Dante halálának 700. évfordulója alkalmából emlékezetes programnak lehettünk résztvevői augusztus 12-én, a csütörtök esti Társaskör keretében. Lucz Ilona zongoraművész-tanár, főiskolai docens Dante Isteni színjátékának hatása Liszt Ferenc zeneszerzői világára címmel tartott vetített képes előadást a plébánia nagytermében. Korábbi előadásaihoz hasonlóan a választott téma iránti elhivatottsággal és szeretettel osztotta meg velünk tudását.

Az Isteni színjátékra jellemző hármas számhoz híven három részre osztotta mondanivalóját: először a költőről, a „Legfőbb Poétáról”, majd művéről, ezt követően pedig Liszt Ferenc Dante szimfóniájáról szólt. Bevezetőjében hangsúlyozta: akárcsak napjainkban, az elmúlt évszázadok során is számos művész, tudós, sőt pápa méltatta Dante Alighieri nagyságát, művének egyetemes jellegét. Költészetéből olyan alkotók merítettek ihletet, mint Botticelli és Rodin, Delacroix és Csajkovszkij.

Az egyházfői méltatások közül Ili részletet olvasott fel Ferenc pápa „Az örök fény ragyogása” című apostoli leveléből, mely szerint Dante a katolikus hitből forrásozva „mindenkinél jobban ki tudta fejezni a költészet szépségén keresztül az isteni szeretet misztériumának mélységét”. Előadónk szólt az olasz nyelven írott mű magyar fordításairól – Babits Mihály és Nádasdy Ádám munkájáról –, keletkezéséről, tartalmi és szerkezeti sajátosságairól, s arról az üzenetről, amit a műben megrajzolt, a poklon és a purgatóriumon át a paradicsomba vezető lelki zarándokút a mai ember számára is jelent. Aztán felhangzottak a jól ismert bevezető sorok: „Az emberélet útjának felén/ egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,/ mivel az igaz utat nem lelém.”

Csodálatos, amikor egy 14. századi irodalmi mű gondolatvilága romantikus nagyzenekari hangzásban ölt testet! Ennek az élménynek lehettünk részesei aznap este Liszt Dante szimfóniájának részleteit hallgatva. Különösen emlékezetes, és a zenei ismeretterjesztés szempontjából fontos része volt az előadásnak, amikor Ili a zongorához ülve mutatta be a mű főbb motívumait, zenei témáit, utalva azok szerkezetére és jellegzetes hangközeire, így készítve elő figyelmünket a zenehallgatásra.

Liszt zsenialitása, a transzcendenst is megjelenítő, ezerarcú hangzásvilága ily módon lépésről lépésre tárult fel előttünk. Majd egyszer csak betöltötték a termet a súlyos hangtömbök és áradó dallamok, miközben a filmvásznon Gustave Dorénak az Isteni színjáték ihlette rajzaiból készült montázs pergett. Irodalom, zene és képzőművészet gyönyörű találkozása jött létre ezekben a pillanatokban!

Ezzel a felismeréssel hallgathattuk a szimfóniát záró Magnificatot, melynek emelkedettsége híven illeszkedik az Isteni színjáték befejező soraihoz: „Csüggedtem volna, lankadt képzelettel,/ de folyton gyors kerékként forgatott/ vágyat és célt bennem a Szeretet, mely/ mozgat napot és minden csillagot.”

Péterffy Gabriella

Igen szép számú közönség gyűlt össze július 29-én a plébánia nagytermében a csütörtök esti Társaskör programjára, amelyben közösségünk néhány fiatalja és a plébánia barátaihoz tartozó gyermekek adtak remek hangulatú házi hangversenyt Aradi Márti szervezésében.

Márti bevezetésként említést tett arról, hogyan ötlött fel benne a hangverseny gondolata és kinek volt köszönhető. A története pedig ez: Az egyik szentmise után a kántor már lejött, de a kórusról még szóltak az orgona hangjai. Vajon ki orgonál? Kíváncsi volt, felment és meglepetésére egy kisgyereket talált az orgonánál, az akkor 10 éves Kulik Lőrincet, aki játszogatott, próbálgatta, kísérletezett az orgona adta lehetőségekkel. Innen jött az ötletmag, hogy a plébániához tartozó gyerekeknek, vagy családoknak milyen jó lenne egy kis hangversennyel bemutatkozni, megajándékozni a közösséget zenével, ami hála Istennek 2 évre rá most végre meg is valósult a fiatalság koncertjének formájában. Reméljük, lesz folytatása!

