Szent Pio atya nyomában – zarándokúti beszámoló

/0 Hozzászólás/Kategória: ,

A közösségünkből Király László és felesége Dr. Szekeres Zsuzsanna zarándokúton jártak a dél-olaszországi San Giovanni Rotondóban, a kapucinus szerzetes, Szent Pio atya szolgálatának és halálának helyszínén. November 17-én csütörtök este zsúfolásig megtelt a plébánia nagyterme, sokan eljöttek, hogy részesei legyenek Laci és Zsuzsi vetítettképes, élményszerű beszámolójának.

Kezdésként Pio atya életéről hallottunk egy kitűnő összefoglalót, amelyben többek között még kisgyermekként a Jézussal való találkozásról, a stigmák megjelenéséről, a csodatételekről, a bilokációról stb. kaptunk információt. A bemutatott térképen láthattuk az útvonalat, melyet zarándok testvéreink bejártak. Budapestről a dél-olasz Bariba a Karol Wojtyla repülőtérre érkeztek, innen busszal folytatták útjukat San Giovanni Rotondóba, útjuk fő céljához. Megismerkedtünk a városka 3 templomával, amelyekből kettő Pio atya szolgálatának adott helyet, a 3. modern, monumentális templom már a halála után épült a zarándokló tömeg befogadására. Láthattuk a Pio atya által alapított kórház épületét is.

A zarándoklat másik célja a Monte Sant’Angelo (Szent Angyal hegy) volt. A vetített képek között feltűnt a különleges Szent Mihály főangyal barlangbazilika, amelyről megtudhattuk, hogy maga a főangyal szentelte föl. Testvéreink gyönyörű képekkel illusztrálták útjuk minden fontos eseményét. Bemutatták San Giovanni Rotondó két keresztútját, a régit és egy új, modern változatot is, amelyet végig jártak/járnak a zarándokok.

Pio atya életében és a halála után bekövetkező csodákról, próféciákról is hallottunk történeteket, sőt kedves, humoros eseteket is említettek az atyával kapcsolatban. Beszámolójuk Pió atya üvegkoporsóban fekvő teljesen ép testének képével fejeződött be. Észre sem vettük az idő múlását, szívesen hallgattuk volna még tovább a gondosan, igényesen összeállított szöveg- és képi ismertetést!

A beszámoló végén Zsuzsi, az általa sütött finom pogácsával kínálta meg a hallgatóság minden tagját. Lelkesedéssel, tele élményekkel indultunk haza.

Reméljük, az inspiráló ismertetés után többen kedvet kapnak elzarándokolni San Giovanni Rotondóba, hogy alaposabban megismerjék Szent Pio atya életét, tevékenységét!

Köszönjük az élmények megosztását!

Lucz Ilona

Ki az én koldusom?

/0 Hozzászólás/Kategória: ,

Szent Erzsébet ünnepén templomunk búcsúi szentmiséjének szónoka Salamon László plébános úr volt. Szentbeszédének mottójaként a következő kérdést intézte hozzánk: De ki az én koldusom?

Mielőtt megadta volna a választ Szt. Erzsébet életéből két csodát elevenített fel. Az egyik, amikor a kötényébe rejtett kenyér, amit a szegényeknek vitt, rózsává változott, a másik, amikor a pestises beteget saját ágyába fektette, de férje, a Szentlélek kegyelme által, abban a betegben Krisztust ismerte fel.

László atya elénk idézte Kalkuttai Szent Teréz anya életének meghatározó mozzanatát is. Társaival együtt órákon át az elesetteket, a betegeket ápolta, majd elérkezett az ima ideje. Teréz anya – egy időre otthagyva a rászorultakat – testvéreivel együtt elment imádkozni. A világi segítői értetlenül kérdezték tőle, miért hagyod itt őket, hisz oly’ sok a tennivaló. Teréz anya pedig azt válaszolta: „ők most nem az én szegényeim”.

Kemény és provokatív válasz. Mégis, mire mutatott rá Teréz anya ezzel a válasszal?

