Élmények a hittantáborból

A 3. napon a Szegedi Fűvészkertbe kirándultunk. Ismerkedtünk a természet patikájával, kalandoztunk a gyógynövények, a mérgező növények és fűszernövények világában. Miután Balogh-Langer Lajosnak köszönhetően szakszerű vezetésben volt részünk, a gyermekek életkorának megfelelő versenyfeladatok zárták a gyógynövényekkel való ismerkedésünket, amelyben minden gyermek 2-3 fős csapatban kapcsolódott be. Ezúton is köszönjük, hogy érthetően és gyermekbarát módon vezetett minket Isten teremtett világában, és a teremtésvédelem elkötelezett követeként látott el útravalóval e témában.

Ebéd után a délutánt hasonló nagy érdeklődés kísérte, amikor Lazanyeczné Gál Maya hittanár előkészítette a levendulákat, a parajdi sót, az előre megvarrt belső és küldő textiket, mert mindezek felhasználásával a gyerekek kis segítséggel elkészítették a parajdi sóval töltött levendula párnájukat. Ahogy a szorgos kis kezek dolgoztak, kiderült, vannak, akik már nagyon ügyesen tudnak a tűvel varrni. A nagyterem a só és levendula kellemes illatával telt meg. Mire elkészültünk már a tábori időnk is erre a napra véget ért.

A tábor 4. napján, csütörtökön az alsóvárosi Szűzanya-kegyhelyre látogattunk el. Az 500 éves szegedi ferences templom és kolostor, a pannonhalmi apátság épületei után Magyarország második legrégibb ilyen jellegű épületegyüttese. Grácián ferences atya nagy szeretettel fogadott minket. Bemutatta a templomot, ismertette a kegyhely történetét, megmutatta a templom oltárait körülvevő szobrokat, s mindeközben tanított minket Isten végtelen szeretetéről, az angyalok és őrangyalok segítségéről, a szentek tiszteletéről. Megnézhettük a sekrestyét, ebédlőt, a quadrumot, és a gyógynövény-kertet is. Surinás István, a kegyhely kántor-karnagya felvitte a gyerekeket a kórusra, ahol a hangszerek királynőjét is bemutatta: kezükbe vehettek kisebb-nagyobb orgonasípokat, és aki kérte, az kipróbálhatta a hangszert. A közös imádság után elköszöntünk.

Délután a bibliai béna meggyógyítása volt a téma, melyet Gálné Ilike és Gilicze Attila vezetésével dolgoztak fel, majd Ráczné Niki arra hívta a gyerekeket, hogy a számukra leginkább megindító gyógyítási történetet megrajzolják.

Június 28-a, péntek volt a táborunk zárónapja. A reggeli ima után a nagyobbaknak közös sportprogram volt a Ligetben, míg a fiatalabbaknak a vihar lecsendesítése (Lk 22,25-29) bibliai történetet dolgozták fel. Szerdán, a nagyobbaknak könnyebben ment, most a kicsiknek nem volt könnyű megfogalmazni gondolataikat. Beszélhettek félelmeikről, arról, hogy mi adhat számukra védelmet, biztonságot a félelem idején? A foglalkozás során megtapasztaltuk a Szentlélek segítségét, amikor le tudtuk győzni a megszólalás elleni félelmeinket, és sikerült beszélnünk a bennük dúló viharokról. Megtanultuk, hogy Jézus közelében nincs ok a félelemre. Ha közel maradunk hozzá, jelenlétében élünk, megtapasztalhatjuk, hogy az élet viharai közepette is van megoldás. Ezt a témát időhiány miatt csak részben tudtuk feldolgozni, hiszen 1 óra állt rendelkezésünkre, de akár folytatni is tudjuk egy legközelebbi együttlétkor. A tízórai elfogyasztása után a hét során megismert témákat foglaltuk össze.

