Farsang a Teréz anya Családi Bölcsiben

/0 Hozzászólások/in ,

A farsang különösen fontos a kicsi gyermekek életében. A farsang az éltető játék, ahol varázslat által készülünk fel a nagybetűs életre: mindenkiből lehet minden.

Három esztendővel a hátuk mögött ezek a kicsinyek mesébe csomagolt, legőszintébb vágyainkat élik elénk: belőlünk is lehet még bármi, amit szeretnénk.

Gyönyörű mosollyal az arcukon, különös ruháikban doktor néni már három évesen is komolyan meg tud gyógyítani minden játékbabát, a tündér pedig mindenkit átváltoztat, amivé szeretné; az oroszlán bátor emberré cseperedik majd, az eperből kertész lesz talán, a pókocskából pedig textiltervező.

A játék: tanulás, tapasztalás és öröm. A Teréz anya bölcsiben pedig jó nekünk együtt játszani.

Szendrényi Marietta

A várva várt farsangi bál Újszegeden

/0 Hozzászólások/in ,

Hálával gondolunk vissza arra, hogy 2020 februárjában még megtarthattuk a plébániai farsangi bálunkat. Azt követően azonban, 2021-ben a járványveszély miatt ez elmaradt, ám idén ismét módunk volt arra, hogy közösségi életünket építő bált szervezzünk, aminek idén is otthont adott az egykori Szent Vince Egyesület által épített Művelődési Ház.

A mulatságot Jáger Richárd, a Bálint Sándor Művelődési Ház vezetője nyitotta meg, aki fontosnak tartotta hangsúlyozni, mennyire várt minket, mert számára minden évben kiemelkedő program az újszegedi hívek farsangi bálja és a húsvéti passiójátéka. Plébánosunk köszöntő szavai és a közös ima után következett a finom vacsora, amelyet a mórahalmi Platán Vendéglő készített számunkra.

A jelmezesek felvonulása ismét az ötletgazdagságról tanúskodott. A különdíjat a Katicabogár (Csapó Miklóska), a harmadik díjat az Afrika reprezentáció (Pap Zsófi és Barnabás) nyerte el. A második helyen György lovag (Pozsonyi György) és a Cowboy (Gyekiczki Peti) osztozott. Az első helyen holtversenyben a Szelíd motorosok (Tallósyék), Shrek (Bauer Tamás) és Miss Saigon (Jászfalusiék) végzett.

Dél-alföldi táncokat tanultunk a szegedi Cuháré Táncműhely jóvoltából Szászné Medvegy Veronika és Csókási Imre vezetésével, amelyhez a talpalávalót a Csergő banda biztosította.

A vidám műsorok keretében Attila atya meséjéből megtudhattuk, miért fontos az ünneplés az eszkimó hagyományok szerint is. Ótott Feri humoros szemelvényeket olvasott fel iskolai dolgozatokból, amelyeket Flóri atya gyűjtött össze. Fazakas János egy szép fohásszal kedveskedett a jelenlévőknek, Orcsik Sándor pedig idegen kifejezésekből összefűzött szólánccal „elmélkedett a politikáról”.

A közösség összetartása a szervezésben is nagyon érződött. Köszönjük a támogatást a Művelődési Ház alkalmazottainak, Jáger Richárdnak, Veres Erzsikének és Tóth Attilának. Hálásak vagyunk a zenei szolgálatért Kálmán Zsoltnak, a konferálásért Noé Verusnak. Köszönet az előkészületekben és az elpakolásban nyújtott segítségért, a tombolatárgyakért Ludányi Olgának, Orcsik Sándornak, Bauer Tamásnak, Kulik Lacinak, Kerekes Lászlónak, Vermes Petinek, Pár Zolinak, Bővíz Lacinak, a Berényi házaspárnak, a Tallósy családnak, a Jeromos csoportnak, a Liget Társulatnak, és végül, de nem utolsósorban a sokat serénykedő Kószó Editnek és Aradi Mártinak.