László atya ismét feltette a kérdést. De ki az én koldusom?

Ekkor Ferenc pápa szavait idézte. A mai ember a „de” és az „azonban” embere. Mert igaz ugyan, hogy látjuk a társadalmi igazságtalanságokat, de úgy gondoljuk, annak megoldása nem a mi dolgunk. Látjuk ugyan a szegényeket, de ez olyan társadalmi probléma, amit mi nem tudunk orvosolni. Keressük a kibúvót, hogy mit és miért nem tudunk megtenni. Pedig a feltett kérdésre Máté evangéliumában megtaláljuk a választ. „Éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem. … De Uram, mikor láttunk téged éhezni, és tápláltunk téged, vagy szomjazni és inni adtunk neked? … Bizony, mondom nektek: amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek.” (Mt 25, 35-40)

László atya következő kérdése: a gazdag emberről és a szegény Lázárról szóló példabeszédben (Lk 16, 19-31) miért pont Lázárt emeli ki az evangélista. Abban az időben is sok szegény és koldus élt, miért Lázár került a példabeszéd középpontjába? Talán azért, hogy felfigyeljünk arra, hogy a mi ajtónk előtt is vannak rászorulók. De vajon ki az én szegényem, ki az én koldusom? Az, akit Jézus elénk tesz, aki környezetünkben egy jó szóra vágyik, akit pár mondattal meg tudunk nyugtatni, aki családtagjaink közül éppen beteg. De észrevesszük-e, hogy ő a mi, az én koldusom?

Észrevesszük-e, hogy a mások iránti törődésünk, buzgalmunk során, saját magunk koldusai is leszünk. Mert szükségünk van elcsendesedésre, szükségünk van az imában való elmélyedésre. Ezért ment el imádkozni Teréz anya, hogy a Szentlélek ereje segítségével tovább tudja ápolni az elé helyezett szegényeket.

Szent Erzsébet ünnepe kapcsán válaszoljunk a feltett kérdésre: itt és most ki az én koldusom?

Homoki Nagy Mária

A Szent Erzsébet templom korpuszának stabilizálása

/0 Hozzászólás/Kategória: ,

Thorday Attila atya kérésére szemlét tartottunk az újszegedi Szent Erzsébet templom szentélyében. Az ok különleges és szokatlan: a korpusz fölső rétege lecsúszott.

A templombelső a vatikáni zsinat szellemének megfelelő átalakítása Havass Géza plébános érdeme, aki a szentélybe egy embernagyságú feszületet álmodott. Ahogy Aradi Márta írásából megtudhatjuk, az alapanyagul szolgáló faanyag beszerzése is több mint kalandos volt, hiszen az afrikai Ghánából való mahagóni rönköt úgy sikerült az országba hozni, hogy a plébános egy orvos barátja a külmisszióból hazatérve deszkákra vágatta és utazóládának összeépítve hozta az alapanyagot. Rétfalvi Sándor szobrászművész alkotása 1973-ban került elhelyezésre.

Az észlelt problémára is hatással van a tény, hogy egyrészt – mint ahogy Krisztin Német István fotóján is látszik – a test legalább tizenhat, jól elkülönülő rétegből lett összeragasztva az akkori technológia szerint enyvvel, enyves ragasztóval. Az enyv évszázadokon keresztül használt megbízható ragasztóanyag volt a fával foglalkozók számára, a mai napig is alkalmazzák.

Viszont az idő nagy úr. Ahogy annak idején idős kollégám és barátom megboldogult Heidt Henrik, akinek az élete fonódott össze ezzel a csodálatos anyaggal, mondta: a fát megölni nem lehet, még a kialakítás után is él, mozog, lélegzik.

A templomok klímája viszonylagosan stabilnak mondható. Több helyhez hasonlítva a hőmérséklet és a páratartalom nem változik nem tér el, nem változik kiugróan. Ahol vastagabbak a falak, télen–nyáron hasonlóak ezek az értékek. Ám ahogy beépítésre kerültek a különféle fűtési rendszerek a téli időszakban, változtak a körülmények.

