Barokk zene hangjai töltötték be a plébánia nagytermét július 15-én, a Csütörtök Esti Társaskör alkalmával. Dr. Krisztin Német István matematika szakos főiskolai docens Vivaldi vokális zenéjéről tartott előadást a jelentős számú közönségnek. Ritkán hallható szóló- és kórusművek, egyházi és világi zenék felvételei hangzottak el, ráirányítva figyelmünket a barokk művészet még felfedezésre váró csodáira.

A mintegy ötvenperces zenei összeállítást rövid életrajzi bevezető előzte meg, melynek során magunk elé képzelhettük a velencei születésű mester életének legfőbb eseményeit. Egy felszentelt pap, aki törékeny egészsége miatt sohasem misézik, ám megannyi gyönyörű zenét ír az egyháznak és a világnak! Egy művész, akit halála után hosszú időre elfelednek, ám reneszánsza a mai napig tart! Isten kivételes életutat szánt Antonio Vivaldinak, s ő kivételes életművel válaszolt erre az ajándékra.

Művészetének bámulatra méltó sokszínűségét, rendkívüli érzelmi szélsőségeit híven tükrözte az összeállítás: sodró lendületű, fényesen virtuóz zenéiből éppúgy hallottunk részleteket, mint széles ívű, imádságos hangú műveiből. Két Gloria keretezte az est zenei anyagát, a dicsőség fényét vetítve a főként egyházi művekből szerkesztett programra. Előadónk különös lényeglátással hívta fel figyelmünket a zenei kifejezőeszközök gazdagságára, a szöveghez illeszkedő hangsúlyok, hangnemváltások és a szólamvezetés dramaturgiai szerepére, ily módon érzékeltetve többek között a Kyrie érzelemvilágának zenei lenyomatát, vagy a Stabat Mater ereszkedő dallamának és lelket átjáró kard-hangsúlyainak jelentőségét. A liturgikus művek elhangzása előtt azok latin és magyar szövegét is felolvasta, hogy a szavak és a zenei hangok találkozása még nyilvánvalóbb legyen számunkra. Az egyházi művek mellett Az olimpia című opera egyik virtuóz áriája kápráztatott el bennünket, amely a korra jellemző módon, férfi szoprán hangon szólalt meg.

Mennyi hit, bölcsesség, életöröm árad Vivaldi zenéjéből! S milyen nagy szükségünk van ezekre az értékekre ma, kizökkent mindennapjainkban! Az előadás résztvevőjeként azt érzékeltem, hogy valamiképpen megszűnik a külvilág, s a közösen megélt katarzis élményét tapasztaljuk meg mindannyian.

Vivaldi zenéje egyszerre szólt az érzelmeinkhez és az értelmünkhöz, s évszázadokon átívelve úgy hatott az emberi lélekre, mint egykor az olasz templomok falai között.  Bizonyára ennek az élménynek is szólt az egybegyűltek lelkes tapsa, melyért az előadó a szerző nevében mondott köszönetet. Jelen sorok írója pedig a közösség nevében köszöni meg Istvánnak az igényes és élményszerű előadást. Mert a barokk hangzásvilág nyomán megfényesedett az este, s talán azóta is meghallgattunk néhány Vivaldi-művet…

Péterffy Gabriella

Június 26-án Hercegszántón jártunk plébániai csoportunkkal, amelyet néhai Szabóné Égető Zsuzsa vezetett. Jelenleg György Zsuzsi vette szárnyai alá a csoportot. Az ő ötlete nyomán és szervezésében indultunk útnak.

A zarándoklaton öten vettünk részt. Reggel 8.30-kor a plébánián gyülekeztünk és kilenc óra körül indultunk.

Első állomásunk Baja volt, egy amatőr régiséggyűjtő háza, ahol főként vallási témákat ábrázoló festményeket, szobrokat, kerámiákat tekinthettünk meg. A gyűjtő sokat mesélt a kincseiről, amelyek nem csak vallási szempontból értékesek, hanem egyik-másik, mint műkincs is számottevő.

Ezután kísérőnkkel, Ágival, elindultunk Máriakönnye Vodica zarándokhelyre, ahová kijött velünk a kegyhely gondnoka, Attila. Az ő elmondásából ismertük meg a kegyhely történetét. A helyi kis templomot kinyitotta, így azt belűről is megnézhettük. Egy kis uzsonna után indultunk tovább.

A hercegszántói katolikus templomban már várt a kísérőnk: László, aki ott él a plébánián, Imre testvérével, a plébánossal.

A templom eredetileg barokk stílusú volt, de azóta több rész át lett alakítva, főleg a II. Vatikáni Zsinat rendelkezései szerint. Az egyik érdekesség, hogy a templomban hét ereklye található, mindegyik jól látható helyen az igazoló levéllel együtt.