Jövőre is nagy szeretettel várjuk a plébániai közösség apraját-nagyját a közös mulatságra.

Bús Márti

Bemutatkozik a szegedi női fokolár közösség

/0 Hozzászólások/in ,

Bemutatkozásunkat kezdjük némi szómagyarázattal: amikor „fokolár közösség”-ről beszélünk ezen két dolgot is érthetünk: egyrészt mindazokat az embereket, akik egy városban vagy országban a Fokoláre Mozgalomhoz tartozónak vallják magukat, és korosztályuk, életformájuk, elköteleződésük szerinti kiscsoportokban találkoznak; másrészt ennek a tágabb közösségnek Istennek szentelt (általában világi) tagjait, a fokolárban (kisközösségben) együtt élő fokolarinókat (férfiak) illetve fokolarinákat (nők). 

Chiara Lubich, a Fokolare Mozgalom alapítója

A II. világháborúban Olaszországban kibontakozott és aztán gyorsan terjedő katolikus gyökerű lelkiségi csoportosulást hamar elkezdték Fokoláre Mozgalomnak nevezni, a tűzhelyt jelentő „focolare”, szó alapján. Ezt először épp a közösségben élő megszenteltek otthonaira használták. Utal ez a törekvésünkre, hogy megteremtsük a meleg, családias szeretetlégkört közösségeinkben, ahova magát Jézust hívjuk meg magunk közé. Hiszünk ugyanis szavaiban, hogy ha nevében – azaz Szeretetében – gyűlünk össze, Ő ott van velünk (vö. Mt 18,20). Életünkkel szeretnénk tanúsítani, hogy Isten a szeretet, ez az, ami minket is elragadott, mint a II. világháború alatt Chiara Lubichot és társait. Ez a Szeretet az „ugródeszkája” a kifelé fordulásunknak: minden ember felé, hiszen e lelkiség karizmája éppen az egység. A mozgalmunkban való szolgálaton kívül mindannyian laikus munkakörben dolgozunk. Megszentelődésünk útját főként a hétköznapokban, az emberek között, értük és velük leljük meg. A fokolár példája a názáreti házban zajlott élet.

A női fokolár Szegedre a férfi fokolárt követően, 31 éve érkezett meg, pont Újszegedre, 3 taggal. Akkor még albérletben laktunk, amit a Tisza túlpartján újabb albérletek követtek, mígnem 1999-ben visszajöttünk Újszegedre.  Előbb a Fürj utcába, most pedig immár harmadik éve élvezzük azt a szép otthont a Bérkert utcán, melyben előtte a Salvator nővérek éltek.

Jelenleg öten élünk Szegeden fokolarinák: Aranyos Julianna 2018 óta él Szegeden. vajdasági magyarként évtizedeket töltött a horvátországi és a szerbiai többnemzetiségű, többfelekezetű közösségek szolgálatában, így hidat alkot délszláv barátaink felé is. Fekete Mária pedagógus és hitoktató, októberben érkezett közénk. Ő 18 éven át a Róma melletti nemzetközi központunkban élt, hivatalos fordítóként és tolmácsként, mely munkáját most távolból folytatja. Gyöngyi Marianna és Prokopp Katalin pedagógusok, ’92-ben még mint gen-ek (a fiatalok) érkeztek Szegedre. A nyugat-európai képzési időszakon kívül Marianna Romániában, Katalin Algériában és Indiában éltek fokolárban. Barna Erzsébet az 1991-ben érkezett úttörők között volt, és hosszabb budapesti és egy pozsonyi megszakítással most újra fokolárunk tagja. Orvos, most foglalkozás egészségügyben és hospice otthonápolásban dolgozik.