A korpusz anyagául szolgáló ébenfa a rovaroknak, gombáknak rendkívül jól ellenálló faanyag. Keménysége miatt nehezebben megmunkálható, de tartós, jól ragasztható, polírozható. Viszont száradáskor sokkal hajlamosabb az alakváltozásra, repedezésre, ezért különös figyelmet igényel.

A felállítás óta eltelt közel fél évszázad alatt a fa tette is a „dolgát”, vagyis élt. A változó mikroklíma miatt az anyag mozgott, az illesztéseknél a ragasztóanyag engedett, a rétegek közötti hézagok, repedések nőttek. A mozgás következtében a fölső réteg és az arc elvált, és mivel már nem tartotta össze a két réteget semmi, egyszer csak lecsúszott.

Istennek legyen hála azért, hogy annak idején valaki egy csavarral és egy átkötő pánttal hozzá erősítette a mögöttes rétegekhez. (És persze hogy valaki észrevette és elindult a javítási folyamat.) A képen is jól látható, hogy egyetlen csavar tartotta, ha meg is csúszva, de a helyén, meggátolva a lezuhanást. Rossz rágondolni, ha esetleg leesik szentmise alatt…

Ahogy a test első felét a csavar tartotta nagyjából a helyén, az arcot a töviskorona nem engedte el.

A javítás átgondoltan, a legkevesebb beavatkozással történt. Állványozás után (köszönet Dabis Jenő villanyszerelő mesternek a munka biztonságossá tételéhez) testközelből vált láthatóvá igazán a probléma és a megoldási mód. Tubák János barátommal és kollegámmal helyére emeltük és rögzítettük a lecsúszott részt. A két combon és a hát két pontján csapjukat fúrtam kb. 45°-ban, melyekbe csap került. (Törekedtem arra, hogy minél kevesebb látható nyom legyen.) Így megszűnt a lecsúszás lehetősége, és mivel az összes rétegen átmenő csapokról van szó, a csapok pontosan a helyén tartják az összes réteget. A fejnél csavart alkalmaztam, mert az arcot nem csak stabilizálni, hanem kissé összehúzni is kellett.

Attól függetlenül, hogy sikerült szépen síkba hozni a nyakszirtnél az elcsúszást, a vetemedések miatt azért látszik néhol kisebb anomália. A fa sajátja a mozgása által létrejött repedés, kisebb eltérés – ez természetes folyamat.

A fa, ahogy Henrik bácsi mondta, átvitt értelemben élő anyag. Az alkotót dicséri az anyagválasztás párhuzama is: hiszen Jézus az élő út, az élő víz, az élő kenyér, és Isten szava is élő és éltető ige.

Bodó Jenő

Kiállítás nyílt a plébánia nagytermében

/0 Hozzászólás/Kategória: ,
Simon Miklós tápai festőművész munkáit érdemes megcsodálni. Erre lehetősége adódik mindazoknak, akik valamely kiscsoportba tartoznak és ezért rendszeresen jönnek a plébániára, illetve minden érdeklődőt szeretettel várunk a plébániai iroda nyitvatartási idejében.

Megmozdult a Korpusz

/0 Hozzászólás/Kategória: ,

Mintegy fél évszázada, 1973-ban új feszület került a templomba: Rétfalvi Sándor szobrászművész alkotása. A 4,5 méter magas, hársfából készült keresztre embernagyságú, ghánai mahagóni fából készült Corpus került.

A lelkét kilehelő Krisztust ábrázoló remekmű történetéről  itt olvashatunk részletes, fényképes beszámolót. Aradi Márta gyerekkori emlékeit idézte fel, amikor Havass Géza plébános elmondta, hogyan szerezte be az Afrikából az alapanyagot, majd miként tudta a művész kifaragni ezt a remekművet, és helyére tenni az óriási alkotást.

