Nagyszombaton 5. alkalommal került megrendezésre az Újszegedi Passiójáték a Bálint Sándor Művelődési Házban, az amatőr színészekből álló Liget Társulat közreműködésével.
A két főszereplővel – Sipos Márkkal (Jézus) és Olasz Csabával (Júdás) – beszélgettem arról, mit jelent számukra a „színészkedés”, illetve Jézus és Júdás karaktere milyen hatással volt az életükre.

Mi motivált benneteket, hogy csatlakozzatok a Liget Társulathoz?
Olasz: Középiskolás koromban színész szerettem volna lenni. Szavalóversenyeken is indultam. Tehát, régóta foglalkoztat a gondolat. Viszont azt vettem észre, hogy sok múlik a szerencsén. Van, aki hamar rivaldafényébe kerül, mások háttérben maradnak. Így a tanári szakmát választottam: testnevelést és hittant tanítok.

Ettől függetlenül mindig tartoztam amatőr színtársulatokhoz. Egy idő után a prózai előadásmódról átváltottam a zenés színházi darabokra.

Szeretnék dalokat szerezni, a versírás is érdekel, éppen ezért gondolkodom a zenei karrieren is. Jelenleg a szegedi Premier Művészeti Szakgimnáziumban tanulok ének tagozaton a munkám mellett.

A Liget Társulathoz vallási kötődésem révén kerültem. Hallottam egy felhívást dr. Thorday Attila atyától, hogy a Liget lelkes színjátszókat keres. Beszéltem Kaj Ádám rendezővel és csatlakoztam a Társulathoz.

Sipos: Én színésznek készülök. Májusban fogok felvételizni a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemre. Tavaly érettségiztem a Piarista Gimnáziumban. Ott Keserű György atya – aki tagja a Társulatnak – által vezetett Diákszínpad nevű színjátszó csoportban tevékenykedtem.

A színészet életcélommá vált az évek során. Keserű atyától hallottam a Liget Társulatról is és örömmel csatlakoztam. Az első előadásban Lucifer szerepét játszottam. Egy jó közösség alakult ki az évek során és gyakorlási lehetőségnek is kiváló.

Szeretek művészeti körökben mozogni.
A színészkedés mellett Slam Poetry (A Slam Poetry a múlt század nyolcvanas éveinek közepén jelent meg, mint önálló előadói műfaj. Ez egy modern költészeti stílus, amely csakis szóban és leginkább élőben hatásos – a szerk.) estekre járok. Nem régen itt első helyezést értem el. Verseket írok, rappelek, és túl vagyok az első koncertemen is.

Miért pont Júdás, illetve Jézus szerepét kaptátok? Kértétek vagy kiosztották rátok a szerepet?
Sipos: Kaj Ádám rendező döntése, hogy kinek melyik szerepet adja. Én már többször alakítottam Júdás személyét, melyet eddig közel éreztem magamhoz fiatal korom és kissé hebrencs mentalitásom miatt. Most Jézus szerepével is kezdek azonosulni és egy újabb kihívásnak tekintem.

Olasz: Korábban én alakítottam Jézust. Ha a színjátszós éveimre visszatekintek, mindig pozitív karaktereket játszottam, melyeket élveztem is. Ennek oka a pozitív kisugárzásom lehet. Most váratlanul ért, hogy Júdás szerepét kaptam. Eredetileg Jézust játszottam volna.
Az első próbára is ennek a tudatába mentem. Ott közölték velem, hogy Júdást kell eljátszanom. Először nem fogadtam jól a váltást. Mivel zenés darabról van szó, megmutatták a társaim a dalokat. Abból kiderült számomra, hogy más oldalról lesz bemutatva Júdás. Ő most nem az eleve elrendelt rossz, hanem egy gondolkodó, kérdező, kereső karakter.

A dalszövegekből az jött át, hogy Júdás szereti, tiszteli Jézust, követni akarja, de nem tudja megérteni, miért nem a szokványos, az ószövetségi nép által várt messiás jött el.

Egy politikai szabadítót várt, aki megmenti a népet a római elnyomóktól. Ehhez képest egy szeretetet hirdető Megváltó jött, melyen Júdás teljesen felháborodik. Így kezdődnek a darabban a bonyodalmak.