Fokolárunkhoz öt házas fokolarina is tartozik: egy zákányszéki, két kecskeméti, egy jánoshalmi és egy szegedi. Így alkotunk együtt egy lelki családot. Missziónk, gyerekekkel, fiatalokkal közösségeinkkel való foglalkozás, és helyi vagy nemzetközi szociális tevékenységeink gyakran közösek a férfi fokolárral, és a dél-magyarországi közösség más csoportjainak tagjaival is. Nagy szeretettel és örömmel köszöntjük az újszegedi plébánia közösségét, szívünk és házunk kapui tárva vannak!

Ui: Többet megtudhattok a Mozgalom életéről: www.fokolare.hu  és https://ujvarosonline.hu/

***

Íme a modern idők nagy varázsa:
behatolni a legmagasabb szemlélődésbe
és megmaradni elvegyülve a többiek között,
ember ember mellett.

Még többet mondanék: beleveszni a tömegbe,
hogy átitassuk az istenivel,
miként a kenyérdarab elázik a borban.

Ennél is többet mondanék:
részeseivé válni Isten terveinek
az emberiséggel,
fénykévéket vetni a tömegre,
és ugyanakkor megosztani az embertárssal
gyalázatot, éhséget, ütéseket,kérészéletű örömöt.

Mert a mi időnk
és minden idők vonzereje
nem más, mint az elgondolható
legemberibb és legistenibb:
Jézus és Mária,
Isten Igéje, egy ács fia,
a Bölcsesség Széke, családanya.

Chiara Lubich

Vízkereszt a művészetben

/0 Hozzászólások/in ,

A fenti címen tartott előadást Péterffy Gabi testvérünk január 20-án este a Felnőttkatekézis csoportunkban. Valójában azonban ő is szereplő volt egy olyan műsorban, amelynek a szerkesztése a témához tartozó műalkotások kiválasztását is tartalmazta. Megjelenítésük módja Gabi tájékozottságát, emelkedett szellemét, kreativitását dicséri.

Mondanivalóját, illetve a műsor szerkezetét vízkereszt ünnepének három meghatározó elemére fűzte fel: a napkeleti bölcsek látogatása, Jézus megkeresztelkedése és a Kánai menyegző.

Gabi kivételes erénye, hogy mindjárt a bevezetőben meg tudta teremteni azt a szellemi miliőt, amelyet hihetetlen biztonsággal nagy mesterek műalkotásainak megfelelő részleteire bízott. Lényegesnek tartotta, hogy – mivel minden jelentős történés evangéliumi igazságokon alapszik – közülünk valaki felolvassa a megfelelő evangéliumi részletet. Máté, Márk és János evangéliumából kiválasztott részletekre építette az ünnepi műsort, tehát három nagy szerkezeti részre tagoltan válogatta össze nagy művészek alkotásait. Bevezetésképpen Liszt: Pater Noster c. zongoraműve hangzott el Lucz Ili előadásában. Ezután Sík Sándor, Juhász Gyula, József Attila egy-egy költeménye következett társaink előadásában. Különösen meggyőző volt József Attila – Tolcsvai László: Betlehemi királyok c. művének egy részlete Orcsik Sándor (ének), Orcsik Anett (ének, fuvola), Lucz Ili (zongora) és Pechan Szabolcs (gitár) előadásában.

A műsor második részét Liszt: A három királyok indulója c. négykezese indította, Gabi és Lucz Ili zongorázta. Ez a mű alapozta meg hangulatilag azt a három művészileg nagyon hatásosan megalkotott filmrészletet (Ben Húr, Máté evangéliuma, A Názáreti Jézus), amelyek a napkeleti bölcsek hódolatának jeleit prezentálták.

Vízkereszt ünnepének áhítatos megélését elmélyítette az „Én ismerek egy üde, drága folyót” kezdetű egyházi ének Orcsik Sándor, Orcsik Anett és Lucz Ili előadásában. A Jordánban, a „Drága folyóban” keresztelkedik Jézus: a filmrészletek (Máté evangéliuma, A Názáreti Jézus) kézzelfogható közelségbe hozták, korunk emberévé tették Jézust, aki itt egyúttal isteni felkiáltójel is. János evangéliuma a Kánai menyegzőt jeleníti meg, amelyet megerősített a Názáreti Mária c. filmnek a többihez hasonló elgondolkodtató részlete.

