Mit tehetünk a járvány idején?

Kedves Mindnyájan!

A koronavírus megfékezése miatt az Egyház elrendelte a templomokban a nyilvános liturgiák végzésének szüneteltetését. Csak fájdalommal tudomásul vesszük, hogy nem tehetünk semmit? Ez nem így van.

Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra szolgál” (Róm 8,28) Még a mostani templombezárás is? Hogyan lesz ebből mindnyájunk java?

Isten minden pillanatban a legnagyobb jót akarja adni számomra. Ezt senki meg nem akadályozhatja. Sem az emberek, sem a körülmények. Csak és egyedül én magam. De nem csak a bűneimmel – azzal automatikusan – hanem minden emberi akaratommal is. Legyen az akár a legszentebb. Viszont amikor megbántam – a bánat lelkületében vagyok -, akkor már minden Isten akarata és legnagyszerűbb ajándéka számomra és hitem, imám által akár mindenki más számára is. A szörnyűséges koronavírus is. Bűnbánatom, az arányosan nagyobb hitem és imám által.

Ezt az imát én Jákob szavai nyomán  »Nem eresztelek el, amíg meg nem áldasz!« (Ter 32,27) így fogalmazom: Szűzanyám! Én addig el nem hagyom a liturgiákat, amíg százszoros kegyelmet ki nem eszközölsz mindenki számára, aki kimarad a szentmisékből, liturgiákból. De százszoros kegyelmet adj mindenki másnak is, akik hasonló helyzetben vannak. Papok sokasága és hívek tömegei számára világszerte.

Mivel hiszem és tudom, hogy meghallgatsz, ezzel az áldással adok át minden hívőt és papot Neked, Szűzanyánk. Azzal a hittel, hogy mérhetetlenül többet adsz mindnyájunknak, mint amit én és mi mindnyájan minden erőfeszítésünk ellenére is adni tudnánk.

Flóri atya