Március 12-én, a 9.30-kor kezdődő családok szentmiséjén a válaszos zsoltár egy-egy sorát három kislány szólóban énekelte. Csáky Luca, Kulik Zsuzsa és Siklós Eszter már egy-két éve énekelnek az újszegedi szkólában, részt vesznek az énekes miseszolgálatban.

Megtanulták a fontosabb zsoltárdallamokat és más énekeket. Miután szombaton, a plébánián sikeres vizsgát tettek azon elméleti ismeretekből (a mise szertartással, az egyházi évvel és a kapcsolatos ismeretekből), amelyeket egy szkóla énekesnek illik tudni, most szólóban is bizonyítottak.

A szentmise keretében, a hívek közössége előtt ünnepélyesen felavattuk őket, s immár viselhetik az énekes szolgálatokon a szkólaruha kiegészítő darabját, a gallért.

A gyermekére joggal büszke egyik édesapa – Csáky Balázs – így szólt:

„Apaként támogatom minden elképzelésedet, és kislánykorod óta viszonzod is ezt. Lehet, hogy utad nem mindig egyenes, de mögötted állva segítek neked. A célok csak kitartással érhetőek el. Gördíthet akadályokat eléd az élet, de a hited ne hagyjon el soha! Tiszta lélek, tiszta hang – légy büszke magadra!”

2023. február 3.-án pénteken, Balázs napján a Dobos János vezette idősebb családcsoport ellátogatott a Jankovich utcai fokoláre-házba. Nem balázsolásra, ami a katolikus egyházban ezen a napon szokás, nem is „balázsjárásra”, ami a magyarság körében házról házra járó ünnep volt. Egymás mélyebb megismerésére, a találkozásra, az együtt töltött időre helyeztük a hangsúlyt, hogy megvalósulhasson Jézus vágya, miszerint követői megéljék az egységet (Jn 17,21).

Az elhatározás évek óta érlelődött bennünk, hiszen gyermekeink révén több család ismeri a mozgalmat: a gyerekek „Gen”-ek voltak a fokoláréban, Ivánszky Gábor játszott a gyerekeinkkel, amikor mi beszélgettünk a régi plébánián. A templomban, ünnepeken látjuk egymást, részt veszünk fokoláros szervezésű programokon (Élő Betlehem, Máriapoli…), Barna Erzsébet a COVID alatt online vendégként beszélt a világi munkájáról, és még sorolhatnám.

Istennek szentelt világi tagokból áll a közösség, a fokolárban (kisközösségben) együtt élő fokolarinák (nők) és fokolarinók (férfiak) alkotják. Újszegeden élnek, gyakran találkozunk velük a plébánián, a templomban, a rendezvényeken, az utcán. Mindig figyelmesek, derűsek. Pozitív példaként tekintünk rájuk, ezért szeretnénk jobban megismerni életüket, munkájukat.

A közösségben meleg, családias légkör vesz körül bennünket, hiszen Jézust hívják meg maguk közé, az Ő szeretetében gyűlnek össze. Hiszik, ha Jézus nevében – szeretetében – vannak együtt, Ő ott van velük. Hiszem, hogy így történt ez február 3.-án este is, amikor a női és férfi fokoláre tagjai Erhardt Gyulával együtt vártak bennünket a férfi fokoláre-házában. Tari Sanyi jó házigazdaként a kapuban állt, amikor megérkeztünk, ezzel jelezve, hogy várnak bennünket, számítanak a találkozásra. Köszönjük a fogadtatást! Mintha hazajöttünk volna.

Bővíz Edit, Dobos házaspár, Dobrovich házaspár, Kapás házaspár, Kredics házaspár, Lázár házaspár, valamint Erzsó, Marianna, Marika, Erhardt Gyula (a házas fokolarinik képviseletében), László, Sanyi és Zoli (Márió) – 18-an Isten szeretetében.

Körbeülve helyezkedtünk el, hogy mindenki jól lássa egymást, és egy imádság után elkezdődött a beszélgetés. Néhány szavas bemutatkozás után kíváncsiak voltunk, ki hogyan ismerkedett meg a mozgalommal, milyen feladatokat látnak el, hogyan segítik a plébánia munkáját, a házas fokolarinik hivatásként hogyan élik életüket? A válaszok hozták az újabb kérdéseket és reggelig tudtunk volna beszélgetni!

Batyus vacsorával és kötetlen beszélgetéssel zártuk ezt a meghitt estét, hálás szívvel gondolva és emlékezve Gáborra, aki bizton tudom, itt volt velünk.

