Nagy örömünkre két régizene együttes, az Il Chiaroscuro és a Szegedi Régizenei Műhely remek, jó hangulatú koncertet adott a Teréz anya templomban február 22-én, pénteken este. Műsorukon populáris reneszánsz és barokk művek szerepeltek, a teljesség igénye nélkül: J.S. Bach, Monteverdi, Telemann, Castello, Hotteterre művei.

A mai, rohanó, kompjuterizált világunkban figyelemre méltó és nagy jelentőségű, hogy vannak fiatal muzsikusok, akik a régizene kutatására és előadására tették fel az életüket, a zenei szépség élményét szolgáltatva közönségüknek. A két együttes tagjait egy közös szál köti össze: szinte valamennyien Szegeden, a Zeneművészeti Karon, illetve a Vántus István Zeneművészeti Szakgimnáziumban tanultak.

Hallgasson bele a koncertbe! Íme egy kis ízelítő:
Az 5. zeneszám:

Válogatás:

Néhányan közülük külföldön is folytattak/folytatnak tanulmányokat pl. a Virtuózok tehetségkutató műsorból ismert Néveri Bence blockflőtés (most Hollandiában tanul), aki meglepetésre bátran odaült a csembaló kistestvére, a spinét mellé is, és ügyesen lekísérte a hegedűs valamint a blockflőtés partnerét. Toldi Orsolya énekművész és férje Podhorszky Gábor barokk gitáros Angliában is tanultak, de ma már itthon élnek és zenélnek az Il Chiaroscuro együttesben, melynek emblematikus tagja még Haramza Klára énekművész, a már említett Néveri Benceés Szíves Márton ütőhangszeres.

A Szegedi Régizenei Műhely tagjai Nemcsics Kinga énekes, valamint Orcsikné Szvetnyik Margit és Tóth Viktória hegedűsök, akik barokk vonóval szólaltatták meg hangszerüket. Veres-Lakos Eszter fából készült barokk fuvolán játszott, Hauck Dávid viola da gambán (a cselló rokona, hat húros) muzsikált, kísért, alapot szolgáltatva a dallamoknak, míg Korcsmáros Réka kobozon pengetett szép harmóniákat.

Istennek hála, hogy a két, lelkes fiatalokból álló régizene együttes összefogott és együtt tették előadásukkal emlékezetessé mindazok estéjét, akik hallhatták őket. A koncert utolsó műsorszáma alatt a templom harangja is – váratlanul – betársult a kvartett muzsikálásába, és percre pontosan akkor csendesedett el, amikor a zene befejeződött. Ez a pillanat nagy derültséget is okozott a hallgatóság körében. Köszönet a szép zenei élményért, visszavárjuk a két kitűnő együttest!

Lucz Ilona
(Fotók: Zámbó Mónika; hangfelvétel: Pétervári Lajos)

Jézus tanítása szerint: „Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, sem testvéreidet, sem rokonaidat, sem jómódú szomszédjaidat, nehogy visszahívjanak és viszonozzák neked. Ha vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. S boldog leszel, mert nem tudják neked viszonozni” (Lk 14, 12-14)

Ferenc pápa többször is rámutatott már, hogy napjainkban a „selejtezés kultúráját éljük”. Az időseket és betegeket sokszor magukra hagyjuk, a szegények, az üldözöttek problémai iránt közömbösek vagyunk. A társadalom peremén élők a világ szemében keveset érnek. Jézus viszont kicsinnyé és szegénnyé lett, a peremre szorult, hogy megmentsen minket. Ez a karácsony misztériuma. Kicsinyek és szegények nélkül nincs igazi karácsony.

Ezért plébániánk, a Szent Egyed (Sant’Egidio) Közösséggel együtt, december 25-én, karácsony napján közös karácsonyi ünneplésre hívta azokat, akiknek nem jut ünnep, még talán család vagy otthon sem. Az adventi időszakban személyesen hívtuk meg a plébániánk vonzáskörzetében élő, otthonokban, vagy otthonukban egyedül élő időseket, valamint magányos embereket, a Vakok Otthonában lakó beteg testvéreinket, valamint szegény családokat és embereket.

