A művészetek és kultúra missziós útján…

Ez a cím jutott eszembe, amikor Ludányi Olga, valamint Orcsik Sándor és társai július 21-én a csütörtök esti Társaskör keretében megtartott előadását hallgattam.

Ugye milyen jó érzés rácsodálkozni egy gyönyörű festményre, elolvasni egy szép, lelkünket simogató, kedves verset, ámulva nézni egy szép épületet, meghallgatni egy csodás zenei művet, és közben rádöbbenni, hogy „ami szép és jó, abban Isten tükröződik”.

A csütörtöki Felnőttkatekézis csoportra épülő és Aradi Márti által szervezett alkalmakat – az elhangzó, magas színvonalú előadások alapján – magamban „Művészeti Szalonnak” nevezem.

Ez alkalommal Olgi előadásának címe: „Szépségre törekvés, az Énekek Énekétől napjainkig.” Kozmetikusként előadásában rámutatott, hogy amióta ember az ember, törekszik a leginkább harmonikus megjelenésre, így a kozmetikus szakma is hozzájárul az emberi szépség és harmónia megteremtéséhez.

Olgi idézett Nemeshegyi Péter atya „Holdfényben” című könyvéből, miszerint: „Az ember nem csak az igazság ismeretére törekszik, hanem talán még nagyobb buzgalommal, a szépség megtapasztalására és megteremtésére. Szépségben gyönyörködni, szépséget teremteni, ez is az Egyedülálló kiváltsága.”

Az előadáson hallhattuk, hogy már az ősember is szépítkezett, az egyiptomi, hellén, mezopotámiai, római kultúrákban is helye volt a szépségre törekvésnek. Egyiptomban mindkét nem festette az arcát, a sumérok ötezer évvel ezelőtt már rúzsozták ajkukat, de az első csavaros rúzst, az Egyesült Államokban szabadalmaztatták 1929-ben.

A bibliai Énekek Énekéből kiragadott idézetből megismerhettük, hogy milyen hasonlatokkal illették Salamon király idejében a szépséget.

A keresztény középkorban, az öröklétre készültek, s így nem foglalkoztak az emberi test ápolásával, díszítésével. A kencéket megtévesztő, kontrollálhatatlan vágyak gerjesztő eszközeinek tartották.

A reneszánsz kor embere már díszíti magát, de a test higiéniája nem foglalkoztatja. Az Újkor, a Napkirály uralkodása már a tornyozott parókák, pirosítók és illatszerek korát jelenti, de a tisztálkodást mellőzi. Az 1800-as években sorra nyílnak a fürdőhelyek, a kozmetikai ipar is lendületet vesz. Napjainkban pedig tanúi lehetünk a fantasztikus választéknak, a kozmetikai kezelések változatosságának, a hagyományos, kézi arcmasszázstól, az elektrokozmetikai kezelések sokaságáig. Érdekfeszítő előadását Olgi egy gyönyörű Goethe idézettel zárta, amely így szól: „Fürkéssz a lét műhelyében, / mindig egészet a részben, / semmi héjban, semmi magban, / mert ami kint, bent is az van.”

A fentiekhez a magam részéről Edit Stein „A lényeg” című versét fűzöm: „Amit látunk, nem más, külső kéreg. / A Teremtő látja csupán, mi a lényeg!”

Elgondolkodtató sorok! De felmerül a kérdés: Mi a lényeg? S a válaszom: Lényeg a lélek!

Az est második részében Orcsik Sándor, Forgács Endre, Petrovics Ferenc, Plánka József előadásában hallhattuk, az alábbi keresztény énekeket: „Ha Isten békéje lakja szívemet…”, „Gyönyörű az élet ott, hol szeretet él”, s végül „Mi Atyánk, ki vagy a Mennyben”.

A lelkes jelenlévők, az est zárásaként, közösen énekeltük el Kodály Zoltán „Esti dal” című művét.

A szívvel, lélekkel, szeretettel, és gondos felkészültségről tanúskodóan előadott művek meghatározták az est felemelő hangulatát, amelynek érzékeltetésére, e sorok írójának mondanivalója helyett, méltóbb az alábbi idézet:

„Ha Isten békéje lakja szívemet, úgy dúlhat vihar ellenem. / Nagy hittel szívem zengi az éneket: / Az Úrban, az Úrban jó nekem!”

Tájékoztatunk, hogy amennyiben velünk szeretnél tartani, szeretettel várunk csütörtök estéken a plébánia nagytermében, a Művészeti Szalonban megrendezésre kerülő előadásokon. Felismerheted, hogy mennyi „erő van azokban, akik rejtőzködésükben ragyogóak”!

Bevallom, Pálfai Zoltán, makói plébános atya előadásának hallgatása során ismertem fel, hogy kis csoportunk a Csend, a Művészetek és a Kultúra missziós útját járja, és hisz a közösség fenntartó erejében! Mindez örömömre szolgál, melyet a hallgatóság meg is erősített, valamint már azt is hallhattuk, hogy Szegeden, városunkban nincs másik hozzánk hasonló, a művészetek közvetítése érdekében ilyen módon tevékenykedő katolikus csoport. Hála és köszönet az előadók fáradozásáért!

Vörösné Magdi