Oroszországról szubjektíven

A Csütörtök Esti Társas-Kör július 8.-i előadását Dr. Szalamin Edit nyugalmazott egyetemi tanár testvérünk tartotta. Az „Oroszországról szubjektíven” cím már önmagában is figyelemkeltő, hiszen a közelmúlt évtizedei alatt hozzánk eljutott információk főként a politikai helyzet által meghatározottak és megengedettek voltak.

Indításként Oroszország földrajzi helyzetéről, a nyelv eredetéről, az orosz nép történelméről hallhattunk részletes ismertetést. A 20. századig eljutva jól ismert nevek, kifejezések – mint Lenin, Sztálin, Gulág, peresztrojka, glasznoszty – fogalmai rajzolódtak ki előttünk. A téma feldolgozását egyaránt jellemezte előadónk szubjektív, és a tények objektív világa. Ezeknek megfelelően két alapvető gondolatot többször is hangsúlyozott. Az egyik: bármilyen körülmények között mindig minden az emberen múlik, s a másik: Oroszország semmiképp nem azonosítható a Szovjetunióval. Ha így lenne, biztosan nem jellemezhetné Editet az a már gyermekkorában felébredt szimpátia az orosz ember, kultúra és vallás iránt, amely a kommunista érában családját érintő nehézségek ellenére is mind jobban kialakult benne. Sőt, a mai napig szenvedéllyel szövi át életét.

A Szovjetunióban, később Oroszországban tett mintegy húsz utazás élményéből is táplálkozott a mély humanizmusról tanúskodó, lelkes előadás. Megismertük a sokat szenvedett, vallásától erőszakkal megfosztott orosz nép erőfeszítését is örökségének fennmaradásáért. Ámulattal néztük a megbukott hatalmi rendszerben lerombolt, majd közadakozásból is újraépült csodálatos pravoszláv templomok sorát, ahol talán újra hitére talál az orosz lélek. Különösen érdekes volt hallani az elmúlt évtized grandiózus világi változásairól, a külföldieket is magával ragadó megújult, modern világvárosról, Moszkváról.

Múlttal, jelennel kapcsolatban egyaránt óvott bennünket a tanárnő a felületes, egyoldalú ítéletektől.

A zárszó: „mert mindig, minden a konkrét emberen múlik” ismétlése arra int minket, tudjuk felemelt fejjel számon tartani, őrizni, védeni értékeinket mi is a magunk valóságában.

A közönség nem lankadó érdeklődésének és a vonzó előadásmódnak köszönhetően öreg este volt már, amikor – stílszerűen egy korty vodkával való koccintás után – kiléptünk a plébánia épületéből.

Ágoston I./Kiss D.P.