Kedves Újszegediek! Kedves Hívek!
A koronavírus-járvány által előidézett veszélyhelyzet miatt a MKPK rendkívüli intézkedéseket léptetett életbe. Ehhez kapcsolódóan most dr. Thorday Attila plébános atya videó-üzenetét nézheti meg, amelyben több fontos dologra hívja fel a figyelmet.
Attila atya meghívására február 1-én, szombaton Budapestről, a Zugligeti Szent Család Plébánia plébánosa Bodor György atya és két hitoktatója jött el hozzánk, hogy szakmai tapasztalataikat megosszák mivelünk, újszegedi hitoktatókkal.
Gyuri atya és munkatársai bemutatták szeretetett plébániájukat: büszkén mutattak fényképeket az – Erzsébet-templomunkhoz hasonló – neogót stílusú templomukról, meséltek a cserkészcsapatukról, a nyári táborokról, a plébánián folyó katekézis-csoportokról és az iskolai hittanoktatásról. Elmondták, hogy náluk 700 hittanos gyerekkel 15 hitoktató foglalkozik, és a mienkéhez hasonlóan sokféle plébániai csoportba lehet bekapcsolódni.
A ppt bemutatóval kísért előadásban az Eucharisztikus Kongresszussal kapcsolatos tudnivalókat és az Eucharisztia lelki-fejlődésünkre gyakorolt hatásáról és felelősségünkről beszélt Gyuri atya. Ezt követően a gyakorlati hitoktatásuk tapasztalataiból megosztották elsőáldozási felkészítő 2 évre bontott tematikájukat. Megajándékoztak minket e felkészítőnek 2 évre kidolgozott tanmenetükkel. Jó volt kötetlenül, őszintén beszélgetni, meghallgatni egymás örömét és próbálkozásait, keresni az evangelizációs útjait.
Módszertani képzést is kaptunk tőlük, amikor az általuk hozott eszközök segítségével rögtönzött órabemutatónak lettünk résztvevői.
A délelőtt során mi is megosztottuk velük az újszegedi plébánia gyakorlatát, különösen ami a elsőáldozási felkészítő foglalkozásokat illeti. A jó hangulatú beszélgetést követően mi is megmutattuk szép templomunkat, ahol énekelve imádkoztunk, majd közös ebéddel zárult a találkozás.
Nagy örömünkre kaphattunk azokból a társasjátékokból („Eucharisztia”, „Kapcsolj!”, „Theopoly”), melyeket – hobbiként – Gyuri atya fejlesztett ki, hogy ezzel is segítse a játékos hittanórákat. Attila atya pedig a csütörtöki felnőttkatekézisen használt kötetekkel ajándékozta meg vendégeinket, sőt kaphattak Flóri atya könyvéből is. Reméljük eleget tudunk tenni a kedves meghívásuknak, és mi is ellátogatunk egyszer a Zugligeti Szent Család plébániára. Köszönjük ezt a lélekemelő szép délelőttöt.
Ezt követte délután az elsőáldozásra készülő gyermekekkel és szüleikkel való találkozás. Míg Attila atya a szülőkkel beszélgetett, a kb. 25 hittanos gyermekkel a nagyteremben a Kánai menyegző bibliai témakörét dolgoztuk fel beszélgetéssel, dramatikus előadással. A következő, hasonló alkalom, amikor az elsőáldozó-jelölteket szüleikkel együtt várjuk a plébánián, március 7, szombat délután lesz.
Miután a hittanosok és szüleik hazatértek, mi, hitoktatók beültünk a nagyterembe és közösbe tettük e tartalmas és léleképítő napnak tapasztalatait, majd a jól végzett munka örömével indultunk haza.
Gál Viktorné, Ili
Amikor hallottam, hogy megépült a Teréz anya templom, megszólalt bennem a hang, hogy milyen jó lenne készíteni oda valamilyen szakrális képet. Egy éve kaptam a bizalomteljes felkérést Attila atyától, hogy öntsem formába az evangélistákról alkotott elképzelésemet.
