Mária-napok: hétfő

A 2021. év szeptemberi Mária Napok hagyományos újszegedi programjait a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus miatt szeptember 13-17 között tartottuk meg a Szent Erzsébet templomban.

Az első napon, 13-án hétfőn, Őri Imre atya, a budapesti Szent István bazilika frissen kinevezett újmisés káplánja volt vendégünk. 17 órától gyóntatott, majd 18 órától ő volt a szentmise főcelebránsa, Attila atyával és Flóri atyával együtt. Ezen az estén a város Rózsafüzér Társulatainak találkozóját, közös imáját is tartottuk, így elég szépen megtelt a templom.

Őri Imre atya prédikációjában az evangéliumban olvasott kafarnaumi százados közbenjárását hozta föl példának, mindannyiunkat kitartó, állhatatos imára buzdítva, hiszen ez a vezető katona ember saját szolgájáért jár közben Jézusnál, és nagy hitéért meg is kapja a kért kegyelmeket. Jézusnak nem kell oda elmennie, ahol a beteg szolga fekszik, mégis meggyógyul. Hiszünk-e igazán az ima, a közbenjárás erejében? Imre atya saját életútját hozta föl példának, elmesélte hosszú és rögös útját, amíg a papságig elérkezett, hiszen 63 évesen szentelte föl a bíboros atya idén júniusban. Hangsúlyozta, hogy mindig imádkoztak érte, és hogy nincs hiába elmondott ima! Prédikációja végén szokatlan módon a hívek lelkes tapssal köszönték meg beszámolóját, és öröm töltött el mindnyájunkat a kegyelem csodálatos működésének láttán.

A szentmise végén a jelenlévőket egyesével újmisés áldásban részesítette, és kérte, hogy külön is imádkozzunk a nehézségekkel küzdő, krízisben lévő papokért, hogy megmaradjanak a papi szolgálatban.

Aradi Mária

Mária-napok: kedd

A második napon Ruskó Norbert kerekegyházi plébános atya volt vendégünk, akit 2005-ben szenteltek pappá. Mivel szeptember 14-e a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe, prédikációját teljes egészében ennek a fölfoghatatlan misztériumnak szentelte. Megismertük ennek az ünnepnek történelmi eredetét, majd utána Norbert atya élő hittel vezette hallgatóságát arra, hogy ne a botrány szimbóluma legyen számunkra Jézus Krisztus keresztje, hanem a megváltó szeretet eszközét lássuk benne. Saját életünk keresztjeit tekintve kérhetjük az Úr Jézushoz hasonlóan a Mennyei Atyát, hogy vegye el tőlünk, de mindig tegyük hozzá, hogy ne a mi emberi elképzelésünk, akaratunk teljesüljön, hanem az övé.

Bátran „legyen kedvenc keresztünk”, hordjuk nyakunkban, az útmenti kereszteket ápoljuk, gondozzuk, egyszóval valljuk meg minden módon, hogy a mi Megváltónk a keresztre feszített Úr Jézus Krisztus, még akkor is, ha néha jobban szeretnénk a mosolygós, vagy a gyermekeket magához ölelő Jézus képét látni. Prédikációját mély, ugyanakkor egyszerű imával zárta, amellyel mindannyian átadhattuk szívünket és életünket Jézus Krisztusnak a Megfeszítettnek, és vele együtt a Mennyei Atyának.

Ezen az estén a zenei szolgálatot a Szent Cecília Énekkar adta, akik a pandémia miatti hosszú kényszerű kihagyás után, ismét együtt énekelnek. Már a szentmise előtt, a gyülekező hívek rózsafüzér imája után, énekes áhítatot tartottak, és a szentmise állandó és változó részeit is énekelték. Köszönjük Szántóné Babi karnagynak, Lucz Ilona zongoraművésznek, Kissné Sere Anna kántornak, és a kórus minden tagjának a szolgálatot!

Aradi Mária

Várhatóan nagyszerű eseményben lesz részünk ezen a hétvégén: Egyrészt szeptember 4-én, szombaton az első szentgyónásukat végzik az elsőáldozásra készülő gyerekek (és mi, szülők is részesülhetünk az Istennel való kiengesztelődés szentségében). Másrészt a budapesti Hősök terén, az Eucharisztikus Kongresszus nyitó szentmiséjén az újszegedi hittanosok – köztük az én gyerekem is – a szentségi Jézussal találkozhatnak, vagyis Krisztus áldozatából részesednek.