Az est folyamán túlnyomó többségben a zongoráé volt a főszerep, de énekes produkciók is elhangoztak. Aradi Márti kedvesen kikérdezett minden fellépőt, így megtudtuk, ki hova jár iskolába, zeneiskolába, hány éves, mióta tanulja a hangszerét, mit játszik stb. Összesen 10 szereplőt, illetve fiatalkorú közreműködőt hallottunk, nyolcan 8-16 év közöttiek és ketten felnőttek voltak.

Plébániánk közösségéből a már 12 éves Kulik Lőrinc és a 16 éves Horpácsy Kristóf szerepelt. Mindketten több művet játszottak zongorán szépen, ügyesen, többféle zenei stílusból választva. Kristóf 3 éve orgonálni is tanul, sőt a kedvenc hangszere az orgona.

A Hammidó magánzeneiskola egyik zongoratanárától Guba Tünde Bettinától, – aki a Szegedi Szülők Kórusának zongoristája – 4 tanítvány játszott, név szerint: a 8 éves Szügyi Hajnalka, a 14 éves Györgyi Eszter, az ugyancsak 14 éves György Abigél és a 14 éves Nagy Huba.

A 12 éves Tóth Regina egy sanzont és egy régi slágert énekelt bűbájosan, majd édesapjával Tóth Gyulával közösen adták elő Andreas Bocelli és Celin Dijon előadásában ismert az Ima c. dalt. Mindketten az újszegedi Talent stúdió növendékei.

A koncert zárásaként plébániánk illusztris tagja, a gitáros énekkar vezetője, a régóta fiatalnak számító Bővíz Laci adott elő két saját szerzeményű dalt gitáron kísérve önmagát. Az első ének Jézus példabeszédeiből a tékozló fiúról szólt, a másik dal egy imádság, könyörgés volt.

Dicséret illet minden szereplőt, akik vállalták, hogy a nyári szünet ellenére eljönnek, gyakorolnak is egy kicsit és bemutatják jelenlegi zenei tudásukat, megörvendeztetnek bennünket muzsikájukkal! Szép volt! A plébánia jóvoltából nagy fagyizás várt a közreműködőkre és a hallgatóságra is.

Lucz Ilona

A Názáret csaladcsoport kirandulását idén július  22-től 25-ig a bükkszentkereszti Betlehem Házban töltöttük. A 9 felnőtt és 15 gyerek igazi életet vitt a lelkigyakorlatos házba.

A közös reggeli és esti imákkal, kirándulásokkal, éjszakába nyúló társasozasokkal és beszélgetésekkel hamar elszaladt ez a néhány nap. Megnéztük Lillafüreden a vízesést, az Anna barlangot és felültünk a libegőre. Egy másik nap megnéztük Szentléleken a pálos kolostor romjait és felkapaszkodtunk a Bánkút melletti Bálvány kilátóba, ahonnan pazar kilátásban gyönyörködhettünk.

Az elmúlt évet a csoport eléggé megsínylette, így nagy szükségünk volt az egymásra hangolódásra, a közös élményekre. Ez a pár nap segítséget ad majd szeptemberre, hogy új lendülettel tudjuk elkezdeni a csoporttalálkozókat.
Örömmel telt szívvel adunk hálát a Jóistennek ezért a pár napért.

Siklós Robi és Szilvi

A program megvalósulását Magyarország Kormánya támogatta a Bethlen Gábor Alap által az EKCP-KP-1-2021/1-001246 számú pályázatban nyújtott támogatás segítségével.

A csütörtöki esti nyári előadássorozat következő előadója Kerekes Gellért történész – egyháztörténész volt, aki a muszlim-keresztény kapcsolatok történelmi rejtelmeibe engedett bepillantást. A plébánia földszinti terme szinte teljesen megtelt érdeklődő tekintetekkel.

