A Názáret Családcsoport nagyböjti zarándoklata Máriaradnára

A családcsoportunkkal minden év nagyböjtjében szoktunk szervezni egy egynapos lelkinapot, amely idén rendhagyó módon valósult meg.
Hosszas tervezés eredményeként március 30-án vasárnap Máriaradnára zarándokoltunk el a csoportunkból öt családdal. Izgalmas volt, mert határon kellett átmenni, ami a konkrét határ mellett lelkileg is értendő, hiszen a határaink korlátjain is túl kellett lépnünk (legalábbis nekem): leküzdenünk félelmeinket, utazási nehézségeinket, nyelvi aggályainkat. De nagyböjti zarándoklatként vállaltuk és mentünk.

Részt vettünk a máriaradnai kegytemplom vasárnapi szentmiséjén, amely három nyelvű volt: román, magyar, német. Nehéz volt követni, de megélhettük a katolikus vallásunk egyetemességét, azaz ugyanaz a szentmise, mégha más-más nyelven is. A szentmisét követően a templom mögötti domboldalon levő szépen felújított keresztutat jártuk végig, Chiara Lubich keresztúti gondolatait elmélkedve. Rövid, de nagyon mély gondolatok voltak, amelyeket felváltva olvastunk a különböző stációknál, az állomások közt pedig taizé-i énekeket énekeltünk. Jó volt megélni a csoporton belüli egységet azáltal is, hogy nemcsak mi felnőttek, hanem gyerekeink is szépen olvasták. Igazi bensőséges keresztút élményünk volt a Máriaradnai kegyhely domboldalán.

A keresztút járásunkat követően a templom melletti kolostorban kaptunk kétfogásos finom meleg ebédet, amely nagyon jól esett. Rövid kapcsolatban lehetett részünk a román nyelvű konyhás nénivel, akinek segítettünk az étel felszolgálásában, illetve a Lippai plébános atyával, akivel páran röviden beszélgettünk.

Az ebédet követően egy rövid kegyhely és templom ismertetést, idegenvezetést kaptunk a templomban, amelyet követően elmentünk a közeli Solymosi várat megmászni. Ez vált igazán élménnyé a gyerekeinknek, és nem kis idegességre nekünk szülőknek. A várat meredek szerpentin ösvényen lehetett megközelíteni, de a tövénél meredély volt, ahol csak a Jóisten óvott meg mindannyiunkat balesetektől. De fent a várból szép kilátás tárult elénk, ahogy a Maros folyó kanyargott Máriaradna előtt. Lefelé persze már másik, biztonságosabb útvonalon jöttünk, majd a kocsikhoz érve külön-külön indultunk haza.

Összegzésképpen nagyon szép napunk volt nagyböjt 4. vasárnapján, a Jóisten az esős időszak közepette kedvező zarándok-kiránduló időt ajándékozott számunkra, eső nélkül. Hálát adunk a Jóistennek, hogy megadta a lehetőséget, hogy a Szentév nagyböjtjében egy búcsújáró kegyhelyre elzarándokolhattunk, közösen imádkozhattunk, kirándulhattunk. Továbbá hálát adunk a Jóistennek azért is, hogy a Solymosi vár meredek tövénél megóvott minket, kicsiket és nagyokat egyaránt bármiféle balesettől. Igazi kegyelmi napunk volt a nagyböjti időszak idusán. Hála neked Urunk!

Siklós Robi