Egyházközségi közösségi napot tartottunk október elején

Közösségi Nap – élménybeszámoló

„Ó, mily szép, és mily gyönyörűséges a testvérek egysége” (133. Zsoltár)

Nagyon vártam, hogy ismét lehessen Közösségi Nap a Teréz templomban, amikor új emberekkel és más közösségekbe tartozókkal is lehet kötetlenül találkozni, beszélgetni. Reggel már látszott, hogy jó időnk lesz, derült, őszi időre ébredtünk, szépen sütött a nap egész szombaton. A regisztrációnál Kószó Edit és Bús Márti vártak minket, nagy mosollyal üdvözöltük egymást.

Nagyon tetszett a plébánián működő közösségek bemutatkozása plakátokon, fényképekkel, beszámolókkal, igazi csemege volt belepillantani kinek-kinek az életébe.

Fehérváry Jákó bencés atya az Eucharisztia misztériumáról, liturgiájáról szóló előadása után kiscsoportokban beszélgettünk az érintett témák kapcsán: 1) hogyan tapasztaljuk Isten jelenlétét az életünkben; 2) hogyan veszünk erőt az Eucharisztiából a mindennapokra; 3) hogyan állunk a javak megosztásában testvéreinkkel?

Szántóné Babika csoportjához csatlakoztam, rácsodálkozhattam arra, hogy Isten milyen gazdagon ontja ránk a kegyelmeit. A csoportban megszólalókon keresztül megláthattam milyen sokszínűen munkálkodik Isten az életükben és a körülöttük élők életében. Több új emberrel ismerkedhettem meg, illetve egészen új dolgokat hallottam olyan emberektől, akikkel már régóta ismerjük egymást. Lelkileg gazdagodva álltam fel a kiscsoportos beszélgetésből.

Nagy élményként marad meg bennünk a „Teréz-túra”, melyet templomunk és a Holt-Maros közötti mintegy 2,5 km hosszú szakaszon tettünk meg. Több állomás volt, melyeken izgalmas, érdekes feladatokat oldottunk meg. Itt is az a tapasztaltuk erősödött meg, hogy a közösségben összeadódik a tudás, könnyebben jönnek az ötletek. A kvíz kérdések előtt arra gondoltam, hogy na, ezekre a kérdésekre nem fogok tudni válaszolni. Aztán nagy meglepetésre sok kérdésre Sanyival ketten tudtuk a választ. Például arra, hogy mikor szentelték fel a Teréz templomot pontos dátummal: nem volt nehéz, mert annak idején Andriskával pont aznap jöttünk ki a kórházból, első utunk egyenesen a templomszentelésre vezetett. Mi emlékeztünk Agócs Rózsa nővér nevére, aki azért imádkozott évtizedeken át, hogy templom épüljön a családi házuk helyén, s lám, ez megvalósult! Az elköteleződés állomása is mélyen érintett. Köszönjük a szervezőknek a feladatokat, helytállást.

A nap csúcspontja a szentmise volt, melyet Jákó atya és Attila atya koncelebrál, s amelynek keretében megáldották az évfordulós házaspárokat. A mórahalmi szakképzős gyerekek és tanáruk segítségével készített ostyákkal történt az áldoztatás, Attila atya pontosan elmondta, hogy a pap átváltoztató szavaival, a Szentlélek erejéből ezek a kenyérfalatok Krisztus éltető testévé változtak – ez is különös élményként marad meg bennünk.

Lelkileg feltöltődve, megerősödve jöttünk el a Közösségi Napról, köszönjük mindenkinek a szervezést, részvételt, a sok beszélgetést, mennyei Gondviselőnknek pedig a napsütést.

Csányiné Tekla és Sándor

***

Mi történik a szentmisén?

Az október 2-án, a Teréz templomban tartott Közösségi Nap délelőttjén Fehérváry Jákó bencés szerzetes, teológus, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola rektorának előadását hallgathattuk. Nagy érdeklődéssel és kíváncsisággal vártuk Jákó atya tanítását, amelyben a életünk csúcspontjáról és forrásáról, a szentmiséről szólt, annak minden elemében jelenlévő Krisztusról, illetve az Őt befogadó közösségről beszélt.

Néhány gondolatot kiemelnék a rendkívül sokrétű, nagyon tanulságos előadásból. Hangsúlyozta a misén felolvasók felelősségét, hiszen akár az Olvasmány, a Szentlecke, az Evangélium kerül felolvasásra, mindegyik Isten jelenlétét tükrözi, Isten üzenetét közvetíti, ezért fontos, hogy ennek tudatában legyen a felolvasó, hiszen nem mindegy, hogyan jut el a templom közösségéhez Isten szava. A Szentírás olvasásával kapcsolatban az atya azt is ajánlotta, hogy otthon egy-egy rövid szakaszt érdemes többször is elolvasnunk, értelmeznünk, elmélkednünk az abban rejlő mondanivalóról.

Mi történik, amikor Krisztus áldozatából részesülünk, vagyis szentáldozáshoz járulunk? A szentostyát, mint Krisztus testét magunkhoz véve nemcsak vele, hanem Őáltala egymással is közösséget alkotunk, így válunk egy testté, Isten népévé. Jákó atya többször is felhívta a figyelmet a közösség szerepére az egyházban, hiszen az őskeresztények is közösségben éltek, sőt maga Jézus is közösségben élt a tanítványaival. Egyedül senki nem lehet Krisztust-követő!

A tanítás végén előadónktól feladatot is kaptunk, három kérdést fogalmazott meg, ezekre kis csoportokban próbáltuk megadni a választ.  A kérdések a teljesség igénye nélkül a következő témák köré szövődtek: Isten jelenléte az életünkben, a Szentírás üzenete számunkra, valamint adomány lelki, anyagi és egyéb vonatkozásban.

A mi csoportunk összetétele nagyon szerencsésen alakult, hiszen 18 és kb. 70 éves kor közöttiek nyolcan alkottunk egy kört. Értékes, tanulságos hozzászólások hangzottak el, mindannyian őszintén megnyíltunk egymás felé. Köszönet Attila atyának az előadás megszervezéséért is. Jákó atya tanítása, építő gondolatai által közelebb jutottunk a liturgia, a szentmise lényegének megértéséhez.

Lucz Ilona