A halál arcai

A Szeged-Csanádi Egyházmegye pasztorális Helynöksége által szervezett hétköznapi teológia program keretében 2022. november 3-án Pálfai Zoltán plébános úr „A halál arcai” címmel tartott előadást.

Október végén, november elején Mindenszentek ünnepe és halottak napja környékén emlékezünk halottainkra, kilátogatunk a temetőkbe, gyertyát gyújtva emlékezünk. Eközben óhatatlanul elgondolkozunk a halál tényéről. A halálról, amelyet megtapasztalunk akkor, amikor szembesülünk szeretteink halálával. De a halál másik oldala az, ami már az örök életbe való átlépést jelenti.

Plébános úr előadásának elején hallgatósága figyelmét a Húsvéti Szent Három Napra irányította. Nagycsütörtök estéjén már a fájdalmas halálra készülő, vérrel verejtékező Jézusra emlékezünk, ami elvezet a Keresztúthoz és keresztre feszítéshez. Jézus, az Emberfia szenvedése során eljut a teljes elhagyatottsághoz, amikor azt monda: „Atyám, Atyám, miért hagytál el engem?” Majd jelezve azt, hogy megtörténik az, amiért vállalta emberi voltát, bűneink megváltását, a kereszten felkiált: „Kezedbe ajánlom lelkemet.”

Nagyszombat a csend napja, a halva fekvő Krisztus napja, a várakozás napja, ami Húsvét hajnalát, Jézus dicsőséges Feltámadását megelőzi.

Ezt követően Pálfai atya feltette a kérdést: milyen reakciót vált ki belőlünk valakinek a halála? Mit gondolunk a halálról?

Napjainkban sokan rejtegetik a halállal kapcsolatos érzéseiket. Pedig a halál életünk csúcspontja. A halál ad értelmet egész életünknek. Ma azt tartjuk jó halálnak, ha valaki szenvedés nélkül gyorsan eltávozik ebből a földi életből. Ezért sokan nem szeretik a temetést. Nem engedünk annak a fájdalomnak, ami embertársunk halálával átjár bennünket. Nem búcsúztatjuk el halottainkat.

Bruegel: Út a Kálváriára c. festmény alapján emlékeztetett arra, hogy mindannyian úton vagyunk halálunk, az örök élet felé. A festmény több száz alakja minket is jelképez, mert ott van a keresztet hordozó Krisztus, de a festő nem helyezte középpontba, mert az egyes ember élete útját akarta ábrázolni. Jobban kell a halál tényét életünkbe ötvözni.

Karl Rahner gondolatait idézve, a halál pillanatában jutunk el a legnagyobb szabadságra, amikor megvalósul a beteljesülés, amiért élünk, hogy találkozzunk Jézussal.

Arról nincs tényleges tapasztalatunk, hogy mi a halál. Sokszor nem tudjuk, hogy a haldokló ember mit érez. De meg kell adnunk a haldoklónak a legnagyobb szeretetet. Kísérni tudjuk azon az úton, mely a beteljesüléshez vezet. Meg kell őriznünk a haldokló ember emberi méltóságát.

Plébános úr előadásának következő részében a „halál arcait” mutatta be. Elsőként Jézus arcát, amelyhez segítségül M. Grünewald, Isenheimi oltárát hívta segítségül. A keresztre feszített Jézus, aki ott ember volt, aki halálával megnyitotta az utat a megváltáshoz. Az elhagyatott ember érzését plébános úr József Attila szavaival érzékeltette.

„Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot…
Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.”

A halál arca önmagunkon: a halál, mint egy tőr átszúrja szívünket. Ehhez kell a hit. Hisszük, hogy a halál után az örök élet vár ránk. Grünewald oltárképén, az előtérben ott van egy kicsi bárány a kehellyel. Finom jelzés az Utolsó vacsora ígéretére.

Mi a halál? Az Isenheimi oltár Jézus-képén megmutatkozik Jézus fájdalmas emberi arca, (Miért hagytál el engem?) és Jézus isteni arca (Kezedbe ajánlom lelkemet).

A halál készség és feladat egyszerre. Életünk zarándokútján fel kell készülnünk halálunkra, hogy méltók legyünk halálunk pillanatában a Jézussal való találkozásra.

Plébános úr még egy festmény segítségével hívta fel figyelmünket arra a feladatra, ami halottaink iránti kötelességünk, feladatunk. Ez a festmény Mantegna: Krisztus siratása. Mi sem menekülhetünk el halottaink mellől, el kell búcsúznunk tőlük szeretettel.

A halál arca a túlvilágon: örök kérdés az ember életében, hová mentek halottaink. Szeretnénk egy pillanatra bekukucskálni arra a túlpartra. Halottaink elhagytak minket vagy megérkeztek? Véget ért életük vagy éppen ekkor kezdődött el? Ezek az örök emberi kérdések, mert a „túlpart” egy felfoghatatlan titok.

A halál arca a síron: az evangélium leírása szerint az asszonyok ott voltak és ültek a sírral szemben. A követ már Krisztus sírja elé görgették, s az asszonyok vártak. Mi történt ezután? Mi történt nagyszombat csendjében? Pálfai atya a „húsvéti” ikon segítségével magyarázta ezt. Jézus alászállt az alvilágba, s az ikon ábrázolása szerint megfogta Ádám és Éva kezét, és kihozta őket a halálból, az örök életre. Jézust már megdicsőült testben ábrázolják az ikonon, ami jelzi, hogy amiért értünk, bűneink megváltásáért emberré lett, az beteljesedett; halálunk után, hitünk segítségével minket is elvezet az örök életbe.

Köszönjük ezt a tanítást!

Homoki Nagy Mária