A Kájoni Mise bemutatója (videóval)

/0 Hozzászólások/in ,

Május 30-án, Szentháromság ünnepén, a ½ 10-es szentmisén az Újszegedi Szkóla Ének- és Zenekar a Kájoni-misét adta elő. Ez a mise nem egy klasszikus értelemben vett egységes zenemű, nem egy szerző által írt mise. A Kájoni-misében szereplő tételek, „mise-szövegek” a XVII.századi, Kájoni János erdélyi ferences szerzetes által összegyűjtött és a Cantionale Catholicum című, korabeli vallásos népénekeket tartalmazó énekkönyvéből való válogatás.

Ezek az énekek közvetlenül kapcsolódnak a szentmise cselekményeihez, közülük több megtalálható az „Éneklő Egyház” című énekeskönyvünkben is (olykor más szöveggel). A misetételek dallamai szintén a XVII. században Erdélyben énekelt dallamok, nagyrészük a „Kájoni kódex”-ből való.

A mise tételeit Szalay Olga (zenetudós, népzenekutató) válogatta, és adta közre. A szövegek és dallamok „párosítása” is az Ő munkája.

A Kájoni-mise tételei a következők:

  1. Kezdőének / Örül s örvend az én szívem…
  2. Bűnbánatra / Gyónom az élő Atyának….
  3. Uram irgalmazz / Uram, irgalmazz nekünk….
  4. Dicsőség / Dicsőség mennybe Istennek ….
  5. Olvasmányok között / Tudom, hogy pásztorom …. 23. zsoltár
  6. Felajánlásra / Mint a szép hűvös patakra…. 41. zsoltár
  7. Szent vagy, Úristen …./ – aki lakozol a magas mennyégben ….
  8. Isten Báránya / Istennek Szent Báránya …..
  9. Úrfelmutatás után / Úr vagyon a kenyérszínben ….
  10. Áldozásra / Itt jelen vagyon az Istennek fia …..
  11. Áldozás után / Uralkodó Szentháromság ….
  12. Záróének / Teremtett állatok …. (Dániel 3, 57-88, A három ifjú éneke)

Az egyes tételekhez készült hangszeres kíséretek:

2, 3, 4, 5, 6, 7, sz. tételek L. Kecskés András és Olsvai Imre munkáinak,

1, 8, 9, 10, 11, 12, sz. tételek Fábri Géza „Égig érő énekek” című kiadványának darabjaiból Pechan Zoltán hangszerelte át az újszegedi együttes hangszeres adottságainak megfelelően.

2019 nyarán Attila atya Budapesten járt, és a Városmajori templomban hallott gyerekek előadásában „újszerű” énekeket a misén. Tőle származott az ötlet – a mi szkólásaink is énekelhetnék ezeket a dalokat. Megkeresésünkre Szalay Olga megküldte a kottákat. Novemberben néhány tételét szerény hangszeres kísérettel elénekeltük a misén. Szöllősi Réka hívta fel a figyelmemet, hogy ezek a dalok szerepelnek Fábri Géza: Égig érő énekek című lemezén, illetve kottakiadványában – milyen szép lenne ezt előadni. Tetszett az ötlet, nekem is megfordult a fejemben, hogy a csak dallammal megkapott énekekhez is kellene kíséretet írni, így teljes misét tudnánk énekelni.

Nekiláttunk a munkának, a gyerekekkel elkezdtük tanulni a dalokat – ám közbejött a vírus. Az online iskolai tanítás mintájára mi is áttértünk erre a tanulási módra. Heti órarend szerint mindenkivel külön tanultuk a tételeket. Csakhogy, közösségi összejöveteleket nem tudtunk tartani, ezért más anyaggal is foglalkoztunk, amit, amikor végre lehetett, 2020 novemberében rövid, misevégi kis koncerten mutattuk be, és tovább dolgoztunk a misén. Végre eljött a megkötések feloldása, enyhítése, májusban össze tudtuk hozni az énekkari–zenekari próbákat és 30-án bemutathattuk a misét.

Az énekkarban a gyerekek nagyon lelkesen készültek a bemutatóra, kitartóan tanultak, a hangszeresek is előre megkapták a kottát, így az összpróbákra felkészülten jöttek. Az együttes, mint korábban is, a szkólás és a hangszeres gyerekekből, szüleikből, rokonokból, régi szkólásokból és segítő felnőttekből állt össze.

Csáky Luca augusztus végén lépett be a kórusba, Siklós Eszter pedig már a júniusi foglalkozásokon is rész vett. Sóti Lucaanyukájával – Sótiné Bagyánszki Mária – együtt vett részt, Vér Nikolett és Krisztina – anyukájukkal, Vérné Dr Végel Erzsébet – együtt énekeltek, Pap Jerne Zsófia és Kulik Zsuzsi is, már  mint „öreg” szkólások énekeltek a kórusban.

