Fiatal, huszonéves jegyespárként kezdetben kötelességnek érződik a jegyesoktatás. Hamar rá kellett ébrednünk azonban, hogy ez a kötelesség valójában egy lehetőség; minden héten új, a házasság köré épülő témakört beszélünk át tapasztalt házaspárokkal.

Az eddigi négy összejövetelen volt szó a férfi és női szerepek közötti különbségekről (és hasonlóságokról), a krízisek kezeléséről, a gyermeknevelésről, és a tartós betegséggel való megküzdésről.

Bepillantást nyerhettünk az előadó párok házasságaiba, megismerhettük az ő történetüket. Hálásak vagyunk nekik, hogy időt szántak ránk az életükből. Nincsenek illúzióink – nem tíz alkalom kell ahhoz, hogy valakire boldog házasélet várjon, de minden jegyesoktatás értékes gondolatokat ébreszt, amelyekről utána napokig tudunk beszélgetni.

Az alkalmaknak közösségépítő szerepe is van, hiszen az interaktív feladatoknak köszönhetően közelebb kerülhettünk a többi jegyespárhoz. Sokfélék vagyunk, de a hitünk közös kapocs, és várjuk az elkövetkezendő vasárnapokat, hogy újra találkozzunk.

Ivett és Dömötör

Az Erzsébet-templom bejárata melletti hatalmas nyárfa kivágatását már évekkel ezelőtt kezdeményeztük az önkormányzatnál. Arra hivatkozva, hogy az nem az őterületük, nem kaptunk segítséget.

A nyárfa egyre elhatalmasodó gyökerei azonban a templomtorony talapzatát megtörték, és ahogy a kórusfeljárónál centis repedéseken meglátszik, veszélyeztetik a torony statikai biztonságát.

Ezért most, hogy megbízható céget találtunk a fakivágásra, a munkálatok nemcsak hogy elkezdődtek, de a napokban be is fejeződnek. Bíró Csaba vállalkozó és munkatársai – akik az újszegedi temető veszélyes fáit is kivágták az elmúlt hetek során – nagy szakértelmet tanúsítottak, hogy az elektromos vezetékeket meg nem sértve, gondosan leszeleteljék a hatalmas ágakat.

Tehát, immár nem kell félnünk, hogy a templom telkén növekvő nyárfa ágai egy nagyobb vihar esetén a trolivezetéket leszakítják, másrészt, hogy gyökerei a templomtornyot aláássák.

Az újszegedi temetőben és a templom bejáratánál végzett fakivágási munkálatok 2.5 M forintos költségét a hívek adományaiból tudjuk megvalósítani. Köszönjük, hogy lehetőségeiknek megfelelően támogatják, hogy ingatlanjaink állapotát folyamatosan karban tartsuk.

Thorday Attila, plébános

Minden csütörtökön délután jótékonysági ételosztást tartanak az újszegedi Árpád-házi Szent Erzsébet Plébánián. A közös ima után szegedi pékségek által felajánlott péksüteményt és teát kapnak a rászorulók a helyi Karitász csoport önkénteseitől.

– 2022-ben körülbelül 1600 adag ételt osztottunk ki. Nagyjából 15 fő állandó résztvevője az ételosztásoknak, sok ismerős arc van. Nagy részük lakásban él, csak szerény körülmények között. Nem kérdezzük, ki miért jön. Aki ideáll, okkal van itt. Minden ételosztás előtt imádkozunk, majd az étel mellé mindenkinek jár a jó szó is. Rendes emberek. Most például adventben az egyik támogatott adott nekünk egy nagyon szép, karácsonyi verset, amit ő írt. De olyannak is szemtanúja voltam, hogy már elfogytak a csomagok, mikor új támogatott érkezett. A többiek megosztották vele csomagjukat – mesélte Bús Márta, a Karitász csoport képviseletében.

A cikk további része (a delmagyar.hu-n) elérhető.

Thorday Attila atya kérésére szemlét tartottunk az újszegedi Szent Erzsébet templom szentélyében. Az ok különleges és szokatlan: a korpusz fölső rétege lecsúszott.

