Taizé burgundiai falucska, még a legtöbb francia ember számár is ismeretlen fogalom, számomra viszont rengeteg jelentése van: béke, nyugalom, az év legboldogabb időszaka, elmélyülés Isten szeretetében, a mennyei időtelenség földi helyszíne. Megannyi szép emlék köt ide. Idén volt harmadjára, hogy részt vettem az Attila atya szervezte zarándokúton, és bár mindegyik alkalom különböző, a 2022-es zarándoklat merőben eltért az eddigi tapasztalataimtól. A szokásos téli európai taizéi találkozót idén július 7-10 között tartották, így idén a taizéi út első szakasza Torinóban vezetett.

Július 7- én kora reggel – Szegedről hajnal 4-kor, Budapestről pedig 6:30-kor,-indult közös buszunk, 45 izgalomtól sugárzó arcú zarándok fiatallal. A buszban reggeli, déli és esti imát tartottunk a taizéi imádságok felépítését követve, valamint lehetőségünk volt egymás megismerésére is a bemutatkozó előadásaink és a pihenők idejében zajló kreatív játékok során.

Torinóban a késői érkezésünk ellenére is szívélyes fogadtatásban volt részünk. Három plébániára osztották szét a társaságot, ahol a helyi közösség hívei fogadtak be minket otthonaikba. Én három másik magyar lánnyal egy női szerzetesközösség zárdájában kaptam szállást. Olyan érzésem volt mintha egy sereg jószándékú nagyama és nagynéni szárnyai alá kerültem volna.

Az elkövetkező két és fél nap igen eseménydúsan telt Torinóban. Különböző európai országok fiataljaival beszélgethettünk, imádkozhattunk, délutánonként izgalmas választható programokon („workshop”) vehettünk részt, és persze a csodaszép várost is bejárhattuk. Számomra a torinói találkozó legmeghatározóbb eseménye a szombat éjszakai zarándoklat volt, aminek a végén a Torinói Lepel előtt imádkozhattunk. Bár korábban voltak kételyeim a lepel tiszteletével kapcsolatban, amint előtte térdeltem, megélhettem azt, amit a feltámadás után a kősírba érkező tanítvány János evangéliumában: „Akkor bement a másik tanítvány is, aki először érkezett a sírhoz: látta és hitt” (Jn 20, 8). Azt hiszem ez egy olyan Isten-közeli élmény volt, amire egész életemben emlékezni fogok.

Taizébe vasárnap este érkeztünk. A pörgős nagyvárosban eltöltött napok után jólesett megérkezni erre a békés helyre. Taizé nagyszerűsége talán az ott levő őszinte egyszerűségben rejlik: a napi három közös ima alatt a földön vagy zsámolyokon ülve egyszerű és mégis csodaszép énekekkel dicsérjük az Urat, a legfiatalabbak és az idősebbek egyaránt, egységben. Taizé amiatt is különleges hely, hogy a fenntartásában és a programok gördülékenységében az ide érkező zarándokok is aktívan részt vesznek. Minden résztvevőnek megvan a napi kis feladata, amivel hozzájárul a közösség életéhez. Én ezen a héten a fürdők takarításában vettem részt, ami igen fontos feladat egy több ezer embert befogadó helyen. Bár először kicsit tartottam tőle, már az első alkalom után is nagyon jó élményekkel gazdagodtam. A takarítás mindig vidám éneklés, nevetés és a más országokból jött fiatalokkal való ismerkedés kísérte. Más gyakorlati tevékenységekben is részt lehetett vállalni, voltak, akik a mosogatásnál segítettek, míg mások az éjszakai biztonságunkra ügyeltek. A gyakorlati feladatok elvégzése után több program közül is választhattunk: „workshop”-on vehetünk részt, amiket a taizéi szerzetesek vagy más nemzetek fiataljai tartottak, de a csendes elvonulásra, természetben való sétára is volt lehetőség ezen a gyönyörű helyen.

A Taizében töltött hét során lehetőség volt kóruspróbákon is részt venni, amik számomra hatalmas élményt nyújtottak. Csodás érzés volt a tágas templomban, négy szólamban énekelni többedmagammal. Mivel a hét második felében muszlim fiatalok érkeztek Taizébe az egység keretében, az egyik énekhez arabul is megtanultuk a szöveget.