Az előadás fontos, tulajdonképpen összetartó szerkezeti eleme volt az egy-egy rész lezárása, ill. összefoglalása képpen három részletben elhangzó Paul Claudel: Vízkereszti ének című műve. Ezt nem véletlenül Gabi olvasta fel, mert ebben az egyébként nehéz versben súlyos gondolati elemek feszegetik az ember benső világát, hite gyengeségét vagy éppen erejét.

Végül köszönettel tartozunk Gabinak, Lucz Ilinek, Szekeres Zsuzsának, Orcsik Sándornak és Anettnek, Pechan Szabolcsnak, hogy közreműködésükkel közel hozták a zenés verses műalkotások élményanyagát. Köszönjük, Gabi, hogy ez az este felemelő ünnepi imádságnak bizonyult.

Vajtai Éva

Megalakult a Férfiklub a plébánián

/0 Hozzászólások/in ,

2021. szeptember 22-én új csoport alakult Plébániánkon. Ahogyan a cím is sugallja, férfiak alkotják a kört. Gulyás Péter értő vezetésével kéthetente egy-egy férfias, férfiakat érintő témáról beszélgetünk kötetlen, mégis jól strukturált formában. A klub nevében a „férfi” jelző azonban nem kizárni igyekszik a nőket, hanem a férfi lét kérdéseinek tárgyalása és társadalmunkban való megjelenése a kör elsődleges célja.

A találkozókon olyan témákról beszélgetünk, mint pl. apa–fiú kapcsolat, férfi mint vezető, társadalmi elvárások a férfival szemben. A szerdánként tartott rövid feladatot kapunk a csoport vezetőjétől, amely rávezet az alkalom témájára. Az azt követő megbeszélésbe kötetlenül, de mindannyian bele kapcsolódunk, hiszen tagjaink a hetvenes éveiben járó nyugdíjas bölcsességével, a negyvenes, ötvenes éveiben járók példáival és tapasztalatával, és a húszas, harmincas éveiben járó fiatalok frissességével járulnak hozzá a beszélgetés teljességéhez.

Tekintve, hogy a csoport tagjai valamennyien eltérő szakterületekről érkeznek, mindenkinek sajátos, az egyéniségét tükröző gondolatai jól egymásra épülő építőkövekként alkotják meg beszélgetéseink vázát.

A kéthetente, 19 órakor kezdődő összejöveteleinken a témákat általában nem lezárjuk 21 órakor, hanem két hétre felfüggesztjük csupán. Bizton állíthatom, hogy napokon keresztül tudnánk ismétlés nélkül boncolgatni a különböző izgalmas, és mindenki számára más-más új tartalmat, információt hordozó kérdéseket.

A „négyszögletű” kerekasztal-beszélgetéseink alkalmával túl azon, hogy egymást is megismerjük, magunkkal is szembenézünk, tovább formáljuk a magunkról, egymásról, és a közösségről alkotott képünket. Úgy érzem, vasárnaponként közös lélekkel köszöntjük egymást a miséken.

Asztalos László

Zeneterapeuta és Teréz Tour a közösségi napon

/0 Hozzászólások/in ,

Schonfeld Mátyás zeneterapeuta a gyerekekkel

Amíg a Teréz anya templomban Jákó atya előadását hallhattuk, majd kiscsoportokban beszélgettünk, a gyerekeket az emeleti teremben Schönfeld Mátyás zeneterapeuta szórakoztatta tanította és látta el fantáziadús feladatokkal.

