Szerelmes kalandtúrára indultunk február 7-én vasárnap kettesben a Dómba. A kalandtúrát – de mondhatnám randevúnak is – a Szeged-Csanádi Egyházmegyei Pasztorális Helynökség Családközpontja szervezte. Már korábbi években is részt vettünk hasonló programokon a Házasság Hetén, és jól éreztük magunkat, nem csak a túrákon, hanem előadásokon vagy különböző foglalkozásokon is. Évek óta csodáljuk a szervezők lelkesedését, ötletességét és a programok minőségét.

Fontosnak tartjuk (és ezt egy közelmúltban átélt komolyabb betegség még jobban megerősítette), hogy kettesben töltsünk időt és a párkapcsolatunkat és egyúttal keresztény hitünket erősítő, szerelmünk parazsát felszító programokon vegyünk részt. Ez 25 év házasság után már érthető. Szívesen jelentkeztünk a kalandtúrára, mert örültünk, hogy végre kimozdulhatunk, nem csak az otthonunkban egy videó híváson keresztül találkozunk más párokkal, hanem személyesen is (de a járványügyi szabályokat betartva!).

A Dómban a Családközpont munkatársai fogadtak minket és egy borítékban átnyújtották a játékos, de mélységeket megnyitó feladatok leírását. Külön élmény volt, hogy a túra útvonala és egyes állomásai mindaddig titok volt, amíg néhány egyszerű, a Dóm téri árkádok szobraihoz kapcsolódó rejtvényt meg nem oldottunk. A kellemes kora tavaszi időben üdítő és felemelő volt a Tisza-parton, Stefánián, Széchenyi téren sétálni, és az egyes állomásokhoz kapcsolódó szempontok alapján beszélgetni a kapcsolatunkról – népmesei és magyar történelmi feladatokkal színezve – és áldást mondani egymásra. Az utolsó állomás a Katolikus Ház udvara volt, ahol sok régi kedves ismerőssel találkozhattunk és finom forralt bort, forró teát kortyolgatva kötetlenül beszélgethettünk. Jókedvűen, szerelmesen és hálával a szívünkben értünk haza.

Prónai István és Csilla

* * * * *

Az áldás szövege:

Áldjon Isten minden jóval téged
Hajnalodban madárhanggal jöjjön hozzád,
ébredésedben friss erővel,/s az új nap kitáruló,
szép reményével/
töltse be szívedet.

Áldjon Isten minden jóval téged/
néhány útra indító kedves szóval jöjjön hozzád,
Döntéseidben bátorsággal,/s napi munkádban
a tevékeny szeretet örömével/
töltse be szívedet.

Áldjon Isten minden jóval téged/
fáradtságodban felüdítő pillanatokkal jöjjön hozzád,/
találkozásaidban nyitottsággal,/s mikor hazaérsz családod körébe,/
az otthonosság békéjével
töltse be szívedet.

Áldjon Isten minden jóval téged/
hétköznapi, apró jelekben jöjjön hozzád,
lelkesítő igaz szavakban,/
s megújuló, erős reménységgel/
töltse be szívedet.

Az újszegedi Vakok és Gyengénlátók Intézetének története működésének kezdetétől szorosan kapcsolódott az újszegedi plébániához. Mindig – még a kommunizmus idején is – volt személyes kapcsolat a személyzettel és az otthon lakóival, néha intenzívebben, néha kevésbé.

Az elmúlt hónapok nehéz időszaka, a járvány miatti karantén, őket még inkább megviselte, mint az otthonukban élő polgárokat. A hírekből tudhattuk csak, hogy ebből az Intézetből kb. 30-40 főt vittek el, akik beleestek a Covid-19 járványba, mert a szigorú lezárás- bezárás ellenére valaki bevitte a fertőzést. Hála Istennek senki nem halt meg a fertőzöttek közül, és július hónap első péntekjén Flóri atyavégre megtarthatta odabent a szokásos elsőpénteki szentmisét.

