Az Újszegedi Szkóla szeptember 25-én a Teréz anya templomban (majd október 2-án Makón) énekelte a Kájoni-misét. Tételei a XVII. századi, Kájoni János erdélyi ferences szerzetes által összegyűjtött és a „Cantionale Catholicum” című, vallásos népénekeket tartalmazó korabeli énekeskönyvéből való válogatás.

Ezek az énekek közvetlenül kapcsolódnak a szentmise cselekményeihez, közülük több megtalálható az „Éneklő Egyház” című énekeskönyvünkben is – olykor más szöveggel. A daloknak különleges hangulatot ad a régies szöveg.

A mise tételeit Szalay Olga (zenetudós, népzenekutató) válogatta, és adta közre. Az egyes tételekhez készült hangszeres kíséretet Pechan Zoltán hangszerelte át az újszegedi együttes adottságainak megfelelően, Kecskés András és Olsvai Imre munkáinak illetve Fábri Géza „Égig érő énekek” című kiadványának darabjaiból

A mise tételeit Szalay Olga (zenetudós, népzenekutató) válogatta, és adta közre. Az egyes tételekhez készült hangszeres kíséretet – L. Kecskés András és Olsvai Imre munkáinak illetve Fábri Géza „Égig érő énekek” című kiadványának darabjaiból – Pechan Zoltán hangszerelte át az újszegedi együttes adottságainak megfelelően. A gyerekek énekét a szkólások szülei is erősítették. Mindkét szentmise után jó volt látni, átélni, milyen sokan mentek oda a gyerekekhez, résztvevőkhöz gratulálni és megköszönni a felemelő zenei szolgálatot.

Számomra is nagy élmény volt, hiszen együtt zenélhettem családom több tagjával. Eszter az énekkarban énekelt, Ádám és én a zenekarban játszottunk. Jó volt látni, hogy gyermekeimnek is fontosak ezek az alkalmak. Lelkiismeretesen jártak a próbákra és itthon is gyakorolták a szólamot. Egy-egy ilyen zenei szolgálat fontos tapasztalat minden gyereknek. Átélik azt, hogy tevékenyen hozzájárulhatnak a szentmiséhez, idejüket, munkájukat ajándékozhatják a Jóistennek. A közös  próbák, a miseszolgálatok, az utazások és az év végi  pizzázások, együtt eltöltött idők közösségi élményt, az összetartozás és az újszegedi plébániai nagyközösséghez tartozás élményét adja gyermekeinknek. Eszter lányom szívesen jár az énekkarba és látom, hogy mennyivel másképp vesz részt a szentmiséken, amikor a szkóla énekel, mint amikor csak mellettem üldögél a padban. Számomra nagy öröm, hogy ilyen módon ő is jobban be tud kapcsolódni a miseszolgálatba.

Siklósné Pechán Szilvia

A fényképeket Krisztin Német István, az énekek videó-felvételét Körmöczi László készítette.

Impressziók a tanévnyitó felnőtt katekézis óra nyomán.

Azon a szeptemberi estén még csak fellapoztuk a könyvet, s mintha máris beköszöntött volna az adventi időszak. Az első fejezetcím a karácsonyi ünnepkört hirdette, pedig kora ősz volt még, napsugaras és langyos esőt hozó, melynek szépségéről ma is azt írná Radnóti Miklós: „Délben még nyár volt s délután esős / homlokkal vendégségbe jött az édes ősz.”

A tanévkezdést is hozó ősz mindig a karácsony felé mutatott. Már gyermekként, kimondva vagy kimondatlanul is tudtuk, hogy az iskolába járás négy hosszú hónapja után az ünnep csillogása vár majd ránk. Ám az advent közeledte talán sohasem volt ilyen nyilvánvaló az őszben, mint ezen a tanévnyitó órán, amikor még könyvünk is a távolinak tűnő ünnep gondolatával fogadott bennünket.

Új tanév, új könyv, s egy részben új, igen nagy létszámú csoport – akár annak idején, diákkorunkban. Új találkozások a nyári szünet után, újként megélt gesztusok, s persze a már óra közben is várt szeretetvendégség finom ízei. Csaknem karácsonyi hangulat!

Hazafelé sétálva azon töprengtem, mennyi gondolat és érzés születhet a már hangzásukban is gyönyörű szavak nyomán: karácsonyi ünnepkör, adventi idő. Talán csak egy végeláthatatlan felnőtt katekézis órán tudnánk mindannyian elmondani, amit ez a két kifejezés felidéz számunkra. Milyen nagy a szó hatalma! Hiszen azon a szeptemberi estén, a csaknem néptelen városban az adventi hajnalok hangulatát véltem érzékelni, a zárt kapuk és ablakok mögött rejtőző csendeket; az égbolt sem az őszi ég volt többé, hanem a hideg téli ég, mely alatt olykor adventi versek és dallamok járnak az ember fejében. „Karácsony felé”. „Ilyenkor decemberben” – súgta szelíden az este, s hirtelen úgy tűnt, mintha hópelyhek vegyülnének a szitáló esőbe, s az utcákat bevilágítanák a karácsonyvárás fényei.