„Isten lelke csendben működik, nem látod, mégis őrködik, vigyáz reád, nem kellenek látványos csodák…”
(„Mindig csendben szól” című dal)

Kredicsné H. Gyöngyi

„Engedjétek hozzám jönni a kisgyerekeket, mert ilyeneké a mennyek országa.” (Mt 19,14)

Ez a bibliai idézet volt annak a Hétvégének a mottója, amelyen plébániánk antiochiás fiataljai immár sokadszorra, a plébániai hívek imáinak és finom harapnivalóinak segítségével, november 18-20-án részt vettek. Ezt a különleges eseményt évről évre ők maguk szervezik és bonyolítják le azzal a szándékkal, hogy egymást szolgálva és egymást lelkesítve gyarapítsák Isten egyházát újabb és újabb tagokkal, akik a Hétvége után péntek esténként közösségben élhetik át Krisztus szeretetének erejét.

E mostani Hétvégén azt mutatták meg egymásnak, hogy miként maradjanak Isten szeretetében feltétlenül bízó, egymást szeretettel szolgáló, tiszta szívű gyermekek. Őszintén megosztották egymással személyes istenélményeiket, és tanúskodtak az igenekről, melyet a legkülönfélébb élethelyzeteikben Istennek mondanak. Egymás elé tárták, hogy szerintük miért jó Istenhez tartozni, és milyen nagyszerű azt közösségben megélni. Mindehhez imákban kérték a Szentlélek segítségét, akinek jelenléte és kegyelme minden egyes Hétvégén érezhető. Ő ad újra és újra bátorságot és kitartást a sokszor már kamaszként túlhajszolt, megterhelt, a világ zajától összezavarodott fiataloknak ahhoz, hogy megmaradjanak hitükben, fáradhatatlanul imádkozzanak egymásért és az egyház minden egyes tagjáért, így értünk is. Szívmelengető látni és hallani, ahogyan teljes bizalommal és lelkesedéssel énekelnek az Úrnak hálaadó imákat. Ők a mi reménységünk arra, hogy tovább viszik a krisztusi szeretetet és tovább építik Isten országát itt a földön.

Éppen ezért nagyon hálásak vagyunk a plébánia híveinek minden imáért, amellyel lelki támogatást adtak nekik, és minden egyes finom falatért, amellyel a fiatalok testi táplálékához járultak hozzá. Mindezt viszonzandó, december 19-én, a roráte misén az antiochiás fiatalok szolgálnak majd énekükkel és felolvasással, valamint szeretettel és hálával látják vendégül mise utáni reggelire a híveket. Adja Isten, hogy kis közösségük még sokáig megmaradjon és fiatalos lelkesedéssel töltse meg plébániánkat!

a hátteret adó szülőpárok nevében: Szandi

A közösségünkből Király László és felesége Dr. Szekeres Zsuzsanna zarándokúton jártak a dél-olaszországi San Giovanni Rotondóban, a kapucinus szerzetes, Szent Pio atya szolgálatának és halálának helyszínén. November 17-én csütörtök este zsúfolásig megtelt a plébánia nagyterme, sokan eljöttek, hogy részesei legyenek Laci és Zsuzsi vetítettképes, élményszerű beszámolójának.

Kezdésként Pio atya életéről hallottunk egy kitűnő összefoglalót, amelyben többek között még kisgyermekként a Jézussal való találkozásról, a stigmák megjelenéséről, a csodatételekről, a bilokációról stb. kaptunk információt. A bemutatott térképen láthattuk az útvonalat, melyet zarándok testvéreink bejártak. Budapestről a dél-olasz Bariba a Karol Wojtyla repülőtérre érkeztek, innen busszal folytatták útjukat San Giovanni Rotondóba, útjuk fő céljához. Megismerkedtünk a városka 3 templomával, amelyekből kettő Pio atya szolgálatának adott helyet, a 3. modern, monumentális templom már a halála után épült a zarándokló tömeg befogadására. Láthattuk a Pio atya által alapított kórház épületét is.

A zarándoklat másik célja a Monte Sant’Angelo (Szent Angyal hegy) volt. A vetített képek között feltűnt a különleges Szent Mihály főangyal barlangbazilika, amelyről megtudhattuk, hogy maga a főangyal szentelte föl. Testvéreink gyönyörű képekkel illusztrálták útjuk minden fontos eseményét. Bemutatták San Giovanni Rotondó két keresztútját, a régit és egy új, modern változatot is, amelyet végig jártak/járnak a zarándokok.

Pio atya életében és a halála után bekövetkező csodákról, próféciákról is hallottunk történeteket, sőt kedves, humoros eseteket is említettek az atyával kapcsolatban. Beszámolójuk Pió atya üvegkoporsóban fekvő teljesen ép testének képével fejeződött be. Észre sem vettük az idő múlását, szívesen hallgattuk volna még tovább a gondosan, igényesen összeállított szöveg- és képi ismertetést!

A beszámoló végén Zsuzsi, az általa sütött finom pogácsával kínálta meg a hallgatóság minden tagját. Lelkesedéssel, tele élményekkel indultunk haza.

Reméljük, az inspiráló ismertetés után többen kedvet kapnak elzarándokolni San Giovanni Rotondóba, hogy alaposabban megismerjék Szent Pio atya életét, tevékenységét!

Köszönjük az élmények megosztását!

Lucz Ilona