Az interaktív zenei délelőtt gyerek és felnőtt számára is remekül telt. Amiből csak lehetett, hangszert készítettek a gyerekek Mátyás segítségével: gumikesztyűből, vagy szívószálból így lett duda, mankóból furulya, és a kezükben kacagni kezdett még az egyszerű műanyag pohár is.
A fantáziadús programból ízelítőt lásd itt » 

Esős délutánok unalmának garantált elűzésére lásd Mátyás zenebatyu videóit itt.

A Közösségi Nap délutáni programjához az a remény adta az ihletet, hogy jó idő lesz. Áldás volt, hogy valóban gyönyörű időt kaptunk ajándékba a szabadtári programhoz, ami a délelőtt folytatásaként segítette a közösségeket a frissítő csapatépítésben.

* * *

Teréz Tour

Sok-sok előkészítő találkozás előzte meg a Teréz Tour-a megszületését. Külön köszönetet szeretnék mondani Polyák Ábelnek és Bauer Józsinak valamint Szendrényi Bálintnak, aki cserkésztapasztalataikat több alkalommal is beletették az előkészületekbe.

Attila atya támogatása és Pechan Szabi jelenléte nélkül biztos nem boldogultunk volna. Az állomásvezetők önkéntes felajánlása igazi ajándék volt! Nagyon köszönjük!

A Holt-Maros gyönyörű sétányán indult a túra, a Sarló utca csücskében egy csapatépítő feladattal a csapat tagjai egy pokrócon állva kellett megfejtsék a kódot, ami a pokróc alján volt elrejtve. A feladatot nehezítendő, nem volt szabad senkinek leszállnia a takaróról. A következő állomáson egy vicces kvízt kellett kitölteni, amelynek párját a Maros másik oldalán az utolsó előtti állomáson találtátok meg. Örömmel tudatjuk, hogy a kvízkitöltés győztese a cirozis87@gmail.com címről beküldő csapat lett mindkét esetben. Volt még palackpostás és beszélgetős feladat, egy kis rejtvényfejtés, táncmulatság és kincsvadászat (sok csokival), végül az élő víz forrásánál (Heszler-pad) mindenki megtalálhatta az elveszett plébánosunkat is…

A főnyeremény két gyönyörű, együtt töltött óra napsütésben a Holt-Maros partján sétálgatva – ezt garantáltan minden résztvevő elnyerte. Nagyon köszönjük, hogy eljöttetek és velünk játszottatok! A túráról készült fotókat Körmöczi Laci készítette.

Szendrényi Marietta

Életre szóló élmények az antióchiás hétvégén

/0 Hozzászólások/in ,

Újoncként vettem részt az idei antiochiás hétvégén, és rendkívül hálás vagyok, hogy meghívást kaptam ebbe a plébániai közösségbe, mert életre szóló élményekben volt részem e két és fél nap során.

Rendkívül meglepődtem, hogy amikor először beléptem a terembe: mindenki barátságosan fogadott, holott nagy részüket egyáltalán nem is ismertem. Egyből éreztem, hogy egy olyan közösségbe érkeztem, ahol nyitott és befogadó társakra, barátokra lelhetek. Általában szorongok új emberek között, de itt egyáltalán nem éreztem magam feszélyezve, sőt bátorságot kaptam arra, hogy megszólítsak másokat, beszélgetést kezdeményezzek. A hétvégén nem csak új személyeket, hanem magamat is jobban megismertem, szorosabbá vált az istenkapcsolatom, olyan kérdéseken gondolkodtam el, amelyek mindaddig fel sem merültek bennem.

Antióchiás zenészek

Ezért köszönettel tartozom mindazoknak, akik bevezetőt tartottak, és azoknak, akikkel egy kiscsoportot alkottam. A szombat esti kiengesztelődésen lehetőségem nyílt elcsendesedni és magamba nézni, aminek már hosszú idő óta nem szenteltem kellő mennyiségű figyelmet, így akkor ez nagyon mélyen megérintett. Hihetetlen, hogy mennyi örömöt éltem át a hétvége alatt, mennyi szeretetet kaptam a többiektől, és mennyit erősödött az Istenbe vetett hitem. Boldog vagyok, hogy immár az Újszegedi Antiochia-közösség tagja lehetek, és remélem, a későbbiekben csak tovább gyarapodhatok általa.