Ezt követően sokat foglalkoztam e négy nagyszerű férfival és munkásságukkal. Szerettem volna felmutatni, hogy magunkfajta emberek voltak az evangélisták, mégis a halhatatlant ragadták meg.
Közel engedtem magamhoz azt a látásmódot, amely a Jézusról szóló beszámolójukból fakad. Az imádságot ajándékba kaptam az alkotás során. Az imádságra erős hívást éreztem, mikor festettem, égettem, korrigáltam.
Az alkotás magányos műfaj, de én egy percre sem éreztem egyedül magam, mikor készítettem a lemezeket. Időközben én magam is formálódtam oly módon, hogy másként fogom hallgatni az evangéliummal kapcsolatos szentbeszédet, mint a képek készítése előtt.
Vörösrézre domborítottam és az ötvöszománc technikát használtam. A zománc örök életű anyag: nem ég el, mert tűzben született. Itt-ott transzparens festéket is használtam, hogy jelezzem az örökkévalóságot. Ahogy megtörik a fény az üvegen át a fémen, úgy kapjuk mi is az égi jeleket. Számomra is felemelő volt e nemes feladat. Köszönöm a bizalmat.
Barkos Bea, képzőművész
A munkálatok mecénásai azok lehetnek, akik egyik-másik képet úgymond „örökbe fogadják”. Elsőként dr. Szabó Mátyás és felesége, majd Talló Éva testvérünk pénzbeli adományát fogadtuk erre a célra, és sorra érkeznek a hívek további felajánlásai. A tűzzománc képek felhelyezésében Szendrényi András serénykedett, s így január 5-én, a déli szentmisén, az Úr megjelenésének ünnepéhez kötődő vízszentelést követően plébánosunk felszentelhette a kórus oldalát díszítő tűzzománc táblaképeket.
a Teréz-templom angyalai
Elmondása szerint Gyuris György testvérünk 1984-ben költözött családjával Újszegedre, s hamarosan rendszeresen részt vett a Fő fasor 101. szám alatti magánházban tartott szombati szentmiséken.
Először Mátyás János plébános hívta meg az áldoztató szolgálatra, de végülis Kiss Imre atya idején vállalta el a megbízatást, és az azóta eltelt másfél évtizedben rendületlenül segített az oltár körül: gondosan előkészítette a szentmisét, ministrált, felolvasott és áldoztatott.
Előrehaladott kora és megrendült egészsége miatt kérte, hogy mostantól ne kapjon beosztást – továbbra is velünk imádkozik, de inkább átadja helyét a fiatalabbaknak. Az Úr vezérelje őt és áldja meg szolgálataiért!
Thorday Attila, plébános
„Vizsgáljátok az Írásokat, hiszen azt gondoljátok, hogy azokban van az örök élet számotokra. Éppen azok tesznek tanúságot rólam” – vallotta Jézus. (Jn 5,39)
A december 12-i szentmisét követően a Közéleti Kávéház programsorozat keretében élénk szellemi párbeszédnek lehettünk részesei a plébániai nagyteremben. Dr. Benyik György és beszélgetőpartnere, Dr. Szalay István által ízelítőt kaptunk az ószövetségi és újszövetségi írásokról keletkezéstörténetéről.
Érdekfeszítő történeteket hallhattunk Ábrahámról, az apokrif iratokról, a kumráni tekercsekről, Szent Pálról. Benyik atya mesélt a híres zsidó történetíróról, Iosephus Flavius-ról, aki a zsidó háború idején a felkelők egyik parancsnoka volt Galileában, majd átállt a rómaiakhoz és Vespasianus, Titus és Domitianus római császárok pártfogoltja lett. Ő Jézusról is említést tett a Testimonium Flavianum szövegében: „Ezekben az időkben élt Jézus, egy bölcs ember, ha ugyan embernek kell nevezni őt.”
