Elmondása szerint Gyuris György testvérünk 1984-ben költözött családjával Újszegedre, s hamarosan rendszeresen részt vett a Fő fasor 101. szám alatti magánházban tartott szombati szentmiséken.

Először Mátyás János plébános hívta meg az áldoztató szolgálatra, de végülis Kiss Imre atya idején vállalta el a megbízatást, és az azóta eltelt másfél évtizedben rendületlenül segített az oltár körül: gondosan előkészítette a szentmisét, ministrált, felolvasott és áldoztatott.

Előrehaladott kora és megrendült egészsége miatt kérte, hogy mostantól ne kapjon beosztást – továbbra is velünk imádkozik, de inkább átadja helyét a fiatalabbaknak. Az Úr vezérelje őt és áldja meg szolgálataiért!

Thorday Attila, plébános

Egy beszélgetés kapcsán felidéztük Csompilla Éva nénivel, mi minden történt, több mint négy évtizeden keresztül a Fő Fasor 100. szám alatt lévő miséző helyen. Úgy érezte, hogy jó kereszténynek kötelessége segíteni az egyházközség életében ahol csak tud. Neki a Főfasori kápolna körüli szolgálat jutott.

Kerekes László

Úrnapja, az Úr Szent Testének és Szent Vérének ünnepe a köztünk lévő, élő Jézus miatt nagyon közel áll a szívünkhöz. Az idei főünnep különös jelentőségű volt a közösségünk számára, hiszen ezen a napon egy fontos jubileumot is ünnepeltünk, a hosszú olaszországi tartózkodása után hazatérő Imre atya pappá szentelésének 40. évfordulóját.

Az esti 6-os szentmisét Imre atya személyes hangvételű köszöntőjével kezdte, amelyben először a főünnep jelentőségét és mondanivalóját emelte ki. Visszaemlékezett arra, hogy 1979. június 16-án szentelték pappá, újmiséjét pedig ebben az évben Úrnapján mutatta be. Beszédében felsorolta azokat a plébániákat, ahol az évek folyamán szolgálatát teljesítette. Háláját fejezte ki szüleiért, testvéreiért és rokonaiért, akik mindig teljes szívből támogatták életútján. Köszönetet mondott barátainak, köztük az újszegedi közösség tagjainak, akik mindig szeretettel voltunk, vagyunk iránta. Az ünnepi szentmise prédikációjában kiemelte, hogy Jézus arra hív minket, amire egykoron a tanítványait, az együtt munkálkodásra.

Kedves Imre atya! Köszönjük, hogy ezt a szép jubileumot velünk együtt ünnepelted meg! Hálásak vagyunk a szép gondolatokért, amikkel gazdagodhattunk! A zsúfolásig megtelt templom sok mindent elárul, emléke a sok közösen eltöltött évnek és jele annak, hogy mindig szeretettel várunk. Isten szeretete és áldása kísérjen életed minden napján!

Bús Márti

Vári-Nagy Árpád 1964-2019

Már húsvét után voltunk. Az ünnepek utáni első munkanap. Az orkán erejű szél pedig csak fújt és fújt. Az ember testét-lelkét átjárta a hideg és esőcseppek nyaldosták az arcot.

A barátságtalan időjárás bekergette a reggel óta kint dolgozót. Csak meg akart melegedni egy kicsit…A mi ÁRPINK, aki munkájára igényes, megbízható, közvetlen, ugyanakkor szerény magatartású és mindig jó kedélyű ember volt. Kollégáival és környezetével is nagyon jó kapcsolatot ápolt. Megbízható munkatársként kapott feladatait pontosan végrehajtotta, elvégezte.

Nyíltan megmondta azt is, hogy nem tudta felvállalni. Nem ígérgetett, mert szavatartó ember volt. Széleskörű szakértelmének és tapasztalatának köszönhetően bármilyen építőipari és mezőgazdasági munkában könnyedén eligazodott. Amikor szükség volt betonozott, járdát épített, csempézett, falat emelt. Olykor pedig növényt ápolt, fát ültetett, ágat nyesett vagy gallyazott, sírt ásott, füvet nyírt. Egy szóval: rendet tartott.