Perényi Boglárka

Egyházközségi közösségi napot tartottunk október elején

/0 Hozzászólások/in ,

Közösségi Nap – élménybeszámoló

„Ó, mily szép, és mily gyönyörűséges a testvérek egysége” (133. Zsoltár)

Nagyon vártam, hogy ismét lehessen Közösségi Nap a Teréz templomban, amikor új emberekkel és más közösségekbe tartozókkal is lehet kötetlenül találkozni, beszélgetni. Reggel már látszott, hogy jó időnk lesz, derült, őszi időre ébredtünk, szépen sütött a nap egész szombaton. A regisztrációnál Kószó Edit és Bús Márti vártak minket, nagy mosollyal üdvözöltük egymást.

Nagyon tetszett a plébánián működő közösségek bemutatkozása plakátokon, fényképekkel, beszámolókkal, igazi csemege volt belepillantani kinek-kinek az életébe.

Fehérváry Jákó bencés atya az Eucharisztia misztériumáról, liturgiájáról szóló előadása után kiscsoportokban beszélgettünk az érintett témák kapcsán: 1) hogyan tapasztaljuk Isten jelenlétét az életünkben; 2) hogyan veszünk erőt az Eucharisztiából a mindennapokra; 3) hogyan állunk a javak megosztásában testvéreinkkel?

Szántóné Babika csoportjához csatlakoztam, rácsodálkozhattam arra, hogy Isten milyen gazdagon ontja ránk a kegyelmeit. A csoportban megszólalókon keresztül megláthattam milyen sokszínűen munkálkodik Isten az életükben és a körülöttük élők életében. Több új emberrel ismerkedhettem meg, illetve egészen új dolgokat hallottam olyan emberektől, akikkel már régóta ismerjük egymást. Lelkileg gazdagodva álltam fel a kiscsoportos beszélgetésből.

Nagy élményként marad meg bennünk a „Teréz-túra”, melyet templomunk és a Holt-Maros közötti mintegy 2,5 km hosszú szakaszon tettünk meg. Több állomás volt, melyeken izgalmas, érdekes feladatokat oldottunk meg. Itt is az a tapasztaltuk erősödött meg, hogy a közösségben összeadódik a tudás, könnyebben jönnek az ötletek. A kvíz kérdések előtt arra gondoltam, hogy na, ezekre a kérdésekre nem fogok tudni válaszolni. Aztán nagy meglepetésre sok kérdésre Sanyival ketten tudtuk a választ. Például arra, hogy mikor szentelték fel a Teréz templomot pontos dátummal: nem volt nehéz, mert annak idején Andriskával pont aznap jöttünk ki a kórházból, első utunk egyenesen a templomszentelésre vezetett. Mi emlékeztünk Agócs Rózsa nővér nevére, aki azért imádkozott évtizedeken át, hogy templom épüljön a családi házuk helyén, s lám, ez megvalósult! Az elköteleződés állomása is mélyen érintett. Köszönjük a szervezőknek a feladatokat, helytállást.

A nap csúcspontja a szentmise volt, melyet Jákó atya és Attila atya koncelebrál, s amelynek keretében megáldották az évfordulós házaspárokat. A mórahalmi szakképzős gyerekek és tanáruk segítségével készített ostyákkal történt az áldoztatás, Attila atya pontosan elmondta, hogy a pap átváltoztató szavaival, a Szentlélek erejéből ezek a kenyérfalatok Krisztus éltető testévé változtak – ez is különös élményként marad meg bennünk.

