Így elevenítettük fel a „Szállást keres a Szent Család” hagyományát

/0 Hozzászólás/Kategória: ,

A 20. század elejéről származó katolikus népi szokás a szállást kereső Szent Család tisztelete. Eredetileg a karácsonyi ünnep előtt 9 napon át 9 család – egymás közt beosztva – minden nap másik családhoz viszi a Szent Családot ábrázoló ikont közösen imádkozni (szentcsaládkilenced).

Ezt a régi, szép hagyományt eleveníti fel újra a csoportunk – amint már pár évvel ezelőtt is tettük – azzal, hogy az advent során (egy beosztás szerint) egymás családjait sorban meglátogatjuk az ikonnal, és a két család közösen imádkozik az ikon és az adventi koszorú előtt. Ez jó alkalom a karácsonyra való közös készületre, illetve a meglátogató és meglátogatott családok közti kapcsolat ápolására.

December 12-én hétfőn minket látogatott meg az egyik család. Várakozás volt bennünk, mert közös imára vendégek érkeztek. Az alkalmat a szentcsalád-járás imával kezdtük, amely szép és megható volt. Igyekeztünk, hogy a hétköznap esti fáradság ellenére az ima és az ének szívből is szóljon. Az imát követően kötetlenül beszélgettünk, hiszen mégis más így, a csoportalkalmakon kívül is találkozni. Rá két napra, szerdán pedig mi mentünk a következő családhoz „szállást keresve” a Szent-Család ikon számára. Mindkét találkozás kicsit kiemelt a szürke hétköznapokból.

Bízunk benne, hogy jövőre újra feleleveníthetjük ezt a szép imádságos és közösségépítő népszokást, immár hagyományt teremtve a csoportunkban. Egészen más így közösen készülni a karácsonyra.

Siklós Robi és Szilvi

Nagyszerű volt a Szegedi Ökumenikus Kórus hangversenye

/0 Hozzászólás/Kategória: ,

A Szegedi Ökumenikus Kórus ismételten csodálatos hangversennyel ajándékozta meg hallgatóságát december 13-án kedden az Erzsébet-templomban. Programjuk kiegészült a Király-König Péter Zeneiskola tanáraiból, növendékeiből alakult együttes közreműködésével, valamint a zeneiskola König Hangelnevezésű leány kamarakórusának műsorával.

Nagyszerű és örömteljes az ökumenének a zeneművészetben való megnyilvánulása is, amit jelen esetben e kórus működése igazol. A dalosok az Orando et laborando (Imádkozva és dolgozva) jelmondat éneklésével vonultak be a templomba.

Az énekek, zeneművek között legtöbbször Lukács evangéliumából hangzott el néhány mondat Jézus születéstörténetéről, melynek tartalmához kapcsolódtak a felhangzó kórusművek.

Ismert taize-i énekek is felcsendültek, ám nemcsak a kórus ajkán, a hallgatóság is örömmel kapcsolódott a többször ismétlődő dallamok éneklésébe. A kis alkalmi zenekar is remekül színesítette az est műsorát, mint ahogy a König Hang kamarakórus produkciója is nagy dicséretet érdemel.

„Dicsőség mennyben az Istennek” kezdetű karácsonyi népénekkel zárult a Szegedi Ökumenikus Kórus programja, betelt a templom a lelkeket felemelő énekkel, hiszen apraja-nagyja, idős-fiatal minden jelenlévő teljes szívéből zengte e gyönyörű angyali imát. Istent dicsőíteni a szép, szárnyaló hangokkal, az embereknek pedig élményt adni ragyogó küldetés!

Köszönet és gratuláció a két kiváló karnagynak: Baloghné Kovács Magdolnának és  Nagy – Szabó Kornéliának, továbbá a Király – König Péter zeneiskola többi tanárának, így Zsigmond Gábor zongoraművész-tanárnak, a zeneiskola vonós tanszaka tanárainak Tóthné Szegszárdy Bernadettnek, Kovácsné Tóth Ágnesnek, Siklósné Pechan Szilviának, a hegedűs lányoknak és a leány kamarakórusnak, valamint a szólistáknak. Áldás munkájukra!

