Elsőáldozás: az örök élet kenyerével táplálkoztunk

Élénken él bennem a mai napig az én első találkozásom Jézussal. Nagyon megható volt belegondolni, hogy az Úr elém siet, lehajol hozzám, mert fontos neki, hogy magához emeljen. Örvendetes volt látnom a kislányom arcán – sok évvel később, 2019. május 19-én, itt az Erzsébet templomban – azt a megilletődött várakozást a Jézussal való találkozásra, amely fölidézte bennem az emlékét annak a csodálatos napnak, ami azóta is erőforrásom. Nézem a lányom izgatott kis arcát, és látom ennek fontosságát, s a közösséggel együtt imádkozom érte, hogy számára is erőforrás legyen mindig ez a szívbeli találkozás.

A templomban izgalom, zsibongás, még mindenki a ruháját vagy a helyét keresi, és talán az ünnepet követő ebédre gondol. Nehezen csöndesedik ez a természetes izgalom, és nehezen fordul át valódi figyelembe, igazi jelenlétbe. Még a készülődés erősen földi részleteinél járnak a gondolatok, ám az első köszönésnél, amikor Attila atya megértően meghív minket az elcsöndesedésre, valami szép csoda történik: elcsitul a zsibongás, minden tekintet a köztünk Jelenvaló felé fordul, a szívek megnyílnak, és a találkozásra való várakozás érezhetően bontakozik. Jézus jön most elénk, és gyermekeinket hívja találkozásra szelíd elfogadással, elébük sietve, felkínálva önmagát. A földi készülődés izgalma pillanatok alatt vált át mennyei várakozásba. A családi ebéd fárasztó előkészületeit átsugározza az Ő fénye. Az Úr egyszerű lakomája, ami az örök élet asztalához hív mindannyiunkat, ahol az élet és az eledel soha nem fogy el.

„Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” – mondja és önmagával táplál minket, hogy örökre vele éljünk. A mintegy harminc kisgyermek rácsodálkozó tekintete, izgalma, a zsúfolásig megtelt templom virágillata, a szülők, nagyszülők meghatottsága, a közös imádság egyre emelik a lelkeket az Úrhoz. Valódi csodának lehetünk részesei. Minden földi nehézségünkből felemel minket Isten, aki értünk adta egyszülött Fiát. Nem ítélkezni akar felettünk, hanem velünk együtt lenni, együtt étkezni, sőt eledelünkké válni. Ahogy minket is erre hívott annak idején, úgy most gyermekeinket – és reményeink szerint az ő gyermekeiket is – megszólítja.

Hálás köszönet a gyerekeinket felkészítő hitoktatóknak, az őket első gyónásukban támogató atyáknak, és mindazoknak, akik ezt az ünnepet jelenlétével, zenéjével énekével, fényképeivel szeretetével és imádságával szebbé tette számunkra.
Szendrényi Marietta

Tanúságtételek az elsőáldozásról:

Május 19-én már az Erzsébet templom is ünnepi díszbe öltöztetve fogadta a 33 elsőáldozásra készülő gyereket, akik az előző napi első szentgyónás után tiszta lélekkel, izgatottan várták az első találkozást az Oltáriszentséggel. A színültig megtelt templomban a szülők, hozzátartozók büszkén nézték a fehérbe öltözött gyerekeket. A Bővíz Laci vezette énekkar szép énekekkel járult hozzá a szentmise ünnepélyességéhez. Mise után a templomkertben gazdagon terített asztalok várták az elsőáldozókat és rokonaikat, ahol jó hangulatban, kellemes beszélgetéssel tölthettünk még el egy kis időt.
Kulikné Láng Edit

A kislányunk sok felkészülés után végre találkozhatott az Eucharisztiában Jézussal. Örömmel látjuk, hogy fontos számára ez. Szeretnénk, ha mindig ezen a jó úton járna.
Vérné dr. Végel Erzsébet

Hihetetlenül magával ragadó volt, magának az egész misének a hangulata. A kórus, a körülmények, az ünnepélyesség érzete lengte be az egész szertartást. Álmomban sem gondoltam volna, hogy milyen mélyen megható eseményben lesz része Benedeknek és az egész családnak. Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy tudom, jó helyen vagyunk!
Börcsök Katalin

Hosszú hetek óta várakozással teli izgalommal készültünk a „Nagy Napra” gyermekünk elsőáldozására. A szombat délutáni felkészítések családias, kedves hangulatban teltek gyermekek és szüleik számára egyaránt. Öröm volt látni a hitoktatók, Attila atya szeretetteljes gondoskodó támogatását és felkészítését, amely azt gondolom gyermeknek és szülőnek egyaránt lelki feltöltődésére szolgált. Együtt izgultunk csemetéink első bemutatkozásán a hívő közösség előtt, és nagyon meghatódtunk az Anyák-napi köszöntőn a sok remekbe szabott rajzon, amely az anyukákat és a családokat ábrázolta. A felkészülési időszak véget ért, és elérkeztünk a május 18-i szombat délutánhoz, az utolsó mérföldkőhöz, amely a megszerzett ismeretek játékos formában történő bizonyításáról és az első szentgyónásról szólt. A szentgyónásról, amelyről előtte sokat beszélgettünk, és amelyre rengeteget készültünk. Közben a szülők szorgosan előkészítették a templomot, a kertet, a másnapi szeretetvendégségre, izgatottan próbálták a fehér ruhácskákat a gyermekekre. A május 19-i vasárnap ünnepi szentmiséje örök emlék marad mindannyiunk számára, akik segíthettük gyermekeink első találkozását Jézussal, és láttuk a kis arcokon visszatükröződő félénk örömet, áhítatot. Az ünnepi szertartást a csodálatosan feldíszített templomban az tette igazán különlegessé, hogy az elsőáldozó gyermekek szülei és keresztszülei tevékeny résztvevőként segítették a „nagy találkozást”.

Köszönjük a hitoktatóknak, Attila atyának a gyermekek szeretetteljes felkészítését, Dusha Bélának a csodálatos fotókat, a gitáros énekkarnak a szolgálatát, minden résztvevőnek, aki a templom díszítésén, berendezésén fáradozott, a segítő szülők munkáját, mert így együttes erővel válhatott ez a nap gyermekeink számára igazán ünnepivé és emlékezetessé. Azt hiszem, hogy ez az elmúlt pár hónap kiváló alkalom volt arra, hogy gyermekeink közelebbről megtapasztalják a keresztény közösség összetartó erejét, szeretetét és sikerült iránymutatást nyújtanunk a jövő felé…
Gyapjas-Sári Edit

Dusha Béla művészi fotói megtekinthetők és letölthetők a http://gabor.dusha-kiss.hu/elsoaldozas/ honlapról, illetve nagyobb felbontásban megrendelhetők tőle a dushafoto@gmail.com címen.