Lelkileg feltöltődve, megerősödve jöttünk el a Közösségi Napról, köszönjük mindenkinek a szervezést, részvételt, a sok beszélgetést, mennyei Gondviselőnknek pedig a napsütést.

Csányiné Tekla és Sándor

***

Mi történik a szentmisén?

Az október 2-án, a Teréz templomban tartott Közösségi Nap délelőttjén Fehérváry Jákó bencés szerzetes, teológus, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola rektorának előadását hallgathattuk. Nagy érdeklődéssel és kíváncsisággal vártuk Jákó atya tanítását, amelyben a életünk csúcspontjáról és forrásáról, a szentmiséről szólt, annak minden elemében jelenlévő Krisztusról, illetve az Őt befogadó közösségről beszélt.

Néhány gondolatot kiemelnék a rendkívül sokrétű, nagyon tanulságos előadásból. Hangsúlyozta a misén felolvasók felelősségét, hiszen akár az Olvasmány, a Szentlecke, az Evangélium kerül felolvasásra, mindegyik Isten jelenlétét tükrözi, Isten üzenetét közvetíti, ezért fontos, hogy ennek tudatában legyen a felolvasó, hiszen nem mindegy, hogyan jut el a templom közösségéhez Isten szava. A Szentírás olvasásával kapcsolatban az atya azt is ajánlotta, hogy otthon egy-egy rövid szakaszt érdemes többször is elolvasnunk, értelmeznünk, elmélkednünk az abban rejlő mondanivalóról.

Mi történik, amikor Krisztus áldozatából részesülünk, vagyis szentáldozáshoz járulunk? A szentostyát, mint Krisztus testét magunkhoz véve nemcsak vele, hanem Őáltala egymással is közösséget alkotunk, így válunk egy testté, Isten népévé. Jákó atya többször is felhívta a figyelmet a közösség szerepére az egyházban, hiszen az őskeresztények is közösségben éltek, sőt maga Jézus is közösségben élt a tanítványaival. Egyedül senki nem lehet Krisztust-követő!

A tanítás végén előadónktól feladatot is kaptunk, három kérdést fogalmazott meg, ezekre kis csoportokban próbáltuk megadni a választ.  A kérdések a teljesség igénye nélkül a következő témák köré szövődtek: Isten jelenléte az életünkben, a Szentírás üzenete számunkra, valamint adomány lelki, anyagi és egyéb vonatkozásban.

A mi csoportunk összetétele nagyon szerencsésen alakult, hiszen 18 és kb. 70 éves kor közöttiek nyolcan alkottunk egy kört. Értékes, tanulságos hozzászólások hangzottak el, mindannyian őszintén megnyíltunk egymás felé. Köszönet Attila atyának az előadás megszervezéséért is. Jákó atya tanítása, építő gondolatai által közelebb jutottunk a liturgia, a szentmise lényegének megértéséhez.

Lucz Ilona

Gyertyás menet a Hősök terére – személyes vallomás a NEK-ről

/0 Hozzászólások/in ,

Valamennyien már nagyon vártuk, mondhatjuk az egész ország a Hazánkban megrendezendő 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. Az egy hétig tartó igen csak színes, sok oldalú programok, hittel és lelki töltettel megajándékozta a jelenlévőket, a zarándokokat és az otthonukban imádkozó testvérek szívét.

Én a szombati napról (szept. 11.) szeretnék szólni, amin személyesen is részt vettem. Olyan lelki társakkal indultam, akik hittestvéreim is, akikkel még mélyebben átéltem Isten közelségét. Ünneplőbe úgy öltöztettük lelkünket, hogy már útközben is rózsafüzért mondtunk. Ragyogó napsütésben, hittel teli lélekkel érkeztünk meg Budapestre, a Kossuth térre. Mi az Alkotmány utca sarkán egy kivetítőn nézhettük az éppen adott kulturális műsort és tanúságtételeket. Itt néztük végig a szentmisét, melyet Dr. Erdő Péter bíboros, prímás Esztergom-budapesti érsek bemutatott.

