Figyeljünk az állandó és a változó jelekre!

Szent Erzsébet napi búcsúnkon Kopasz István atya volt a vendégünk.  A szentbeszédben a vasárnapra vonatkozó szentírási részeket kapcsolta össze Szent Erzsébet életpéldájával.  Kiemelte, hogy a mai evangélium szerint a mi életünkben legyen fontos az állandóra és a változó jelre való figyelés.

Az állandónak mindig a krisztusi tanítást tartsuk, ez legyen életünk vezérfonala.  A különféle élethelyzetünkben ehhez ragaszkodjunk, hisz ez megadja számunkra az alapot ahhoz, hogy ha „szétküldi angyalait, és összegyűjti választottait a szélrózsa minden irányából”, akkor reményünk lehet az örök életre. Szent Erzsébet számára is mindig ez volt a fontos. Soha nem tévesztette szem elől az evangélium tanítását. Az életének legnehezebb szakaszaiban is ragaszkodott ehhez az „állandósághoz”.
Ha mi is tudunk nap, mint nap ragaszkodni a krisztusi tanításhoz és az Ő hűséges követői maradunk, akkor mindig észrevesszük azokat a jeleket, amit a változó világ elénk hoz.

Meglátjuk a szükségben szenvedőket, kellő találékonysággal tudunk segíteni rajtuk, meg tudjuk hallgatni őket, mert sokszor ez fontosabb, mint pénzt dobni a „kalapba”. A fügefa példázata egy jel volt, mellyel Jézus tanította a körülötte lévőket. Nekünk is figyelnünk kell naponta az elénk táruló különféle jelekre, amelyre hitünkből fakadóan cselekedetekkel válaszolunk.

Erzsébet erős evangéliumi gyökereivel észrevette az eléje táruló jeleket, s cselekedeteivel szolgálta a szegényeket és anyagilag is segítette őket. Még akkor is, ha ennek üldöztetés, megvetés lett az eredménye. Élete példája sarkaljon bennünket arra, hogy nagyon szeressük Krisztust, s akkor nem okoz gondot a szolgáló szeretetet találékonysága sem.

A szentmisén a Szent Cecília kórus szép és felemelő énekkel segítette az ünnepi megemlékezést. A mise után a nagyteremben agapé keretében élhettük meg a testvéri közösség összetartó erejét. Köszönet azoknak, akik oly nagy találékonysággal készítették el az ünnepi asztalt.

Köszönjük István atyának a tanítást és a derűs beszélgetést!

Kerekes László
(fotó: Körmöczi lászló)

Két Petra vallomása az Antióchia-hétvégéről

Miért jöttem az Antióchia-hétvégére? Meghívást kaptam; lehetőséget arra, hogy közelebb kerüljek Istenhez, hogy válaszokat kapjak bizonyos kérdéseimre mind a vallással, mind magammal kapcsolatban.

Izgatott voltam, kíváncsi, ugyanakkor féltem. Érkezéskor a „régoncok” tárt karokkal, hatalmas szeretettel fogadtak minket, újoncokat; ugyanakkor belecsöppeni egy összeszokott közösségbe és megnyílni ismeretlen emberek előtt nem könnyű feladat. Sziklának éreztem magam, aki talán sosem lesz képes ismét megtalálni a hangot az Úrral.

A hétvége során számos bevezetőt hallhattunk, többek között az imádságról, a személyes kapcsolatról Istennel, az akaratról, a küldetésekről, amik ráébresztettek egy fontos dologra. Problémái, kételyei, elfordulásai mindenkinek vannak. Sokan érezték úgy, hogy megoldhatatlan gondjuk van, ám az igaz hit, a szív megnyitása az Atya felé segít nekünk. Ő mindig ott van velünk, csak figyelni kell.

Átalakultam: a kemény sziklából törékeny, de nyílni képes rózsává. Éreztem a változást. Egyre közelebb éreztem magam Istenhez és egyre több olyan gondolatot találtam az elhangzottakból, ami hasznomra válhatott. Óráról órára könnyebbé vált a másokkal való tényleges beszélgetés, messze szárnyaltunk a pusztán felszínes formalitásnál. A régoncok (és immár a többi újonc) ölelése nem volt idegen, sőt mintha mindig is részem lett volna benne.