Verdure Márk hegedűn, Verdure Luis-Albert fuvolán játszottak a zenekarban, anyukájuk Brzozka Ági a kórust erősítették. A zenekarban vett részt Siklós Ádám és anyukája Siklósné Pechan Szilvia, Pechan Gellért és apukája. Szabolcs. Hegedűn játszott Kovács Klári, ütőhangszereken Kovács Gábor. Furulyán Kiss Csillag mint együttesünk új tagja működött közre. Örültünk Kulik Lőrinc játékának, aki zongorázik, de erre az alkalomra tanult meg harangjátékon játszani (!), és végül Szöllősi Rékaközreműködésének, aki az előadás értelmi szerzője volt, gitáron játszott és énekelt a műben.

Köszönet illet minden résztvevőt, énekest, hangszerest és a szülőket, akik közreműködtek, támogatták gyermekeiket és az előadás létrehozását. Köszönjük Körmöczi Lacinak a videó felvétel készítését.

Külön köszönjük Attila atyának az ötletet, lehetőséget, támogatást hogy ez a misei közreműködés létrejött. Hálát adunk Istenünknek hogy létre hozhattuk ezt a mise-szolgálatot. Erőt adott a tanuláshoz, az előadáshoz! Köszönjük Istenem!

Pechan Zoltán

A Liget Társulat előadásával nyit a Tisza Teátrum

/0 Hozzászólások/in ,

Június 12-én (szombaton) 20 órakor a Liget Társulat előadásával nyit a Tisza Teátrum, Szeged régi-új szabadtéri színháza a Felső Tisza-parton (a FOKA mellett, a Horthy Miklós csónakháznál). A 2015-ben bemutatott zenés passiójáték ezúttal modern zenei alappal, új szereplőkkel, megújult koreográfiával és rendezéssel várja a közönséget.

John-Michael Tebelak – Stephen Schwartz: GODSPELL zenés passiójáték

Jézus: Olasz Csaba, Júdás: Sipos Márk

Továbbá: Bohus Gábor, Kiss Gergely, Kohlmann Márta, Jászfalusi Péter, Lantos Csaba, Noé Dominika, Noé Veronika, Nyúzó Eszter, Ótott Ferenc, Szakter Zsuzsanna, Szendrényi Borbála, Szucsán Bettina, Tóth Judit

Produkciós vezető: dr. Thorday Attila plébános
Koreográfia: Nyúzó Eszter, Tóth Judit
Hang: Pár Zoltán
Fény: Albert Attila
A rendező munkatársa: Bús Márta
Rendezte: Kaj Ádám

„Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt, vagy a próféták tanítását. Azért jöttem, hogy betöltsem azt.”  

A Godspell egy igazi Broadway-klasszikus. Fiatalok istenkereső játéka. Irodalmi alapja Máté és Lukács evangéliuma, zenei ihletője pedig – ahogy a cím is utal rá – az afroamerikai egyházi muzsika. A mű Jézus és Júdás konfliktusát állítja középpontba, az ő harcuk kényszeríti erkölcsi állásfoglalásra a tanítványokat. 

A Tisza Teátrumról:

A 2017-ben alapított Tisza Teátrum 2021-ben újra színházi előadásokkal, komolyzenei koncertekkel, valamint nyilvános filmvetítésekkel várja látogatóit a Horthy Csónakház mellett, ahol a közönség a nehéz pandémiás időszak után együtt élvezheti az igényes szórakoztatást, a minőségi vendéglátást, a színházi előadásokat és a komolyzenei koncerteket.

A színházi előadások az esztergomi Babits Mihály Színház repertoárjából kerülnek ki, ezt egészíti ki a szintén helyi Liget Társulat vallásos előadása (Godspell). A színházi előadások tekintetében fontos vállalásunk, hogy a programban szereplő produkciók többségét klasszikus (Balassi Bálint) és kortárs magyar szerzők (Braun Barna, Vörös István) művei adják.

A zenei vonalon a komolyzenét jelöltük ki fő csapásiránynak. A műfajnak – szemben a könnyűzenével – nyaranta sokkal kevesebb fóruma van Szegeden.

Filmes fronton az idei nyarat a tavaly elhunyt Jíři Menzel életművének kívánjuk szentelni, amiből valamennyi alkotás annak a semmihez sem hasonlítható közép-európai világlátásnak és életérzésnek a mozgóképes megörökítője, amit mi, magyarok is jogosan a magunkénak érzünk. A vetítések után beszélgetéseket tervezünk, hogy a néző minél alaposabb képet kaphasson a filmek történelmi és kulturális hátteréről.