Attila atya és a plébánia hitoktatói tavasztól kezdve az iskolai hittanórákon kívüli felkészítést tartottak számunkra. A közös alkalmak abban segítették a családokat, hogy lehetőségünk legyen a Jézusba vetett hitünk elmélyítésére. Minden foglalkozáson egy-egy – az elsőáldozáshoz kapcsolódó- szentírási igét dolgoztak fel a gyermekek. A hitoktatók szemléletesen, játékos eszközökkel igyekeztek elmagyarázni, eljátszatni a gyerekekkel a bibliai történeteket. Az augusztus 28-i alkalommal például a tékozló fiúról szóló jézusi példabeszédet (Lukács evangélium 15. fejezetéből) oly módon dolgoztuk fel, hogy mi szülők az elsőáldozásra készülő gyermekünkkel beszélgethettünk: ezen a történeten keresztül a kapcsolatunkat érintő legmélyebb kérdések jöttek szóba, olyan kérdésekről beszélgettünk gyermekünkkel, amelyekről nehéz beszélni, és az otthon falai között talán nem is tesszük fel őket. Lám, a hitoktatás is megújult, egyre interaktívabbá válik, hogy az élet nagy kérdésivel szembesüljünk!

Várjuk a hétvégi nagy ünnepet, hogy gyermekeink több ezer kisgyermekkel együtt vehessék magukhoz az Oltáriszentséget, s mindannyian találkozzunk Jézussal!

Matolay Erzsébet

A keresztény világban talán az év legnagyobb és legszebb ünnepe a Nagyszombat esti szertartás, amelyen Urunk feltámadásáról emlékezik meg az Egyház. A legfényesebb, a legragyogóbb ez az este minden este közül a tűz szenteléstől a gyönyörű liturgián át a körmenetig. Zúg az orgona, zengő hangja betölti a templomot, csilingelnek a csengettyűk, hatalmas fényár, a templomi közösség teljes egységben ünnepli Jézus Krisztus feltámadását.

Ezen a csodálatos estén eddig minden így történt, ám most az Élet átírta a forgatókönyvet a korona vírus világméretű járványa miatt, aminek következtében elmaradt templomainkban ez a csodálatos, ünnepi liturgia. Otthonainkban, ki-ki a családjával, vagy egyedül élte meg Jézus Krisztus feltámadásának éjszakáját.

Attila atya előzetesen gondoskodott arról, hogy a Barsi Balázs atya által összeállított szép, családi liturgia szövege eljuthasson a hívekhez, amelynek köszönhetően egy kicsit mégis megélhettünk valamit abból az örömből, amit a Nagyszombat esti ragyogó, lélekemelő szertartás ad.

Mi így ünnepeltünk: Megvártuk, hogy beesteledjen, éppen 8-at mutatott az óra. Előre elkészítettem az ünnepi asztalt, amelyen finom sonka, tojás, mustár, torma, vörösbor várt arra, hogy elfogyasszuk. Mielőtt erre sor került volna, meggyújtottuk a kezünkben lévő gyertyákat és elkezdtük a nagyszombati vacsora előtti szertartást a leírtak szerint.

„Krisztus Világossága! – Istennek legyen hála!”- kezdtük az ünneplést, ahogy minden évben elhangzik a teljesen sötét templomokban, amikor a tűzszentelés után papjaink bevonulnak a Húsvéti gyertyával.
A családi szertartás az Örömének (Exsultet) felolvasásával folytatódott, majd megújítottuk a keresztségi fogadásunkat, imádkoztunk, valamint elénekeltem a megadott énekeket is.

A családi szertartás után megöleltük egymást, örömmel eltelve áldott, boldog Húsvétot kívántunk egymásnak. Ünnepi lélekkel ültünk le a finom vacsorához. Hálás szívvel köszönjük, hogy e liturgia segítségével lélekben a templomban érezhettük magunkat, ez által emelkedettebbé, ünnepivé válhatott a Nagyszombat esténk otthonunkban.
Lucz Ilona