A lelkem igazán megnyílt és magába szívta azt a légkört, ami az Antióchia tagjai által teremtődött, és lám, az utolsó estén sírtam is – sírtam, mert boldog lettem, mert megkönnyebbültem. Találtam egy közösséget, ami egy hétvége alatt a családom lett és amiről tudom: nem hagy magamra sem a jó, sem a rossz pillanataimban.

Mivé lett számomra az Antióchia e hétvége során? Család. Nevetés. Támasz. Őszinteség. Nyíló rózsa. Szeretet. Dal. Egy új kapocs a hitemben, ami által kötődni tudok az Úrhoz. Hálás vagyok, hogy közétek tartozhatok.
(Kónya Petra)

A hétvégére készülve jöttem rá, hogy lassan már tíz éve vagyok antióchiás, így hát azt hiszem, túlzás nélkül állíthatom, hogy ezekben a közösségekben nőttem fel. Könnyen felmerülhet a kérdés, hogy ennyi idő alatt nem untam-e meg ezt az első ránézésre elég kötött formában működő közösséget. Ennél távolabb azonban mi sem állhatna a valóságtól: az Antióchia varázsa még mindig ugyanúgy, sőt, talán még jobban működik nekem, mint tizenhat éves koromban. Úgy gondolom, hogy akinek működik ez a fajta közösség, annak nagyon jól működik, és nagyon nehéz akár még huszonévesen is alternatívát találni.

Az október 19. és 21. között megrendezett újszegedi hétvége tökéletesen képviselte azokat az értékeket, amik miatt szerintem ilyen jól működik ez a közösség.

Az Antióchia élményének középpontjában a személyesség és a közösséghez tartozás megtapasztalása áll. Felemelő volt látni, ahogy a közösség tagjai a saját élményeikről, küzdelmeikről számoltak be őszintén. Ez az őszinteség és nyitottság a közösségbe újonnan érkezőket is arra sarkallja, hogy megnyíljanak. A hétvége során mindegyiküket kiemelt figyelemben részesítjük, hogy vasárnap estére már ők is a közösség teljes értékű tagjának érezhessék magukat.

Mivel az Antióchia középpontjában a személyes szolgálat áll, ezért az éppen benne aktív emberek miatt folyamatosan változik. Bár elvileg minden hétvégénken ugyanazok a programok, ugyanabban a sorrendben, valójában nem érződik monotonnak. Minden fiatal a saját személyiségét, ötleteit, gondolatait adja a vállalt feladatokhoz. Így a közösség mindig sokszínű, változatos és változik. Emiatt tud szólni a mindenkori fiatalokhoz, és megtartani őket az életük egyik legtöbb változástól terhelt, nehéz időszakában.
(Szili Petra)

Megújulnak az Erzsébet templom díszüvegei

Az újszegedi Árpád-házi Szent Erzsébet templom ablakainak fölülvizsgálatára Dr. Thorday Attila plébános atya kért fel. A június 17-i felmérés alkalmával az összes ablakot megvizsgálva megállapítható volt, hogy az eddig még nem javítottak közül négy rossz, közülük kettő igen rossz állapotban van.

Az üvegablakok 1923 és1933 között készültek Róth Miksa műhelyében, melyek a világháború alatt jelentős sérüléseket szenvedtek. Az első javításokra az 1960-as években kerülhetett sor.

A vizsgált ólmozott üvegablakok műszaki állapota nem mutatott egységes képet. A díszüvegekre jellemző öregedési problémák minden ablaknál jelentkeztek – eltérő mértékben, ezért a folyamat megállítása érdekében megalapozottá vált a javítás, melyet a következő hibák indokolnak:

  • az ólomszerkezet megereszkedése, szakadozottsága, hiánya • az ablaktáblák „kihasasodása”
  • az üvegelemek repedése, törése, kipotyogása
  • az üvegfelületek erős szennyezettsége
  • a merevítő pálcák korrodálása, meglazulása • az ólomforrasztás meggyengülése, hiánya
  • a befogadó szerkezet törése, hajlása
  • az üvegmezők kittelésének hiánya
  • korábbi szakszerűtlen beavatkozások

A hőmérséklet ingadozás, a puha ólomsín öregedése, a keret-szerkezet sérülései, a merevítő pálcák meglazulása és hiánya együttesen járult hozzá, hogy az ablaktáblák megereszkedjenek, hasasodjanak, törjenek, repedjenek és az üveg elemek kipotyogjanak.