Részletes program: www.tiszateatrum.hu

Megalakult a Híd közösség

/0 Hozzászólások/in ,

A Híd közösség olyan fiatal felnőttek csoportja, akik Jézus Krisztust szeretnék életük középpontjába helyezni, egyben megélni a keresztényi összetartozás örömét.

Tagjaink többségében olyan 20-as 30-as éveikben lévő fiatalok, akik tanulmányaikat már befejezték és megismerkedtek a munka világával, de még a családalapítás előtt állnak.

Alkalmainkon a Taizé-i lelkiség komoly szerepet kap, mely jelzi nyitottságunkat az ökumenizmus iránt. Témáinkban érintjük hétköznapi ügyeinket, világi, egyházi eseményeket és jelenségeket, melyeket katolikus szemüvegen keresztül tekintünk át.
Tapasztalatainkat, érzéseinket megosztjuk egymással.

Hisszük, hogy egymást segítve közelebb kerülhetünk Jézus Krisztushoz, aki híd számunkra Isten országába. Egyúttal törekszünk arra, hogy mi is hidak lehessünk egymás számára az üdvösség felé vezető úton.

Az alkalmakat hétfőnként 19:00-től a plébánián tartjuk (nyáron is!)

A közösség vezetői: Urbán Ákos és Rónaszéki Benedek

Elérhetőségek: 0630/580 8638 és hid.szeged@gmail.com

Új tagok jelentkezését egész évben szeretettel várjuk. Előzetesen viszont fontos, hogy jelezze szándékát legalább egy héttel, aki csatlakozna, hogy tudjunk készülni rá. Az új tagokat fokozatosan próbáljuk segíteni a közösségbe bekapcsolódni.

Olasz Csaba

Mérlegkészítés: életünk a megváltozott körülmények tükrében

/0 Hozzászólások/in ,

Május 8-án szombaton délelőtt heten gyűltünk össze a plébánia nagytermében, hogy megosszuk egymással pozitív és negatív élményeinket az elmúlt bő egy évvel kapcsolatban.

Mindannyiunk életére hatással volt a koronavírus és az azzal kapcsolatos intézkedések. Attila atya kérésére előre átgondoltuk több témakör alapján az elmúlt időszakot. Főbb szempontok a testi-fizikai, lelki-vallási, szellemi-intellektuális, anyagi-pénzügyi, illetve a családi-baráti- társaskapcsolataink voltak.

Nekem már az sokat jelentett, amikor készültem erre az együttlétre, mert azáltal, hogy átgondoltam jelen élethelyzetünket, sok minden más megvilágításba került. Érdekes volt, hogy ugyanaz az élethelyzet más és más érzéseket váltott ki belőlünk. Volt, aki nehezen élte meg a szentmisék hiányát, más új értékként fedezte fel az online misékben, prédikációkban rejlő újdonságokat.

Többeket érintett barát, kolléga, hozzátartozó vírus miatti halála, amit természetesen nehezen dolgozott fel. A személyes találkozások hiánya mindenkit rosszul érintett, de igyekeztünk kapcsolatot tartani online formában vagy telefonon. Sokféleképpen reagáltunk ugyanazon behatásokra.

Azt gondolom, igen fontos időről időre számot vetni, átgondolni mindennapjainkat, hogyan is lehet a jó dolgokat meglátni, azokért hálát adni.

Kulikné Láng Edit

Ministránsok kirándulása Pálosszentkúton

/0 Hozzászólások/in ,

Május 1-én, szombat reggel 10 ministráns fiú és 8 felnőtt vágott neki a petőfiszállási Pálosszentkút kegyhely felkeresésének. A kirándulást, egyfajta férfi zarándoklatként, a ministráns fiúknak és édesapjuknak hirdette meg plébánosunk.

A Pálos rend által őrzött és gondozott kegyhelyet személyautókkal értük el. Rövid lepakolást követően ismerkedő és névgyakorló játékkal kezdtük a napot. Ezt követően régi ismerőst üdvözölhettünk, Mátyás János Mihály atya személyében. Ő 2000 szeptemberétől 8 hónapon át Újszegeden volt plébános, jelenleg pedig pálos szerzetesként a helyi kolostorban él. Jóvoltából megismerhettük, mind a kegyhely történetét, mind pedig a Boldog Özséb által alapított Magyar Pálos Renddel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat. Az interaktív beszélgetés során ministránsaink bizonyságot adtak kiváló történelmi és hittanos ismereteikről is.

