Árpi! Búcsú nélkül mentél el!

Vári-Nagy Árpád 1964-2019

Már húsvét után voltunk. Az ünnepek utáni első munkanap. Az orkán erejű szél pedig csak fújt és fújt. Az ember testét-lelkét átjárta a hideg és esőcseppek nyaldosták az arcot.

A barátságtalan időjárás bekergette a reggel óta kint dolgozót. Csak meg akart melegedni egy kicsit…A mi ÁRPINK, aki munkájára igényes, megbízható, közvetlen, ugyanakkor szerény magatartású és mindig jó kedélyű ember volt. Kollégáival és környezetével is nagyon jó kapcsolatot ápolt. Megbízható munkatársként kapott feladatait pontosan végrehajtotta, elvégezte.

Nyíltan megmondta azt is, hogy nem tudta felvállalni. Nem ígérgetett, mert szavatartó ember volt. Széleskörű szakértelmének és tapasztalatának köszönhetően bármilyen építőipari és mezőgazdasági munkában könnyedén eligazodott. Amikor szükség volt betonozott, járdát épített, csempézett, falat emelt. Olykor pedig növényt ápolt, fát ültetett, ágat nyesett vagy gallyazott, sírt ásott, füvet nyírt. Egy szóval: rendet tartott.

Karácsonyi ünnepekkor a templomokban is nagy segítségünkre volt a magas és nehéz fenyőfák kivágásánál, szállításánál és állításánál.

Mindennapi munkája végzése mellett gyakran segített a temetőben az idősebb vagy gyenge egészségi állapotú embereknek. Sok esetben vizet vitt, virágot locsolt, gaztalanított a sírokon.

Árpi! Búcsú nélkül mentél el, ami nagy fájdalom számunkra.

Kérjük a szerető Istent, hogy irgalmas Szívében lelj örök békére és megnyugvásra. Szelídüljön meg igazságossága és irgalma öleljen át teljesen.

Nyugodj békében Jézus, Mária és szent József nevében. Ámen.
Zsembery István

 

Szent Ágoston: Ne sírj azért, mert szeretsz

A halál nem jelent semmit.
Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok
És te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk,
Azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven,
Ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
Ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
Folytasd kacagásod, nevessünk együtt
Mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is
Hallható volt, ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi,
Miért lennék a gondolataidon kívül…
Csak mert a szemed nem lát…
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg fogod találni a lelkemet és benne
Egész letisztult szép gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légy szíves… ha lehet, töröld le könnyeidet,
És ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.