Gyertyás menet a Hősök terére – személyes vallomás a NEK-ről

Valamennyien már nagyon vártuk, mondhatjuk az egész ország a Hazánkban megrendezendő 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. Az egy hétig tartó igen csak színes, sok oldalú programok, hittel és lelki töltettel megajándékozta a jelenlévőket, a zarándokokat és az otthonukban imádkozó testvérek szívét.

Én a szombati napról (szept. 11.) szeretnék szólni, amin személyesen is részt vettem. Olyan lelki társakkal indultam, akik hittestvéreim is, akikkel még mélyebben átéltem Isten közelségét. Ünneplőbe úgy öltöztettük lelkünket, hogy már útközben is rózsafüzért mondtunk. Ragyogó napsütésben, hittel teli lélekkel érkeztünk meg Budapestre, a Kossuth térre. Mi az Alkotmány utca sarkán egy kivetítőn nézhettük az éppen adott kulturális műsort és tanúságtételeket. Itt néztük végig a szentmisét, melyet Dr. Erdő Péter bíboros, prímás Esztergom-budapesti érsek bemutatott.

Bizony, a szentmisén megéreztem Krisztus személyes közelségét. Olyan jó volt egymásért imádkozni ott a nagy tömegben. Öröm, mosoly és ragyogás volt az arcokon. Isten elé letettük örömünket, gondjainkat, problémáinkat, mert Isten ott volt és ott van mindannyiunk életében. Ő vezet bennünket.

Újra gyönyörködhettünk a missziós keresztben, Krisztus keresztjében (először a Szent Erzsébet-templomunkban láthattuk, amely az Eucharisztikus Kongresszus jelképe volt). Ott volt velünk a téren a Megváltó szeretete. Óriási reményt adott nekünk. Ebbe a keresztbe illesztették be a magyar szentek és boldogok ereklyéit.

Ezt követően mindannyian az Oltáriszentséggel, az eucharisztikus körmenetben vonultunk át a Hősök terére. A hangszórókon keresztül rövid elmélkedéseket és imádságokat hallottunk magyar és több idegen nyelven. Ismert egyházi énekek szóltak, melyet több tízezer zarándok énekelt. Sok ezer mécses emelkedett a magasba, amikor felcsendült a kongresszus himnuszának refrénje: „Krisztus kenyér s bor színében Úr s Király a föld felett, forrassz eggyé békességben minden népet s nemzetet”.

Örömkönnyek mellett meghatódva mondtam köszönetet mindenért az életemben. Így elmondhatjuk a világnak Krisztus jelenlétének csodáját. A Hősök terére érve Erdő Péter bíboros szentségi áldást adott a fáklyás zarándokoknak. Nagy hála van a szívemben, hogy ott lehettem a fáklyás körmenetben, a tömegben. Hogy tiszta szívvel énekelve dicsőíthettem Gondviselő Istenünket.

Talló Éva

A NEK ministráns szemmel

Egy év halasztás után idén rendezték meg hazánkban az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust, amikor 2 szentmisén is részt vehettünk ministránsként. Újszegedet négyen képviseltük (Horpácsy Márkusz és Kristóf, valamint Bővíz Dávid és Krisztián) a szeptember 11-én (szombaton) tartott Kossuth téri szentmisén és az utána következő gyertyás körmeneten, valamint a vasárnapi Statio Orbis-on.

Mondanom sem kell, hogy mennyire megalapozta a hangulatot az a népsokaság, ami összegyűlt e nem mindennapi eseményekre. Számomra a szombati mise különlegességét a helyszín, az Országház előtti Kossuth tér adta, míg a gyertyás körmenetnek a több százezer ember, akik hullámozva követték a várost megszentelő Oltáriszentséget. Büszkeséggel töltött el, hogy több száz ministráns testvéremmel együtt mi vezethettük a Hősök terére a hívők sokaságát.

Másnap, a záró ünnepségre hasonló méretű tömeg gyűlt össze, mindenki izgatottan várta a pápa érkezését. Mikor őszentsége a pápamobilon haladt el a sorok között, 5 méterről integethettünk neki. Jó volt látni, hogy ő is örül mindenkinek. Ministránsként én jobban meg tudom élni a szentmiséket, de az külön megtiszteltetés volt, hogy a pápának szolgálhattam.