A javítás menete a következő:

A díszüveg ablakokat a szakszerű kibontás után a műhelybe szállítottuk, ahol a felújítás történik. Az üvegek kihasasodásának visszaegyenesítését óvatosan, vízszintes munkaasztalon, az üvegek tovább repedésének elkerülésével kellett megoldani. Az alapos tisztítás, szennyeződés eltávolítás után a törött üvegeket az ólomsínből kibontottuk.

A javításnál folyamatosan szem előtt kell tartani, hogy az eredeti értékes üveghez, festéshez, ólomhoz ragaszkodni kell. Ezért a kisméretű repedéseket javító ólommal láttuk el, hogy a cserét elkerüljük. Ez alól kivételt tettünk, ha a javítás nem lett volna kellően esztétikus. A pótlásoknál figyelembe vettük az üveg eredetihez minél hasonlóbb jellegének, struktúrájának megőrzését. A festett elemeken a festék beégetve lett rögzítve. Az újonnan pótolt ólomsínt, hozzáforrasztjuk az ép részekhez.

A korábbi szakszerűtlen vagy nem esztétikus beavatkozásokat is kijavítjuk. Az ólomsín alá, lenolajjal higított kitt kerül bedörzsölésre, mely a megkötése után merevíti az ólomsínt és az üveget. A visszaépítés előtt a merevítő pálcákat újrafestjük, a tartó szerkezet törött és deformálódott részeit meghegesztjük, kijavítjuk, majd letakarítjuk és felületkezeljük.

Célunk az eredeti állapot minél teljesebb visszaállítása, a nagy elődök művészi munkájának maximális megbecsülésével. November végére szeretnénk a megújult ablakokat beépíteni Isten dicsőségére és a kedves hívek örömére.

Megtisztelő, hogy részese lehetek e szép munkának, őszinte köszönet érte!

Bodó Jenő díszüveges

A Liget Társulat Zalaegerszegen

Az újszegedi Liget Társulat lépett fel októberben a zalaegerszegi kertvárosi templomban. A fiatalok a helyi plébánia meghívására érkeztek, ahol előadták a nagysikerű Godspell musicalt. Az est bevételét pedig a Szent Család óvodának ajánlották fel.

A Godspell egy igazi broadway klasszikus. Sokan úgy határozzák meg, hogy fiatalok Isten-kereső játéka. Szövegkönyve Máté és Lukács evéngéliuma alapján készült. A zenei alapokat pedig az afroamerikai egyházi muzsikában kell keresnünk.

A szegedi Liget Társulat 2015-ben alakult Thorday Attila atya hívására. A fiatalok nem csak művészi lehetőségeket láttak a fellépésekben, hanem számukra egyfajta misszió az örömhír továbbadása.

– Kezdetek óta tagja vagyok a társulatnak – vallja Sipos Márk, akik Júdást alakítja a darabban. Nagyon élvezem a játékot. Színészkedéssel szeretnék majd a későbbiekben is foglalkozni. Júdás karakterének megformálása nem egy hálás szerep, de egyúttal nagy kihívás is.

– Én körülbelül az alakulás után egy évvel csatlakoztam a Társulathoz, mert sok jót hallottam róluk – mondta Olasz Csaba, akik Jézust játsza a musicalben. Kiskoromtól kezdve érdekelt a színészkedés. Korábban rengeteget szavaltam, az énekléssel pedig már nagyon régóta komolyan foglalkozom. A tanári munkám mellett járok könnyűzenei konzervatóriumba. Idén fogok végezni.