Ebédeltünk gulyáslevest és grízestésztát, majd játék következett. Délután közös mozizás volt a nagyteremben, ahol a témához kapcsolódó filmet néztünk. Megismerhettük, hogy a tanulni nem szerető, problémás Benjámint miként segítette a benne formálódó istenhit és az áldozatos édesanyai törődés világhírű idegsebésszé. A történet igaz történeten alapul Dr. Benjamin Carsonról szól.

Ajánlom minden családnak ezt a szép filmet, amely jelenleg itt elérhető linkje: https://nicelife.hu/galeria/film/aldottkezek.php

Már előre jelezzük, hogy a hittantábor résztvevői részére biciklis kirándulást tervezünk szeptember 7-e szombatra. Erről a táborozók fb zárt csoportban kapnak majd tájékoztatást, de kérjük, hogy már most tegyék szabaddá számukra ezt a hétvégét!

Megköszönjük Tóth Aranka és Ótott Ágnes segítőinknek az egész heti önzetlen, segítő munkáját! A tábort vezető hittanárok nevében kívánunk mindenkinek szép nyarat szeretettel:

Behánné Brigitta, Jankainé Niki, Gilicze Attila, Lazanyeczné Gál Maya és Gálné Ilike

Glattfelder Gyula munkássága és a Szegedi Püspökség létrejötte

A csütörtök esti Társaskör vendége Zombori István nyugalmazott múzeumigazgató úr volt, aki Glattfelder Gyula csanádi püspök életútját mutatta be úgy, hogy a hallgatóság Magyarország 20. századi történetébe is bepillantást nyert. Glattfelder Gyulát 1896-ban szentelték pappá. Egyik legfontosabb feladatának a magyar ifjúság hitre és a haza szeretetére való nevelését tekintette.

1911-ben szentelték a Csanádi egyházmegye püspökévé és ez időponttól kezdve az egyházmegye és Glattfelder Gyula püspök úr élete szorosan összekapcsolódott. Az egyházmegye központjában, Temesvárott is felépíttette a Szent Imre kollégiumot, ahogy azt tette Budapesten a központi szeminárium tanáraként. Az I. világháború évei sem akadályozták abban, hogy egyházmegyéje fejlődéséért mindent megtegyen. Erdély román megszállása majd pedig a trianoni békeszerződést követően ő volt az egyetlen, aki az elszakított területek katolikus hívei érdekében szót emelt. Tiltakozó körlevelet írt a román földreform ellen. Glattfelder Gyula püspök urat nem kívánatos személynek minősítették Romániában, aminek az lett a következménye, hogy a Csanádi egyházmegye székhelyét nem román területre kellett áthelyeznie. Így került a megcsonkított egyházmegye székhelye Szegedre.

Glattfelder Gyula együttműködve Szeged akkori polgármesterével Somogyi Szilveszterrel elsőként itt is a Szent Imre Kollégiumot építtette meg a katolikus ifjúság számára. Erre nagy szükség is lett, mert a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Szegedre kerülésével, az egyetemi ifjúság számára nemcsak egyetemi épületeket, hanem szálláshelyet is biztosítani kellett. A püspök úr és a polgármester elképzelését támogatta és egyben hathatós segítséget nyújtott Klebelsberg Kunó kultuszminiszter, s ennek az együttműködésnek lesz köszönhető, hogy felépül a Fogadalmi templom, s köréje megépülnek az egyetemi épületek, a püspöki palota a szemináriummal és az új Szent Imre Kollégium. Ez utóbbi megépüléséhez Glattfelder Gyula saját magánvagyonával is hozzájárult. Mindeközben az egyházmegyében is megszervezte az agrárifjúság nevelését célul tűző KALOT-mozgalmat. Szerkesztője volt az Actio Catholica folyóiratnak.

Zombori tanár úr térképekkel, fényképekkel, s nem utolsó sorban színes előadással mutatta be azt a püspököt, aki haláláig hű maradt papi feladatához, ami az ifjúság nevelését, művelődését jelentette.