Egészen hátborzongató volt belegondolni, hogy mennyi szentség találkozott egy helyen: a Missziós kereszt, a Mária kegykép, maga Ferenc pápa és sok nagyszerű ember. A szentmise során a gyönyörű énekek és a szentbeszéd mind közelebb vezettek Jézushoz és az Ő megismeréséhez.

A Szentatya nem csak megemlékezett a magyarokról, hanem anyanyelvünkön köszöntött és így búcsúzott. Délután pedig mindenki Isten áldásával eltelve indulhatott haza.

Bővíz Krisztián

A Fájdalmas Szűzanya emléknapja

A Mária-napok keretében szerdán, a Temesvárról érkező szalvatoriánus szerzetes, Gál Márton atya az emberi szenvedésről tartotta elmélkedését.

Szeptember 15-én azt az evangéliumi jelenetet olvassuk, melyben Simeon így prófétál Jézusról és anyjáról: „az ellentmondás jele lesz e Gyermek; a te lelkedet is tőr járja át” (Lk 2,34), illetve Jézus keresztje alatt ott áll Mária és János apostol, akiket egymás gondjaira bízott: „Íme, a te fiad – íme, a te anyád! S attól fogva a szeretett tanítvány házába fogadta Máriát.” (Jn 19,27) Ebből a bibliai igéből kiindulva Márton atya rámutatott:

„Ha egy kultúrában magától érthetővé válik, hogy nincs helye a szenvedésnek, az emberek képtelenek érzékelni a szenvedést, sem sajátjukét, sem másokét nem veszik észre. Ezzel együtt pedig mintha életük intenzitását is kioltanák, mintha számukra a boldogság és az öröm sem lenne intenzíven átélhető. Hiányzik a küzdelem, s így eltűnik életük mélysége.”

Szónokunk XVI. Benedek pápát is idézte, miszerint: „Máriától megtanulhatjuk a valódi részvétteljes szenvedést, a mások szenvedésének saját szenvedésként való elfogadását.”

Beszéde végén pedig így szólt: „Jézus feltámadása nem érvénytelenítette a keresztet, a szeretetnek ezt az erőtlen megnyilvánulását. Ezért elsősorban azt kell megtanulnunk a feltámadásból, hogy Isten hatalma az erőtlen szeretet útján akar járni továbbra is a világban. Akik tehát Jézus tanítványai akarunk lenni, Jézushoz hasonlóan az erőtlen szeretetet kell gyakorolnunk, még akkor is, ha ezen az úton járva a keresztet hordozzuk. A feltámadás reménye azonban mindnyájunkat azzal a bizonysággal ruház fel, hogy a kereszten, a szenvedésen mindig átragyog a húsvét dicsősége.”

Köszönjük e tartalmas tanítást!

A szentmise gyűjtő imádságában köszönetünket és az örök életbe vetett hitünket juttatjuk kifejezésre, amikor így imádkozunk:

„Istenünk, te azt akartad, hogy a Szűzanya osztozzék Fiad szenvedésében, és ott álljon dicsőséges keresztje alatt. Add meg Egyházadnak, amely vele együtt részt vesz Krisztus kínszenvedésében, hogy része legyen Krisztus feltámadásában is.”

Ezen a szép estén Aradi Mária és Bővíz László vezette gitáros énekkar adta a zenei szolgálatot. Köszönjük, hogy a napi témához gondosan megválogatott énekek szövegeit kivetítették, s így a hívek is be tudtak kapcsolódni az éneklésbe.

Thorday Attila

Újszegedi elsőáldozók a NEK-en

Boldogsággal tölt el, hogy úgy döntöttünk ezen a nemzetközi eseményen áldoznak először a gyermekeink. Megható csodálatos és egyben felemelő érzés volt a nyitó szentmisén részt venni együtt imádkozni a világ minden részéről érkezett egyházi előkelőségekkel, megszámlálhatatlan embertársunkkal és a sok elsőáldozó gyermekkel.