Gellért alapos, jól strukturált előadása során Jézus küldetés nyilatkozatától („Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet…” Mt 28, 19-20) egészen a 21. század kihívásaihoz juthattunk el.

Történelmi események egész tárháza tárult fel előttünk a keresztény-muszlim kapcsolódások szemszögéből és így lehetőségünk nyílt kitekinteni megszokott szegedi hétköznapjainkból és elmerengeni a világtörténelem nagyobb összefüggésein is. Szóba került Fatime és Međugorje keresztény-iszlám kötődése, Afrika észak-keleti és dél-nyugati megosztottsága, az Arab félsziget és Ázsia folyamatos vallási átalakulása.

Az előadás szélesítette látókörünket, hogy a néha oly egyszerűnek tűnő összefüggéseket más szempontból is megvizsgáljuk és elgondolkozzunk rajtuk. A zárásként elhangzó hallgatói kérdések sem tudták kizökkenteni az előadót a szerepéből és gyakorlatilag nyitott történelmi lexikonként, mindenféle jegyzet nélkül kaphattunk alapos, mérsékelt, sztereotípiáktól mentes válaszokat.

Az újszegedi plébánián eltöltött történelmi időutazás engem személyesen arra inspirált, hogy fontos ismernünk a saját és más népek, vallások történelmének alakulását, hogy ezáltal felfedezhessük Isten arcát minden emberben.

Urbán Ákos

A Csütörtök Esti Társas-Kör július 8.-i előadását Dr. Szalamin Edit nyugalmazott egyetemi tanár testvérünk tartotta. Az „Oroszországról szubjektíven” cím már önmagában is figyelemkeltő, hiszen a közelmúlt évtizedei alatt hozzánk eljutott információk főként a politikai helyzet által meghatározottak és megengedettek voltak.

Indításként Oroszország földrajzi helyzetéről, a nyelv eredetéről, az orosz nép történelméről hallhattunk részletes ismertetést. A 20. századig eljutva jól ismert nevek, kifejezések – mint Lenin, Sztálin, Gulág, peresztrojka, glasznoszty – fogalmai rajzolódtak ki előttünk. A téma feldolgozását egyaránt jellemezte előadónk szubjektív, és a tények objektív világa. Ezeknek megfelelően két alapvető gondolatot többször is hangsúlyozott. Az egyik: bármilyen körülmények között mindig minden az emberen múlik, s a másik: Oroszország semmiképp nem azonosítható a Szovjetunióval. Ha így lenne, biztosan nem jellemezhetné Editet az a már gyermekkorában felébredt szimpátia az orosz ember, kultúra és vallás iránt, amely a kommunista érában családját érintő nehézségek ellenére is mind jobban kialakult benne. Sőt, a mai napig szenvedéllyel szövi át életét.

A Szovjetunióban, később Oroszországban tett mintegy húsz utazás élményéből is táplálkozott a mély humanizmusról tanúskodó, lelkes előadás. Megismertük a sokat szenvedett, vallásától erőszakkal megfosztott orosz nép erőfeszítését is örökségének fennmaradásáért. Ámulattal néztük a megbukott hatalmi rendszerben lerombolt, majd közadakozásból is újraépült csodálatos pravoszláv templomok sorát, ahol talán újra hitére talál az orosz lélek. Különösen érdekes volt hallani az elmúlt évtized grandiózus világi változásairól, a külföldieket is magával ragadó megújult, modern világvárosról, Moszkváról.

Múlttal, jelennel kapcsolatban egyaránt óvott bennünket a tanárnő a felületes, egyoldalú ítéletektől.

A zárszó: „mert mindig, minden a konkrét emberen múlik” ismétlése arra int minket, tudjuk felemelt fejjel számon tartani, őrizni, védeni értékeinket mi is a magunk valóságában.

A közönség nem lankadó érdeklődésének és a vonzó előadásmódnak köszönhetően öreg este volt már, amikor – stílszerűen egy korty vodkával való koccintás után – kiléptünk a plébánia épületéből.

Ágoston I./Kiss D.P.