2022. ÉVI NYÁRI PROGRAMOK CSÜTÖRTÖK ESTÉNKÉNT

Helyszín: a plébánia nagyterme
Időpont: 19 óra.

Május 19-én a felnőtt katekézis óra keretében zenés művészeti estet tartottunk „Húsvét a magyar irodalomban” címmel. A közel másfél órás program során gyönyörű versek és prózarészletek hangzottak el, melyek nyomán bensőséges hangulatú beszélgetés alakult ki a művekről. Örömmel tölt el, hogy a szemelvények válogatásakor felfedezett szépséget másokkal is megoszthattam, így közösen elmélkedtünk arról, miként ábrázolták az irodalom nagyjai ezt az ünnepet, s milyen hangulatokat, érzéseket, színeket és fényeket örökítettek meg élményeikből az utókornak.

Köszönt e vers, te váltig visszatérő / Föltámadás a földi tájakon – kezdődött Juhász Gyula verssoraival a felolvasás, majd a lírai bevezető után egy időre a prózáé lett a főszerep. De milyen prózáé! Krúdy Gyula romantikus sodrású mondatai festői képeket varázsoltak elénk: a húsvét hangulata úgy közeleg e napokban, mint egy szép fehér madár árnyéka, szállongva halad a folyó tükrében. Napról napra újabb kalendáriumi érzések révedeznek föl az emberi lelkekben, mert a naptár a legnagyobb hangulatcsináló. Mintha külön zenéje volna minden évszaknak, a piros betűk megannyi kis ministránsgyerekek képzeletvilágbeli székesegyházban, és a karzatról teli tüdővel fújják a húsvéti éneket. A jó emberek gyermekkori illatokat éreznek a fejük körül borongani, kalács és rezeda illata vegyül falusi folyók nefelejccsel szegélyezett partjának szagával, a kertekben cseresznyefa virágzik, mint egy japáni tollrajz […] Mindenki más, senki sem ugyanaz lelkében egy-egy nagy ünnepen. Mintha azzá lenne mindenki, ami tulajdonképpen egész életében szeretne lenni: gyermek. A gyermekség utáni vágy úgy él minden emberben, mint a folyó túlsó partjáról hangzó, elmosódó harangszó. Néha elkapja a szél a hangot, és nem hallani mit sem a gyermekkor városkájából szálló harangszóból. Máskor – így például húsvétkor is – újra cseng a kis harang szava, a láthatatlan harangozó megifjodva végzi dolgát.

„Nem gondoltam volna, hogy ez Krúdy!” – jegyezte meg egyikünk a fenti idézet után, ami annyira tetszett a csoportnak, hogy kérték, juttassam el nekik a Pesti levelek e részletét. A meglepett hozzászólás nyomán azt javasoltam, játsszunk: ettől kezdve az idézet hangozzék el először, s „találjuk meg” hozzá a szerzőt. A következő szemelvény után ez rögtön sikerült: egy sokak által szeretett író szólt hozzánk, aki voltaképpen egész életében hallotta a gyermekkor városkájából szóló harangszót. Szabó Magda egy virágvasárnapi éneklés közben megélt élményt rögzít az Ókút című regényben, egy olyan pillanatot, amelyben csodálatos módon egyszerre van jelen a gyermeki világ és a mindenség, az ünnepvárás ragyogása és a hit, a szülőhöz és a közösséghez való kötődés, a régmúlt és a jelen, valamint a gyermek igazságérzete és kedves naivitása. Ha apám énekelte, mindig láttam, amit énekelt, ott álltak azok a jeruzsálemiek az út mentén, erősen süt a nap, kiáltani szeretnék Jézusnak, milyen gyalázat, hogy nem lovat adtak alá, ez is csúfság, nálunk minden gazdának van lova, szólni kellene, nagyot sikoltani, menekülj, kedves Jézus, áldott, aki jött az Úrnak nevében, általa léptünk az Isten kedvébe, és kiáltok is belül és önmagamban, de Jézus, sajnos, nem hallja meg, csak kocog a szamarán, mi meg énekelünk, és mindenki velünk énekel, kinn az ég és a habos fellegek és a kert, amelyben kibomlottak a lombok, és már nyílik a virág. De hogy merre lehet az a Jeruzsálem? Jóval messzebb, mint a Nagyerdő, túl lehet az Pallagpusztán is.