Bizony, a szentmisén megéreztem Krisztus személyes közelségét. Olyan jó volt egymásért imádkozni ott a nagy tömegben. Öröm, mosoly és ragyogás volt az arcokon. Isten elé letettük örömünket, gondjainkat, problémáinkat, mert Isten ott volt és ott van mindannyiunk életében. Ő vezet bennünket.

Újra gyönyörködhettünk a missziós keresztben, Krisztus keresztjében (először a Szent Erzsébet-templomunkban láthattuk, amely az Eucharisztikus Kongresszus jelképe volt). Ott volt velünk a téren a Megváltó szeretete. Óriási reményt adott nekünk. Ebbe a keresztbe illesztették be a magyar szentek és boldogok ereklyéit.

Ezt követően mindannyian az Oltáriszentséggel, az eucharisztikus körmenetben vonultunk át a Hősök terére. A hangszórókon keresztül rövid elmélkedéseket és imádságokat hallottunk magyar és több idegen nyelven. Ismert egyházi énekek szóltak, melyet több tízezer zarándok énekelt. Sok ezer mécses emelkedett a magasba, amikor felcsendült a kongresszus himnuszának refrénje: „Krisztus kenyér s bor színében Úr s Király a föld felett, forrassz eggyé békességben minden népet s nemzetet”.

Örömkönnyek mellett meghatódva mondtam köszönetet mindenért az életemben. Így elmondhatjuk a világnak Krisztus jelenlétének csodáját. A Hősök terére érve Erdő Péter bíboros szentségi áldást adott a fáklyás zarándokoknak. Nagy hála van a szívemben, hogy ott lehettem a fáklyás körmenetben, a tömegben. Hogy tiszta szívvel énekelve dicsőíthettem Gondviselő Istenünket.

Talló Éva

A NEK ministráns szemmel

/0 Hozzászólások/in ,

Egy év halasztás után idén rendezték meg hazánkban az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust, amikor 2 szentmisén is részt vehettünk ministránsként. Újszegedet négyen képviseltük (Horpácsy Márkusz és Kristóf, valamint Bővíz Dávid és Krisztián) a szeptember 11-én (szombaton) tartott Kossuth téri szentmisén és az utána következő gyertyás körmeneten, valamint a vasárnapi Statio Orbis-on.

Mondanom sem kell, hogy mennyire megalapozta a hangulatot az a népsokaság, ami összegyűlt e nem mindennapi eseményekre. Számomra a szombati mise különlegességét a helyszín, az Országház előtti Kossuth tér adta, míg a gyertyás körmenetnek a több százezer ember, akik hullámozva követték a várost megszentelő Oltáriszentséget. Büszkeséggel töltött el, hogy több száz ministráns testvéremmel együtt mi vezethettük a Hősök terére a hívők sokaságát.

Másnap, a záró ünnepségre hasonló méretű tömeg gyűlt össze, mindenki izgatottan várta a pápa érkezését. Mikor őszentsége a pápamobilon haladt el a sorok között, 5 méterről integethettünk neki. Jó volt látni, hogy ő is örül mindenkinek. Ministránsként én jobban meg tudom élni a szentmiséket, de az külön megtiszteltetés volt, hogy a pápának szolgálhattam.

Egészen hátborzongató volt belegondolni, hogy mennyi szentség találkozott egy helyen: a Missziós kereszt, a Mária kegykép, maga Ferenc pápa és sok nagyszerű ember. A szentmise során a gyönyörű énekek és a szentbeszéd mind közelebb vezettek Jézushoz és az Ő megismeréséhez.

A Szentatya nem csak megemlékezett a magyarokról, hanem anyanyelvünkön köszöntött és így búcsúzott. Délután pedig mindenki Isten áldásával eltelve indulhatott haza.

Bővíz Krisztián