Nyáreste Vivaldival

Barokk zene hangjai töltötték be a plébánia nagytermét július 15-én, a Csütörtök Esti Társaskör alkalmával. Dr. Krisztin Német István matematika szakos főiskolai docens Vivaldi vokális zenéjéről tartott előadást a jelentős számú közönségnek. Ritkán hallható szóló- és kórusművek, egyházi és világi zenék felvételei hangzottak el, ráirányítva figyelmünket a barokk művészet még felfedezésre váró csodáira.

A mintegy ötvenperces zenei összeállítást rövid életrajzi bevezető előzte meg, melynek során magunk elé képzelhettük a velencei születésű mester életének legfőbb eseményeit. Egy felszentelt pap, aki törékeny egészsége miatt sohasem misézik, ám megannyi gyönyörű zenét ír az egyháznak és a világnak! Egy művész, akit halála után hosszú időre elfelednek, ám reneszánsza a mai napig tart! Isten kivételes életutat szánt Antonio Vivaldinak, s ő kivételes életművel válaszolt erre az ajándékra.

Művészetének bámulatra méltó sokszínűségét, rendkívüli érzelmi szélsőségeit híven tükrözte az összeállítás: sodró lendületű, fényesen virtuóz zenéiből éppúgy hallottunk részleteket, mint széles ívű, imádságos hangú műveiből. Két Gloria keretezte az est zenei anyagát, a dicsőség fényét vetítve a főként egyházi művekből szerkesztett programra. Előadónk különös lényeglátással hívta fel figyelmünket a zenei kifejezőeszközök gazdagságára, a szöveghez illeszkedő hangsúlyok, hangnemváltások és a szólamvezetés dramaturgiai szerepére, ily módon érzékeltetve többek között a Kyrie érzelemvilágának zenei lenyomatát, vagy a Stabat Mater ereszkedő dallamának és lelket átjáró kard-hangsúlyainak jelentőségét. A liturgikus művek elhangzása előtt azok latin és magyar szövegét is felolvasta, hogy a szavak és a zenei hangok találkozása még nyilvánvalóbb legyen számunkra. Az egyházi művek mellett Az olimpia című opera egyik virtuóz áriája kápráztatott el bennünket, amely a korra jellemző módon, férfi szoprán hangon szólalt meg.

Mennyi hit, bölcsesség, életöröm árad Vivaldi zenéjéből! S milyen nagy szükségünk van ezekre az értékekre ma, kizökkent mindennapjainkban! Az előadás résztvevőjeként azt érzékeltem, hogy valamiképpen megszűnik a külvilág, s a közösen megélt katarzis élményét tapasztaljuk meg mindannyian.

Vivaldi zenéje egyszerre szólt az érzelmeinkhez és az értelmünkhöz, s évszázadokon átívelve úgy hatott az emberi lélekre, mint egykor az olasz templomok falai között.  Bizonyára ennek az élménynek is szólt az egybegyűltek lelkes tapsa, melyért az előadó a szerző nevében mondott köszönetet. Jelen sorok írója pedig a közösség nevében köszöni meg Istvánnak az igényes és élményszerű előadást. Mert a barokk hangzásvilág nyomán megfényesedett az este, s talán azóta is meghallgattunk néhány Vivaldi-művet…

Péterffy Gabriella