Taizében jártunk

Két év kihagyás után idén végre ismét lehetőségünk nyílt arra, hogy elutazzunk a franciaországi Taizébe, abba a burgundiai faluba, ahova a világ minden tájáról érkeznek az elmélyült imádságra és a testvéri közösség megélésére szomjazó emberek.

Az ott élő szerzetesközösséget 1940-ben Roger Schütz alapította, aki Roger testvérként vált világhírűvé, hiszen álma, a kiengesztelődés és béke mindennapi megélése mindmáig igen aktuális. A nyári egyhetes ifjúsági találkozók alkalmával napi háromszori közös énekes imádságban fordulnak az Úrhoz az itt élő szerzetesekkel együtt.

2022. július 10-én Szegedről és Budapestről közel ötven, többségében fiatalokból álló magyar „küldöttség” is érkezett a Taizéi Közösség falujába. Előtte részt vehettünk egy torinói három napos találkozón is, ahol a programok középpontjában a nemzetek közötti kiengesztelődés állt.

Taizé-i imádság egy torinói templomban

Ezt leginkább a szállásadó olasz testvéreink vendégszeretete által tapasztalhattuk meg, ahogyan a nyelvi akadályokkal mit sem törődve igyekeztek a kényelmünkről gondoskodni, és elhalmoztak minket a finomabbnál finomabb házi készítésű finomságaikkal. Ellátogattunk a Bosco Szent János által alapított szalézi rend első iskolájába, amely ma már múzeum, és Torino szegénynegyedében található. Itt gyűjtötte össze Don Bosco az utcán kallódó gyermekeket a 19. század derekán, hogy Istenben megőrizze és felnevelje őket.

Don Bosco szobája

A múzeumban megismerhettük a legendás szent életét, megszemlélhettük a szinte rongyosan egyszerű öltözetét, amely arról tanúskodik, hogy mindent fillért sajnált magától, amelyet a gyerekek javára is fordíthatott. Kilenc éves korában álmot látott, amelyben egy vadállatok képében verekedő gyereksereg megszelídítését kérte tőle az Úr, akik ezután bárányokká változtak.

A legmélyebb élményünk Torinóban a Torinói Lepel megtekintése volt, amely előtt az utolsó éjszaka néhány percre letérdelhettünk. Szavakba nem önthető, hogy mit éreztünk, amikor tudatosult bennünk, hogy ez minden bizonnyal az Úr Jézus halotti leple, amin a Megváltó arcvonásai és értünk szenvedő testének lenyomata található. Különleges alkalom volt ez, hiszen a szent Leplet nagyon ritkán tekintheti meg a nagyközönség. Isten ajándéka volt, hogy imádkozhattunk előtte.

Torinóból Taizébe vezetett az utunk. Itt számomra a legnagyobb ajándék az volt, hogy a kiscsoportos beszélgetések alkalmával elbeszélgethettem amerikai, hongkongi, svájci, ukrán, lengyel és német keresztény testvéreimmel. Megdöbbentő volt, hogy az eltérő kulturális háttér ellenére az alapvető emberi kérdéseink és problémáink nagyon hasonlóak, és ha megvan bennünk a szándék, megélhetjük az egység örömét. A közösen feldolgozott bibliai részek ebben segítettek minket, miként a napi 1-2 órás közös „házimunka” is, amiből Taizében mindenki kiveszi a részét. Felemelő volt hallgatni a konyha ablakából kiszűrődő ismerős énekeket, amelyeket mosogatás közben énekeltek a bent szorgoskodók.

A 11 napos utazásról hazatérve azért imádkozunk, hogy itthon se szűnjön meg a Taizében átélt békesség, sőt másoknak is át tudjuk adni a kiengesztelődés örömét.

Németh Zsuzsanna