Utunkat az egymás iránti nyitottság és vidámság mellett, gyönyörű napsütéses idő is kísérte, így délben különleges, a kegyhely szabadtéri oltáránál bemutatott szentmisében lehetett részünk. Ministránsaink a plébániáról magunkkal hozott fehér ruhában állták körül az Úr asztalát, és a szent áldozatot bemutató Attila atyát.

A naphoz keresve sem találhattunk volna jobban illő ünnepet, mint Szent Józsefét. A hagyományos és gitáros énekekkel kísért szertartásunkba néhány, a kegyhelyet látogató zarándok is nagy örömmel kapcsolódott be. Közös, „batyus” ebédünk elfogyasztását követően a fiúk izgalmas, közös fociázás, az édesapák pedig a francia eredetű, golyódobó játék (pétanque) során folytatták a közösségépítést.

A délutánt a kegyhely templomában elmondott közös zsolozsmával, és csoportkép készítésével zártuk. Hálát adunk a Jóistennek, hogy lehetővé tette számunkra ezt vidám, lelki és közösségi épülésre is szolgáló programot. Attila atyának pedig ezúton is köszönjük a szervezést és természetesen nagyon várjuk a folytatást!

Dr. Vámos Máté

Házasságra készülünk

/0 Hozzászólások/in ,

A 2021-es esztendő tavaszán, február 7-én kezdődött a 8 alkalomra tervezett plébániai jegyesoktatás. Mivel a járványügyi szabályok idő közben szigorodtak, március során nem tudtunk találkozni, de aztán ismét folyattuk az Újszegedi Jegyes Esték sorozatot, és így május 2-án volt az utolsó.

Mind a 12 jegyespár olyannyira fontosnak tartottuk ezeket az alkalmakat, hogy nem hagytunk ki egyetlen egyet sem. Egy-egy alkalommal házaspárok (Gulyás Péter és Ági, Piros Adorján és Gabi, Siklósi Robi és Szilvi, Zsíros Ottó és Szilvi, Kerekes László és Erzsébet, Takács Péter és Piroska)osztották meg saját életük néhány fontos epizódját, bemutatva azt, hogy miként tudtak szeretetben megújulni, gyümölcsöző házaséletet élni. Bátorító volt ez számunkra, akik a házastársi elköteleződés kapujában vagyunk. Attila atyaelőadásai pedig keretet adtak a találkozásainknak.

Már az első összejövetelen egy intenzív kurzusba kapcsolódtunk be, melynek vicces jó hangulatvétele ellenére is mély gondolatokkal gazdagított bennünket, és felmutatta a házasság szentségének méltóságát. Lelki táplálékként hétről-hétre egy-egy szabadon választott könyvet, illetve ajánlott irodalmat kaptunk, mely a keresztény házassággal kapcsolatos kérdéseket boncolgatott. Csak néhány példát említve Tóbiás könyve a Bibliából, Tűzpróba című film, Mark Twain Ádám és Éva naplója stb.

Az előadó házaspárok életéből sokat meríthettünk, hiszen a házasságban megélt örömöket, nehézségeket, meghitt pillanatokat, konfliktusokat vagy épp tragédiákat egyaránt őszintén megosztották velünk. Feltárult számunkra, hogy mindezek szorosabban összekovácsolták őket az évek során. A közös ima és a személyes, meghitt beszélgetések építő és kapcsolatteremtő erejét minden házaspár hangsúlyozta. A párok közötti kommunikáció fontosságát jelzi, hogy ez a téma minden alkalommal előkerült. A kommunikáció változatos formákat ölthet, minden pár esetében mást jelentett: a csendes meghitt beszélgetésektől a heves szóváltásig sok minden előfordulhat. A fenti témákon túl a család fontosságáról, a családban betöltött férfi és női szerepről és a gyermekvállalásról szintén őszinte beszámolókat hallottunk.

Az Újszegedi Jegyes Esték során plébánosunk ráadásul felajánlotta számunkra a Jegyes Hétvégén való részvétel lehetőségét. Korábbi plébániáján, a Szentmihályon kialakított Közösségi Házban megvalósult 3 napos intenzív programsorozat keretében a keresztény házasság több témáját két házas pár (Oszwald Ákos és Gabi, Noé Zoltán és Gabi) és Ruskó Norbi atya vezetésével beszélhettük át.

Köszönetünket fejezzük ki minden házaspárnak, hogy bepillantást engedtek életükbe! Biztosan mondhatjuk, hogy minden jegyespár kapcsolata tovább épült és gazdagodott a tanúságtételek által. Előadóink keresztény élete példaként áll előttünk. Köszönettel tartozunk Attila atyának, hogy megszervezte számunkra a jegyes kurzust, továbbá Norbi atyának a Jegyes Hétvége vezetését!