Minden pillanata a szívünkbe vésődött, különleges örök élménnyel lettünk gazdagabbak. Nagyon sokat adott nekünk ez az esemény azt hiszem, aki ott volt érezte mindezt a hosszú fárasztó nap ellenére hatalmas lelki feltöltődéssel érkeztünk haza Szegedre.

Hemmertné Annamari

„Minden forrásom belőled fakad”

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) nyitó szentmiséjén az újszegedi elsőáldozási csoportból 6 kisgyermek vett részt. A rendezvény helyszínére, a budapesti Hősök terére való felutazás és a rendezvény területére való bejutás is izgalmas volt. Öröm volt látni, ahogyan az ország minden pontjáról összegyűlik mintegy 1200 fehér ruhába öltözött gyermek szüleikkel, nagyszüleikkel együtt. Az elsőáldozók mellett egymás után érkeztek a zarándokcsoportok: papok, szerzetesek, lovagrendek, cserkészek nagy csoportja, kórusok, katolikus iskolák sokasága, hívek. A szentmisét megelőző felvezető műsort orgonaszó nyitotta meg, majd tanúságtételt hallottunk és a keresztény néphagyományt bemutató 300 néptáncos művész előadása bűvölt el minket.

A szentmise kezdetét harangszó jelezte. Erdő Péter bíboros, prímás köszöntő beszédében hálát adott az isteni Gondviselésnek, hogy megrendezhetik a kongresszust, majd az egyhetes esemény lényegét domborította ki beszédében: „Krisztus velünk van az Eucharisztiában”.

A szentmisén közel 800 fős kórus teljesített zenei szolgálatot, s a magyar nyelv mellett, latin, olasz, angol, német nyelven is felcsendültek a liturgikus énekek. A keresztségi fogadás megújítása és az eucharisztia liturgiája után következett a gyermekek elsőáldozása. Szülők és hívek ezrei imádkoztak értük. A gyermekek számára ez egy életre szóló emlék marad, büszkén mondják majd el gyermekiknek és unokáiknak, hogy 2021. szeptember 5-én Budapesten a NEK-en voltak elsőáldozók.

Már várjuk, hogy szeptember 19-én az újszegedi Szent Erzsébet templomban a többi kisgyermekkel együtt újra szentáldozáshoz járulhatnak a gyerekek a fehér ruhában, majd a rokonsággal együtt ünnepelhetik meg ezt a napot. Fogadja az újszegedi hívek közössége is imádságos szeretettel az elsőáldozó kisgyermekeket ezen a napon.

Móczárné Kiss Gabriella

* * *

Az Eucharisztikus Kongresszuson keretében az Expo csarnokaiban elhangzott előadások megtekinthetők és hallhatók a katolikus.ma (Jézus Krisztus ma, holnap, kétezer éve, evangelizációs, hitvédelmi) portálon keresztül.

Már előre jelezzük, hogy szeptember 18-án, szombat délután a plébániai elsőáldozásra készülő gyerekeket és szüleiket ismét várjuk a plébánián 14.30-16.30 között, hogy az Eucharisztikus Kongresszus élményét megosszák a többiekkel azok, akik azt átélték, illetve felkészüljünk a másnap, a plébániatemplomunkban tartandó elsőáldozási ünnepre.

Iskolatáskák megáldása

Veni Sancte Spiritus – Jöjj, Szentlélek Úristen!
Szeptember első vasárnapjának családi miséjére a diákok elhozták taneszközeiket, hogy áldást nyerjenek az új tanévre.

Édentől keletre című film elemzése a Társaskörben

Augusztus 26-án a nyáresti Társaskörben jelentős szellemi élményben volt részünk Péterffy Gabi testvérünk jóvoltából: az Édentől keletre című méltán híres film elemzésére vállalkozott.. A film jellegzetes részeinek, a rendező bravúros filmes eszközeinek bemutatásával, azok elemzésével ismét alkalmat teremtett arra, hogy tanítson bennünket a műalkotás megértésére, üzenetének felismerésére.