A múlt héten történt, hogy váratlanul megmozdult Krisztus, hogy leszálljon a keresztről… Sekrestyésünk vette észre, hogy majdnem lezuhant.

Plébánosunk azonnal hívta a Tömörkény Művészeti Iskolában tanító barátját, Bodó Jenőt, hogy segítsen megelőzni a bajt. Dabis Jenővillanyszerelő mester is segítségünkre sietett, és állványt biztosított a szakszerű helyreállítás céljából.

A helyreállítás lépéseiről a hetente, e-mailen kiküldött Liget Hírlevélből tájékozódhatunk (feliratkozás a jobb oldali oszlopban lehetséges).

A halál arcai

/0 Hozzászólás/Kategória: ,

A Szeged-Csanádi Egyházmegye pasztorális Helynöksége által szervezett hétköznapi teológia program keretében 2022. november 3-án Pálfai Zoltán plébános úr „A halál arcai” címmel tartott előadást.

Október végén, november elején Mindenszentek ünnepe és halottak napja környékén emlékezünk halottainkra, kilátogatunk a temetőkbe, gyertyát gyújtva emlékezünk. Eközben óhatatlanul elgondolkozunk a halál tényéről. A halálról, amelyet megtapasztalunk akkor, amikor szembesülünk szeretteink halálával. De a halál másik oldala az, ami már az örök életbe való átlépést jelenti.

Plébános úr előadásának elején hallgatósága figyelmét a Húsvéti Szent Három Napra irányította. Nagycsütörtök estéjén már a fájdalmas halálra készülő, vérrel verejtékező Jézusra emlékezünk, ami elvezet a Keresztúthoz és keresztre feszítéshez. Jézus, az Emberfia szenvedése során eljut a teljes elhagyatottsághoz, amikor azt monda: „Atyám, Atyám, miért hagytál el engem?” Majd jelezve azt, hogy megtörténik az, amiért vállalta emberi voltát, bűneink megváltását, a kereszten felkiált: „Kezedbe ajánlom lelkemet.”

Nagyszombat a csend napja, a halva fekvő Krisztus napja, a várakozás napja, ami Húsvét hajnalát, Jézus dicsőséges Feltámadását megelőzi.

Ezt követően Pálfai atya feltette a kérdést: milyen reakciót vált ki belőlünk valakinek a halála? Mit gondolunk a halálról?

Napjainkban sokan rejtegetik a halállal kapcsolatos érzéseiket. Pedig a halál életünk csúcspontja. A halál ad értelmet egész életünknek. Ma azt tartjuk jó halálnak, ha valaki szenvedés nélkül gyorsan eltávozik ebből a földi életből. Ezért sokan nem szeretik a temetést. Nem engedünk annak a fájdalomnak, ami embertársunk halálával átjár bennünket. Nem búcsúztatjuk el halottainkat.

Bruegel: Út a Kálváriára c. festmény alapján emlékeztetett arra, hogy mindannyian úton vagyunk halálunk, az örök élet felé. A festmény több száz alakja minket is jelképez, mert ott van a keresztet hordozó Krisztus, de a festő nem helyezte középpontba, mert az egyes ember élete útját akarta ábrázolni. Jobban kell a halál tényét életünkbe ötvözni.

Karl Rahner gondolatait idézve, a halál pillanatában jutunk el a legnagyobb szabadságra, amikor megvalósul a beteljesülés, amiért élünk, hogy találkozzunk Jézussal.

Arról nincs tényleges tapasztalatunk, hogy mi a halál. Sokszor nem tudjuk, hogy a haldokló ember mit érez. De meg kell adnunk a haldoklónak a legnagyobb szeretetet. Kísérni tudjuk azon az úton, mely a beteljesüléshez vezet. Meg kell őriznünk a haldokló ember emberi méltóságát.

Plébános úr előadásának következő részében a „halál arcait” mutatta be. Elsőként Jézus arcát, amelyhez segítségül M. Grünewald, Isenheimi oltárát hívta segítségül. A keresztre feszített Jézus, aki ott ember volt, aki halálával megnyitotta az utat a megváltáshoz. Az elhagyatott ember érzését plébános úr József Attila szavaival érzékeltette.

„Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot…
Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.”

A halál arca önmagunkon: a halál, mint egy tőr átszúrja szívünket. Ehhez kell a hit. Hisszük, hogy a halál után az örök élet vár ránk. Grünewald oltárképén, az előtérben ott van egy kicsi bárány a kehellyel. Finom jelzés az Utolsó vacsora ígéretére.

Mi a halál? Az Isenheimi oltár Jézus-képén megmutatkozik Jézus fájdalmas emberi arca, (Miért hagytál el engem?) és Jézus isteni arca (Kezedbe ajánlom lelkemet).

A halál készség és feladat egyszerre. Életünk zarándokútján fel kell készülnünk halálunkra, hogy méltók legyünk halálunk pillanatában a Jézussal való találkozásra.

Plébános úr még egy festmény segítségével hívta fel figyelmünket arra a feladatra, ami halottaink iránti kötelességünk, feladatunk. Ez a festmény Mantegna: Krisztus siratása. Mi sem menekülhetünk el halottaink mellől, el kell búcsúznunk tőlük szeretettel.

A halál arca a túlvilágon: örök kérdés az ember életében, hová mentek halottaink. Szeretnénk egy pillanatra bekukucskálni arra a túlpartra. Halottaink elhagytak minket vagy megérkeztek? Véget ért életük vagy éppen ekkor kezdődött el? Ezek az örök emberi kérdések, mert a „túlpart” egy felfoghatatlan titok.

A halál arca a síron: az evangélium leírása szerint az asszonyok ott voltak és ültek a sírral szemben. A követ már Krisztus sírja elé görgették, s az asszonyok vártak. Mi történt ezután? Mi történt nagyszombat csendjében? Pálfai atya a „húsvéti” ikon segítségével magyarázta ezt. Jézus alászállt az alvilágba, s az ikon ábrázolása szerint megfogta Ádám és Éva kezét, és kihozta őket a halálból, az örök életre. Jézust már megdicsőült testben ábrázolják az ikonon, ami jelzi, hogy amiért értünk, bűneink megváltásáért emberré lett, az beteljesedett; halálunk után, hitünk segítségével minket is elvezet az örök életbe.

Köszönjük ezt a tanítást!

Homoki Nagy Mária

Megtört némaság – Rendhagyó szentmise a Babagyász világnapja alkalmából

/0 Hozzászólás/Kategória: ,

A gyermekeink elvesztése, fájdalmas tapasztalat az Élet törékenységéről. Hónapokra, évekre elcsendesít minket! De időnként a némaságot, csendet meg kell törni! Néha tettel, néha szavakkal, néha egy-egy gondolattal – ami által a szemléletváltás elindulhat, a nyitottság, elfogadás növekedhet az emberekben. Köszönjük, hogy olyan sokan eljöttek erre a rendhagyó alkalomra!

2022. október 16-án hagyományteremtő szándékkal szentmisére került sor az Árpádházi Szent Erzsébet Templomban. A Csillagfény szülői gyásztámogató csoport 2020-ban jött létre azzal a céllal, hogy a várandósság alatt, a szülés körüli időszakban, ill. csecsemő és kigyermekkorban elhunyt gyermekek családjainak támaszt nyújtson. A gyásztámogató csoportot gyermeküket elvesztő szülők és szakemberek hozták létre. Idén álmodtunk egy szentmiséről, Thorday Attila atya segített abban, hogy ez megvalósuljon. Köszönjük a befogadást, támogatást és azt, hogy missziónk erőt kapott ezen a megkezdett úton! A szentmise utáni tartalmas beszélgetések a templom közösségi termében megerősítették bennünk azt, hogy hittel, szeretettel meg kell törni a csendet.