Taizébe mindenki más indokkal megy el újra és újra. Sokan Istenhez szeretnének közelebb kerülni a csend és az imádság segítségével, mások az új barátságok reményében látogatnak ide. Én azt hiszem mindkettőt sikerült megtalálnom ebben az évben, és remélem, hogy amit elhoztam, azt kamatoztatni tudom a következő visszatérésig.

Kiss Borbála

Zsuzsanna tanúságtételét itt hallgathatod meg:

Rita tanúságtételét itt hallgathatod meg:

Ez a cím jutott eszembe, amikor Ludányi Olga, valamint Orcsik Sándor és társai július 21-én a csütörtök esti Társaskör keretében megtartott előadását hallgattam.

Ugye milyen jó érzés rácsodálkozni egy gyönyörű festményre, elolvasni egy szép, lelkünket simogató, kedves verset, ámulva nézni egy szép épületet, meghallgatni egy csodás zenei művet, és közben rádöbbenni, hogy „ami szép és jó, abban Isten tükröződik”.

A csütörtöki Felnőttkatekézis csoportra épülő és Aradi Márti által szervezett alkalmakat – az elhangzó, magas színvonalú előadások alapján – magamban „Művészeti Szalonnak” nevezem.

Ez alkalommal Olgi előadásának címe: „Szépségre törekvés, az Énekek Énekétől napjainkig.” Kozmetikusként előadásában rámutatott, hogy amióta ember az ember, törekszik a leginkább harmonikus megjelenésre, így a kozmetikus szakma is hozzájárul az emberi szépség és harmónia megteremtéséhez.

Olgi idézett Nemeshegyi Péter atya „Holdfényben” című könyvéből, miszerint: „Az ember nem csak az igazság ismeretére törekszik, hanem talán még nagyobb buzgalommal, a szépség megtapasztalására és megteremtésére. Szépségben gyönyörködni, szépséget teremteni, ez is az Egyedülálló kiváltsága.”

Az előadáson hallhattuk, hogy már az ősember is szépítkezett, az egyiptomi, hellén, mezopotámiai, római kultúrákban is helye volt a szépségre törekvésnek. Egyiptomban mindkét nem festette az arcát, a sumérok ötezer évvel ezelőtt már rúzsozták ajkukat, de az első csavaros rúzst, az Egyesült Államokban szabadalmaztatták 1929-ben.

A bibliai Énekek Énekéből kiragadott idézetből megismerhettük, hogy milyen hasonlatokkal illették Salamon király idejében a szépséget.

A keresztény középkorban, az öröklétre készültek, s így nem foglalkoztak az emberi test ápolásával, díszítésével. A kencéket megtévesztő, kontrollálhatatlan vágyak gerjesztő eszközeinek tartották.

A reneszánsz kor embere már díszíti magát, de a test higiéniája nem foglalkoztatja. Az Újkor, a Napkirály uralkodása már a tornyozott parókák, pirosítók és illatszerek korát jelenti, de a tisztálkodást mellőzi. Az 1800-as években sorra nyílnak a fürdőhelyek, a kozmetikai ipar is lendületet vesz. Napjainkban pedig tanúi lehetünk a fantasztikus választéknak, a kozmetikai kezelések változatosságának, a hagyományos, kézi arcmasszázstól, az elektrokozmetikai kezelések sokaságáig. Érdekfeszítő előadását Olgi egy gyönyörű Goethe idézettel zárta, amely így szól: „Fürkéssz a lét műhelyében, / mindig egészet a részben, / semmi héjban, semmi magban, / mert ami kint, bent is az van.”

A fentiekhez a magam részéről Edit Stein „A lényeg” című versét fűzöm: „Amit látunk, nem más, külső kéreg. / A Teremtő látja csupán, mi a lényeg!”

Elgondolkodtató sorok! De felmerül a kérdés: Mi a lényeg? S a válaszom: Lényeg a lélek!

Az est második részében Orcsik Sándor, Forgács Endre, Petrovics Ferenc, Plánka József előadásában hallhattuk, az alábbi keresztény énekeket: „Ha Isten békéje lakja szívemet…”, „Gyönyörű az élet ott, hol szeretet él”, s végül „Mi Atyánk, ki vagy a Mennyben”.