Igazából azonosítható Júdás szerepe mindannyiunk életével. Kereső emberek vagyunk, tudni szeretnénk, mi a jó és a rosszhoz miként viszonyuljunk. Sokszor elveszünk önmagunkban, problémáinkban, önzőségünkben.

Sipos: Mindezek miatt azért ne mentsük fel Júdást. Nem egy szimpatikus figura. El lehet úgy játszani, hogy átérezhető, megélhető legyen ambíciója, ami motiválta tettét, de mégis csak elárulta a Messiást.

Olasz: A rendező mindezt jól kidolgozta. Júdás teli van kérdésekkel. Lehetősége lett volna a jobbik út választására, de mégse tette meg.

Mennyire könnyű, vagy nehéz beleélni magatokat a szerepetekbe?
Sipos: Szerintem most mindkettőnknek nehezebb volt a ráhangolódás. Mégis vállalható, megpróbáljuk kihozni belőle a legjobbat. Számomra egy nagyszerű feladat, egy lelki út a jézusi szereppel való azonosulás.

Olasz: Elfogadtam Júdás karakterét, élvezem őt megszemélyesíteni. Gúnyosnak, lenézőnek tekintettem kezdetben őt. A rendező segített abban, hogy Júdást más szemmel nézzem: ő egy kérdésekkel teli ember.

Változtatott-e az életeteken, a dolgokhoz való hozzáállásotokon a szerepetek?
Olasz: Igen. Korábban a pozitív szerepeim szövegét gyorsan megtanultam. 1-2 próba után már teljesen elsajátítottam, ami mindig büszkeséggel töltött el. Most még az utóbbi próbákon se tudtam teljesen a szövegemet, még olvastam. Márknál ez pont fordítva volt. Ő mindig később tudta megtanulni, most viszont az elsők között tudta fejből a szövegét.

Másik változás, hogy korábban mindig pontosan érkeztem a próbákra, most többször kések. Fegyelmezetlenebb is vagyok a próbákon, sokszor elbohóckodom a jeleneteket. Azt vettem észre magamon, hogy Júdás karaktere hatással volt rám, előhozta a bennem lévő „rosszaságokat”.

Sipos: Jellememből adódóan csapongó, stresszelős, rohanós ember vagyok.

A jézusi szerepem higgadtabbá tett. Belőlem a „kisangyalt” hozta elő. Pontosan érkezem mindenhová, nyugodtabb vagyok a munkahelyemen, a magánéletemben.

Jézus magatartásáról, viselkedéséről sok információnk van a Szentírás által, ezért az Ő karakterét nem lehet többféleképpen megformálni. Ellenben Júdás szerepét lehet úgy is játszani, hogy teljes mértékben gonosz volt, vagy felmentjük, vagy a kettő között.

Miként néztek egymásra a színpadon? Milyen érzéseket vált ki belőletek?
Sipos: Nem csak kettőnk között van kapcsolat a színpadon. Ott vannak a tanítványok, a főpapok, Pilátus. Úgy kezelem a szerepemet, hogy én mindenkit szeretek, senkire sem haragszom. Szeretetből cselekszem. Jézusként végig tudom, hogy Júdás el fog árulni, mégis, amikor imádkozom, Júdásért is, az emberiségért is teszem.

Olasz: Júdásként szeretem Jézust. Látom, hogy vonzza maga köré az embereket, csak nem értem a cselekedeteit. Miért nem kardot hoz, miért a békéről, a szeretetről beszél?
Amikor Jézusra nézek, tekintetemből ez a kérdés sugárzik: „Miért így?”

Milyen embernek tartjátok magatokat?
Sipos: Amellett, hogy csapongó, hebrencs vagyok, eléggé nyitott személyiségnek tartom magam. Ezért is gondoltam, hogy most a jézusi szereppel is meg fogok birkózni. Én is szeretem az embereket, nem vagyok haragtartó.

Olasz: Igyekszem összeszedett lenni, mert sokszor vagyok szétszórt. Alapvetően késve érkezek mindenhová. Mostanában próbálom az életemet tudatosabban élni, így figyelek arra, hogy időben induljak el.
Nyitott vagyok az új dolgokra, szívesen meghallgatom a másikat, empatikusnak tartom magam. Igyekszem a másikból a legjobbat kihozni. Érdekel a pszichológia is.