Megállapítottuk, hogy egészen más hangulatú ünnepvárást idéz fel Márai Sándor a Húsvét című írásában. A gyermek a maga érzékenységével ezúttal is részese a húsvét misztériumának, ám számára nem a fény, hanem a sötét tónus jelzi az ünnepet. Gyerekkoromban a húsvéti ünnepet megelőző napok tragikusan hatottak reám. Egyszerre megváltozott a levegő színe és íze: sápadtsággal, nemes és gyászos virágszaggal, gyertyafénnyel telt meg a levegő. […] E napokban féltem és nem mertem az utcára menni. A misztériumok nemcsak a szertartásokban élnek. “Keresztények sírjatok” – énekelték a templomban, s ilyenkor mindig sírnom kellett. Mintha személyes közöm lenne a húsvéthoz, mintha a harangzúgásból, az énekből hozzám is szólana valami végzetes és magánügyszerű. Az emberben van valamilyen isteni anyag, ami nem pusztulhat el, s van benne emberi anyag, mely irtózatosan tud szenvedni. Ezt éreztem. Ezért féltem.

Akárcsak a Bibliában, a sötétség és a fény váltakozását követhetjük nyomon ezekben a művekben. Kifejezetten erről szólt irodalmi estünk következő szemelvénye, Pilinszky János Nagyhét című írása, melyben egy gyermek- és egy felnőttkori napfelkelte-élmény válik a húsvéti elmélkedés ihletőjévé. Feketéből az éjszaka nem vált előbb tintakékre, hanem fekete maradt, úgy hullott szét porló, nagydarab göröngyökre, a hajnali nap haragosvörös közeledtére. Lenyűgöző erejű kép volt. Csodálatos erejű kép. De mennyivel különb szépségeket ígér a liturgia. Ha ezt a napfelkeltét nyomon követnénk: az éjszaka mélyéről a húsvéti napfelkeltéig, milyen tájakra nyílna meg szemünk? Ha valóban nyitott szívvel virrasztanánk, az éjszaka milyen tanításait nyernénk el, hányféle tusrajzát láthatnánk? S mit jelenthetne végül a megváltás napjának feljövetele – túl az érzékek éjszakáján?

Az est legnagyobb meglepetését egy olyan novella jelentette, melynek íróját az olvasóközönség leginkább irodalmi karikatúráiról ismeri, ezen az estén viszont egészen más arcát fordította felénk a művész. Barabbás című írásában Karinthy Frigyes megdöbbentő erejű képet rajzol az emberi természetről és a tömegpszichózisról. A bibliai ihletésű, különös vízióban a feltámadt Jézus olyan emberekkel találkozik, akik három nappal korábban Barabás szabadon bocsátását követelték, s akiket a bűnöző azóta tönkretett. Most Jézus vezetésével Pilátus elé vonulnak, hogy új törvényt kérjenek, s külön-külön mindegyik fogadkozik, hogy azt kiáltja majd: „A názáretit!” Ám amikor a helytartó kérdése felhangzik, együtt mégis újra azt harsogják: „Barabbást!”

…egyre több béna és sánta és nyomorult bélpoklos csatlakozott hozzájuk, akiket Barabbás tönkretett. És mindegyik külön-külön zokogva verte mellét és könyörgött neki, hogy intsen majd, ha kiáltani kell: „A názáretit!”; mintha azt kiáltanák: „Békesség, békesség! Békesség e földön! […]

Pilátus pedig gondolkodott, aztán vállat vont, és kiállván a tornác szélére, csodálkozva nézett végig a sokaságon és szólt:
– Hát kit bocsássak el már most, Barabbást, vagy a názáretit?
És akkor ő intett nekik.
És ekkor zúgás támadt, és mint a mennydörgés, zengett fel a sokaság.
És a sokaság ezt kiáltotta: „Barabbást!”
És rémülten néztek egymásra, mert külön-külön mindegyik ezt kiáltotta: „A názáretit!”
A Mester pedig halovány lett és megfordulván végignézett rajtuk. És külön-külön megismeré mindegyiknek az ő arcát, de e sok arcból egyetlen arc lett az esti homályban, óriási fej, mely ostobán és gonoszul és szemtelenül vigyorgott az ő arcába…

„Sajnos ez ma is aktuális!” – hangzott az első hozzászólás a novella felolvasását követő döbbent csendben.