Karácsonyi ünnepekkor a templomokban is nagy segítségünkre volt a magas és nehéz fenyőfák kivágásánál, szállításánál és állításánál.

Mindennapi munkája végzése mellett gyakran segített a temetőben az idősebb vagy gyenge egészségi állapotú embereknek. Sok esetben vizet vitt, virágot locsolt, gaztalanított a sírokon.

Árpi! Búcsú nélkül mentél el, ami nagy fájdalom számunkra.

Kérjük a szerető Istent, hogy irgalmas Szívében lelj örök békére és megnyugvásra. Szelídüljön meg igazságossága és irgalma öleljen át teljesen.

Nyugodj békében Jézus, Mária és szent József nevében. Ámen.
Zsembery István

 

Szent Ágoston: Ne sírj azért, mert szeretsz

A halál nem jelent semmit.
Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok
És te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk,
Azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven,
Ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
Ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
Folytasd kacagásod, nevessünk együtt
Mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is
Hallható volt, ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi,
Miért lennék a gondolataidon kívül…
Csak mert a szemed nem lát…
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg fogod találni a lelkemet és benne
Egész letisztult szép gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légy szíves… ha lehet, töröld le könnyeidet,
És ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.

Május 19-én, vasárnap délután zenekedvelő és főleg Liszt-rajongó közönség töltötte meg a plébánia nagytermét. Lucz Ilona zongoraművész-tanárnő testvérünk bemutatta nekünk a romantikus zeneszerző hatalmas alkotását, a Krisztus-oratóriumot.

Előadása bevezetőjében a nagy komponista jellemét méltatta, beszélt Liszt sokoldalúságáról, alkotói módszeréről, művészi hitvallásáról. Elhangzott, hogy a 11 éves Liszt Beethoventől „felszentelő” csókot kapott a homlokára, aki különös módon megsejtette a gyermekben a későbbi zeneóriást, élete alkonyán pedig Debussyvel, az impresszionizmus egyik képviselőjével is megismerkedett. Ilyen módon művészi stílusokat átívelő élete volt.

Liszt Ferencet a katolikus egyházi zene megújítása vezérelte, a Krisztus-oratóriumban látványosan megtalálhatók a reformok nyomai. Művének alapját a gregorián énekek dallamvilága, a Szentírás sorai és a katolikus liturgia bizonyos szövegei adták. Az oratórium 3 nagy része: a Karácsonyi oratórium, a Vízkereszt után és a Szenvedés és feltámadás.

Az előadás során számos érdekesség elhangzott a műről. Többek között „A háromkirályok vonulása” című tétel kapcsán például Liszt humorosan így indokolta a magyaros ritmust, dallamot: „Ha Rubens flamandokat festhetett biblikus képeire, akkor egyik mágusomnak én is adhattam kipödört bajuszt. És ezt egy cseppet sem restellem.”

„Az Egyház alapítása” című tétel kezdetén a kottaképet bemutatva Ilike rávilágított a kereszt motívumára, mely a hangok között húzott vonalak mentén található, ahogy a nagy előd, J.S. Bach műveiben is láthatunk erre példákat. Továbbá a hangnemek különleges választásáról is szó esett pl. a Cisz-dúr esetében, amelynek minden hangja módosított – ez Liszt művében a transzcendens megjelenítése, az Isten ábrázolásának hangneme.

Az előadást számos képzőművészeti alkotás, természeti kép és Liszt-korabeli kottakiadás címoldalai, Liszt Ferenc eredeti partitúra kézirata (szép, áttekinthető, magabiztos kézírása) színesítette. A zenei részletek bemutatását és a vetített képeket Ilike férje, Pétervári Lajos biztosította.

Az elhangzott zenerészletek hallgatása közben gyönyörködhettünk a csodálatos dallamokban, harmóniákban, szinte sajnáltuk, hogy időnként le kellett állítani a zenét, oly jól esett volna még tovább hallgatni.

A hálás hallgatóság nagy tapssal jutalmazta a színvonalas előadást. A közönség soraiban ülő neves szegedi karnagy, Rozgonyi Éva pedig így méltatta az előadást: érződött, hogy Ili rajongója a nagy zeneszerzőnek és remekművének, a Krisztus oratóriumnak.

Szántóné Babi