Lucz Ilona

Advent 4. vasárnapján – „Arcban elbeszélve”

/0 Hozzászólás/Kategória: ,

Mt 1,18-24 ábrázolása Pasolini Máté evangéliuma című filmjében.

„Jézus Krisztus születése pedig így történt: Anyja, Mária el volt jegyezve Józseffel. Mielőtt egybekeltek volna, kitudódott, hogy méhében fogant a Szentlélektől. József pedig, a férje, igaz ember lévén, nem akarta őt hírbe hozni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el őt. Amikor ezeket forgatta szívében, íme, az Úr angyala álmában megjelent neki és így szólt: »József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.« Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: »Íme, a szűz méhében fogan és fiút szül, és a nevét Emmanuelnek fogják hívni.« Ez azt jelenti: Velünk az Isten. József pedig fölkelt álmából és úgy tett, amint az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét.”

Érdekes lenne tudni, hogy e sorokat olvasva vagy a szentmisében hallva hogyan képzeljük el ezt a történetet. Hogyan lehet képekké formálni e bonyolult jelenetsort, amely nem ad alkalmat párbeszédre, ugyanakkor olyan kifejezések találhatók benne, mint „nem akarta őt hírbe hozni”, „elhatározta, hogy titokban bocsátja el”, „amikor ezeket forgatta szívében”?

Pier Paolo Pasolini az 1964-ben készült Máté evangéliumában már-már dokumentumfilm-szerű, és mégis költői képeket tár elénk. „Pasolini megtalálta a mozgóképet az evangéliumhoz (…) Arcokból, vagy mondjuk inkább úgy, az arcokból vezeti le (…) filmjében az evangéliumi történetet”– írja Karátson Gábor a Filmvilág 1995. évi 12. számában, majd képről képre feleleveníti a film első három és fél percét, amely a fent idézett bibliai szakaszt jeleníti meg.

„Az a fluidum, amelyet az arcok evangéliumi egymásra hangolódásának lehetne nevezni, mindjárt a film elején, Mária és József találkozásának jelenetében létrejön.

»Catharina, álomszerű szépségű arc« – írja naplóiban valahol Leonardo da Vinci. »Mária, álomszerű szépségű arc« – írhatnánk mi is, félig-meddig Leonardóra utalva ezzel. Az ő festményeire emlékeztet a fiatal lány ovális arca, ha befelé forduló kifejezésében talán nem is egészen. Nem éppen szembe néz velünk, hanem, kissé balra tőlünk, valaki másnak a szemébe tekint; reménytelen várakozással, semmi jóra nem számítva, bántásra, a vele szemben állóban fellépő zavarodottságra annál inkább. Mint aki a női megalázottság világában él: fájni fáj neki, de magától értődőnek veszi. József szemébe néz.

És látjuk is már József széles, becsületes, de valahogy keményen megszomorodott arcát. Ő Mária szemébe néz, kissé balra tőlünk. S aztán már Mária egész alakja áll előttünk, látni valóan viselős állapotban. József szót se szól, hátat fordít neki, kilép a kis udvar kapuján, elmegy. Sivár tájban, köves ösvényen távolodik, míg csak egy romvárosnak látszó település aljába nem ér. Itt jelennek meg első ízben a későbbiek során is újra meg újra felbukkanó, önfeledten játszadozó, rakoncátlankodó gyerekek. Szerepük, az igazság elrejtettségének és megjelenítettségének jellemzése után, még egyszer igazolásra lel Jézus szavaiban: »Ha olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek bé az mennyeknek országába.« Ha Mária arcáról Leonardo jutott eszünkbe, e gyermekekben – például a jeruzsálemi bevonulás jelenetében – a giottói gyermekekre ismerünk. Annyira intenzív ez a gyermekiség – amelynek színe mindvégig fehér lesz –, hogy egyáltalán a film egyik fő sugallatának tekinthető.

