Ünnep volt! Tényleg az!

Bérmálás, keresztény nagykorúság, ünnep, emlékek. Ezek a szavak és fogalmak kavarogtak bennem amikor készültünk elsőszülött fiam bérmálására. Repül az idő. Néhány hét leforgása alatt 18. születésnap, érettségi, ballagás és bérmálás. Peregnek az események, csak kapkodjuk a fejünket és próbálunk felnőni a feladathoz. Jönnek az emlékképek. Mikor én készülődtem erre a napra, 14 éves voltam és nem is igazán értettem mi történik velem. Most a fiam készül, olvassa a Bibliát és kérdez – én pedig érzem, hogy sokkal felkészültebb mint én voltam. Büszke vagyok.

Belépünk a templomba, az énekkar hangol, mindenki sürög-forog, készülődik. Várakozás. Kiváncsi, csillogó szemű, kicsit izgatott, ünneplőbe öltözött fiatalok várják, hogy a szentséghez járulhassanak. Elkezdődik a szertartás. Először fiatal felnőtteket keresztelnek, majd bérmálkozás.

Ünnep, tényleg az! Megerősítés, hogy a megjelent fiatalok a keresztséggel kezdődő, az első áldozással folytatódó úton akarnak járni. Felkészültek, boldogok és köztük áll a fiam. Jó úton jár, imádkozunk érte, hogy soha ne tévessze el az irányt.

Besesek Béla

***

Vegyes társaság gyűlt össze a Szent Erzsébet templomban, hogy tanúságot tegyen arról, hogy Isten útját követi – ki keresztelkedéssel, ki elsőáldozással, ki bérmálkozással. Volt közöttünk nő, férfi, családos, egyedülálló, fiatal, középkorú: mind különbözőek, mégis egybeköt bennünket a megerősítés, hogy elfogadjuk Szentlélek ajándékát, követjük Jézus Krisztust.

Mindig különleges alkalom, amikor fiatal és korosabb felnőttek válnak tudatos kereszténnyé, aktív részeivé Jézus testének, az egyháznak. Ez nem valamilyen sodródás következménye, hanem megfontolt, hosszú távú, komoly döntés. Tudatos vállalás, a kényelmet ígérő célok hajhászásának feladása. Lelassítunk, odafigyelünk, irányt veszünk és hagyjuk, hogy Jézus belépjen életünkbe. Szabad akaratunkból engedjük magunkhoz Istent, hogy részesüljünk az Ő kegyelméből. Krisztust nem kell keresnünk, Ő ott van mindenhol és várja, hogy megengedjük, hogy szeressen bennünket.

Nem kis elhatározás ez, szombaton mind átéreztük a döntés jelentőségét. A hangulat egyszerre volt spontán és barátságos, valamint ünnepi és emelkedett. Különleges volt a sok-sok zene, és nem lehetett nem észrevenni, milyen gyönyörűen szűrődtek át a Nap sugarai a templom színes üvegablakain. Személyessé tette az eseményt, hogy minden ünnepelt mondott magáról pár szót. Érdekes volt hallani ki melyik védőszentet választotta és miért, valamint a bibliai idézetek is elárultak kicsit felolvasójáról. Nekem személyesen külön öröm volt, hogy nagyfiam, Boldizsárministrált és olvasta fel az olvasmányt. Megható, amikor a szertartásban egyszerre vesz részt apa és fia. Kívánok mindenkinek hasonló élményt!

Köszönjük Attila atyának és a katekumen-csoport vezetőjének, Németh Zsuzsinak a támogatást, a felkészítést. Megyünk tovább a Krisztusi úton!

Iván Ákos

***

A bérmálásról készült többi fotó itt megtekinthető »