Krisztus tagjai vagyunk mindnyájan – Közösségi nap 2018

A Kalkuttai Szent Teréz templom ismét bensőséges otthont adott a közösségi szeretet megélésének. Szeptember 22-én reggel 9 órától a Plébánia apraja-nagyja gyülekezni kezdett egy kellemes nap eltöltésére. A segítő kezeknek köszönhetően nagyon gyorsan megtörténtek az előkészületek.

A Közösségi napot plébánosunk köszöntője nyitotta; Attila atya arra biztatta a jelen lévőket, hogy minél több programban vegyünk részt a nap folyamán és sok, szép élménnyel térjünk haza. Majd Szendrényi Marietta, az itt működő Családi Bölcsőde vezetője mesélt a mindennapjaikról, arról, hogy milyen jó élmény így találkozni, hiszen ők és a közösség pont egymást váltva használja ezt a csodálatos épületet.

Ezt követően a délelőtt folyamán a gyermekeket a Diónyi színpad bábszínház előadása várta, ezzel ez időben a felnőttek Barta-Fekete Ágnes előadásán vehettek részt. A lelkésznő Pál apostol szavait idézve beszélt arról, hogy mind Krisztus tagjai vagyunk. A beszéd sok érdekes és tanulságos gondolatából egyet szeretnék kiemelni: Történt, hogy egy amerikai városban Jézus szobrának kezeit letörték; a helyiek sokat gondolkodtak azon, hogyan lehetne ezt méltón pótolni, végül egy feliratot helyeztek el: „Mi vagyunk Krisztus kezei”. Az előadást csoportos foglalkozás követte, különböző fényképek közül választva kellett beszélni annak megéléséről, hogy érezzük magunkat Krisztus tagjaként, illetve „testrészekké” válva kellett egy testet megformáznunk.

A nap folyamán folyamatosan látogatható volt az úgynevezett „szabaduló szoba”, amely előtt mindig kígyózott a sor, illetve mindenki részt vehetett a legó-templom építésében. Az imaösvényen pedig ki-ki csendesen elmélkedve haladhatott végig.

A finom ebéd után Király András, Újszegeden felnőtt testvérünk, aki görögkatolikusként Nyíregyházán él családjával, vetített képes előadást tartott a szíriai keresztények életéről. Nagybátyjával, Kocsis Fülöp metropolita-érsek atyával immár másodszor járt Szíriában, hogy a Katolikus Egyház adománygyűjtését célhoz juttassák. Bizony, az ottani keresztények helytállása minket, európai krisztuskövetőket is sarkaljon az áldozatos tanúságtevő életre!

A szentmise keretében a jubiláns házasok megáldásának lehettünk tanúi. Nagyon szép volt hallani a nagy számokat, látni azokat a párokat, akik ilyen sok évet (20, 30, 40, 50, 65!) közösen, szeretetben éltek meg. A prédikációban Attila atya arról beszélt, hogy házasként és egyedülállóként is élhetünk szép életet Isten akaratából.

Jubiláló házasok megáldása

Nagyon köszönjük a közösen megélt, szép pillanatokat, az alapos és gondos szervezést, a segítséget a pakolásnál, készületeknél, a zenei szolgálatot a misén! Jövőre folytatjuk…

Bús Márti

Szeptemberi ünnepeink fókuszában Mária volt

Színes papi egyéniségeket ismerhettünk meg az idei Mária-napok során. Szeptember 8-án, szombaton a Tápéra és Petőfitelepre újonnan kinevezett plébános, Máté János atya tartotta az esti szentmisét. Lelkes beszédében Mária Istennek kimondott IGENjére irányította figyelmünket.

A zenei szolgálatot Bővíz László testvérünk fogta össze, aki a rókusi és zákányszéki ének- és zenekar tagjaival meghitt, imádságos légkört biztosított erre a feledhetetlen estére. Másnap, a vasárnapi szentmise előtt a nyáron Taizében járt zarándokok találkoztak a plébánián, hogy felidézzék közös élményeiket és énekpróbával készüljenek az ünnepi szentmisére.