Ebből a gyermekiségből maradna ki József. Ránéznek a gyerekek, vet rájuk egy pillantást ő is, de aztán leborul egy kőre, mélységes megszomorodottságban. Sorsa azonban az, hogy ezzel a gyermekiséggel mindennél mélyebb kapcsolatba kerüljön. Mert ekkor jelenik meg neki először az angyal: »József, Dávidnak fia, ne félj elvenni az Máriát feleségül, mert az, mi őbenne fogantatott, az Szentlélektől vagyon«. József azonnal feláll, visszamegy Máriához. S bekövetkezik a második csoda, legalább akkora, mint az angyali jelenés volt: Mária is kijön a házból, Józsefre néz, nézik egymást egy ideig, és aztán mindketten elmosolyodnak, oly finoman, hogy alig több az, mint valamely sejtelem.(…)

A teljes csoda pedig Mária és József arcának, ezeknek a jelenet kezdetén oly konokul magukba zárkózott arcoknak az egymásra találása, egymásban való feloldódása. Az egyébként el nem képzelhető emberi átváltozás. »Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.« 

A fentieket nézve érdemes megfigyelni azt is, hogy az idézett képsort a bibliai nyelv stílusához leginkább illő filmes eszközökkel, nagyon átgondoltan szerkesztett páros képekben ábrázolja Pasolini. Mária és József megszemélyesítőjét itt még csak külön-külön fényképezi a kamera, együtt majd a Jézus születése utáni jelenetben lépnek elénk. Voltaképpen ezt látjuk:

Közelkép Máriáról – közelkép Józsefről
Közelkép Máriáról, aki lesüti a szemét – közelkép Józsefről, kinek arca indulatot tükröz
Egész alakos kép a láthatóan várandós Máriáról – egész alakos kép Józsefről, aki megfordul és elmegy
Mária József után néz – József alakja távolodik
Mária tűnődő arca – József háttal, közelképen
Városkép, nyüzsgés József szemszögéből
Játszó gyermekek – József nézi őket és lekuporodik a földre
Játszó gyermekek – József elalszik
Játszó gyermekek – József alszik
Megjelenik az angyal és elmondja szózatát – József felébred és rácsodálkozik
Mária háza messziről, diadalmas zene – József közeledik az úton
Mária kilép a házból, várja Józsefet – József megérkezik
Mária arcán mosoly – József arcán mosoly
Mária mosolya

Nagyon szép, ahogyan József távozásának és visszatérésének képei között mintegy kiemelkedik a gyermekség és az angyali szózat jelenete. Szép, ahogyan a távozás és az érkezés keretbe foglalja a jövendölés ábrázolását. Gyönyörű hármasságot teremt Pasolini ebben a képsorban, miközben az emberi csalódottságtól az Istennel való találkozás öröméig számos lelkiállapotot érzékeltet. Összetartozás és elválás, bizalom és bizalmatlanság, öröm és bánat, isteni jelenlét és ünnepélyesség mind-mind megjelenik ebben a mindössze három és fél percben.

Sokan úgy vélik, Pasolini e műve nemcsak film, de imádság is. Az adventi időben és karácsonykor a fohásznak akár ezt a módját is választhatjuk…

Péterffy Gabriella

Advent 3. vasárnapján – elmélkedés Mt 11,2-11 nyomán

/0 Hozzászólás/Kategória: ,

Elmélkedés Mt 11,2-11 nyomán

Olyan ez a szöveg, mint a zenében egy feloldásra váró akkordmenet.

Ez a mondat szólalt meg bennem Mt 11,2-11 olvasása után. Kérdésekkel és különös képekkel teli szöveget tanulmányoztunk, amely mindvégig fenntartja az olvasó figyelmét, akár egy feszültséggel teli hangzásvilág, melynek minduntalan a feloldását várjuk.