A lelkes jelenlévők, az est zárásaként, közösen énekeltük el Kodály Zoltán „Esti dal” című művét.

A szívvel, lélekkel, szeretettel, és gondos felkészültségről tanúskodóan előadott művek meghatározták az est felemelő hangulatát, amelynek érzékeltetésére, e sorok írójának mondanivalója helyett, méltóbb az alábbi idézet:

„Ha Isten békéje lakja szívemet, úgy dúlhat vihar ellenem. / Nagy hittel szívem zengi az éneket: / Az Úrban, az Úrban jó nekem!”

Tájékoztatunk, hogy amennyiben velünk szeretnél tartani, szeretettel várunk csütörtök estéken a plébánia nagytermében, a Művészeti Szalonban megrendezésre kerülő előadásokon. Felismerheted, hogy mennyi „erő van azokban, akik rejtőzködésükben ragyogóak”!

Bevallom, Pálfai Zoltán, makói plébános atya előadásának hallgatása során ismertem fel, hogy kis csoportunk a Csend, a Művészetek és a Kultúra missziós útját járja, és hisz a közösség fenntartó erejében! Mindez örömömre szolgál, melyet a hallgatóság meg is erősített, valamint már azt is hallhattuk, hogy Szegeden, városunkban nincs másik hozzánk hasonló, a művészetek közvetítése érdekében ilyen módon tevékenykedő katolikus csoport. Hála és köszönet az előadók fáradozásáért!

Vörösné Magdi

Megkísérlek kísérletezni, avagy elektromos és mágneses jelenségekkel ismerkedünk.

A nyáresti Társaskör sorozatban június 30-án Csányi Sándor, a Radnóti Miklós Gimnázium fizika tanára várt bennünket a plébánia nagytermében. Két, kísérleti eszközökkel zsúfolt asztallal fogadott minket, hogy előadásénak anyagát részletesen demonstrálja. Elektrosztatikával kezdtünk: a megdörzsölt testek elektromos töltést vesznek fel, azonos töltés esetén ezek taszítják, ellenkező töltés esetén vonzzák egymást. A jelenséget szőrrel dörzsölt ebonit rudak segítségével, valamint ún. elektroszkóppal (felfüggesztett papírlapok) mutattuk ki. A töltéseket elektrosztatikus erőteret hoznak létre, ábráját olajba diszpergált keményítővel demonstráltuk. A legnagyobb érdeklődést a Van de Graaf generátor (jó nagy kísérleti eszköz) váltotta ki. Ez egy nagyfeszültségű elektrosztatikus generátor. Sikerült is kisütésekor jó nagy villámokat generálni. Élénk tetszést váltott ki, amikor egyik fiatal nő testvérünket ( – biztonságos körülmények között – ) a generátorral „feltöltöttük”, ekkor hajszálai, – mint jól működő elektroszkópok, – taszítani kezdték egymást, és ezzel egy jó kis „punk” frizurát teremtettek a fején.

Ezután áttértünk a mágnesesség vizsgálatára. A mágnesesség az ún. ferromágneses anyagokra jellemző állandó tulajdonság. Hasonlóan a töltött testekhez, ezek is két pólussal rendelkeznek. Azonban, ellentétben a töltések szétválaszhatóságával, a mágneses rudat kettévágva is két darab kétpólusú rúd darabot kapunk, tehát nem tudtuk szétválasztani a pólusokat.

A legismertebb ferromágneses eszköz az iránytű. Jól ismert ez esetben is az ellentétes pólusok vonzása, illetve az azonos pólusok taszítása. Oersted dán fizikus elektromos vezeték alatt felejtette iránytűjét és ez kitért az É-D irányból! Ez az áram mágneses terének hatása. Megismételtük ezt a kísérletet és több, más, az áram és mágneses mező kölcsönhatásának demonstrálását szolgáló kísérletet is. Fontos terület ez, hiszen pl. az egyenáramú motorok is ezen az elven működnek.

Lenyűgözött bennünket Csányi tanár úr tudása és lelkesedése, amivel ezen az estét megajándékozott bennünket.

Tarodi Béla