Karácsonyi asztalt terítettünk a magányosoknak, szegényeknek, betegeknek

Jézus tanítása szerint: „Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, sem testvéreidet, sem rokonaidat, sem jómódú szomszédjaidat, nehogy visszahívjanak és viszonozzák neked. Ha vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. S boldog leszel, mert nem tudják neked viszonozni” (Lk 14, 12-14)

Ferenc pápa többször is rámutatott már, hogy napjainkban a „selejtezés kultúráját éljük”. Az időseket és betegeket sokszor magukra hagyjuk, a szegények, az üldözöttek problémai iránt közömbösek vagyunk. A társadalom peremén élők a világ szemében keveset érnek. Jézus viszont kicsinnyé és szegénnyé lett, a peremre szorult, hogy megmentsen minket. Ez a karácsony misztériuma. Kicsinyek és szegények nélkül nincs igazi karácsony.

Ezért plébániánk, a Szent Egyed (Sant’Egidio) Közösséggel együtt, december 25-én, karácsony napján közös karácsonyi ünneplésre hívta azokat, akiknek nem jut ünnep, még talán család vagy otthon sem. Az adventi időszakban személyesen hívtuk meg a plébániánk vonzáskörzetében élő, otthonokban, vagy otthonukban egyedül élő időseket, valamint magányos embereket, a Vakok Otthonában lakó beteg testvéreinket, valamint szegény családokat és embereket.

A közös ünnepség a karácsonyi szentmisével kezdődött, melyet plébános atya celebrált a Szent Erzsébet templomban. Attila atya a prédikációjában – a Betlehemből érkezett és az oltár elé helyezett láng kapcsán – kitért a béke fontosságára is. Szavait különösen aktuálissá tette, hogy a szentmisén részt vett az 5 éves Sonja és bátyja, Safa, akik édesanyjukkal az iraki Moszulból menekültek és jelenleg Szegeden várják, hogy édesanyjuk egy súlyos balesetet követően felépüljön. (Ugyanezen a napon Ferenc pápa Urbi et Orbi üzenetében imádkozott a szíriai, iraki és jemeni veszélyeztetett gyerekekért, úgy fogalmazva, hogy Jézust látjuk ezekben a gyermekekben, valamint a mostoha sorú gyermekekben szerte a világon.)

A Szentmisét követően a plébánia szépen díszített közösségi termében először egy ünnepi műsor fogadta a vendégeket. Karácsonyi énekekkel, cselló duóval, citerával, népdallal és verssel kedveskedtek a meghívottaknak az előadásban részt vevő fiatalok.

Pechán Szabi és Gellért

A műsort követően szépen terített asztaloknál, családias hangulatban, közösen fogyasztottuk el a karácsonyi menüt, a finom pulyka ragulevest és töltött káposztát, valamint a hívek részéről felajánlott házi süteményeket. Családi asztalt terítettünk, melyet harmincan ültünk körbe és további hatan szolgáltunk.

Az ebéd után apró ajándékokkal leptük meg a vendégeinket. A legnagyobb ajándék talán mindnyájunknak (a meghívottaknak és a szolgálatra meghívottaknak is) az volt, hogy a közös ünneplésben megtapasztalhattuk az Atyaisten gyöngédségét, aki szeretet-ajándékaként egyszülött Fiát adta oda értünk, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16).

Borbola Tamás és Brzózka Helena