Nagyillés Éva a Csillagfény Szülői gyásztámogató csoport egyik alapítója mondta: „Az elmúlt évek találkozásai a Korábban Érkeztem Alapítvány által és az út, amit együtt járunk be, a rendszeres támaszadó beszélgetéseink méltó terveket, lehetőségeket vetítettek a jövőbe. Ennek az egyik legnagyobb támogató közege, hogy a Korábban érkeztem Alapítvány bázisának közelében, a Koramentorháztól pár száz méterre az újszegedi Árpádházi Szent Erzsébet templomba meghívhattuk azon érintett családokat, akik számára az október 15-i Babagyász világnapja jelentéssel bír. Bár sokan csak legyintenek mondván, hogy „megint egy világnap”, de mi ezt magunkénak tekintjük!

Mások meg azért legyintenek, hogy a múltat békén kell hagyni, azon úgy sem tudunk változtatni meg folytatják, hogy törődj inkább az élőkkel… Számtalan meglátás közül csak megemlítettem néhányat. Mi nem ebben hiszünk! Hanem abban, hogy együtt, közösségben, jövőbemutatóan segítsünk a gyászban és a felépülés útján haladva, ha szükséges értő hallgatással, megértő szívvel és lélekkel. Lelki szabadságot kapunk, ami által adhatunk önmagunkból.

Sok tabut őriz a világ és közöttük pont ilyen a ki nem teljesedő várandósság, születés körüli gyermekveszteség, gyermekek halála.”

Thorday Attila atya helyet adott annak, hogy a változás elinduljon a némaság megtörésében. Jövőbe mutató terveket fogalmaztunk meg Attila atyával, ezek között szerepel egy emlékhely kialakítása a templom kertben, valamint a Babagyász világnapjához kapcsolódó mise megszervezése évről évre. Amennyiben csatlakozni szeretne a csoporthoz vagy kérdése, javaslata van ezzel a témával kapcsolatosan, kérjük keressen minket!

Email: csillagfenygyasztamogatas@gmail.com

Üdvözlettel: Csillagfény Szülői Gyásztámogató csoport

***

Média-megjelenések a szentmiséről:

A tűzzománc készítés rejtelmei

/0 Hozzászólás/Kategória: ,

Október 13-án, csütörtökön rendhagyó estére került sor a plébánia nagytermében. Barkos Bea művésznő jött el művészettörténeti előadást tartani és bevezetést adni a tűzzománc készítés rejtelmeibe (ő készítette a Teréz anya templomunkban látható 4 evangélistát ábrázoló tűzzománc-képeket).

Érdekes megállapításokkal vezetett rá minket, hogy micsoda nagy spirituális hatással bírt már az őskorban is egy-egy barlangrajz a maga egyszerű, ám mégis nagy hatású funkcionális ábrázolásával az akkori emberek gondolkozásában.

A kivetített képek segítségével Bea párhuzamot vont az őskori és a jelenkori ábrázolások bizonyos hasonlóságai között. Meglepő volt hallani, hogy az ókorban voltak olyan korszakok, melyben az életet és nem az érzelmeket ábrázolták a mezopotámiaiak, sőt megtudhattuk, hogy már Krisztus születése előtt 4000 évvel léteztek író-olvasó népek. Megismerhettük a Déva közeléből származó tatárlaki korongot, melyen szintén találhatóak ősi –rovás-írásjelek ugyanezen időszakból. Bea bemutatta férje, Simon Miklós tűzzománc alkotását is, amelyet pont ez a tatárlaki lelet ihletett. Mindig meglepő számomra, ahogy Bea is kiemelte előadásában, hogy a művészeti ábrázolások mindenkiben másképp „dolgoznak”, más jelentést hoznak a felszínre. Ezt az előadás során is megtapasztalhattuk a sok képi és kézzel fogható alkotásban. A templomi festmények magyarázatában ízelítőt kaptunk az ősi szimbólumok megjelenéséről a vallási ábrázolásokban, díszítésekben. Megláthattuk, hogy mennyire egymásból táplálkozik és együtt él a múlt és jelen ábrázolása egy-egy művészi alkotásban.