Márti és Csabi

Oltár körül szolgálók lelki képzése

/0 Hozzászólások/in ,

Nagyon örültem, amikor Attila atya meghívott az oltár körüli szolgálók online képzésére, melyet a Pasztorális Helynökség szervezett az egyházmegyénkben. Szerettem volna már egy lelki napon részt venni, ha a digitális térben is, de találkozni a testvérekkel. Újszegedről szép számban elfogadtuk a meghívást (Aradi Mária és Márta, Bucskó József és Ágota, Csányiné Fejes Tekla, Juhászná Marika, Kisné Gyöngyi, Komárominé Soós Éva, Pleskó Andrea, Szántó Lajos és Babi, Vámos Máté).

Fehérváry Jákó OSB, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola rektora, liturgikus tanára előadásának elején a liturgia fogamát kívánta megvilágítani, amikor XII. Piusz pápa Mediator Dei kezdetű enciklikájának 25. pontját idézte: „A szent liturgia fogalmát illetően súlyosan tévednek azok, akik nem látnak benne mást, mint az Istent megillető tiszteletnek érzékelhető külső formáit, vagy puszta díszt; és hasonlóan tévednek azok is, akik nem látnak benne egyebet, mint szabályok és előírások foglalatát, amellyel az Egyház az egyes szertartások végzését szabályozza.” Helyesebb volna úgy tekinteni a liturgiára, mint ami Krisztus papi működésének folytatása az egyházban. A liturgia történés, az esemény részesei vagyunk; párbeszéd, nem emlékmű.

Ezt követően előadónk Lukács evangélium 24. fejezetének elragadó történetét felidézve a születőben levő egyházat láttatta meg velünk. A szereplők keresik a halott Jézus testét, de nem találják. Mindannyian a nem-látásnak, a nem-hitnek az állapotában vannak. Az emmauszi tanítványok is a csalódottság, reménytelenség állapotában mennek Jeruzsálemből Emmausz felé, amikor csatlakozik hozzájuk Jézus, akit nem ismernek fel. Látni, tapintani, megtalálni akarják Jézus testét. Ez a tudás vágyát, a birtoklás vágyát és a bizonyítás vágyát jelenti bennük, és – valljuk meg – bennünk is megvan. A hitre jutás pillanata, amikor ezeket a vágyakat elengedjük és megnyitjuk szívünket a Feltámadott szavának meghallására. Az egyház idejében élünk, Jézus távol van, mégis jelen van az Isten igéjében és a szentségekben. A Feltámadott szava legjobban az egyházban hallható meg, a hívek közösségében.

Jézus meghallgatja az emmauszi tanítványok panaszát: Mondjátok, mi történt? Saját történetüket mondják el. Jézus hallani akarta a tanítványok saját verzióját. Jézus átveszi a szót, rámutat arra, hogy az Írások szerint ezt kellett a Messiásnak elszenvednie. Az egyház kezdetén az Ószövetségi írásokat vették elő, Jézus messiási küldetését, halálát, feltámadását ezen keresztül értették meg. Ugyanakkor a velük vándorlót, akit egyszerűen csak idegennek szólítanak, arra kérik, hogy rájuk boruló sötétség idején maradjon velük. És Jézus megteszi, sőt a kenyértöréskor áldást mondott, és nekik adta. Erre a gesztusra megnyílt a szemük, és felismerték, hogy akit megvendégeltek, az lett valójában az ő vendéglátójuk. Jézus ugyan eltűnt a szemük elől, de ők hitre jutottak, és erőre kaptak, hogy visszatérjenek a tanítványok közé.

Az elmélkedésből világossá lett számunkra, hogy ez a bibliai történet és a szentmise, amit és ahogyan ünnepeljük, szorosan összefügg. Mi is a Föltámadottal találkozhatunk itt és most az egyház közösségében, amikor az igeliturgiában az Ő szavát halljuk, illetve az áldozati liturgia keretében az Ő áldozatából részesedünk, vagyis áldozunk. Végtelenül hálás vagyok Istennek, hogy társaimmal együtt ennek szolgálói lehetünk, amikor felolvashatjuk a Szentírás egy-egy szakaszát vagy amikor az áldoztatáskor a szent kenyeret kioszthatjuk hívő társainknak.

Csányiné Fejes Tekla

Levél a kisközösségem tagjaihoz

/0 Hozzászólások/in ,

Kedves Testvérek!