György Zsuzsanna
Egy beszélgetés kapcsán felidéztük Csompilla Éva nénivel, mi minden történt, több mint négy évtizeden keresztül a Fő Fasor 100. szám alatt lévő miséző helyen. Úgy érezte, hogy jó kereszténynek kötelessége segíteni az egyházközség életében ahol csak tud. Neki a Főfasori kápolna körüli szolgálat jutott.
„Agócs Rózsa Ludviga nővérnek volt egy háza” – kezdi a visszaemlékezést Éva néni -, „melyet azért vásárolt meg, hogy majdan legyen egy kápolna az egyre gyarapodó városrész számára”. A szocializmus enyhülése után szorgalmazta, hogy legyen miséző hely a házában. Az akkori plébános, Havass Géza bácsi 1975 szeptemberében szentelte fel a családi házban kialakított miséző helyet. Először egy szűk folyosó és egy kisebb helyiség volt erre a célra kialakítva. Szombaton délután 4 órakor tartották a szentmisét. A kicsiny, családias légkörű szoba hamar megtelt hívekkel, mert vasárnapi elővételezett misének tekintették. A hírt a templomba járók egymásnak adták, és hamar kicsinek bizonyult a helyiség. Aki késve érkezett, az nem fért be. Éva néni szívügyének érezte, és szívesen segített a szentmisét előkészíteni, utána rendet rakni, takarítani.
1978-ban az Agócs-nővérek úgy döntöttek, hogy átadják a mise céljára az első két szobájukat. Ehhez a válaszfalat el kellett bontani. A törmeléket a Csompilla-házaspár vödörben hordták ki, mert elöl is, hátul is 6 lépcső volt, így nem lehetett talicskázni. E fáradtságos munka sokáig eltartott. A bontás helyét bevakolták, és a helyiséget kifestették. Az asztalból kialakított oltárt Éva néni férje készítette, míg a miséhez szükséges eszközöket a plébániáról kaptak. A székeket a hívek adták össze, innen is onnan is. Amikor minden elkészült, a szalvatoriánus Agócs Rózsa nővér nagyon boldog volt, hogy sikerült neki az, amire nagyon vágyott.
Az építkezéstől kezdve nemcsak Éva néni, hanem az egész család bevonódott a kápolna körüli munkába. Szívügyének tekintette a hely tisztán tartását kívül-belül. Ezt látva Havass Géza bácsi felkérte Éva nénit, hogy legyen ennek a miséző helynek a „gondnoka”. Ettől kezdve a miseruhák és oltárterítők mosása és vasalása, a virágozás, az ablakok pucolása, a függönyök mosása, a helység takarítása, porszívózása, a kert tisztán tartása, fűnyírás, járdasöprés, hó eltakarítás mind-mind Éva nénire és a családjára hárult. Rózsa nővér megjegyezte, hogy Éva néni még a gyufaszálat is felszedi a járdáról, mert annyira szereti a rendet és a tisztaságot a kápolna körül. Minden szombaton rendbe tették a kertet, az utcát, a termet. Csinálta mindezt fizetség nélkül, a kenyérkereső munkája mellett. Amikor a férje beteg lett szívesen leadott volna a feladatokból, de tartósan senki sem vállalta el sem egyik, sem másik feladatot. Rózsa nővér is nagyon ragaszkodott hozzá, mert látta a lelkiismeretességét.
Később a kápolna ismét kicsinek bizonyult; egyre többen jártak ide. A folyosóra kis ülőkéket tettek, hogy ott is le lehessen ülni a híveknek.
Neki is meg a családjának is a kápolna rendbe tartása mindennél fontosabb volt. Ez volt az első, utána a saját dolguk. Pedig sokszor nagyon nehéz volt mindent időre, pontosan megcsinálni. Átadott volna belőle szívesen, de jelentkező nem akadt. Meg sem kérdezték, hogyan bírják mindezt.