Homoki Nagy Mária

A zene nem ismer határokat

Különleges zenei esemény, valóságos zenei „csemege”adott nagy élményt az egybegyűlt hallgatóságnak a Szent Erzsébet templomban június 29-én, szombaton 19.30 órai kezdéssel. Az Angliából, Cambridge-ből érkezett St. Catherine’s College kórusa és a szegedi Népzenei Kamaraműhely közös koncertjét hallgathatták meg az érdeklődők. Szeged és Cambridge testvérvárosok, a két együttes éppen 10 éve tartja a kapcsolatot egymással.

Az angol kórus tagjai egyetemisták, (nem zenészek) fő feladatuk az egyetem kápolnájának heti mise szolgálata, ezen kívül rádióadások, hangfelvételek, turnék képezik tevékenységüket. A BBC rádió rendszeres szereplői, vezetőjük Dr. Edward Wickham. A 20 fiatalból álló kórusban fiúk, lányok énekelnek vegyesen. A St. Chaterine’s College nagy figyelmet fordít a fiatal tehetségekre, így pl. foglalkozik egy kislányokból álló leánykarral is. Műsoruk nagy részét a reneszánsz és a barokk kor gyöngyszemeiből válogatták, de programjuk végén énekeltek egy-egy művet a 19. és 20. század alkotásaiból is.

A reneszánsz darabok, a barokk motetták folyondárszerű, egymást utánzó, illetve egymást kiegészítő szólamai (6-8 szólam) káprázatosan, szívmelengetően körbelengték a templom minden négyzetcentiméterét. Tekintettel arra, hogy ebben a stílusban teljesen kötöttek a szólamok, előadásuk komoly figyelmet, fegyelmezettséget kíván. Gyönyörűen énekeltek!

A koncert második felében a vendéglátó együttes, a Klebelsberg telepi Összefogás házában helyet kapó és ott működő Népzenei Kamaraműhely adott vérbő, erőteljes, karakteres műsort Fábri Géza és Fábri-Ivánovics Tünde Szeged ikonikus népzenészeinek vezetésével. Érdekes volt megtapasztalni azt a nagy kontrasztot, amelyet a két együttes egymás utáni programja, előadásmódja jellemzett. A Népzenei Kamaraműhely játéka alatt kicsit körbenéztem, szinte mindenkinek ritmusra járt a lába, sokaknak a feje is. A cambridge-i kórus tagjai különösen is nagy élvezettel, örömteli mosollyal arcukon hallgatták a népzenei együttes dinamikus muzsikálását. A Kamaraműhely programja nagy részben moldvai népi dallamokat tartalmazott, de hallhattunk egy Balassi Bálint verset Fábri Géza remek megzenésítésében.

A népzenei műsorban a furulyások, kobzosok, a hegedűs, ütős, mindannyian nagyszerűen közreműködtek az ugyancsak kitűnő énekesek mellett vagy éppen szólóban. Mindig nagy élmény hallgatni a Népzenei Kamaraműhely muzsikálását!

A koncert utolsó szakaszában a két kórus együtt énekelt, az angolok is magyar nyelven. Elhangzott: Itt jelen vagyon… egyházi népének, Dicsőség… a Kájoni kódex szerint, Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű legismertebb népdalunk, ám érdekességként ugyanolyan rímeléssel, mint a magyar, angol nyelven is elénekelte a két kórus, végezetül Ideki a csenderbe… moldvai vidám népzene szólalt meg. Még tánclépéseket is koreografált Tünde és Géza, kicsit megjelenítették a híres magyar csárdást is. Fantasztikus hangulatot varázsoltak! A St. Catharine’s College kórusa egy szép ráadással zárta az estet.

Az est szervezője, Fábri-Ivánovics Tünde, hálás köszönetét fejezte ki Attila atyának a befogadásért. A krónikás is köszönetet mond mindkét együttesnek a csodálatos koncertért.