A prózarészletek után Juhász Gyula, Ady Endre és Babits Mihály húsvéti versei foglalták keretbe az est irodalmi anyagát Lucz Ilona, Vörösné Árgyusi Magdolna, Talló Éva és Ludányi Olga tolmácsolásában. A szavak folyamát időnként a zenei hangoké váltotta fel műsorunkban: Grieg Lírai hangképek című zongoradarabját Aracsiné Ágnes játszotta, Orcsik Sándortól az Isten élő lelke, jöjj! című éneket hallottuk, jómagam Friedrich Burgmüller Reggeli harangszó című művével feleltem a szövegek által felidézett harangzúgásra. Záró műsorszámként Bach ünnepélyes hangzású D-dúr preludiumát adta elő Lucz Ilona, mintegy válaszul Revicky Gyula verssoraira: Szíveinkben, mint a földön, öröm legyen! / Föltámadt az istenember / Győzedelmesen! 

Péterffy Gabriella

Egész életutunk egy zarándoklat: aki elindul és nem torpan meg, nem téved el, az eléri életcélját – Isten kegyelméből. „A ’már-igen’ és a ’még-nem’ feszültségében élünk” – mondják a teológusok, amikor rámutatnak arra, hogy nem indulnánk el, ha nem sejtenénk a célt, ám a megérkezettség érzése még nem a mienk.

Ezzel a lelkülettel hirdette meg plébánosunk a május 15-17-én megtett zarándokutat. Még ki sem pihentük magunkat, és fel sem dolgoztuk az átélt élményeket, de mégis lássunk néhány mozaikkockát!

Örömmel fogadtam, hogy plébániánk szervezésében 2 és félnapos zarándoklaton vehetek részt, férjemmel együtt. Az első gyönyörű élményem az volt, hogy vasárnap estefelé, amikor a pécsi pálosok templomából a szállásunk felé, Máriagyűdre tartottunk, a buszunk egyik oldalán teliholdat észlelhettük, a másik oldalán pedig a lemenő napkorong vörösét csodálhattuk. Ilyen természeti csodát én még nem láttam!

Feledhetetlen marad számomra a hétfő reggeli szentmise Máriagyűd Kegytemplomában. Különösen megfogott az az érzés, hogy itt lehetek ezen a búcsújáró helyen, s magamhoz vehetem Krisztus testét. Megéreztem, hogy jó itt lenni…

Megragadott az az animációs kisfilm, amit Pécsen a Dzsámi bemutatótermében láthattunk. Ennek segítségével a történelem évszázadaiban járkáltunk, ha azt mesélték, hogy lebontottak egy tornyot s mást építettek helyette, mindig láttam a magam előtt a bontást és épület új stílusban és funkcióinak megfelelő átépítését.

Felemelő élmény volt a Bátai Szentvér bazilikában tett látogatásunk. A minket fogadó diakónus kitüntető szavai, tudós történészi elbeszélése nagyon megfogott. Hallhattuk, hogy 1350 körül itt történt, hogy a miséző pap kezében az átváltozott szentostya vérezni kezdett. A vérzés jelensége állandóan látható volt a bátai kegytemplomban két évszázadon keresztül. Bátát ez a csoda tette nemzeti kegyhellyé, ahova több király is elzarándokolt. A törökök sajnos elpusztították a kegyhelyet, de manapság is ereklyetartóban őrzik Veronika kendőjének egy darabját, amit a hagyomány szerint Jézus vére itatott át. A dombtetőre épült templom kertjét járva megelevenedett a múlt, amikor emberek tízezrei imádkozhattak egy úrnapi szertartáson, de örömmel hallottuk, hogy az elmúlt években egyre többen látogatnak el e gyönyörűen felújított kegyhelyre.

Zarándokutunk során minden nap részt vehettünk szentmisén, imádkoztunk kompletóriumot és laudest, keresztutat jártunk, sőt, hazafelé utazva a buszon rózsafüzért imádkoztunk (Nekem nagy élmény volt, hogy az egyik tizedet én mondhattam.) Hálás vagyok, hogy a járványveszély elmúltával részt vehettem ezen a nagyszerű zarándokúton, s ez lelkileg megerősített.

Kovácsné Puruczki Éva

***

Szálláshelyünk mindkét éjszakán a máriagyüdi ferences kolostorépületből kialakított zarándokház volt. Attila atya mindent pontosan megszervezett, nekünk csak szívünket kitárva kellett befogadni a szebbnél szebb értékes lelki táplálékot.

Pécsett meglátogattuk az ún. havihegyi Havas-Boldogasszony és a közelben élő pálosok templomát, ahol az őszi Mária-napokon nálunk járt Szabolcs atya fogadott bennünket.

Hétfőn a máriagyüdi kegytemplomban szentmisével kezdtük a napot, majd a templom kántora mutatta be nekünk Máriagyüd nevezetes történetét.