2005-ben Rózsa nővér azzal a meghagyással íratta házát és telkét az egyházra, hogy ott templom épüljön. Gyulay Endre püspök úr elő is teremtette a pénzt az építkezésre. Az régi lakóházat úgy kellett kipakolni, hogy ne tűnjön el semmi a kápolna felszereléséből.
2006. október 14-én fel is szentelték a Kalkuttai Teréz anya tiszteletére épült templomot. Akkori plébánosunk, Kiss Imre atya toborzott önkénteseket, akik a templom körüli feladatokat felosztották és elvégezték. Éva néninek most már könnyebb volt, de továbbra is segített, amikor csak tudott. Az albák, miseruhák mosás-vasalása az ő feladata maradt, ám kezei egy idő után már nem bírták a nagy ruhák vasalását, „volt, amikor két-három órát vasaltam egyfolytában” – vallotta. 2018 decemberében sírva mondta Attila atyának, hogy „nem bírja tovább”!
A mai napig fájlalja, hogy nem tud úgy segíteni, ahogy szeretne. A kezei tönkre mentek, egészsége megromlott. Azt üzeni az utókornak, hogy ha nehéz is „hűségesek maradjanak a hitükhöz és segítsenek, ahol csak tudnak az egyházközségben. Viseljék szívükön az Egyház sorsát. Vegyék ki a részüket a munkából, Isten dicsőségére”. Sokszor mondogatja magában: „Édes Istenem, ha küldesz is valakit értem, ne legyél túl szigorú hozzám”.
Kerekes László
Sok közös év után a június 16-án tartott Szentháromság vasárnapján egy csodálatos szentmise keretében búcsúztunk a Szalvátor nővérektől, Erikától, Anna Máriától és Jyothitól, valamint az egyik fokolarinától, Francától.
Az elmúlt hónapokban is nagy szeretettel gondoltunk Rátok. Franca többek között hiányzott a Fokolár Közösség hagyományos, a fesztiválozók körében nagy sikernek örvendő krumplisütésről, amelynek apropóján évek óta – így idén is – megnyitották kapuikat a SZIN-re érkezők előtt.
Most pedig indul a tanév, Szegeden a Szalvátor nővérek nélkül. Hiányotokat nemcsak az egyetemisták érzik, hanem a többi csoport is.
Drága Anna Maria, Erika, Jyothi és Franca!
Köszönjük a csodálatos gondolatokat, amelyekkel elköszöntetek tőlünk. Hálásak vagyunk a szeretetetekért, a mindenkori támogatásotokért és azért, hogy ismerhetünk Titeket! Reméljük, hogy bárhol is éltek (Budapest, Bécs, illetve a Fülöp-szigeteken) szerető közösségre leltek. Hisszük, hogy elöljáróitok döntése összhangban van Isten akaratával. Isten áldása kísérje minden lépéseteket és áldó szeretetével öleljen át Benneteket minden nap! Őrzünk a szívünkben mindannyiótokat és mindig várjuk a találkozást. Ne feledjétek, hogy a távolság csak földrajzi, ám lélekben mindig együtt leszünk!
Bús Márti
Úrnapja, az Úr Szent Testének és Szent Vérének ünnepe a köztünk lévő, élő Jézus miatt nagyon közel áll a szívünkhöz. Az idei főünnep különös jelentőségű volt a közösségünk számára, hiszen ezen a napon egy fontos jubileumot is ünnepeltünk, a hosszú olaszországi tartózkodása után hazatérő Imre atya pappá szentelésének 40. évfordulóját.
Az esti 6-os szentmisét Imre atya személyes hangvételű köszöntőjével kezdte, amelyben először a főünnep jelentőségét és mondanivalóját emelte ki. Visszaemlékezett arra, hogy 1979. június 16-án szentelték pappá, újmiséjét pedig ebben az évben Úrnapján mutatta be. Beszédében felsorolta azokat a plébániákat, ahol az évek folyamán szolgálatát teljesítette. Háláját fejezte ki szüleiért, testvéreiért és rokonaiért, akik mindig teljes szívből támogatták életútján. Köszönetet mondott barátainak, köztük az újszegedi közösség tagjainak, akik mindig szeretettel voltunk, vagyunk iránta. Az ünnepi szentmise prédikációjában kiemelte, hogy Jézus arra hív minket, amire egykoron a tanítványait, az együtt munkálkodásra.