A közös ünnepség a karácsonyi szentmisével kezdődött, melyet plébános atya celebrált a Szent Erzsébet templomban. Attila atya a prédikációjában – a Betlehemből érkezett és az oltár elé helyezett láng kapcsán – kitért a béke fontosságára is. Szavait különösen aktuálissá tette, hogy a szentmisén részt vett az 5 éves Sonja és bátyja, Safa, akik édesanyjukkal az iraki Moszulból menekültek és jelenleg Szegeden várják, hogy édesanyjuk egy súlyos balesetet követően felépüljön. (Ugyanezen a napon Ferenc pápa Urbi et Orbi üzenetében imádkozott a szíriai, iraki és jemeni veszélyeztetett gyerekekért, úgy fogalmazva, hogy Jézust látjuk ezekben a gyermekekben, valamint a mostoha sorú gyermekekben szerte a világon.)

A Szentmisét követően a plébánia szépen díszített közösségi termében először egy ünnepi műsor fogadta a vendégeket. Karácsonyi énekekkel, cselló duóval, citerával, népdallal és verssel kedveskedtek a meghívottaknak az előadásban részt vevő fiatalok.

Pechán Szabi és Gellért

A műsort követően szépen terített asztaloknál, családias hangulatban, közösen fogyasztottuk el a karácsonyi menüt, a finom pulyka ragulevest és töltött káposztát, valamint a hívek részéről felajánlott házi süteményeket. Családi asztalt terítettünk, melyet harmincan ültünk körbe és további hatan szolgáltunk.

Az ebéd után apró ajándékokkal leptük meg a vendégeinket. A legnagyobb ajándék talán mindnyájunknak (a meghívottaknak és a szolgálatra meghívottaknak is) az volt, hogy a közös ünneplésben megtapasztalhattuk az Atyaisten gyöngédségét, aki szeretet-ajándékaként egyszülött Fiát adta oda értünk, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16).

Borbola Tamás és Brzózka Helena 

Nyújtózik a gyertyaláng az asztal közepén, zsolozsma felel az esti harangszóra. Békesség árad a közösen mondott imából, ritmusának végtelen nyugalmában tovatűnnek a hétköznapok, s csak a pillanat a jelenvaló, amikor egész lényünkkel Isten felé fordulunk.

Négy esztendeje kezdődnek így a szentmise utáni csütörtök esték a plébánia nagytermében: az Attila atya által vezetett Biblia-iskola 2014. január 9-én tartotta első foglalkozását. Közel három és fél éven át a Szentírás kincsei álltak az elmélkedések középpontjában, tavasz óta pedig egyházunk történetét tanulmányozzuk a felnőttkatekézis keretében.

A liturgia, a tanítás és a tanúságtevő élet témaköréhez kötődő szövegeket plébánosunk olvassa fel és értelmezi. Az első századok tanításainak üzenete felragyog az elmélkedés nyomán, s tükrözi korunk egyházát és saját hitéletünket is. Olykor egy nagyobb lélegzetű szakasz gondolatvilágában mélyedünk el, mondatról mondatra fürkészve annak jelentéstartalmát, máskor már néhány sor is elindít egy egész órányi gondolatfolyamot. Mert hamarosan kérdések, vélemények és személyes tanúságtételek kapcsolódnak az elmélkedéshez: számtalan irányból tekintünk a fény felé.

Immár kétezer év történelme, kultúrája és a magunk élete tárul fel előttünk a krisztusi világosságban – van hát mit látnunk! Az árnyat éppúgy, mint azt, amire a fény vetül. Egykor még csendek szőtték át a beszélgetést, mely aztán plébánosunk szavai által kapott újabb és újabb lendületet, az utóbbi időben viszont már egymást követik a hozzászólások. Útban a fény felé összekapaszkodó, egymást kiegészítő és erősítő gondolatok. Sokféleségükben is egyek, Pál apostol szavainak üzenetét hordozók (vö. 1Kor 12,12-14).

Minden bizonnyal megújulást hoznak életünkbe, formálják istenkapcsolatunkat. Hiszen amiről olvasunk és elmélkedünk, azt életre is váltjuk: a plébániai események megbeszélése, a betegekről és a távollévőkről való érdeklődés, születés- és névnapi köszöntők hangzanak el hétről hétre a gyertyaláng körül.
Vajon milyen lenne a világ, ha a közös imádság, a hitbéli ismeretek és a személyes hittapasztalatok áldott találkozására mindannyian rácsodálkozhatnánk?
Péterffy Gabriella