Délelőtt a pécsi a Székesegyházat, a Dzsámit és a Világörökség részét képező IV. századi ókeresztény sírkamrákat nézhettük meg. Minden helyszínen idegenvezetők kísértek minket. Ebéd után Harkányba utaztunk, ahol kellemesen lubickoltunk a napfényben és a vízben. Este Villányba látogattunk, ahol a pincében kínálták a helyi finom nedűt.

A hétfő este legszebb lelki élményem a keresztút imádkozása és éneklés volt a Máriagyüdi hegyoldalban kialakított boltíves stációk előtt.

Kedd reggel zsolozsmával búcsúztunk Máriagyüdtől, majd Szigetvárra mentünk, ahol fantasztikus történelem órát hallhattunk az 1566-os csatáról, Zrínyi Miklós és a Sziget várát végkimerültségükig védő hős vitézekről.

Hazafelé utunk során, de fontos állomást tettünk a bátai Szentvér Bazilika meglátogatásával. A királyok által is sokat látogatott kegyhelyen Veronika kendőjének egy darabját őrzik. Sümegi József diakónus tájékoztatott minket a különleges csodákról, a Szent-Vér tiszteletéről. A gyönyörűen felújított templom és környéke a szabadtéri misehellyel kialakított részen, minden évben sok ezer ember zarándokol ide búcsút nyerni. A szentmisén két szín alatt vehettük magunkhoz a szentségi Jézust, majd a szentmise után megérinthettük a Veronika kendőjének egy darabját tartó monstranciát. A buszutazás során a rózsafüzér imádsággal adtunk hálát az elnyert kegyelmekért.

Juhászné Marika

***

Az egyik zarándoktársunk, Komáromi László is megajándékozott bennünket egy kiselőadással, melynek témája Pál apostol levelében szereplő személyek voltak. Ki gondolta volna, hogy az utolsó fejezet végén felsorolt nevek mögött milyen érdekes életutak tárulnak fel?! Név szerint felsorolta mind a 24 főt, köztük 5 nőt, akiknek Pál a leveleit ajánlotta, ezzel is bizonyítva, hogy nem volt nőgyűlölő. Pál kicsi volt és púpos, de agilis és kitartó a hithirdetésben. Érdekes összehasonlítás tett az akkori idők és a mai idők között- nincs új a nap alatt: manapság is oly sok helyen a világban halálra üldözik Krisztus követőit.

Mindenekelőtt köszönetet mondunk a szervezőknek, hogy csatlakozhattunk az újszegediek zarándoklatához. Szállásunk a máriagyüdi volt ferences kolostorban kialakított Domus Mariae zarándokházban volt, ahol kényelem és tisztaság, bőséges reggeli várt ránk.

Nekünk az út részeként legszebb emlékünk a Pécsi Székesegyház és a Dzsámi megtekintése volt. Az utóbbiból a török hódoltság utáni alakítás katolikus templommá, megőrizve néhány török motívumot az utókor számára, ahogyan a török építészeti motívumok is jól megférnek a katolikus templomban.

Lukács Jánosné és Tanács Imréné Aranka

Folytatva a korábbi évek hagyományát, az újszegedi két templom ministránsait és apukájukat 2022. május 1-ére, közös kirándulásra hívta Attila atya. A tavalyihoz képest nagyobb létszámban és egyértelműen összeszokottabb hangulatban így 14 gyermek és 10 felnőtt indult neki személyautókkal, a petőfiszállási Pálosszentkút kegyhely felkeresésének.

Örömmel láttuk, hogy a magyar alapítású Pálos rend szerzetesei által gondozott park gyönyörű állapotban van, és szeretettel fogadja a hosszabb-rövidebb időre ide látogatókat, zarándokokat, forrásvízért érkezőket.

Mihály testvérrel – aki Mátyás János néven 2 évtizeddel ezelőtt Újszegeden volt plébános – egy rövid kézszorítás erejéig most is találkozhattunk.

A délután további részében a fiúk az elmaradhatatlan focimeccs mellett, fáramászás és futóverseny keretében mérték össze lelkesedésüket és képességeiket. Ezalatt az édesapák izgalmas „pétanque” fordulókban ismerkedhettek meg jobban egymással.

A közös játékot követően a kegyhely szabadtéri oltára előtt közös esti dicséretet mondtunk, hálát adva a Jóistennek, hogy lehetővé tette számunkra ezt vidám, lelki és közösségi épülésre is szolgáló programot. Hazaindulás előtt még betértünk a kegyhely templomba és felcsendült közös hálaénekünk: „Áldott légy, Uram, Szent neved áldja lelkem!”

