a kis fatemplom és a kegyhely történetét, az ott történt csodákat, valamint megnézhettük a bazilita rendház múzeumát is. A kegyhely templomában együtt imádkoztunk, énekeltünk, lelkileg töltekeztünk.

Vacsora után a gyerekek fociztak a zarándokház kertjében, majd sötétedés után a társasjátékoké lett a főszerep. Sokat nevettünk, beszélgettünk. Az idő pedig gyorsan telt, jó lett volna picit megállítani, hogy mindenre legyen elég idő. A hazautazás napján feltöltődve, élményekkel gazdagodva tértünk haza.

Siklósné Pechan Szilvia

Mint énekes növendéknek az volt a legnagyobb élményem, hogy tarthattam egy kis „koncertet” a magyar 80-90-es évek rock slágereiből (Pl.: Edda: Hűtlen, Demjén Ferenc: Sajtból van a hold, Ákos: Fénybe nézz). Nagy megtiszteltetés volt számomra a közösségünknek énekelni. Köszönöm Szőllősi Rékának a zenei segítséget, aki próba nélkül is remekül kísért gitáron.

Carlo S. Girotti (Siklós Ádám, 15 éves)

 

Hálásak vagyunk, hogy évről évre eljutunk a Názáret családcsoporttal kirándulni és ez idén egy újabb hely volt Magyarországon, ahol még nem jártunk. A görögkatolikus Máriapócsi Nemzeti Kegyhelyen töltöttünk el öt napot.

A csodaszép díszes templom elvarázsolt minket szépségével, a kegykép több, mint 300 éves történetével, melyet részletesen meghallgattunk a Zarándokházban élő és ott szolgáló Márk testvér előadásában. A kegytemplomban II. János Pál pápa is végzett Szent Liturgiát 1991-ben. Közösen imádkoztunk a könnyező Istenszülő ikon előtt, majd csendben egyéni imákat is megfogalmaztunk.

Mivel Szegedtől sokat kellett utaznunk a Nyírségig, betábláztuk napjainkat, hogy eljussunk a környező nevezetességekhez. Jártunk a Nyíregyházi Állatparkban, a Debreceni Református Nagytemplom tornyában, megnéztük a Sárospataki Rákóczi-várat, amely az 500 forintoson szerepel és átsétáltunk a sátoraljaújhelyi függőhídon. Ez utóbbi a Nemzeti Összetartozás Hídja, amelynek a hídfői közötti támaszköz kerek 700 méter, így e tekintetben – mint megtudtuk – a világ leghosszabb függőhídja. 83 méter magasságban feszül két hegy között, így volt, aki nem mert átmenni rajta.

A reggeli és esti imák mellett nem maradtak el a közös esti beszélgetések, társasjátékozások sem, mely a gyerekeink kapcsolatait is mélyítették, Istenben táplálták. Boldog vagyok, hogy idén is ennyi lelki élménnyel gazdagodtunk.

Hazafelé már külön-külön utaztunk. A mi családunk ellátogatott a debreceni Déri Múzeumba, hogy megnézzük a Munkácsy Krisztus-trilógiát, amely a szegedi Munkácsy kiállításon nem volt látható. Lehengerlő élmény volt. Ez a kirándulás idén nyáron is feltöltött minket lelki táplálékokkal, melyről eszünkbe jut az Úrral való egység imája: „Imádott Jézusom! Lábunk együtt járjon, …”

Móczárné Kiss Gabriella

 

A közös kirándulásunkon sokat jelentettek nekem a reggeli és a napot lezáró közös imák. Jó volt érezni, hogy a többi szülő is figyel a saját gyerekeinkre: jó szóval, példával is támogatnak, erősítenek minket, ha lelkileg kissé elfáradunk. Sokat jelentett az a tudat, hogy nem vagyok egyedül, egymás „terhét is hordozzuk” – ahogy Pál apostol is buzdít minket.

Véseiné Szőlősi Réka

„Akik az Úrban bíznak, erejük megújul,
szárnyra kelnek, mint a sasok,
futnak, és nem lankadnak meg,
járnak, és nem fáradnak el.”
(Izajás 40,31)

Kedves Közösségünk! „Nagy örömet hirdetünk nektek” (Annuntio vobis gaudium magnum) ez a pápaválasztó konklávé befejező mondata, amikor az új egyházfő személyét kihirdetik. Bennünk is ilyen nagy öröm volt június 21-én, szombaton, amikor három házaspár mondott igent arra a meghívásra, amit a HH szegedi közösségének felelősi szolgálata jelent.

A Szekszárdról hozzánk érkező Simon Juli és Béla mélyen megérintő bevezetője áthatolt a közösség feszült várakozásán, és tanúságtételük nyomán csodálatos igenek születtek mindannyiunkban. A jelölhető párokkal mi magunk is rácsodálkozhattunk a megmagyarázhatatlanra: Mózes történetében miért is gyullad ki egy csipkebokor, amikor nem szokása? Tudunk-e ilyen rácsodálkozó kíváncsisággal élni egymás felé házasságunkban, istenkapcsolatunkban? Az előadást követő szentmisében átimádkozták döntésüket arról, hogy vállalják-e a jelöltséget a régiófelelősi szolgálatra. S lám, három házaspár – Mózeshez hasonlóan – meghallotta nevüket a megszólításban, s IGEN-t mondtak a jelöltségre. Ezek után a Teréz anya templomban jelenlévő szavazásra jogosult 21 házaspár és 2 pap szavazatai alapján a helyi közösségünk új felelősei a következő 3 éves időszakra Pap Laci és Seres Kriszta lettek!

Jól ismerjük és szeretjük őket. Itt élnek Újszegeden, felnevelték 7 gyermeküket, és immár unokákkal is büszkélkedhetnek. Tíz éven át jártunk az általuk szervezett dunaszigeti vízitáborokba, ahol fantasztikus házaspári tanúságtételekben volt részünk, sőt még a délutáni evezéseink is házasságépítőkké váltak. Ezt – az új felelős pár kezében látható pápai áldást – a helyi közösségünk megszületésének 20. évfordulójára még Ferenc pápánktól Pálfai Zoltán atya kezdeményezésére kapta meg a HH dél-alföldi közösége. Paffyval mély lelki közösségben jártuk a felelősi utat ebben a három évben. Mi bizonnyal sokat formálódtunk és növekedtünk az Úr követésében ez idő alatt.  Most átadtuk ezt az áldást Krisztának és Lacinak azt kívánva, hogy szolgálatukhoz erőt és bátorságot Jézus tekintetéből és a közösség tagjainak szeretetéből merítsenek. Ölelünk benneteket: Marietta és András, Paffy atyával.

A felelősválasztást követően a templomkertben paprikáskrumpli vacsorával zárult a nap. Köszönet érte a Szöllősi házaspárnak Attilának és Annamarinak és a csodálatos Marikáknak és mindenkinek, aki szívét lelkét beletette a közösség táplálásába!