A felnőttkatekézissel kapcsolatban szeretnék egy pár gondolatot elmondani a mostanában tanultakkal kapcsolatban. Minden évben nagyon örülök az új ismereteknek. Már amikor 2014-15-ben az Ószövetséget tanulmányoztuk, akkor is ámulatba ejtett Turay Alfréd atya tankönyve. Amikor 2016-17-ben az Újszövetséget, akkor meg azt éreztem, hogy valódi új világ nyílik meg előttem. Nem tudom, hogy közületek ki hogyan van ezzel? Én, magamban olvasgatva a Bibliát, soha nem jutottam volna a megértésnek erre a szintjére!

Azután egyház történetével kitartóan foglalkoztunk 2 éven át, de számomra a mostani könyvünk a legizgalmasabb. A címe is rendkívül kifejező: „Erkölcsi önmegvalósítás a Messiás segítségével.” Emlékszem, amikor megkaptuk, többször elolvastam a címét, és az merült fel bennem, hogy de jó, hogy lesz egy egész év, amikor az erkölcsi önmegvalósításunkról tanulhatunk! Biztos, hogy többen érezzük, hogy ahogy öregszünk, egyre fontosabb számunkra a minél tisztább, minél szebben megélt élet. Márpedig ebben segítséget kapni nagyszerű dolog!

Az is zseniális, hogy minden fejezet három szemelvényből áll: egy ószövetségi szakasz, egy oda vonatkozó újszövetségi, valamint a II Vatikáni Zsinat vonatkozó állásfoglalása. Ezekben fellelhető párhuzamokban is gyönyörködhetünk!

Az indított a gondolataim megosztására, hogy e pandémiás korszakban, amikor minden egy kicsit másképp működik, több idő jut elmélkedésre. Pár hete jött az a gondolatom, hogy milyen jó lenne arra törekedni, hogy az életemben legyen egyensúly! Egyensúlyban a nehézségek kezelése is sokkal könnyebb. Igen ám, de hogyan is kerülhetünk egyensúlyba? Erre csütörtök este a fejezet címe éppen: „Erkölcsi kibontakozás az egyensúlyzavaroktól szenvedő világban.” Ezt a zsinaton útmutatásként írták le 1962-ben, de napjainkban mintha még inkább aktuális lenne! Azt érzem ugyanis, hogy a világunknak is és önmagunknak is a legnagyobb baja az egyensúlyvesztés. Lám, mily nagyszerű, hogy minden fejezet végén ott a remény, a biztatás, a kapaszkodó, a megoldás: bízzunk és hagyatkozzunk a körünkben élő Krisztusra! Az eddig tanultakból pár kedvenc mondatom:

– Adj hálát Istennek, hogy lehetővé teszi számodra a megigazulást!

– Igyekezz lelkiismereted szavát követve élni!

– Teljes szívvel bizakodj a gondviselő Istenben!

További jó elmélkedést kívánok! Csütörtök esténként immár személyesen is találkozhatunk a plébánia nagytermében,

Szeretettel: Ludányi Olga

Ha Krisztus nem támadt volna fel, mi sem lennénk együtt

/0 Hozzászólások/in ,

Mindannyian Isten által megérintett emberek vagyunk. Személyre szólóan, szeretettel érint meg mindannyiunkat Isten, és választ vár tőlünk. Egyik-másikunk arra amlékszik, hogy mikor és hol történt a fölismerés, hogy Ő előbb szeretett minket, s milyen nagyszerű, hogy gondviselő szeretetében megőrzött. Attól fogva viszont mi is szüntelen az Úr keresésében járunk. Ő számtalanszor feltája magát a teremtett világ rendezett szépségében, vagy hálásak lehetünk egy szépen alakuló emberi kapcsolatért, néha a rendkívüli ima-meghallgatásban döbbenünk rá, hogy Istennek mindig gondja van ránk. Mi pedig – jó esetben – abban találjuk meg örömünket és békénket, hogy az Ő útjain járunk, vagyis útmutatásait követve igyekszünk boldogulni.

Jézus életét és tanításait felidézni gyűltek össze már az első századok Krisztus-hívei. Rendszerint a zsidó sabbatot, a nyugalom napját követően, az Úr napján (lat. dies Dominica) tették ezt, hiszen annak idején is húsvét hajnalán tapasztalták meg, hogy – az apostol megfogalmazása szerint – „akit test szerint megöltek, az Lélek szerint életre kelt” (1Pét 3,18). A föltámadás napján, vasárnap tehát rendszeresen találkozik a helyi egyház, hogy Krisztus szavai ismét felhangozzanak, és mivel Krisztus él, nem halott többé, így tanítása is éltető azok számára, akik hittel fogadják és tettekre váltják.