Négy hónapig maradtak szentmise és közös ima nélkül! A járvány előtt utoljára március hónap első péntekjén voltunk náluk. A délutáni összejövetelt, amíg atyát vártuk, énekléssel és egy kis beszélgetéssel kezdtük, mert bizony nagy igény van bennük minden kapcsolatra! „Berozsdásodott” hangjukat örömmel vetették be a szent énekek éneklésébe, sokan mondták is közülük: „Jaj, de hiányoztatok, és hiányzott az éneklés!” A televízióban és a rádióban közvetített miséken többen részt vettek a lakók közül, de ebben sem mindenkinek volt része. Most tehát megújult szervezésben szerdánként dr. Szekeres Zsuzsa testvérünk jár fölolvasni egyházi tartalmú könyvekből, újságokból, péntek délutánonként pedig Aradi Mari tart imaórát énekléssel egybekötve. Elsőpéntekenként pedig Flóri atyamisézik az egybegyűlteknek az emeleti nagyteremben. Bár lelki éhség mindenkiben van, de mostanában a résztvevők száma körülbelül 10 és 25 között mozog. Ne feledjük, hogy ez az intézmény az utóbbi időben teljesen tudatos átszervezés folytán már nem sima „vakok intézete”, hanem tapasztalatom szerint idehelyeztek sok pszichiátriai esetet, valamint az elfekvő rész is teljesen teltházas, akikhez papjaink csak akkor mehetnek, ha hívják őket, és ez sajnos egyre ritkábban esik meg.

Meg kell említenem, hogy az ott dolgozók legtöbbje nagyon barátságos és együttműködő velünk. Van olyan a foglalkoztatók között, aki csütörtökönként szabályos bibliaórát tart az erre alkalmas és fogékony lakóknak. (Van hozzá végzettsége, Attila atya is ismeri, sőt tanította!) Isten fizesse meg neki, és tartsa meg ezen a pályán!

Imádkozzunk ezekért az emberekért, akár vakok, akár betegek, akár szegénységük folytán kerültek ide, hogy Isten szeretete megérinthesse őket még rajtunk, alkalmatlan eszközökön keresztül is, és lelkük közelebb kerülhessen a mi Urunk Jézus Krisztus szeretetének befogadásához! A sok szép Szűzmáriás ének pedig segítse őket, hogy Égi Édesanyánk segítő kezébe bátran kapaszkodjanak, a jelenlegi nehéz helyzetükben is!

Aradi Mária

Közel négy héten át szépült a Szent Erzsébet-templom, s ez idő alatt a plébánia nagytermében és kertjében gyűltünk össze a szentmisékre. A liturgia nem változott, ám a helyszínek más-más hangulatot adtak a közös ünneplésnek. Különösen örömteli volt ez a megújulás a veszélyhelyzet időszaka után!

A kápolnának berendezett plébániai teremben sajátos közelképet kaptunk a liturgiáról. A bensőségesség élménye az egyháztörténet korai szakaszát idézhette fel számunkra, amikor még házaknál tartották az istentiszteletet. A nyitott ablakokon át a nyár levegője áradt be a Ligetből, s a természet olykor hátteret festett a szent cselekménynek. A mi Urunk, Jézus Krisztus, az Örök Főpap ünnepén, június 4-én este viharban hajladoztak a fák, mialatt Izajás próféta jövendölését hallgattuk a Messiás majdani szenvedéséről, ám az áldoztatáskor már ragyogó napfény töltötte be a termet.

A természet jelenlétét még inkább érzékelhettük a vasárnap délelőtti szabadtéri miséken – Attila atya szavai szerint – „a templom árnyékában”. Igen: jelképnek is szép, hogy a templomhoz húzódtunk, az utolsó széksorokkal az épület falát érintve, míg a gyermekek a fűre terített takarókon is elhelyezkedhettek az oltár mellett. Mennyi bibliai kép, festmény és filmjelenet hangulatát idézte ez a sokaság! Márk evangélista, nálunk is zöld a fű, bizonnyal megemlítenéd, s talán még rózsáink színéről és kedves fáinkról is írnál. Viharról azonban nem kellene szólnod, hiszen a szélsőséges időjárás ellenére az eső mindhárom alkalommal elkerült bennünket.

Péterffy Gabriella

A plébános beszámol az Erzsébet-templom belső festési munkálatainak előrehaladásáról.

Továbbá önkénteseket toboroz a következő héten esedékes templomtakarításhoz. 2020. június 20-án a katolikus templomokban szerte a világon azt az evangéliumi szakaszt olvassuk, amelyben Lukács megörökíti a 12 éves Jézus templomban való megtalálásának epizódját. Elgondolkodtató az irodalmi és teológiai párhuzam, ami fölfedezhető Lukács művének 2. és utolsó előtti fejezetében, s ezzel Jézus eltűnése és harmadnapi megtalálása keretet adni a műnek.

Nézze meg Attila atya újabb üzenetét! A videóban két, régi kedves ismerős is feltűnik.