A világhírű rendező, Elia Kazan munkája és felfedezettje, a rendkívül tehetséges fiatal James Dean kettőséből remekmű született. A film problematikája – akárcsak a Nobel-díjas J. Steinbeck hasonló című regénye – Káin és Ábel tragikus történetén alapszik: mire képtelen és milyen bűnre képes az ember, ha szeretethiányban szenved vagy ha „rosszul” szeret. Ebből az alapproblémából számtalan más baj is származik: sikertelen erkölcsi önmegvalósítási kísérlet, szégyen, harag , írígység, stb. Kazan erőteljes képi világa, az elgondolkodtató párbeszédek megteremtik bennünk, a nézőkben az átélés képességét és annak megértését, hogy jó vagy rossz úton keressük az önmegvalósítás lehetőségét. A filmben senki nem az, akinek látszik:, szinte valamennyien a rosszul értelmezett szeretet vagy a szeretethiány áldozatai. Káin lelket öl, Ábel furcsa módón rászolgál a bűnhődésre, hiszen az őt rosszul szerető apja által teremtett kényelmes életben nem ismeri fel testvére személyiségének meghatározó jegyeit, szeretetvággyal telített szerethetőségét. Bele is bukik ebbe.

A főszereplő J. Dean alakítása lenyűgöző. Alig beszél, szótlansága azonban káprázatos mimikája által rendkívüli mélységeket rejt: menekül a rideg, számító racionalizmus, az igazságtalanság, a soha ki nem mondott szeretetvágy, a senki által meg nem értett önmaga elől.

Köszönjük, Gabi, hogy mindezt tőled tanulhattuk!
Vajtai Éva

Felkészültünk az elsőáldozásra

Várhatóan nagyszerű eseményben lesz részünk ezen a hétvégén: Egyrészt szeptember 4-én, szombaton az első szentgyónásukat végzik az elsőáldozásra készülő gyerekek (és mi, szülők is részesülhetünk az Istennel való kiengesztelődés szentségében). Másrészt a budapesti Hősök terén, az Eucharisztikus Kongresszus nyitó szentmiséjén az újszegedi hittanosok – köztük az én gyerekem is – a szentségi Jézussal találkozhatnak, vagyis Krisztus áldozatából részesednek.

Attila atya és a plébánia hitoktatói tavasztól kezdve az iskolai hittanórákon kívüli felkészítést tartottak számunkra. A közös alkalmak abban segítették a családokat, hogy lehetőségünk legyen a Jézusba vetett hitünk elmélyítésére. Minden foglalkozáson egy-egy – az elsőáldozáshoz kapcsolódó- szentírási igét dolgoztak fel a gyermekek. A hitoktatók szemléletesen, játékos eszközökkel igyekeztek elmagyarázni, eljátszatni a gyerekekkel a bibliai történeteket. Az augusztus 28-i alkalommal például a tékozló fiúról szóló jézusi példabeszédet (Lukács evangélium 15. fejezetéből) oly módon dolgoztuk fel, hogy mi szülők az elsőáldozásra készülő gyermekünkkel beszélgethettünk: ezen a történeten keresztül a kapcsolatunkat érintő legmélyebb kérdések jöttek szóba, olyan kérdésekről beszélgettünk gyermekünkkel, amelyekről nehéz beszélni, és az otthon falai között talán nem is tesszük fel őket. Lám, a hitoktatás is megújult, egyre interaktívabbá válik, hogy az élet nagy kérdésivel szembesüljünk!

Várjuk a hétvégi nagy ünnepet, hogy gyermekeink több ezer kisgyermekkel együtt vehessék magukhoz az Oltáriszentséget, s mindannyian találkozzunk Jézussal!

Matolay Erzsébet

Dante-évforduló a Társaskörben

Dante halálának 700. évfordulója alkalmából emlékezetes programnak lehettünk résztvevői augusztus 12-én, a csütörtök esti Társaskör keretében. Lucz Ilona zongoraművész-tanár, főiskolai docens Dante Isteni színjátékának hatása Liszt Ferenc zeneszerzői világára címmel tartott vetített képes előadást a plébánia nagytermében. Korábbi előadásaihoz hasonlóan a választott téma iránti elhivatottsággal és szeretettel osztotta meg velünk tudását.