Péterffy Gabriella

A Mária-napok negyedik napján, szeptember 11-én Pastyik Róbert atya, a szabadkai egyházmegye püspökségi irodaigazgatója celebrálta a szentmisét. Az elveszett juh, drachma és a tékozló fú története kapcsán arról beszélt, hogy mindannyian megéljük a veszteséget.

Elveszítünk egy szeretett személyt, tárgyakat, olykor mi is elveszünk. Bizalmunkat csak abba tehetjük, hogy Isten irgalma mindig ránk talál. Nagyon fontos, hogy az Úr gondviselő kezét soha ne engedjük el. Mária életével példa előttünk az Istenbe vetett feltétel nélküli bizalom megélésében.

A taizéi énekek vezetésére Bálint Zsolt és Kertész Annamária, valamint két gyermekük, Sára és Fülöp Budapestről érkeztek. A szentmise ordináriumát, vagyis állandó részeit és más új taizéi éneket is tanítottak az időben érkezett híveknek. Külön köszönet illeti a helyi, alkalmilag összeállt kórus tagjait, és akik zenei tudásukkal tették széppé az estét (Pechán Szilvi és Kovács Ági – hegedű, Kiss Csillag – furulya, Vámos Máté – gitár).

Bús Márta

A péntek esti homíliát Palatinus István, magyarkanizsai plébános tartotta. Beszédében hangsúlyozta, hogy a Mária-napok fontos elemei az itt jelenlévők, az idősek és a betegek. Azok, akik életük teljében vannak, gyakran távolodnak el az idősektől és betegektől.

Az evangélium pedig arról ad hírt, hogy ahol Jézus megjelenik, oda csoportosulnak a betegek. Nem csak azért, mert ott csoda történik, mert Jézus a gyógyulás ajándékát adja nekik, hanem mert a Jézussal való találkozás békét hoz a szívekbe. Ki az, akinek nincs szüksége erre a közelségre? E nap ószövetségi olvasmánya is (Iz 58, 6-11) és az evangélium is (Mt 25, 31-40) azt mutatja nekünk, hogy mindennek a mérlege a szeretet, ami nem csak egy érzés, hanem legfőképpen egy felelősségteljes életforma, ami a mások életének tiszteletében, megbecsülésében mutatkozik meg. Ez az, ami Jézust is jellemezte, amiért köré sereglettek oly sokan.

Mi is ezt az elfogadást igényeljük, amellyel Isten minden szentségben megérint minket. Különösen a betegek kenetének kiszolgáltatásakor a szentelt olajjal való megkenéskor tapasztaljuk ezt a végtelen gyöngédséget, amellyel az Isten megérinti mindazokat, akik kérik. Senki se csodálkozzék, ha hittel járul Isten elé és Ő meggyógyítja. István atya több tapasztalatát is megosztotta, hogy számára mit a jelentett szenvedővel, haldoklóval találkozni, majd Flóri atyával és Attila atyával megkenték a betegeket.

A szeptember 8-12 között tartandó templomi rendezvénysorozatunk második napján 9-én Magda Dávid orgonaművész-zeneszerző bűvölt el bennünket ismét játékával az esti szentmise után. Műsorát saját kompozícióiból, illetve César Franck, valamint  J. S. Bach műveiből állította össze, amelyeket ismertetett is.

A koncert kezdő darabjának keletkezését, – mint utólag megtudtuk – néhány hónapos kislányának tulajdonítja a művész, tőle kapott ihletet e mű megírására, a címe: Voluntary in D (Hommage á Kodály), jelentése: orgonaszóló D-ben. Indulószerű a darab jellege.

A Perpetuum mobile c. kompozíciója a tér és idő síkjában való elgondolás, lassúból gyorsulás, egy hangból sok hang egyszerre, majd vissza, mindez remek ötlet és jó játéknak hatott.

1. Franck francia zeneszerzőtől 2 művet is hallottunk, a csodálatos h-moll preludium, fúga és variáció címűt és a L’Organiste ciklusból 2 részletet.
2. S. Bachtól a monumentális Esz-dúr preludium és fúgát BWV552 játszotta Dávid. Ismertetésében felhívta a figyelmet a 3-as számra, amely Bach műveinek sokaságát szövi át formai tagolás tekintetében, ezzel utalva a Szentháromságra. Mind a preludiumot, mind a fúgát a hármas tagolás jellemzi, a fúgát nem véletlenül Szentháromság fúgának is nevezik. Lenyűgöző és lélekemelő élményben volt részünk.

Orgonaművészünk káprázatos improvizációjával zárta a műsorát. Kovács Gábor kántort kérte meg közvetlenül a játék előtt, hogy válasszon egy Mária éneket, aki a „Lelkem tiszta lánggal ég, Ó Mária éretted” kezdetű népéneket jelölte meg.

A zenészek között keveseknek adatik meg az ilyen magas színvonalú rögtönzés, – ami Dávid sajátja – hiszen csak egy téma van a művész előtt, magát a darabot az adott pillanatban teremti, egy új mű születik ekkor.

Köszönjük Dávidnak a csodálatos orgonaestet!

Lucz Ilona