Másrészt csodás tetteinek gyümölcséből is részesülhetünk, amikor Nagycsütörtökön kifejezet akarata szerint ma is hittel idézzük fel önátadó szeretetét. Egyszeri és örök áldozatából itt és most mi is részesedhetünk, amikor szentáldozáshoz járulunk. Ez olyan éltető forrás, amire az élet zarándokútján szükségünk van. Tudta ezt Krisztus Urunk, és ezért ajándékozott meg önmagával az Eucharisztiában.

A templomnak (lat. templum) nevezett építmény valójában a hívek gyülekezeti háza (lat. domus ecclesiae), hiszen ott történik a nagy találkozás Isten és az ő népe között. Az élő Krisztus körül összegyűltek (lat. ecclesia) az Eucharisztia ünneplésében találkoznak egymással, és a helyi egyházi közösséget alkotják. Édes anyanyelvünk, a magyar arra mutat rá, hogy egyetlen és egyazon házhoz (gör. oikosz), az egyházhoz tartozunk, s ez a lényegileg mutat rá az keresztények egységtörekvésére (oikumené) A hívek tudják, hogy amit helyi szinten, testvéri közösségben megélnek, az része a világegyháznak, az egyetemesen elterjedt Anyaszentegyháznak. Nagyszerű megélni ezt a katolicitást, s ez ki is fejeződik azáltal, hogy minden szentmisében imádkozunk Róma püspökéért és a vele egységben levő főpásztorokért, papjainkért és minden Krisztus-hívőért. Ugyanakkor ne feledjük az Apostol szavát, aki szerint Isten templomai mi vagyunk (1Kor 3,16), vagyis a templom épületéből kilépve, az eucharisztikus lakomáról hazatérve mi visszük az élő Krisztust a világba! Ebben áll minden keresztény küldetése.

Thorday Attila, plébános

A párizsi Notre-Dame-ról – két évvel a tűzvész után

/0 Hozzászólások/in ,

Minden szem a templom tetejére meredt. Rendkívüli jelenség volt, amit ott láttak. A legfelső oszlopfolyosó fölött, a középső ablakrózsánál is magasabban, a két harangtorony között hatalmas láng csapott fel, valóságos szikraörvényt kavarva; hatalmas, alaktalan, dühödt lángnyelv, amelynek egy-egy foszlányát a füsttel együtt minduntalan magával sodorta a szél. (…) A láng fölött a roppant tornyok két-két látható oldala egymástól élesen elütő színekben mutatkozott meg a nézőknek: az egyik koromfeketének, a másik élénkvörösnek tetszett, s mindkét tornyot még a valóságosnál is hatalmasabbra növesztette az az óriási árnyék, amelyet az égre vetett.

Nem 2019. április 15-én, hanem 1830-ban íródtak ezek a sorok a párizsi Notre-Dame-ról, Victor Hugo azonos című regényében. A nagy írók olykor próféták is: elénk vetítik a jövőt. Ez a regénybeli jelenet csaknem kétszáz évvel később tragikus valósággá vált a gótika e csodája számára. Az író pedig, ha nem a párizsi Panthéonban nyugszik a tűzeset idején, bizonyára azonnal a helyszínre siet, aztán újságcikket ír és interjút ad, politikusokkal és építészekkel tárgyal, megmozgatja még az internet világát is azért, hogy szeretett katedrálisa megmeneküljön a pusztulástól. Aggódott érte már a regény megírásának idején is: nehéz sóhajtás és méltatlankodás nélkül tudomásul venni, hogy az idő és az emberek milyen számtalan esetben és milyen megalázó módon csonkították meg vállvetett munkával ezt a tiszteletre méltó műemléket. Nem becsülték azok még Nagy Károlyt sem, aki a templom alapkövét, és Fülöp Ágostot sem, aki a zárókövét rakta le. (…) Székesegyházaink öreg királynőjének arculatán minden ránc mellett egy-egy sebhelyet is találunk.

Nem Victor Hugo volt az egyetlen művész, aki a romantika korában szívén viselte a katedrális sorsát. Ma különösen is megdöbbentő az a profetikus kép, amit versében Gérard de Nerval fest az épületről:

Vén már a Notre-Dame, s bár rémlik pusztulása,
mégis ő volt, ki rég Párizst születni látta.
Még néhány ezredév, az idő falja, mint
ökröt vad farkasok, nehézkes váza reszket,
nyúzza vas idegét, s átharapván a testet,
lassan reccsenti szét vénhedt kő-csontjait.

S akkor nagy sokaság özönlik mindenünnen,
s a rettentő romot bámulják egybegyűlten.
Merengek, s mert Hugót olvasta mindahány,
az agg bazilikát mind újra látni véli,
olyan, mint hajdanán, a nagyszerű, a régi!
Ott áll hatalmasan, mint egy halotti árny.