Befejezésül hallhattunk egy alkotás születéséről , hogy az nem mindig egy lendülettel készül el. Bea olyan képet is mutatott, amely sokáig, majd ötven évig érlelődött Miklósban, míg végül az elmúlt évben a fények megjelenítésével az alkotás teljessé vált. Meglepő megállapításokat hallhattunk saját alkotói életükről. Saját elmondása szerint Miklós most jutott elösszegző korszakába, amit az is jelez, hogy  előszeretettel fest Krisztus fejeket, Bea pedig a 14 stációt készíti tűzzománcból. Amatőr lelkesedésünk az előadás végén még jobban kiteljesedett, hiszen jó néhány tűzzománc alkotást kézben tartva, a fényhatásokat kipróbálva közelebbről is szemügyre vehettünk. Nagyon hálásak vagyunk Barkos Beának és Simon Miklósnak ezen élménydús esti felüdülésért. Köszönjük!

Szendrényi András

Kájoni mise a Teréz-templomban (videón)

/0 Hozzászólás/Kategória: ,

Az Újszegedi Szkóla szeptember 25-én a Teréz anya templomban (majd október 2-án Makón) énekelte a Kájoni-misét. Tételei a XVII. századi, Kájoni János erdélyi ferences szerzetes által összegyűjtött és a „Cantionale Catholicum” című, vallásos népénekeket tartalmazó korabeli énekeskönyvéből való válogatás.

Ezek az énekek közvetlenül kapcsolódnak a szentmise cselekményeihez, közülük több megtalálható az „Éneklő Egyház” című énekeskönyvünkben is – olykor más szöveggel. A daloknak különleges hangulatot ad a régies szöveg.

A mise tételeit Szalay Olga (zenetudós, népzenekutató) válogatta, és adta közre. Az egyes tételekhez készült hangszeres kíséretet Pechan Zoltán hangszerelte át az újszegedi együttes adottságainak megfelelően, Kecskés András és Olsvai Imre munkáinak illetve Fábri Géza „Égig érő énekek” című kiadványának darabjaiból

A mise tételeit Szalay Olga (zenetudós, népzenekutató) válogatta, és adta közre. Az egyes tételekhez készült hangszeres kíséretet – L. Kecskés András és Olsvai Imre munkáinak illetve Fábri Géza „Égig érő énekek” című kiadványának darabjaiból – Pechan Zoltán hangszerelte át az újszegedi együttes adottságainak megfelelően. A gyerekek énekét a szkólások szülei is erősítették. Mindkét szentmise után jó volt látni, átélni, milyen sokan mentek oda a gyerekekhez, résztvevőkhöz gratulálni és megköszönni a felemelő zenei szolgálatot.

Számomra is nagy élmény volt, hiszen együtt zenélhettem családom több tagjával. Eszter az énekkarban énekelt, Ádám és én a zenekarban játszottunk. Jó volt látni, hogy gyermekeimnek is fontosak ezek az alkalmak. Lelkiismeretesen jártak a próbákra és itthon is gyakorolták a szólamot. Egy-egy ilyen zenei szolgálat fontos tapasztalat minden gyereknek. Átélik azt, hogy tevékenyen hozzájárulhatnak a szentmiséhez, idejüket, munkájukat ajándékozhatják a Jóistennek. A közös  próbák, a miseszolgálatok, az utazások és az év végi  pizzázások, együtt eltöltött idők közösségi élményt, az összetartozás és az újszegedi plébániai nagyközösséghez tartozás élményét adja gyermekeinknek. Eszter lányom szívesen jár az énekkarba és látom, hogy mennyivel másképp vesz részt a szentmiséken, amikor a szkóla énekel, mint amikor csak mellettem üldögél a padban. Számomra nagy öröm, hogy ilyen módon ő is jobban be tud kapcsolódni a miseszolgálatba.

Siklósné Pechán Szilvia

A fényképeket Krisztin Német István, az énekek videó-felvételét Körmöczi László készítette.