Kedves Imre atya! Köszönjük, hogy ezt a szép jubileumot velünk együtt ünnepelted meg! Hálásak vagyunk a szép gondolatokért, amikkel gazdagodhattunk! A zsúfolásig megtelt templom sok mindent elárul, emléke a sok közösen eltöltött évnek és jele annak, hogy mindig szeretettel várunk. Isten szeretete és áldása kísérjen életed minden napján!
Bús Márti
A hívek megválasztották az új egyházközségi képviselőtestület tagjait, akik június 23-án, a fél 10 órai szentmisében tettek ígéretet.
Hálásan köszönjük annak a közel négyszáz hívőnek, akik aktívan közreműködtek és leadták a szavazatukat.
Az új képviselőtestületi tagok lettek:
Szántó Lajosné
Dr. Bús Márta
Lucz Ilona DLA
Körmöczi László
Pechan Szabolcs
Szojka Emese
Dobos János
Dr. Krisztin Német István
Kertész Orsolya
Talló Éva
Dr. Selmeczi Szilvia
Vereb István
Póttagok:
Király József
Besesek Béla
Vári-Nagy Árpád 1964-2019
Már húsvét után voltunk. Az ünnepek utáni első munkanap. Az orkán erejű szél pedig csak fújt és fújt. Az ember testét-lelkét átjárta a hideg és esőcseppek nyaldosták az arcot.
A barátságtalan időjárás bekergette a reggel óta kint dolgozót. Csak meg akart melegedni egy kicsit…A mi ÁRPINK, aki munkájára igényes, megbízható, közvetlen, ugyanakkor szerény magatartású és mindig jó kedélyű ember volt. Kollégáival és környezetével is nagyon jó kapcsolatot ápolt. Megbízható munkatársként kapott feladatait pontosan végrehajtotta, elvégezte.
Nyíltan megmondta azt is, hogy nem tudta felvállalni. Nem ígérgetett, mert szavatartó ember volt. Széleskörű szakértelmének és tapasztalatának köszönhetően bármilyen építőipari és mezőgazdasági munkában könnyedén eligazodott. Amikor szükség volt betonozott, járdát épített, csempézett, falat emelt. Olykor pedig növényt ápolt, fát ültetett, ágat nyesett vagy gallyazott, sírt ásott, füvet nyírt. Egy szóval: rendet tartott.
Karácsonyi ünnepekkor a templomokban is nagy segítségünkre volt a magas és nehéz fenyőfák kivágásánál, szállításánál és állításánál.
Mindennapi munkája végzése mellett gyakran segített a temetőben az idősebb vagy gyenge egészségi állapotú embereknek. Sok esetben vizet vitt, virágot locsolt, gaztalanított a sírokon.
Árpi! Búcsú nélkül mentél el, ami nagy fájdalom számunkra.
Kérjük a szerető Istent, hogy irgalmas Szívében lelj örök békére és megnyugvásra. Szelídüljön meg igazságossága és irgalma öleljen át teljesen.
Nyugodj békében Jézus, Mária és szent József nevében. Ámen.
Zsembery István
Szent Ágoston: Ne sírj azért, mert szeretsz
A halál nem jelent semmit.
Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok
És te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk,
Azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven,
Ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
Ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
Folytasd kacagásod, nevessünk együtt
Mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is
Hallható volt, ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi,
Miért lennék a gondolataidon kívül…
Csak mert a szemed nem lát…
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg fogod találni a lelkemet és benne
Egész letisztult szép gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légy szíves… ha lehet, töröld le könnyeidet,
És ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.