Az Isteni színjátékra jellemző hármas számhoz híven három részre osztotta mondanivalóját: először a költőről, a „Legfőbb Poétáról”, majd művéről, ezt követően pedig Liszt Ferenc Dante szimfóniájáról szólt. Bevezetőjében hangsúlyozta: akárcsak napjainkban, az elmúlt évszázadok során is számos művész, tudós, sőt pápa méltatta Dante Alighieri nagyságát, művének egyetemes jellegét. Költészetéből olyan alkotók merítettek ihletet, mint Botticelli és Rodin, Delacroix és Csajkovszkij.

Az egyházfői méltatások közül Ili részletet olvasott fel Ferenc pápa „Az örök fény ragyogása” című apostoli leveléből, mely szerint Dante a katolikus hitből forrásozva „mindenkinél jobban ki tudta fejezni a költészet szépségén keresztül az isteni szeretet misztériumának mélységét”. Előadónk szólt az olasz nyelven írott mű magyar fordításairól – Babits Mihály és Nádasdy Ádám munkájáról –, keletkezéséről, tartalmi és szerkezeti sajátosságairól, s arról az üzenetről, amit a műben megrajzolt, a poklon és a purgatóriumon át a paradicsomba vezető lelki zarándokút a mai ember számára is jelent. Aztán felhangzottak a jól ismert bevezető sorok: „Az emberélet útjának felén/ egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,/ mivel az igaz utat nem lelém.”

Csodálatos, amikor egy 14. századi irodalmi mű gondolatvilága romantikus nagyzenekari hangzásban ölt testet! Ennek az élménynek lehettünk részesei aznap este Liszt Dante szimfóniájának részleteit hallgatva. Különösen emlékezetes, és a zenei ismeretterjesztés szempontjából fontos része volt az előadásnak, amikor Ili a zongorához ülve mutatta be a mű főbb motívumait, zenei témáit, utalva azok szerkezetére és jellegzetes hangközeire, így készítve elő figyelmünket a zenehallgatásra.

Liszt zsenialitása, a transzcendenst is megjelenítő, ezerarcú hangzásvilága ily módon lépésről lépésre tárult fel előttünk. Majd egyszer csak betöltötték a termet a súlyos hangtömbök és áradó dallamok, miközben a filmvásznon Gustave Dorénak az Isteni színjáték ihlette rajzaiból készült montázs pergett. Irodalom, zene és képzőművészet gyönyörű találkozása jött létre ezekben a pillanatokban!

Ezzel a felismeréssel hallgathattuk a szimfóniát záró Magnificatot, melynek emelkedettsége híven illeszkedik az Isteni színjáték befejező soraihoz: „Csüggedtem volna, lankadt képzelettel,/ de folyton gyors kerékként forgatott/ vágyat és célt bennem a Szeretet, mely/ mozgat napot és minden csillagot.”

Péterffy Gabriella

Zarándokúton járunk

Augusztus 5-én a Zarándokpont ismertetőjét és vetített képes élménybeszámolóját hallhattuk a csütörtök esti Társaskör keretében. Kevesen tudják, hogy Szegeden működik a társaság, ahol ötletet, tanácsot, segítséget kaphat, aki zarándokútra szeretne indulni, hiszen nem tudja, hogyan kezdje, hogyan szervezze, vagy épp a zarándokútlevél előnyeit szeretné kihasználni. Minderről és sok személyes élményről hallhattunk az est folyamán, vetített képekkel, prospektusokkal, fényképalbumokkal színesítve.

Az első részben a közkedvelt „el Camino”, vagyis Szent Jakab spanyolországi zarándokútjáról számolt be Géczi Ágnes a Zarándokpont szegedi vezetője. A második részben Terjék Csabáné Cecíliától a magyarországi zarándokutakról kaptunk képet. Saját elmondása szerint az ő életét és életfelfogását változtatták meg ezek a zarándoklatok.