A templombelső a vatikáni zsinat szellemének megfelelő átalakítása Havass Géza plébános érdeme, aki a szentélybe egy embernagyságú feszületet álmodott. Ahogy Aradi Márta írásából megtudhatjuk, az alapanyagul szolgáló faanyag beszerzése is több mint kalandos volt, hiszen az afrikai Ghánából való mahagóni rönköt úgy sikerült az országba hozni, hogy a plébános egy orvos barátja a külmisszióból hazatérve deszkákra vágatta és utazóládának összeépítve hozta az alapanyagot. Rétfalvi Sándor szobrászművész alkotása 1973-ban került elhelyezésre.

Az észlelt problémára is hatással van a tény, hogy egyrészt – mint ahogy Krisztin Német István fotóján is látszik – a test legalább tizenhat, jól elkülönülő rétegből lett összeragasztva az akkori technológia szerint enyvvel, enyves ragasztóval. Az enyv évszázadokon keresztül használt megbízható ragasztóanyag volt a fával foglalkozók számára, a mai napig is alkalmazzák.

Viszont az idő nagy úr. Ahogy annak idején idős kollégám és barátom megboldogult Heidt Henrik, akinek az élete fonódott össze ezzel a csodálatos anyaggal, mondta: a fát megölni nem lehet, még a kialakítás után is él, mozog, lélegzik.

A templomok klímája viszonylagosan stabilnak mondható. Több helyhez hasonlítva a hőmérséklet és a páratartalom nem változik nem tér el, nem változik kiugróan. Ahol vastagabbak a falak, télen–nyáron hasonlóak ezek az értékek. Ám ahogy beépítésre kerültek a különféle fűtési rendszerek a téli időszakban, változtak a körülmények.

A korpusz anyagául szolgáló ébenfa a rovaroknak, gombáknak rendkívül jól ellenálló faanyag. Keménysége miatt nehezebben megmunkálható, de tartós, jól ragasztható, polírozható. Viszont száradáskor sokkal hajlamosabb az alakváltozásra, repedezésre, ezért különös figyelmet igényel.

A felállítás óta eltelt közel fél évszázad alatt a fa tette is a „dolgát”, vagyis élt. A változó mikroklíma miatt az anyag mozgott, az illesztéseknél a ragasztóanyag engedett, a rétegek közötti hézagok, repedések nőttek. A mozgás következtében a fölső réteg és az arc elvált, és mivel már nem tartotta össze a két réteget semmi, egyszer csak lecsúszott.

Istennek legyen hála azért, hogy annak idején valaki egy csavarral és egy átkötő pánttal hozzá erősítette a mögöttes rétegekhez. (És persze hogy valaki észrevette és elindult a javítási folyamat.) A képen is jól látható, hogy egyetlen csavar tartotta, ha meg is csúszva, de a helyén, meggátolva a lezuhanást. Rossz rágondolni, ha esetleg leesik szentmise alatt…

Ahogy a test első felét a csavar tartotta nagyjából a helyén, az arcot a töviskorona nem engedte el.

A javítás átgondoltan, a legkevesebb beavatkozással történt. Állványozás után (köszönet Dabis Jenő villanyszerelő mesternek a munka biztonságossá tételéhez) testközelből vált láthatóvá igazán a probléma és a megoldási mód. Tubák János barátommal és kollegámmal helyére emeltük és rögzítettük a lecsúszott részt. A két combon és a hát két pontján csapjukat fúrtam kb. 45°-ban, melyekbe csap került. (Törekedtem arra, hogy minél kevesebb látható nyom legyen.) Így megszűnt a lecsúszás lehetősége, és mivel az összes rétegen átmenő csapokról van szó, a csapok pontosan a helyén tartják az összes réteget. A fejnél csavart alkalmaztam, mert az arcot nem csak stabilizálni, hanem kissé összehúzni is kellett.

Attól függetlenül, hogy sikerült szépen síkba hozni a nyakszirtnél az elcsúszást, a vetemedések miatt azért látszik néhol kisebb anomália. A fa sajátja a mozgása által létrejött repedés, kisebb eltérés – ez természetes folyamat.

A fa, ahogy Henrik bácsi mondta, átvitt értelemben élő anyag. Az alkotót dicséri az anyagválasztás párhuzama is: hiszen Jézus az élő út, az élő víz, az élő kenyér, és Isten szava is élő és éltető ige.

Bodó Jenő