Kosztolányi Dezső és a mustármag példázata

/0 Hozzászólás/Kategória: ,

Szép idézettel köszöntötte plébánosunk a vasárnapi szentmisén a híveket, s az evangéliumi tanítás mellett ezekre a sorokra építette prédikációját is: „… nincs meg a kincs, mire vágytam, / a kincs, amiért porig égtem. / Itthon vagyok itt e világban / S már nem vagyok otthon az égben”. E gyönyörű szavakkal megfogalmazott életérzés bizonyára számunkra sem ismeretlen, vélekedett Attila atya, már a szentmise kezdetén azt kívánva: ne csupán az anyagi világban legyünk otthon, de hitünk által találjuk meg a lelki élet kincseit is.

Kosztolányi Dezső Boldog, szomorú dal című versének gondolatvilága ez alkalommal Lukács evangéliumának tanításához illeszkedett, mely szerint már egy mustármagnyi hit is csodákra képes (Lk 17,5-10). A prédikáció szavai megjelenítették számunkra a picinyke magot, amely még rossz talajon is életben marad, s ha tápanyaghoz jut, hatalmas növénnyé terebélyesedik. E mustármagnyi hit kibontakoztatására buzdította tanítványait annak idején Pál apostol, s ugyanerre hívott bennünket a szentmisében Attila atya. Bizonyára nem véletlenül választott idézetet a Kenyér és bor című Kosztolányi-kötet 1916-ban írott nyitóverséből, hiszen az megdöbbentően időszerű ma is.

Ha e mustármagnyi bevezető után végig olvassuk a verset, rögtön megértjük, miből fakad a címben jelzett kettős életérzés, a boldogság és a szomorúság együttes jelenléte. Hiszen a jólét, a kényelem és a társadalmi elismertség képeire a hiányérzet víziója felel a vers utolsó tizenkét sorában, miután a boldogságot önmagukban nem nyújtó javak felsorolását megtöri a „De néha megállok az éjen” sötétsége. Jajkiáltás hangzik, s a költő négyszer is kimondja a „kincs” szót, mintegy nyomatékot adva fontosságának. A költeményben tíz „van” állításra jut egyetlen „nincs”, és mégis, ez a „nincs” súlyosabb annál a tíznél, hiszen olyan kincsre utal, amely értelmet ad az életünknek.

***

Kosztolányi Dezső: Boldog, szomorú dal

Van már kenyerem, borom is van,
Van gyermekem és feleségem.
Szívem minek is szomorítsam?
Van mindig elég eleségem.
Van kertem, a kertre rogyó fák
Suttogva hajolnak utamra,
és benn a dió, mogyoró, mák
terhétől öregbül a kamra.
Van egyszerű, jó takaróm is,
telefonom, úti bőröndöm,
van jó-szívű jót-akaróm is,
s nem kell kegyekért könyörögnöm.
Nem többet az egykori köd-kép,
részegje a ködnek, a könnynek,
ha néha magam köszönök még,
már sokszor előre köszönnek.
Van villanyom, izzik a villany,
tárcám van igaz színezüstből,
tollam, ceruzám vígan illan,
szájamban öreg pipa füstöl.
Fürdő van, üdíteni testem,
langy téa beteg idegemnek,
ha járok a bús Budapesten,
nem tudnak egész idegennek.
Mit eldalolok, az a bánat
könnyekbe borít nem egy orcát,
és énekes ifjú fiának
vall engem a vén Magyarország.
De néha megállok az éjen,
gyötrődve, halálba hanyatlón,
úgy ásom a kincset a mélyen,
a kincset, a régit, a padlón,
mint lázbeteg, aki föleszmél,
álmát hüvelyezve, zavartan,
kezem kotorászva keresgél,
hogy, jaj! valaha mit akartam.
Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,
a kincs, amiért porig égtem.
Itthon vagyok itt e világban
S már nem vagyok otthon az égben.

Péterffy Gabriella