Dr. Vámos Máté

„Amit Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza!” – figyelmeztet Jézus. Éppen ezért nekünk, jegyeseknek fontos, hogy a házasságkötés előtt a tőlünk telhető minden szükséges előkészületet megtegyünk, így velünk együtt még 12 párral ezzel a szándékkal jelentkeztünk a Jegyes Esték című kurzusra.

Idén február 6-án vasárnap este indult el az Árpád-házi Szent Erzsébet Plébánián a plébánosunk által vezetett, 10 alkalomból álló házasságra felkészítő képzés. Attila atya a kurzus nyitó- és a zárónapi előadások megtartása, az imapercek, és a barátságos légkör megteremtése mellett hétről-hétre számos hasznos szakirodalommal, online előadással, és cikkekkel segít bennünket a felkészülésben. A vasárnapi Jegyes Esték során 8 különböző házaspárt, azaz 8 élettörténetet ismertünk meg. A házaspárok megvallották hitéletüket, egymás iránt tanúsított szeretetüket, gyakorlatias példákon keresztül mutatták be a házasélet minden feladatát, vagy éppen az eredményes vagy eredménytelen konfliktuskezelési, és pénzkezelési stratégiájukat.

Megtanultuk, hogy a házasság egy extrém sporthoz hasonló, ahol rendkívüli helyzetekhez kell majd rugalmasan alkalmazkodni. Isten gondviselő jóságát nem nélkülözve igyekeznünk kell egymással összhangban cselekedni. A társunkkal való kapcsolatban legfontosabb, hogy a szükségszerű súrlódások idején is törekedjünk a kiengesztelődésre.

Véleményünk szerint az előadások során megoldandó feladatok és kérdések jó alkalmak arra, hogy kimondjuk, tisztázzuk magunkban és egymás között az alapvető és lényeges kérdéseket. A kimondott, vagy a ki sem mondott gondolatainkban kell megtalálni azokat a tiszta, szép, őszinte vágyakat, ami igaz szeretetre vezet, és amiben kimondva, vagy kimondatlanul a szeretet forrása utáni vágy is felbukkan.

Urunk, kérünk Téged, terjeszd ki ránk kegyelmedet, hogy a házasságra a lehető legjobban fölkészüljünk; jegyespárként segíthessük egymást a házasság felé vezető úton, és növekedjük egymás szeretetében!

Farle Mónika és Németh László

Szeretnék köszönetet mondani a lehetőségét, hogy egy valóban tartalmas és életszerű felkészítésben vehettünk részt a plébánián. Én mindenképp többnek érzem magam és pozitívan csalódtam a jegyesoktatásban. A kezdeti szkepticizmusom már az első alkalmak után teljesen elszállt és figyelemmel követtem a vendég előadók történeteit, mondanivalóját. Rájöttem, hogy itt tényleg lehet tanulni valamit és egyáltalán nem hiába való az a heti másfél óra, amit együtt töltünk. Sok olyan téma került a terítékre, amit később a párommal, kettesben is átbeszéltük vagy elkezdünk róla beszélni. Közelebb kerültek hozzánk ezek a témák és lehet, hogy nem tudtuk volna egymásnak megfelelően megfogalmazni, de miután láttunk, hogy mások is hasonlóan vélekednek, már nekünk is könnyebb volt egymással beszélni. Viszont a sok elgondolkodtató történet mellett, mindben ott volt egy közös motívum. MInden család erős kősziklára építette az otthonát. És ez az, amit én tovább viszek ebből az előadás sorozatból. Megtanultam, hogy nem szabad elfelejteni Isten szerepét egy családban. Az oszlopok külön-külön is meg tudnak magukban állni, ideig óráig, de ha Isten össze tartja őket, akkor már erődítménynek/otthonnak számítanak.

Törtei Gábor és Baráth Réka

Nagyon köszönjük, hogy ennek a tíz alkalomnak részesei lehettünk, és betekintést nyerhettünk a házaspárok életébe. A legmeghatóbb számunkra a Zsíros-házaspár története volt, különösen, hogy Ottó még a mai napig a könnyeivel küszködve mesélte az akkor történteket. Jó volt látni, hogy abban a nehéz helyzetben a hitüknek és az egymás iránt érzett szerelmüknek köszönhetően újra egymásra találtak. A másik emlékezetes házaspár Szántó Laja és Babika voltak, akik még több mint negyven év házasság után is mérhetetlen tisztelettel és szeretettel beszéltek egymásról és egymással. Követendő példa ők minden házaspár és leendő házaspár számára.

Dohándi Kitti és Katona Gábor