„Amikor János a börtönben Krisztus tetteiről hallott, elküldte hozzá tanítványait és megkérdezte tőle: »Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?« Jézus ezt válaszolta nekik: »Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit hallotok és láttok». (Mt 11,2-5)

Mai kifejezéssel élve: egy bonyolult információáramlásnak vagyunk tanúi a „hallott”-„elküldte”-„megkérdezte”-„válaszolta”-„vigyétek hírül, amit hallotok és láttok” olvasásakor. Hét ige irányul egyetlen eldöntendő kérdés megválaszolására, s mint a különös, egymáshoz súrlódó zenei hangok, mégsem hozzák meg a várt feloldást. Mindez fenntartja a feszültséget és még inkább kihegyezi figyelmünket a válaszra. De már a kérdés is különös – „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” (Mt 11,3) –, hiszen a mondat második fele hangsúlyozottan is felveti egy másik Messiás érkezésének lehetőségét. Valószínűleg egyszerűbbnek éreznénk a kérdést e nyomatékosítás nélkül.

A választ sejtető utalást a tanítványok tapasztalatait felidéző képek sorában, ismét közvetett módon kapjuk meg: „vigyétek hírül, amit hallotok és láttok: A vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegé­nyeknek pedig hirdetik az evangéliumot.” (Mt 11,4-5) Ezután viszont ismét megtorpanunk egy kijelentés nyomán: „Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.” (Mt 11,6) Képzeletünk újabb inspirációt kap a továbbgondolásra, sőt az önreflexióra is: ki botránkozik meg, és ki nem? Én hogyan vélekedem erről? És valójában ki az, akit várunk?

Aztán a következőkben, Jézus szavait hallatva az evangélista János felé fordítja a figyelmünket. Hat kérdés zúdul ránk egymás után, ismét zavarba ejtő képeket vetítve elénk: „Miért mentetek ki, mit akartatok látni a pusz­tában? Széltől lengetett nádat? Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Finom ruhákba öltözött embert? Íme, akik finom ruhákat hordanak, a kirá­lyok házaiban laknak. Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Prófétát?” (Mt 11,7-9) Az imént még mi vártunk választ Jánossal együtt a kérdésre, s most bennünket kérdez Jézus háromszorosan is. Széltől lengetett növény, finom ruhás ember, próféta. Különös, fokozást sejtető képsor. Majd a szöveg egyetlen „igen”-je: „Igen, mondom nektek: prófétánál is nagyobbat.” S ettől kezdve már a kicsinység és a nagyság fogalma került gondolkodásunk homlokterébe a Keresztelő Jánosról és Jézusról folytatott elmélkedésben. „Bizony, mondom nektek: asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki a legkisebb a mennyek országában, az nagyobb őnála.” (Mt 11,11)

Csoda-e, hogy a szöveg meghallgatása után csendek férkőztek a beszélgetésbe azon az estén?

Péterffy Gabriella

Az Antiochia közösség lelki hétvégéje a plébániánkon

/0 Hozzászólás/Kategória: ,

„Engedjétek hozzám jönni a kisgyerekeket, mert ilyeneké a mennyek országa.” (Mt 19,14)

Ez a bibliai idézet volt annak a Hétvégének a mottója, amelyen plébániánk antiochiás fiataljai immár sokadszorra, a plébániai hívek imáinak és finom harapnivalóinak segítségével, november 18-20-án részt vettek. Ezt a különleges eseményt évről évre ők maguk szervezik és bonyolítják le azzal a szándékkal, hogy egymást szolgálva és egymást lelkesítve gyarapítsák Isten egyházát újabb és újabb tagokkal, akik a Hétvége után péntek esténként közösségben élhetik át Krisztus szeretetének erejét.

