Március 15-én a már-már téliesbe átcsapó időjárás sem vetette vissza a fiatalokból álló Antióchiások lelkesedését; közösségünk életében először, egy egész napos, dinamikus nagyböjti lelki programon vettünk részt.

A nap pilléreit a közösség sajátos, mondhatni tradicionális elemei adták: A megosztások, ahol is valamelyikünk beavat személyes gondolataiba, tapasztalataiba, élményeibe egy adott témához kapcsolódva, az ezeket követő, mély beszélgetések a kiscsoportokban, vagy éppen a párban történő eszmecserék mellett megpróbáltuk komolyan venni a Szentírásban leírtakat, miszerint böjt idején ne vágjunk savanyú képet, ne sajnáltassuk magunkat.

Ennek fényében a játékról sem feledkeztünk meg, melynek valódi, közösségépítő szerepe kulcsfontosságú. Napunk egy keresztútban, valamint egy szentmisében és az azt követő szentségimádásban ért csúcspontjához. Valódi erő áradt az Oltáriszentségből.

Azt hiszem, mindannyiunk nevében kijelenthetem; régen nem tapasztaltunk ilyen mértékben egységet és mély jelenlétet közösségi szinten. Hálával tartozunk Attila atyának a helyszínért és lelkipásztori munkájáért, Jutka néninek a finom falatokért, a Vezetőpáromnak, a Bevezetőmondóknak, a Játékfelelősünknek és a Szülőpároknak a profi munkájukért, szolgálatukért, és természetesen Mindenki másnak, aki valamilyen módon hozzájárult napunk szebbé tételéhez.

(A. Márk)

“Itt a farsang, áll a bál,
Keringozik a kanál.
Csárdást jár a habverő,
Bokázik a máktörő.”

Idén, rendhagyó módon a plébánia adott otthont a farsangi mulatságnak. Idén főleg a kisgyermekes családokat szólítottunk meg a programlehetőséggel.

A szervezésben Bús Márti, Kószó Edit, a hitoktatók, mint rutinos farsangszervezők is részt vettek, akik tapasztalatukkal, nagyon praktikus meglátásaikkal segítették a bál előkészületeit.

A programot a Lázár Zita által szervezett Gyantár együttes színesítette, akik kitűnő népzenei talpalávalót szolgáltattak, a lelkes vállalkozók pedig Zita vezetésével táncokat, népi játékokat tanulhattak.

A délután nagyszerűen sikerült. Attila atya köszöntője után a farsangra érkező gyerekek egy nagy körben állva mutathatták be sorra jelmezeiket, amiket kis csokival díjaztunk. A népzene, a sok apró, beöltözött kisgyermek, óvodás és kisiskolás igazán pezsgő és zsibongó élettel töltötte meg a Szent Erzsébet plébániát. A mintegy 40 kisgyermek, az őket kísérő 15-20 szülő nagyon kellemesen és élménydúsan tölthette el a farsangi időszak utolsó szombatját.

Köszönjük a lehetőséget a plébániának, Attila atyának, a sok szervezést Bús Mártinak, Kószó Editnek, a hitoktatóknak és a résztvevőknek, akik sok finomsággal járultak hozzá a farsangi bálhoz.

Brzózka-Szántó Cecília

2023. február 3.-án pénteken, Balázs napján a Dobos János vezette idősebb családcsoport ellátogatott a Jankovich utcai fokoláre-házba. Nem balázsolásra, ami a katolikus egyházban ezen a napon szokás, nem is „balázsjárásra”, ami a magyarság körében házról házra járó ünnep volt. Egymás mélyebb megismerésére, a találkozásra, az együtt töltött időre helyeztük a hangsúlyt, hogy megvalósulhasson Jézus vágya, miszerint követői megéljék az egységet (Jn 17,21).

Az elhatározás évek óta érlelődött bennünk, hiszen gyermekeink révén több család ismeri a mozgalmat: a gyerekek „Gen”-ek voltak a fokoláréban, Ivánszky Gábor játszott a gyerekeinkkel, amikor mi beszélgettünk a régi plébánián. A templomban, ünnepeken látjuk egymást, részt veszünk fokoláros szervezésű programokon (Élő Betlehem, Máriapoli…), Barna Erzsébet a COVID alatt online vendégként beszélt a világi munkájáról, és még sorolhatnám.

Istennek szentelt világi tagokból áll a közösség, a fokolárban (kisközösségben) együtt élő fokolarinák (nők) és fokolarinók (férfiak) alkotják. Újszegeden élnek, gyakran találkozunk velük a plébánián, a templomban, a rendezvényeken, az utcán. Mindig figyelmesek, derűsek. Pozitív példaként tekintünk rájuk, ezért szeretnénk jobban megismerni életüket, munkájukat.

A közösségben meleg, családias légkör vesz körül bennünket, hiszen Jézust hívják meg maguk közé, az Ő szeretetében gyűlnek össze. Hiszik, ha Jézus nevében – szeretetében – vannak együtt, Ő ott van velük. Hiszem, hogy így történt ez február 3.-án este is, amikor a női és férfi fokoláre tagjai Erhardt Gyulával együtt vártak bennünket a férfi fokoláre-házában. Tari Sanyi jó házigazdaként a kapuban állt, amikor megérkeztünk, ezzel jelezve, hogy várnak bennünket, számítanak a találkozásra. Köszönjük a fogadtatást! Mintha hazajöttünk volna.

Bővíz Edit, Dobos házaspár, Dobrovich házaspár, Kapás házaspár, Kredics házaspár, Lázár házaspár, valamint Erzsó, Marianna, Marika, Erhardt Gyula (a házas fokolarinik képviseletében), László, Sanyi és Zoli (Márió) – 18-an Isten szeretetében.

Körbeülve helyezkedtünk el, hogy mindenki jól lássa egymást, és egy imádság után elkezdődött a beszélgetés. Néhány szavas bemutatkozás után kíváncsiak voltunk, ki hogyan ismerkedett meg a mozgalommal, milyen feladatokat látnak el, hogyan segítik a plébánia munkáját, a házas fokolarinik hivatásként hogyan élik életüket? A válaszok hozták az újabb kérdéseket és reggelig tudtunk volna beszélgetni!

Batyus vacsorával és kötetlen beszélgetéssel zártuk ezt a meghitt estét, hálás szívvel gondolva és emlékezve Gáborra, aki bizton tudom, itt volt velünk.

„Isten lelke csendben működik, nem látod, mégis őrködik, vigyáz reád, nem kellenek látványos csodák…”
(„Mindig csendben szól” című dal)

Kredicsné H. Gyöngyi