Milyen volt hát a nagyszerű, a régi Notre-Dame, amelyre Nerval utal? Amely mintegy száznyolcvan éven át, 1163-tól 1345-ig épült Párizs nagyobbik szigetén, az Île de la Citén, számos építész kézjegyét hordozva magán. Victor Hugo egy egész fejezetet szentel leírásának a regényben, amelyből jelen keretek között csupán egyetlen mondatot idézünk: Szinte olyan ez a templom, mint valami óriási, megkövült szimfónia; egy ember és egy nép nagyszerű alkotása, részekből összetett és mégis egységes, akár az Iliászok és a népi románcok, amelyeknek édestestvére; bámulatos terméke egy korszak egész egyesült erejének.

Isten megadta, hogy többször is ellátogassak az európai kereszténység e remekművéhez, hogy a Szajna-parton felé közeledve már messziről fürkésszem jellegzetes tornyait és homlokzatát, aztán megérkezve eléje a mindig nyüzsgő, turistákkal zsúfolt térre, belépjek a francia történelem levegőjét árasztó falak közé. Megadatott, hogy hosszan csodáljam magasba törő boltíveit, faragott kőcsipkéit, üvegablakainak káprázatos színpompáját és a mellékhajókból nyíló gyertyafényes kápolnákat, aztán a felfedezők boldogságával vágjak neki a toronyba vezető 387 lépcsőnek, hogy magam is átéljem, amit Victor Hugo érzékeltet velünk: Ha valaki nagy sokára végigtapogatódzott a vakhomályos csigalépcsőn, amely függőlegesen fúrja keresztül a harangtornyok vastag falát, végül is egyszerre csak ott találta magát a napfényben és levegőben fürdő két lapos tető egyikén. Ott aztán körös-körül valóban gyönyörű látvány bontakozott ki előtte.

Amikor huszonkét évesen először jártam a párizsi Notre-Dame-ban, ezt írtam szüleimnek egy képeslapra: „Ma ellátogattunk a Szigetre, ahol a vén Notre-Dame áll, és őrzi Párizst.” Párizs azonban nem vigyázott eléggé a Notre-Dame-ra…

Két évvel ezelőtt drámai hangú és patetikus írások láttak napvilágot a tűzesetről, s az újságok szalagcímei így játszottak a szóval: Notre-Dame – Notre Drame – Notre Larmes (Notre-Dame – A drámánk – A könnyeink). Szépen hangzó alliterációkkal bevezetett tudósítások, elmélkedések hosszú sora. És azóta? Emmanuel Macron köztársasági elnök még a tragédia másnapján bejelentette, hogy öt év alatt újjáépítik a leégett tetőszerkezetet és a huszártornyot, ám később világossá vált, hogy a felújításhoz sokkal több időre lesz szükség. Mégis, ezen a húsvéton Victor Hugo romantikus képzeletével vetekedett a valóság, amikor a technika jóvoltából az egész világ részt vehetett a párizsi Notre-Dame egyik kápolnájából közvetített nagycsütörtöki szertartáson. A felvétel nézője megindító pillanatoknak lehet tanúja, amint Párizs érseke, Michel Aupetit, valamint Patrick Chauvet, a katedrális rektora Bach d-moll partitájának egy szál hegedűn előadott, széles ívű dallamára bevonul a sebzetten is fenséges falak közé. János evangéliumának szavait érseki elmélkedés, majd a lábmosás szertartása követi, melynek során ezúttal mindössze hatan képviselik az egykori tanítványokat. A szeretet és az odaadás gesztusait irodalmi szemelvények felolvasásával jeleníti meg két színművész, szándékuk szerint egy-egy szimbolikus kővel gazdagítva a majdani katedrálist. S mindeközben a néző, mintha a helyszínen lenne résztvevője a liturgiának, nem szűnhet meg gyönyörködni a kápolna szépségében, amely olyan, mintha soha nem lett volna tűzvész, pusztulás, olyan, mint hajdanán, a nagyszerű, a régi – ahogyan Gérard de Nerval szól a templomról fentebb idézett versében.

A Notre-Dame él – mondta a székesegyház rektora egy interjúban, bizakodva tekintve a jövőbe, mint aki már tél idején is látja az eljövendő tavaszt. Igen, a Notre-Dame még ezen a húsvéton is helyt adott egy szertartásnak, falai hallották az evangéliumot, visszhangozták az Ave Maria dallamát, s a színpompás üvegablakokon át beáradt a fény.

Péterffy Gabriella