Lucz Ilona

Hittanosok napközi táborának első napjai

Hétfő reggel Flóri atya köszöntötte a tábor 27 hittanosát, a hitoktatókat és segítőiket (Ili, Brigi, Maya, valamint Aranka, Ági és Attila).

A délelőtti kézműves foglalkozást Maya vezette, amennyiben az általa megvarrt tarisznyákra batikolva vizeskorsókat festettek. Ilike a gyerekek monogramját rajzolta, hogy azt rávasalva minden résztvevő saját tarisznyáját használhassa.

A nagy meleg miatt délelőtt a Liget fái alatt játszottak a gyerekek. Ebéd után átrendeztük a termet, és Jegercsik Erika népzenei táncháza lelkesítette a csapatot.

Bár a résztvevők életkora különböző (kisiskolások és felső tagozatosok), már az első nap után látszott, hogy mindenki talált barátot.

A kedd reggeli érkezéskor befejeztük a Brigi néni a kánai mennyegző bibliai történetét megjelenítő tarisznya textilfestésének kontúrozását, majd annak levasalásával festésünk fixálódott és ez a táska lett a kirándulásunk során az összetartozásunk külső jelképe.

A keddi nap programja a tanítványok meghívásával, az első csodás halfogás történetének (Lukács 5,1-11) megbeszélésével, majd játékos feladatokkal folytatódott. Hitoktatóink közül ma Niki és Attila is velünk volt, és a segítőink Ari néni és Ótott Ágika mellett Megyesi Attila is félnapra csatlakozott hozzánk.

Kis játék és tízórai után elindultunk a Tisza-partra hajókirándulásra. A Roosevelt téren játszottunk a fák árnyas hűvösében és 11 órától hajókiránduláson vettünk részt.

A hajókázás után újra birtokba vették a gyerekeink a játszóteret. Ebédre finom májgombóc levest, rántott csirkemellet és krumplipürét ettünk a Szálka étteremben.

Ebéd után a nagyobbak és a kisebbek külön váltak. A fiatalabbakkal Brigi néni a nagyobbakkal Ilike néni a Lukács evangéliumának a vihar lecsendesítését (Lk 8,22-25) dolgoztuk fel. Előkerült a bibliodráma-doboz, és a találkozásokban rátaláltunk saját magunk kisebb és nagyobb viharaira is. Vajon a mi, személyes viharainkban kihez fordulunk segítségért, és hogyan szeretnénk azokat megoldást találni?

A beszélgetést, a drámafeldolgozást fél négykor lezártuk mindkét csoportban, hogy uzsonnára elfogyasszuk Maya illatos fánkjait, aminek nagy sikere volt a finom házi lekvárokkal. Hazaindulás előtt még lehetőség adódott labdázásra, zongorázásra, és kötetlen együttlétre.

Bartók Béla Nőikar és a Vántus Fiúkórus koncertje

„Még a csilláron is lógtak” – szokták mondani, ha zsúfolásig megtelik egy rendezvény helyszíne. Ez a mondás egyáltalán nem tűnt túlzásnak az Erzsébet templomunkban tartandó egyházzenei hónap kiemelt koncertjén, amelyet május 21-én 19 órától kezdődően tartott a Bartók Béla Nőikar és a Vántus Fiúkórus, Valkai Dávid karnagy kitűnő vezetésével, zongorán és orgonán közreműködött Dinya Milán zongoraművész a nőikar kísérőjeként, valamint Kolbné Dancsik Nóra zongoraművész, aki a fiúkart kísérte.