E mostani Hétvégén azt mutatták meg egymásnak, hogy miként maradjanak Isten szeretetében feltétlenül bízó, egymást szeretettel szolgáló, tiszta szívű gyermekek. Őszintén megosztották egymással személyes istenélményeiket, és tanúskodtak az igenekről, melyet a legkülönfélébb élethelyzeteikben Istennek mondanak. Egymás elé tárták, hogy szerintük miért jó Istenhez tartozni, és milyen nagyszerű azt közösségben megélni. Mindehhez imákban kérték a Szentlélek segítségét, akinek jelenléte és kegyelme minden egyes Hétvégén érezhető. Ő ad újra és újra bátorságot és kitartást a sokszor már kamaszként túlhajszolt, megterhelt, a világ zajától összezavarodott fiataloknak ahhoz, hogy megmaradjanak hitükben, fáradhatatlanul imádkozzanak egymásért és az egyház minden egyes tagjáért, így értünk is. Szívmelengető látni és hallani, ahogyan teljes bizalommal és lelkesedéssel énekelnek az Úrnak hálaadó imákat. Ők a mi reménységünk arra, hogy tovább viszik a krisztusi szeretetet és tovább építik Isten országát itt a földön.

Éppen ezért nagyon hálásak vagyunk a plébánia híveinek minden imáért, amellyel lelki támogatást adtak nekik, és minden egyes finom falatért, amellyel a fiatalok testi táplálékához járultak hozzá. Mindezt viszonzandó, december 19-én, a roráte misén az antiochiás fiatalok szolgálnak majd énekükkel és felolvasással, valamint szeretettel és hálával látják vendégül mise utáni reggelire a híveket. Adja Isten, hogy kis közösségük még sokáig megmaradjon és fiatalos lelkesedéssel töltse meg plébániánkat!

a hátteret adó szülőpárok nevében: Szandi

Advent 2. vasárnapján – Alkotók találkozása

/0 Hozzászólás/Kategória: ,

– Mt 3,1-12 nyomán –

Az egyik az első században élt, a másik a huszadikban. Az egyik szavakkal festett képeket, a másik képekkel felelt a szóra. Csaknem két évezred választotta el őket egymástól, és mégis, mintha együtt és ugyanazon a helyen lettek volna a bibliai időkben.

Keresztelő Jánosról olvastunk, amikor a Máté evangéliuma által megjelenített képre a gondolataimban rávetült egy másik jelenet. Különös játéka volt ez a képeknek: hol az egyik került előtérbe, hol a másik, néha még keveredtek is egymással a részletek, hiszen oly hasonlóak voltak egymáshoz. A szöveg által sugallt kép csak a gondolataimban mozdult meg, s vált élővé, a másik jelenet viszont már önmagában is mozgó képek sora volt, fekete-fehér mivoltában is életszerű. Alkotójának egy zseniális találmány, a film tette lehetővé, hogy ily módon láttassa a Szentírás által sugallt képeket.

„Azokban a napokban eljött Keresztelő János, és hirdette Júdea pusztájában: »Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa.« Ő az, akiről Izajás próféta beszél: »A pusztában kiáltónak szava: ’Készítsétek az Úr útját, és tegyétek egyenessé ösvényeit’.« (Mt 3,2) E gondolatra a huszadik századi művész festői tájképpel felel, miközben vízcsobogás hangját hallatja. Szélesen elterülő vidék tárul elénk a dombok között kanyargó folyóval. A vízben emberek sokasága járul egy szikár alkatú, szigorú arcú férfi elé. Imára kulcsolt kézzel, átszellemült arccal jönnek, egy kisfiú arckifejezése különösen megkapó, amint keresztelésének pillanatában az égre tekint. Aztán az áhítatot díszes öltözetben megjelenő papok érkezése töri meg, mire a szikár férfi ajkáról felcsap az indulat: „Viperák fajzata! Ki tanított titeket menekülni a jövendő haragtól? Teremjétek hát a megtérés méltó gyümölcsét.” (Mt 3,7-8)

