A csütörtök esténkénti felnőtt katekézis csoport március elejei foglalkozásának végén néhányan, – köztük Attila atya is – meginvitáltuk a kedves testvéreket egy jelképes, jó hangulatú és szokatlan vonatozásra.

Bordás Zoltán: Budapest – Debrecen 4 óra c. szöveges ritmusjátékát adtuk elő, amely egy 424-es gőzmozdony által vezetett vonat, valamint az azon zajló események vidám, játékos megjelenítését hivatott bemutatni. Kitűnő ötlet volt a szerzőtől, hiszen a saját feladat mellett mindenkinek a másikra is kell figyelni, mindezt a megadott játékos formában.

4 szereplős a mű, akik ezen az estén előadtuk: Thorday Attila atya – Pétervári Lajos –Szekeres Zsuzsa – Lucz Ilona.

Az alapot plébánosunk adta végig a „szén, tűz” szavakkal, – nem eshetett ki a ritmusból, mert ráépült a többi „szólam” – majd sorban beléptünk, ki-ki a maga mondókájával, ritmusával.

Különös hatású a mű, amikor egyszerre négyen teljesen más szöveget, más ritmusban mondunk. Egy operában megszokott, hogy 4-5 szereplő egyszerre énekel, mindenki mást mond, más ritmusban. Ám ebben az „ötletelésben” nincs zene, csak a ritmus és a szöveg (nem is olyan könnyű).

Nagyszerűen felépítette a szerző ezt a játékot, halk indulással, majd egyre erőteljesebb lendülettel haladunk előre, közben a vonaton megjelenik a kalauz stb., végül lefékez a mozdony és a „gőz” kifújásával megérkeztünk a célállomásra.

A hangzásélményt erősítette a látvány is, mivel Attila atya kivetített a háttérben egy 424-es gőzmozdonyt.

Jót játszottunk, Istennek hála, csoportunk nagy nevetéssel és tapssal köszönte meg ezt az „ajándékot”.

A játékról készült egy videófelvétel is, amelyet itt nézhet meg:
https://drive.google.com/file/d/1S2E2nlcmC0o4tBlac9RccOpRKyNAeDxE/view?usp=sharing

Lucz Ilona

Bemutatkozásunkat kezdjük némi szómagyarázattal: amikor „fokolár közösség”-ről beszélünk ezen két dolgot is érthetünk: egyrészt mindazokat az embereket, akik egy városban vagy országban a Fokoláre Mozgalomhoz tartozónak vallják magukat, és korosztályuk, életformájuk, elköteleződésük szerinti kiscsoportokban találkoznak; másrészt ennek a tágabb közösségnek Istennek szentelt (általában világi) tagjait, a fokolárban (kisközösségben) együtt élő fokolarinókat (férfiak) illetve fokolarinákat (nők). 

Chiara Lubich, a Fokolare Mozgalom alapítója

A II. világháborúban Olaszországban kibontakozott és aztán gyorsan terjedő katolikus gyökerű lelkiségi csoportosulást hamar elkezdték Fokoláre Mozgalomnak nevezni, a tűzhelyt jelentő „focolare”, szó alapján. Ezt először épp a közösségben élő megszenteltek otthonaira használták. Utal ez a törekvésünkre, hogy megteremtsük a meleg, családias szeretetlégkört közösségeinkben, ahova magát Jézust hívjuk meg magunk közé. Hiszünk ugyanis szavaiban, hogy ha nevében – azaz Szeretetében – gyűlünk össze, Ő ott van velünk (vö. Mt 18,20). Életünkkel szeretnénk tanúsítani, hogy Isten a szeretet, ez az, ami minket is elragadott, mint a II. világháború alatt Chiara Lubichot és társait. Ez a Szeretet az „ugródeszkája” a kifelé fordulásunknak: minden ember felé, hiszen e lelkiség karizmája éppen az egység. A mozgalmunkban való szolgálaton kívül mindannyian laikus munkakörben dolgozunk. Megszentelődésünk útját főként a hétköznapokban, az emberek között, értük és velük leljük meg. A fokolár példája a názáreti házban zajlott élet.

A női fokolár Szegedre a férfi fokolárt követően, 31 éve érkezett meg, pont Újszegedre, 3 taggal. Akkor még albérletben laktunk, amit a Tisza túlpartján újabb albérletek követtek, mígnem 1999-ben visszajöttünk Újszegedre.  Előbb a Fürj utcába, most pedig immár harmadik éve élvezzük azt a szép otthont a Bérkert utcán, melyben előtte a Salvator nővérek éltek.

Jelenleg öten élünk Szegeden fokolarinák: Aranyos Julianna 2018 óta él Szegeden. vajdasági magyarként évtizedeket töltött a horvátországi és a szerbiai többnemzetiségű, többfelekezetű közösségek szolgálatában, így hidat alkot délszláv barátaink felé is. Fekete Mária pedagógus és hitoktató, októberben érkezett közénk. Ő 18 éven át a Róma melletti nemzetközi központunkban élt, hivatalos fordítóként és tolmácsként, mely munkáját most távolból folytatja. Gyöngyi Marianna és Prokopp Katalin pedagógusok, ’92-ben még mint gen-ek (a fiatalok) érkeztek Szegedre. A nyugat-európai képzési időszakon kívül Marianna Romániában, Katalin Algériában és Indiában éltek fokolárban. Barna Erzsébet az 1991-ben érkezett úttörők között volt, és hosszabb budapesti és egy pozsonyi megszakítással most újra fokolárunk tagja. Orvos, most foglalkozás egészségügyben és hospice otthonápolásban dolgozik.

Fokolárunkhoz öt házas fokolarina is tartozik: egy zákányszéki, két kecskeméti, egy jánoshalmi és egy szegedi. Így alkotunk együtt egy lelki családot. Missziónk, gyerekekkel, fiatalokkal közösségeinkkel való foglalkozás, és helyi vagy nemzetközi szociális tevékenységeink gyakran közösek a férfi fokolárral, és a dél-magyarországi közösség más csoportjainak tagjaival is. Nagy szeretettel és örömmel köszöntjük az újszegedi plébánia közösségét, szívünk és házunk kapui tárva vannak!

Ui: Többet megtudhattok a Mozgalom életéről: www.fokolare.hu  és https://ujvarosonline.hu/

***

Íme a modern idők nagy varázsa:
behatolni a legmagasabb szemlélődésbe
és megmaradni elvegyülve a többiek között,
ember ember mellett.

Még többet mondanék: beleveszni a tömegbe,
hogy átitassuk az istenivel,
miként a kenyérdarab elázik a borban.

Ennél is többet mondanék:
részeseivé válni Isten terveinek
az emberiséggel,
fénykévéket vetni a tömegre,
és ugyanakkor megosztani az embertárssal
gyalázatot, éhséget, ütéseket,kérészéletű örömöt.

Mert a mi időnk
és minden idők vonzereje
nem más, mint az elgondolható
legemberibb és legistenibb:
Jézus és Mária,
Isten Igéje, egy ács fia,
a Bölcsesség Széke, családanya.

Chiara Lubich