Megtudtuk, hogy jelenleg hazánkban öt zarándokút létezik, úgymint a Szent Jakab-út, amely Budapest-Normafától indulva Európát átszelve csatlakozik a nemzetközi zarándokútba, amely végül a már említett el Caminóban végződik. A K-Ny irányú Mária-útja Csíksomlyó és Máriazell kegyhelyeket köti össze. Az É-D irányú Mária út pedig Częstochowa és Međugorje kegyhelyeket köti össze. Továbbá Szent Erzsébet útja – Sárospatak és Kassa végpontokkal. És most van kiépülőben Szent László útja – Gyomaendrőd és Nagyvárad végpontokkal.

Aki szeretne többet megtudni, felkeresheti a Zarándokpont önkénteseit, akik mindenkit szeretettel várnak Szegeden a Zentai utca 31. szám alatti Összefogás Házában szerdánként 18-19 órai időpontban, vagy telefonon is érdeklődhet Terjék Csabáné Cecíliánál a 20/334.5622 számon.

Aradi Márta

Házi koncert a plébánián

Igen szép számú közönség gyűlt össze július 29-én a plébánia nagytermében a csütörtök esti Társaskör programjára, amelyben közösségünk néhány fiatalja és a plébánia barátaihoz tartozó gyermekek adtak remek hangulatú házi hangversenyt Aradi Márti szervezésében.

Márti bevezetésként említést tett arról, hogyan ötlött fel benne a hangverseny gondolata és kinek volt köszönhető. A története pedig ez: Az egyik szentmise után a kántor már lejött, de a kórusról még szóltak az orgona hangjai. Vajon ki orgonál? Kíváncsi volt, felment és meglepetésére egy kisgyereket talált az orgonánál, az akkor 10 éves Kulik Lőrincet, aki játszogatott, próbálgatta, kísérletezett az orgona adta lehetőségekkel. Innen jött az ötletmag, hogy a plébániához tartozó gyerekeknek, vagy családoknak milyen jó lenne egy kis hangversennyel bemutatkozni, megajándékozni a közösséget zenével, ami hála Istennek 2 évre rá most végre meg is valósult a fiatalság koncertjének formájában. Reméljük, lesz folytatása!

Az est folyamán túlnyomó többségben a zongoráé volt a főszerep, de énekes produkciók is elhangoztak. Aradi Márti kedvesen kikérdezett minden fellépőt, így megtudtuk, ki hova jár iskolába, zeneiskolába, hány éves, mióta tanulja a hangszerét, mit játszik stb. Összesen 10 szereplőt, illetve fiatalkorú közreműködőt hallottunk, nyolcan 8-16 év közöttiek és ketten felnőttek voltak.

Plébániánk közösségéből a már 12 éves Kulik Lőrinc és a 16 éves Horpácsy Kristóf szerepelt. Mindketten több művet játszottak zongorán szépen, ügyesen, többféle zenei stílusból választva. Kristóf 3 éve orgonálni is tanul, sőt a kedvenc hangszere az orgona.

A Hammidó magánzeneiskola egyik zongoratanárától Guba Tünde Bettinától, – aki a Szegedi Szülők Kórusának zongoristája – 4 tanítvány játszott, név szerint: a 8 éves Szügyi Hajnalka, a 14 éves Györgyi Eszter, az ugyancsak 14 éves György Abigél és a 14 éves Nagy Huba.

A 12 éves Tóth Regina egy sanzont és egy régi slágert énekelt bűbájosan, majd édesapjával Tóth Gyulával közösen adták elő Andreas Bocelli és Celin Dijon előadásában ismert az Ima c. dalt. Mindketten az újszegedi Talent stúdió növendékei.

A koncert zárásaként plébániánk illusztris tagja, a gitáros énekkar vezetője, a régóta fiatalnak számító Bővíz Laci adott elő két saját szerzeményű dalt gitáron kísérve önmagát. Az első ének Jézus példabeszédeiből a tékozló fiúról szólt, a másik dal egy imádság, könyörgés volt.

Dicséret illet minden szereplőt, akik vállalták, hogy a nyári szünet ellenére eljönnek, gyakorolnak is egy kicsit és bemutatják jelenlegi zenei tudásukat, megörvendeztetnek bennünket muzsikájukkal! Szép volt! A plébánia jóvoltából nagy fagyizás várt a közreműködőkre és a hallgatóságra is.

Lucz Ilona