A faluból átmentünk a kegyhelyre. A pusztai környezetben eredetileg egy kisebb Mária szobor és egy kút mellett történtek csodás gyógyulások. Később épült hozzá a 10 méter magas rozsdamentes acél Mária szobor, a kőből készült hatalmas rózsafüzér és a keresztút. A hely azóta is folyamatosan gyarapszik, hol misézéshez szükséges bútorokkal, hol Szent II. János Pál szobrával, hol egy éjjel kivilágított keresztel, hol virágos kertekkel, padsorokkal stb. Minden évben gazdagszik valami újjal.

Hazafelé indulva még beiktattuk a csávolyi Texas vendéglő melletti Levendulás kertet, ahol a gyönyörű lila virágtenger mellett kézműves árusok hangulatos szabadidős programokat biztosítottak az érdeklődőknek.

Végül este hat óra körül értünk haza, kellemesen elfáradva, de egymást jobban megismerve, a kegyhelyek légkörét, és az együttlét örömét magunkkal hozva váltunk el egymástól.

Aradi Márta

A csütörtök esti felnőtt katekézis idei tanéve június 25-én lezárult. Az utolsó alkalommal összefoglaltuk a korábbi témáinkat, majd megvendégeltük egymást. Édes és sós házi süteményeket kóstoltunk, és bizony jólesett – a már régóta hiányolt – kötetlen beszélgetés.

Lucz Ili és Péterffy Gabi testvéreink együtt muzsikáltak, s mindez testi-lelki felüdülésünkre szolgált.

Szeptember 23-án, a budapesti NEK és az Újszegedi Mária-napok programsorozat után folytatjuk az ember erkölcsi kibontakozásáról szóló megkezdett tanulmányainkat. Addig pedig minden csütörtök este továbbra is összejövetelt tartunk, de immár a legváltozatosabb témákról hallgatjuk meg egyik-másik testvérünket a Társaskör keretében.

Thorday Attila

„Építeni csakis szeretettel!” Ezzel a címmel nyílt a Szegedi Dóm Látogatóközpontjában egy nagyon szép kiállítás. Ennek megtekintése volt az Újszegedi Csütörtök Esti Társaskör idei első programja.

Az 1938-as hármas szentév egyházmegyénkben történt eseményeit mutatja be. Mi is volt a hármas szentév? 1938-ban volt 900 éve, hogy Szent István Mária oltalmába ajánlotta az országot. Sajnos, ugyanebben az évben elhunyt államalapító királyunk-így halálának is 900 éves évfordulójára emlékeztek. Nem utolsó sorban ebben az évben hazánk adott otthont a 34. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak.

Az a megtiszteltetés érte nagy létszámú csoportunkat, hogy Dr. Serfőző Levente atya a kiállítás kurátora, kalauzolt bennünket. A kiállított relikviákon, a nagyon szépen szerkesztett tablókon Levente atya lelkes magyarázatán ámultunk és bámultunk. Meghatódtunk, hogy Trianon után 18 évvel, egy megcsonkított ország és egy nagyon megcsonkított egyházmegye, milyen összefogásra és hitének milyen mély megélésére volt képes. Több évi kutatómunka és sok-sok személyes találkozás eredményeként gyűlt össze ez a sok és érdekes dokumentum.

Egy-két érdekesség és kedvcsináló a július 20-ig látogatható kiállításról. 1938-ban az Eucharisztikus Kongresszus tiszteletére kapott először díszkivilágítást a Lánchíd. Újszegedi vonatkozású pedig, hogy 1937-ben építették és szentelték fel a Ligetben lourdes-i barlangoltárt, melynek középpontjában állt-Tápai Antal szobrászművész gyönyörű Mária szobra. Megjegyezzük, hogy a kommunista városvezetés 1967-ben – tereprendezés címén – leromboltatta a barlangoltárt, de hála az Úrnak, hogy lelkes hívek megmentették a szobrot és bemenekítették a plébániatemplomba, ahol most is a jobb oldaloltárt díszíti.

1938-ban a nemzet ünnepelni akart, és ebből a hitből mi is erőt meríthetünk. Istenben bízva fogjunk össze, és mi is építsünk szeretettel! Ezzel a lelkülettel készüljünk az idén szeptemberben ismét Magyarországon rendezendő Eucharisztikus Kongresszusra. Elődjeink hitéből és nemzetszeretetéből mi is erősödjünk!

Köszönjük Levente atyának, hogy ilyen tartalmas estével ajándékozott meg bennünket. Bátorítok mindenkit, hogy nézze meg a kiállítást szeretteivel – bizonnyal nagy élményben lesz része!

Ludányi Olga