Keresztelő János megtérésre buzdító prédikációját ékes olasz nyelven halljuk, annak minden szenvedélyességével. A képek művészének még arra is gondja van, hogy szóról szóra hangozzék el a bibliai szöveg. Máté evangélista szavai kigyúlnak, s fényükben jól látszik Ábrahám népe éppúgy, mint a fejsze, mely már a fák gyökerén van, a jó gyümölcsöt nem termő fák, melyeket tűzre vetnek, ott van Keresztelő János és látható már az is, akinek eljövetelét megjövendöli. Vizuális erején túl különös zeneisége van ennek a szózatnak, mely egyre hangosabbá válva vezet el bennünket a Szentlélekkel és tűzzel keresztelő Krisztus víziójáig.

Majd hirtelen csend lesz, amikor a mozgókép által ábrázolt Jézus megjelenik. Lassan, méltóságteljesen lép Keresztelő János elé, aki elnémul az Ő látására. Két tekintet találkozik e pillanatban, s találkozik két alkotó is: Máté evangélista és Pier Paolo Pasolini filmrendező.

Péterffy Gabriella

Szállást keres a Szentcsalád

/0 Hozzászólás/Kategória: ,

Szép szokás a Szentcsalád-járás, amelynek hagyományának felelevenítése által erősíthetjük a baráti, családi szálakat. Aki szeretne bekapcsolódni a karácsonyra készület eme formájába, az mielőbb forduljon plébánosunkhoz, aki átadja neki a Szentcsalád ábrázoló szentképet és egy imalapot. Nincs más tennivaló, mint egyik család tagjai – előre telefonon egyeztetett időpontban – felkeresik a másik családot egy 5-10 perces látogatásra.

Az imalapon olvasható pl. hogy az érkező család egyik tagja: „Fogadjátok hajlékotokba ezt a képet, és vele fogadjátok szívetekbe a megtestesült Ige áldását, Szent Anyjának, Máriának alázatosságát, Szent Józsefnek tisztaságát és szolgáló lelkületét.” (elhelyezik a képet, majd nyertyát gyújtanak előtte). Ezt követő ének szövege és a szentírási részlet is a lapon olvasható.
Minden képhez 2 imalap átvehető Attila atyától, hogy érkező és a befogadó családnál is kéznél legyen.

Aki ily módon befogadta a Szentcsaládot, ígérje meg, hogy – valakivel egyeztetve – másnap ő is továbbviszi a szentképet és az imalapokat, s így ahány nap hátra van karácsonyig, annyi családhoz jut el az Örömhír, s két-két család tagjai személyesen találkoznak és együtt imádkoznak. Lehet-e ennél szebb előkészület Jézus születésnapjára?! Az angyalok is örvendeznek a mennyben… (karácsony ünnepén ne feledjük el visszajuttatni a szentképet és az imalapokat Attila atyának, hogy jövőre ismét útra indulhassunk…)

Adventi koszorúkészítés

/0 Hozzászólás/Kategória: ,

A hittanárok és szülők segítségével a gyerekek maguk készítették el a család adventi koszorúját a plébánia nagytermében. Másnap Attila atya megszentelte az oltár elé helyezett koszorúkat, hogy azok körül a család apraja-nagyja esténként közös imára gyűljön össze, s így készüljenek az Úrjézus befogadására.

Jézus születésnapjára azáltal is készülnek a gyerekek, hogy a karácsonyi pásztorjátékban is részt vehetnek. A hittanárok már többnyire kiosztották a szerepeket, s azok próbáit vasárnaponként a családi misét követően 10.30-tól tartják a plébánián.

Az előadás december 24-én, 16 órakor lesz az Erzsébet-templomban. 

