Kedves Mindnyájan!

A koronavírus megfékezése miatt az Egyház elrendelte a templomokban a nyilvános liturgiák végzésének szüneteltetését. Csak fájdalommal tudomásul vesszük, hogy nem tehetünk semmit? Ez nem így van.

„Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra szolgál” (Róm 8,28) Még a mostani templombezárás is? Hogyan lesz ebből mindnyájunk java?

Isten minden pillanatban a legnagyobb jót akarja adni számomra. Ezt senki meg nem akadályozhatja. Sem az emberek, sem a körülmények. Csak és egyedül én magam. De nem csak a bűneimmel – azzal automatikusan – hanem minden emberi akaratommal is. Legyen az akár a legszentebb. Viszont amikor megbántam – a bánat lelkületében vagyok -, akkor már minden Isten akarata és legnagyszerűbb ajándéka számomra és hitem, imám által akár mindenki más számára is. A szörnyűséges koronavírus is. Bűnbánatom, az arányosan nagyobb hitem és imám által.

Ezt az imát én Jákob szavai nyomán  »Nem eresztelek el, amíg meg nem áldasz!« (Ter 32,27) így fogalmazom: Szűzanyám! Én addig el nem hagyom a liturgiákat, amíg százszoros kegyelmet ki nem eszközölsz mindenki számára, aki kimarad a szentmisékből, liturgiákból. De százszoros kegyelmet adj mindenki másnak is, akik hasonló helyzetben vannak. Papok sokasága és hívek tömegei számára világszerte.

Mivel hiszem és tudom, hogy meghallgatsz, ezzel az áldással adok át minden hívőt és papot Neked, Szűzanyánk. Azzal a hittel, hogy mérhetetlenül többet adsz mindnyájunknak, mint amit én és mi mindnyájan minden erőfeszítésünk ellenére is adni tudnánk.

Flóri atya

Kedves Újszegediek! Kedves Hívek!

A koronavírus-járvány által előidézett veszélyhelyzet miatt a MKPK rendkívüli intézkedéseket léptetett életbe. Ehhez kapcsolódóan most  dr. Thorday Attila plébános atya videó-üzenetét nézheti meg, amelyben több fontos dologra hívja fel a figyelmet.

Amikor hallottam, hogy megépült a Teréz anya templom, megszólalt bennem a hang, hogy milyen jó lenne készíteni oda valamilyen szakrális képet. Egy éve kaptam a bizalomteljes felkérést Attila atyától, hogy öntsem formába az evangélistákról alkotott elképzelésemet.

Ezt követően sokat foglalkoztam e négy nagyszerű férfival és munkásságukkal. Szerettem volna felmutatni, hogy magunkfajta emberek voltak az evangélisták, mégis a halhatatlant ragadták meg.
Közel engedtem magamhoz azt a látásmódot, amely a Jézusról szóló beszámolójukból fakad. Az imádságot ajándékba kaptam az alkotás során. Az imádságra erős hívást éreztem, mikor festettem, égettem, korrigáltam.

Az alkotás magányos műfaj, de én egy percre sem éreztem egyedül magam, mikor készítettem a lemezeket. Időközben én magam is formálódtam oly módon, hogy másként fogom hallgatni az evangéliummal kapcsolatos szentbeszédet, mint a képek készítése előtt.

Vörösrézre domborítottam és az ötvöszománc technikát használtam. A zománc örök életű anyag: nem ég el, mert tűzben született. Itt-ott transzparens festéket is használtam, hogy jelezzem az örökkévalóságot. Ahogy megtörik a fény az üvegen át a fémen, úgy kapjuk mi is az égi jeleket. Számomra is felemelő volt e nemes feladat. Köszönöm a bizalmat.
Barkos Bea, képzőművész

A munkálatok mecénásai azok lehetnek, akik egyik-másik képet úgymond „örökbe fogadják”. Elsőként dr. Szabó Mátyás és felesége, majd Talló Éva testvérünk pénzbeli adományát fogadtuk erre a célra, és sorra érkeznek a hívek további felajánlásai. A tűzzománc képek felhelyezésében Szendrényi András serénykedett, s így január 5-én, a déli szentmisén, az Úr megjelenésének ünnepéhez kötődő vízszentelést követően plébánosunk felszentelhette a kórus oldalát díszítő tűzzománc táblaképeket.
a Teréz-templom angyalai

„Vizsgáljátok az Írásokat, hiszen azt gondoljátok, hogy azokban van az örök élet számotokra. Éppen azok tesznek tanúságot rólam”  – vallotta Jézus. (Jn 5,39)

A december 12-i szentmisét követően a Közéleti Kávéház programsorozat keretében élénk szellemi párbeszédnek lehettünk részesei a plébániai nagyteremben. Dr. Benyik György és beszélgetőpartnere, Dr. Szalay István által ízelítőt kaptunk az ószövetségi és újszövetségi írásokról keletkezéstörténetéről.

Érdekfeszítő történeteket hallhattunk Ábrahámról, az apokrif iratokról, a kumráni tekercsekről, Szent Pálról. Benyik atya mesélt a híres zsidó történetíróról, Iosephus Flavius-ról, aki a zsidó háború idején a felkelők egyik parancsnoka volt Galileában, majd átállt a rómaiakhoz és Vespasianus, Titus és Domitianus római császárok pártfogoltja lett. Ő Jézusról is említést tett a Testimonium Flavianum szövegében: „Ezekben az időkben élt Jézus, egy bölcs ember, ha ugyan embernek kell nevezni őt.”

György Zsuzsanna

Sok közös év után a június 16-án tartott Szentháromság vasárnapján egy csodálatos szentmise keretében búcsúztunk a Szalvátor nővérektől, Erikától, Anna Máriától és Jyothitól, valamint az egyik fokolarinától, Francától.

Az elmúlt hónapokban is nagy szeretettel gondoltunk Rátok. Franca többek között hiányzott a Fokolár Közösség hagyományos, a fesztiválozók körében nagy sikernek örvendő krumplisütésről, amelynek apropóján évek óta – így idén is – megnyitották kapuikat a SZIN-re érkezők előtt.

Most pedig indul a tanév, Szegeden a Szalvátor nővérek nélkül. Hiányotokat nemcsak az egyetemisták érzik, hanem a többi csoport is.

Drága Anna Maria, Erika, Jyothi és Franca!
Köszönjük a csodálatos gondolatokat, amelyekkel elköszöntetek tőlünk. Hálásak vagyunk a szeretetetekért, a mindenkori támogatásotokért és azért, hogy ismerhetünk Titeket! Reméljük, hogy bárhol is éltek (Budapest, Bécs, illetve a Fülöp-szigeteken) szerető közösségre leltek. Hisszük, hogy elöljáróitok döntése összhangban van Isten akaratával. Isten áldása kísérje minden lépéseteket és áldó szeretetével öleljen át Benneteket minden nap! Őrzünk a szívünkben mindannyiótokat és mindig várjuk a találkozást. Ne feledjétek, hogy a távolság csak földrajzi, ám lélekben mindig együtt leszünk!

Bús Márti