Pálfai Zoltán, makói plébános atya az elcsöndesedés fontosságára hívta fel figyelmünket. Az elhangzott evangéliumi történetre utalva, miszerint Jézus egy süketnémát meggyógyított, felhívta figyelmünket a helyes sorrendre: Meghallani – figyelni – és csak utána szólni!
Szónokunk arra is emlékeztetett, hogy találó elnevezéssel illettük annak idején Újszegeden Sávai János atya által tartott napokat: „Hallásjavító lelkigyakorlat”. Bizony, ezt a belső hallásunkat szüntelenül kell élesítenünk!

Beszédét egy elgondolkodtató történettel zárta: Az öregember mozdulatlanul ült a templomban órákon keresztül. A pap megkérdezte tőle: „Mit mondott az Isten?” „Isten nem beszél, csak hallgat” – hangzott a válasz. „No és ön, mit mondott neki?” „Én se beszélek, csak hallgatok”.

Hétfőn 16 órától a Szeged és környékének Rózsafüzértársulatainak találkozóját tartották Újszegeden. Aradi Mária testvérünk évtizedek óta gondosan összetartja nemcsak helyi imaközösséget, hanem kapcsolatot tart a többi imavezetővel. Ennek gyümölcse, hogy az Erzsébet-templom ezúttal zsúfolásig megtelt. Megtiszteltetés volt, hogy erre az alkalomra plébánosunknak sikerült megnyerni Varga Lászlót, aki pap létére a váci székegyház karnagya, képzett egyházzenész, és maga is ír egyházi énekeket. Örömünkre szolgált, hogy az énekpróba során saját műveit is tanította a templomban egybegyűlt híveknek. A szentmise prédikációjában – a jezsuita és karmelita atyák és karmelita apácák életpéldáit felidézve – tanulságos történeteket hallhattunk az imaélet erejéről.

A rózsafüzéresek figyelmét felhívta arra, hogy miben áll a latin „contemplatio” szó, amit szemlélődésnek fordítunk magyarra, ám ez nem bámészkodást jelent, hanem hogy már nem is a szavak fontosak. Miként az idegen emberekkel találkozva úgy vagyunk, hogy azt illik szóval tartanunk, ám akivel bensőséges szeretetkapcsolatban vagyunk, azzal szótlanul is jól megértjük egymást. Ilyen odaadással imádkozzunk!

Kedden közel 60 idős és beteg testvérünk vette fel a betegek kenetét, hogy a szentségi kegyelemben megerősödbe tudjanak helyt állni. A szentmisét Tamási József kartali plébános, a Bónum TV programigazgatója tartotta.

Mária nevenapjának ünnepén, szeptember 12-én, szerdán Kovács Zoltán tartott nálunk primíciát. Szentbeszédében a férfiak figyelmét felhívta arra, hogy Mária legyen a múzsánk, vagyis ő motiváljon, hogy a bennünk levő energiát a jóra bontakoztassuk ki. Ezért volt az, hogy a lovagok magukra vették vagy lobogójukra tűzték Mária nevét, és úgy küzdjenek az igaságért.

Szónokunk a nők figyelmét arra irányította, hogy Máriát tekintsük mentorunknak. Teremtőnk terve szerint a nő mindig a befogadó szerepében jár elől. Emlékeztetett arra, hogy amikor a Szűzanya megkérdezte Fiát, aki 12 évesen elmaradt, és a templomban lelték meg, akkor is kérdésében az a tisztelet volt, hogy jobban megértse Jézust. Végül arról biztosította hallgatóit, hogy ha mind jobban szeretjük Máriát, akkor közelebb jutunk Szent Fiához, a mi Urunk Jézus Krisztushoz.

A szentmise végén plébánosunk felidézte a székelyek mondását, miszerint „egy újmisés áldásért a csizmát is érdemes elkoptatni”. Ezen buzdításra hosszasan sorjáztunk, hogy személyesen is részesedjünk az újmisés atya áldásában. A szentmisén és azt követően a Szent Cecília Énekkar szolgált, az orgonánál Lucz Ilona, a kórusvezető Szántó Lajosné Babi. Külön köszönet illeti a Flóri atyát, aki mindvégig szívesen állt a gyónók rendelkezésére, Komárominé Soós Évát a sekrestyében és Kissné Sere Annát, aki a kántori szolgálatban jeleskedett.