Új misekönyv érkezett

/0 Hozzászólás/Kategória: ,
Plébániánkra is megérkezett a Római misekönyv 3. magyar kiadása, amely némi változtatásokat tartalmaz a korábbi liturgikus gyakorlathoz képest, s melyek betartását advent 1. vasárnapjától elrendelte a megyés főpásztor:
– A nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a hívek állva maradnak a szentmise kezdetőtől az olvasmány felhangzásáig, vagyis a bűnbánati rész (ünnepi misén a Dicsőség alatt is) utáni könyörgés idején.
– A bűnbánati imában a latin szöveghez igazodva ezentúl így mondjuk: … Kérem ezért a Boldogságos, mindenkor Szeplőtelen Szűz Máriát, az összes angyalokat és szenteket…

Izajás próféta képei filmes szemmel

/0 Hozzászólás/Kategória: ,

Erős képeket mozgásban ábrázolni: ez a filmművészet egyik csodája. A film a 19. század végén született, de már korábban is voltak olyan művészek, akiknek csak a kamera hiányzott a kezükből ahhoz, hogy mozgóképet alkossanak. A maguk korában voltaképpen filmes módon láttatták az általuk érzékelt világot. Közéjük tartozik számos bibliai szerző, így Izajás próféta is, akinek az advent témájához kapcsolódó szövegeiből részleteket olvastunk a felnőtt katekézis csoportban.

„…szilárdan áll az Úr házának hegye a hegyek tetején, kiemelkedik a halmok közül; és özönlenek hozzá mind a nemzetek.” (Iz 2,2) Mintha egy szélesvásznú történelmi film nagytotál képeit látnánk e pillanatban! Erőteljes hatású állóképre mozgalmas tömegjelenet felel, az elhangzó buzdítás pedig tovább fokozza a kép erejét: „Jöjjetek, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének házához!” (Iz 2,3) Aztán az ítélő Isten fenyítése nyomán ekevasakká kovácsolt kardok és szőlőmetsző késekké formálódó lándzsák különös képei jelennek meg előttünk. Súlyos, egyszersmind lenyűgözően merész látványvilág.

Másutt a könnyedség képei peregnek, s a kontrasztok mentén haladva keltenek meglepő hatást: „Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, és a párduc a gödölyével heverészik, borjú és oroszlánkölykök együtt híznak, és kisgyermek terelgeti őket. Tehén és medve együtt legelnek, együtt heverésznek kölykeik, és az oroszlán szalmát eszik, mint a tehén. A csecsemő a vipera fészkénél játszik, s az áspiskígyó üregébe dugja kezét az anyatejtől elválasztott gyermek.” (Iz 11,6-8) Talán még mosolyt is csal az arcokra ez a képekbe álmodott, már-már meseszerű elmélkedés. A képzeletbeli kamera nem győzi követni a mozgást, hiszen annyi minden kerül elébe, aztán megáll és gyönyörködik a nem mindennapi látványban. Csupa mozgalmasság és élet, önfeledt játék! „Heverészik”, „terelget”, „legel” „eszik”, „játszik”: a természet és a szabadság képei sorjáznak ezen a különös celluloidszalagon.

S mindezt még lehet fokozni, hiszen a következőt olvassuk: „Örvendjen a puszta és a kiaszott vidék, ujjongjon a sivatag és viruljon, mint a liliom! Virulva viruljon és ujjongjon, ujjongva vigadjon!” (Iz 35,1-2) S valóban: most már ujjong és nyüzsög a kép, a teljesség jegyében hanghatások is társulnak hozzá. S ebben a szent eufóriában ismét megjelenik a különös és a meglepő: „Akkor majd ugrándozik a sánta, mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve; mert vizek fakadnak a pusztában, és patakok a sivatagban.” (Iz 35,6) Olyan ujjongás ez, melynek hangja évezredek múltán is hallatszik. Hiszen kétezer esztendővel később egy bizonyos Giovanni di Pietro Bernardone, a majdani Szent Ferenc hasonló örömteliséggel ír a teremtett világról Naphimnuszában, amely még huszadik századi alkotókat is megihlet. Így történhetett, hogy a „Virulva viruljon és ujjongjon” boldogságát a Napfivér, Holdnővér című film nézőjeként is átélhetjük.

Péterffy Gabriella