December 19-én 19 órai kezdettel szívmelengető koncertet adott a fiatal anyukák kórusa, amelynek művészeti vezetője Berényiné Ale Krisztina. Az esten 2 hangszeres közreműködött szólóban és kóruskísérőként egyaránt, a populáris zenében Gera János zongorán – szintetizátoron, a klasszikus műfajban Lucz Ilona zongorán.

Ünnepről, a Karácsonyról, a szeretetről szóltak a dalok. A hangverseny első felében népszerű, könnyedebb műfajú zenék hangoztak el, míg a másodikban komolyabb, klasszikus stílusú kórusműveket szólaltatott meg a Szegedi Szülők Kórusa. Színvonalas énekükkel igazán elbűvölték a közönséget. A két zenei blokk között Gera János és Lucz Ilona játszott egy-egy kellemes hangulatú, szép darabot.

Komoly felkészülés előzte meg e koncert létrejöttét is. Attila atya nyitottságának köszönhetően plébániánk immár évek óta próbatermet biztosít a kóruspróbáknak, s így otthonra és jó közösségre leltek az énekelni szerető anyukák. Lelkes, örömteli „munkájuk” szépen gyümölcsözik, szereplési lehetőségeik száma egyre nő, Dr. Magyarossy József támogatásának és hívásának köszönhetően városszerte bekapcsolódhatnak énekükkel különféle karitatív eseményeken, jótékonysági koncerteken.

A koncert zárásaként kórus és hallgatósága együtt énekelte a Kis karácsony, nagy karácsony… kezdetű mindenki által ismert kedves dalt. Köszönet az örömkoncertért!

Lucz Ilona

December 8-án, Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepén, került sor Krisztián fiunk pálos rendi beöltözésére a lengyelországi Zarki-Lesniów-ban. Ugyanis az egész világon a pálos rend novíciátusa itt Lengyelországban, Czestochowától fél órára van.

A szeptembertől szeptemberig tartó novíciátus/újoncév kezdetén kapják meg és öltik magukra a szerzetesjelöltek a reverendát, ill. rendi ruhájukat, a Krisztushoz tartozásuk külső jelét. Ez azt jelenti, hogy levetik a zakót, a nyakkendőt, vagyis elhagyják a világi/régi életet és felhúzzák az új ember ruháját a fehér pálosi habitust: albát, rózsafüzért, övet, skapulárét (széles, átvetett vállruha), csuklyát.

A kilenc jelöltet a saját elöljárójuk öltöztette fel, így Krisztiánt a Magyar Pálos Rend tartományfőnöke Puskás Róbert Antal OSPPE. Velünk tartott még Mátyás János Mihály OSPPE szerzetes pap (Újszegeden is szolgált 2001-ben) és Mátyás Jozefowicz magyar-lengyel atya.

Kérjük a kedves hívek imáját Krisztián életútjára, hogy mindig megmaradjon a Jóisten szeretetében, és mindig örömmel szolgálja az Urat!

Bővíz Edit és László

A Végzet órái c. vetítettképes monooperát hallhatták az érdeklődők november 26. vasárnap délután a Szent Erzsébet templomban, melynek szövegét Pajor András plébános írta, zenéjét szerezte és előadta Kristofori Ferenc operaénekes. Az egy órás megrendítő darab az 1956-os magyarországi események keretében mutatta be egy hazáját, népét tiszta szívvel szerető, azért áldozatot hozó, bátor ember tragikus sorsát.

A narrációt felvételről Sinkovits-Vitay András színész mondta, a hangszeres zenét, – amely szintén felvételről szólt – a  zongora és cselló sötét tónusú, drámai hangvételű közös vagy külön játéka biztosította,  hol az ének kíséreteiként, hol szólóban is meghatározó szerepet kaptak a darab folyamán. Az énekes előadó, Kristofori Ferenc nemcsak gyönyörű, szárnyaló tenor hangjával bűvölte el a hallgatóságot, hanem szuggesztív, kifejező, drámai erejével is. Reméljük, sokat hallunk még róla!

Erőteljes szimbólummal kezdődött az előadás, vörös fény árasztotta el az oltár előtti kvázi színpadot, a borzalom, a tragédia, a vér jelképeként, ez a fény megalapozta a mű hangulatát, ehhez a látványhoz hozzájárult a zongora és cselló szívbemarkoló muzsikája is. Ez a kép több alkalommal is visszatért a mű befejezéséig. Vetített háttérrel több jelenetből, színből kerekedett ki a tragikus vég, a főhős családapát, aki a magyar nép szabadságáért, függetlenségéért zajló forradalom mellé állt, letartóztatták, – mint sok ezer társát is koholt vádak alapján – börtönbe zárták majd bíróság elé állították, az ítélet: halál. Kivégzése előtt lelki gyötrődései közepette ezeket a kérdéseket is megénekelte a halálraítélt: „Ki volt az áruló?” „Mi a bűnöm?”

Ilyen jellegű kérdésekre azonban azokban az időkben természetesen nem érkezett válasz.

Vallomása továbbá eképpen hangzott:

„Lüktet bennem a lélek:
tompán érkező léptek
nincs vége – folyosókon.
Fojtón szorít a gyomrom.

Vétkem annyi, hogy élek
Szégyen súlyt le, ha félek,
most népem siratom,
de soha meg nem tagadom!”

A Mennyei Atyához imádkozva  búcsúzott az élettől a főhős, a vetített háttérben az akasztófa képével. A magyar történelemnek e fájdalmas, tragédiába torkoló korszakában játszódó monoopera a megrázó események ellenére is felemelte a lelkeket.

Köszönet az előadónak, Kristofori Ferencnek a mű bemutatásáért!

Lucz Ilona

Személyes vallomás: Hitem megélésének legmeghatározóbb időszakában (2011 nyarán), a madridi ifjúsági világtalálkozó előtalálkozóján csöppentem először a taizéi életbe. Azonnal lenyűgözött a hely. Még ma is csodálattal emlékszek vissza, ahogy még szinte csak ismerkedem a környezettel, még azt se tudtam, hogyan üljek, térdeljek, csak a Laudate Dominum éneket ismertem és énekeltem a többiekkel. Akkor és ott megmagyarázhatatlan erő ragadott meg a templomban. Amit addig csak kisebb otthoni imádságok töredékéről tudtam, akkor ott teljesen átölelt és hullámzó érzést keltett. Hatalmas, Istennel való kapcsolatot érezhettem.

Festményeim elsősorban a tapasztalt lelkiség, hit alapján készüljenek, és ezek a tapasztalások, élmények megosztása inspiráljon, hogy hívők és nemhívők otthonába és szívébe is eljusson.

Témáimról és technikáimról: Jellemző főleg az ún. „plein-air”-féle szabadban alkotás. Az időjárástól, évszakoktól függően csak kényszerülve műterembe.

Témák „újragondolása”, vagy megrendelésre újrafestése fotóról vagy régebbi alkotásomról, emberábrázolás és portrék készítése is. Realizmus illetve impresszionizmus a fő irány. Többféle művész-papíron és vásznon aquarell, pasztell és akryl.

Inspiráció, anyaghasználat és kitartó munka gyümölcséből születtek ezek a képek, majd ajándékok, kölcsönös szívességek, munkámat segítő adományok, végül pedig az első kiállításom és majdani hosszútávú álmaim részei.

Gyekiczki Péter