Mit tartotok a legfőbb értéknek az életetekben?
Olasz:

Számomra a kitartása a legfőbb érték. Nem hátrálok meg a feladatok, a kellemetlen helyzetek elől.

Például többször megcsináltam a Kinizsi 100 teljesítménytúrát. Fájt, fáradt voltam, de kitartóan végigmentem, míg mások félúton feladták.
Nincs abszolút hallásom, nem vagyok őstehetség, de van egy jó hangszínem, mi azonban nincs kimunkálva. Még nagyon sok hiányosságom van. Emiatt kritikák is értek. Énektanáraimtól viszont kaptam olyan visszajelzést, hogy ha kitartóan gyakorolok, tovább juthatok az éneklés terén.

Sipos:

A legnagyobb értéknek az odaadásomat tartom. Az esetek többségében a másikat helyezem  előtérbe, azt nézem, hogy neki mi a jobb. Még akkor is, ha én rosszul jövök ki a szituációból.

// Vereb István

---

Érdemes megnézni a két fiatallal, Csabával és Márkkal készült interjú videófelvételét, ahol, még többet elárulnak magukból, a szerepükről, az élethez való hozzáállásukról.

 

Immár negyedik alkalommal, március 30-án újabb találkozásra hívtuk meg az elsőáldozásra készülő gyermekeket és szüleiket. Örültünk a mintegy 30 gyermeknek és az őket hitbeli zarándokútjukon is kísérő felnőtteknek.

Ez alkalommal témánk – a vasárnapi evangéliumban is felhangzó – úgynevezett „Tékozló fiú” története volt. A jézusi példabeszéd megismertet a mennyei Atya jóságával, elfogadó, átölelő szeretetével, és arra, hogy mindig van kihez hazamenni, ha hibázunk.

A Lukács evangéliumában olvasható példabeszédet először a szülőkkel kezdtük feldolgozni, míg a gyerekek a friss tavaszi levegőn játszva szaladgáltak. Szüleikhez visszatérve közös alkotásba kezdtek: padlókép-alkotással dolgoztuk fel a történetet. Ennek módja a következő volt: Gilice Attila kollégám egy üres szőnyeg mellett kezdte olvasni a történetet, amelyet a környezet leírásával kezdett. Minden gyermek kezében voltak általa tetszőlegesen választott eszközök (kocka, fa, bokor, kendő, tehénke, juhok, malacok, bábok: apa, idősebb és fiatalabb fiú.) A kolléganőim, Behánné Brigi és Sándor Magdi segítségével a figurák elhelyezésével a gyermekek – az elhangzó történetnek megfelelően – megelevenítették számunkra a bibliai történetet.

Néha megszakítottuk a történetet és a padlókép kialakítását, hogy kérdéseket tartalmazó lapokat osszunk ki a szülőknek és gyermekeiknek. Érdemes volt reflektálni a gazdag mondanivalójú történetre, és ezért arról kellett írniuk pár sort, hogyan bántjuk meg egymást, és hogyan tudunk megbocsájtani. Három részre osztottuk a témát: 1) Az örökség, 2) Az örökség eltékozlása: bűneink és gyengeségeink. 3) A hazatalálás: a bűnbánat és bocsánatkérés.

Jó volt látni az összebújó szülő-gyermek párokat. A plébánia összes terme, kertje, folyosója meghitt egymásra hangolódásra adott lehetőséget, hiszen egymást ajándékozhatták meg őszinte beszélgetéssel.
Másnap, március 31-én, a vasárnapi családi mise keretében az elsőáldozásra készülő gyermekek bemutatkoztak a hívek közössége előtt. A szülők a szentmisén önmagukért is imádkoztak, hogy hitelesen állhassanak gyermekeik mellé. A közösség arra kapott meghívást, hogy tagjai példamutató élettel és imával járjanak a gyerekek előtt.

Ráadásul, a szentmiséről hazatérő hívek a szentségfelvételre készülő hittanosok nevét egy kosárból kihúzhatták és magukkal vihették. Jó alkalom ez arra, hogy személyes imádsággal lelkileg is kísérjék az elsőáldozásra és bérmálkozásra készülő újszegedi gyermekek felkészülését. Ezúton is minden kedves Olvasónkat kérjük, hogy hordozzák e gyermekeket és családjaikat imájukban.

Gál Viktorné, vezető hitoktató