Miért volt kiemelt koncert? Szeged város önkormányzata minden évben felkér egy zeneszerzőt egy mű megírására, kifejezetten erre a rendezvénysorozatra, amelynek ősbemutatóját a Szeged Város Kórusegyesülete által kiválasztott kórus vállalja. Az idén Dobos Dánielre, a Liszt Ferenc Zeneművészeti egyetem fiatal, doktorandusz zeneszerző hallgatójára esett a választás, akinek Sanctus c. alkotását a kiválasztott Bartók Béla Nőikar adta elő Dinya Milán kiváló zongora kíséretével . Hallhatóan nehéz, komplikált, ám igen mutatós darabot komponált a tehetséges fiatal szerző, aki e művével komoly munkát rótt az előadókra. Nagy sikere volt a darabnak.

Az önkormányzat részéről Dr. Kozma József és Tóth Károly köszöntötték a zeneszerzőt és a kórusok vezetőjét, a Kórusegyesülettől pedig Fagler Erika és Dr. Dohány Gabriella.

Szép, változatos programot állított össze a kórusok vezetője.

Kodály Zoltán, Orbán György, Bárdos Lajos, Kocsár Miklós, Francis Poulenc, Pablo Casals és mások művei szerepeltek az est folyamán, a magyar és a latin nyelven kívül francia, sőt egy észt kórusmű eredeti nyelven is megszólalt.

A kórusok külön, de egy mű erejéig együtt is énekeltek. A Bartók Béla Nőikar angyali hangjai mellett a Vántus István Zeneművészeti Szakgimnázium fiúkórusának zengzetes, míves hangjai csodálatosan betöltötték a templomot. A fiúkórus műsorában többek között elhangzott Pablo Casals egy darabja, Kolbné Dancsik Nóra nagyszerű zongora kíséretével.

Számomra csodálatos, hogy a nőikar hangzását olyanok is gazdagítják még hála Istennek, akik évtizedek óta elkötelezett, állandó tagjai a kórusnak, – a viszonylag gyakran váltakozó fiatalok mellett – akiknek szinte szenvedélye a kórusmuzsika, valamint csodálatra méltó a fiúkórus is, mert a mai, „okos” készülékek világában olyan csillogó szemekkel, teljes odaadással énekeltek, ami ritkaság és mindenképpen dicsérendő! Az ő előadásukat is nagy, szűnni nem akaró tapssal jutalmazta a hallgatóság. Kiemelést érdemel Molnár Andrea, a nőikar elkötelezett tagja, aki az egész zenei est műsorát felkészülten, gyönyörűen konferálta. Hálás köszönetét fejezte ki mindkét kórus nevében Attila atyának, amiért szívesen helyet adott e rendezvénynek.

Köszönet a kórusok karnagyának, Valkai Dávidnak, áldás és sok siker koronázza munkáját!

Lucz Ilona

Üröm az örömben, avagy élménybeszámoló a szabadkai kirándulásról

Május 11-én, szombaton személyautókkal felkerekedtünk, hogy egynapos egyházközségi zarándoklatként Szabadkára kiránduljunk. A mi 5 fős családunkból 4-en mentünk, mert nagyfiúnk sportversenyen vett részt aznap Budapesten. Nekünk már a kezdet is döcögősen indult, ugyanis a bő három héttel korábbi jelentkezésünk ellenére kimaradtunk a névsorból, elmaradtak a tájékoztatások, és a többiektől külön egyénileg kellett drágább dínárt is váltanunk.

De szombat reggel 7.30-kor szerencsére mégis két család (Vései és Siklós), valamint középkorú és idősebb egyedülállók és házaspárok együtt tudtunk elindulni a többiekkel a plébánia elől. Egy rövid kis útbaigazítást követően a Röszkei kishatárhoz mentünk, ahol kb. fél óra alatt átkeltünk, majd konvojban folytattuk utunkat Szabadkáig. A belvárosban egy parkolóban hagytuk az autókat, majd gyalogosan mentünk megnézni a nevezetességeket. Kezdtük a Szent Teréz Székesegyházzal, ahol a horvát anyanyelvű idős Msgr. Stjepan Beretić plébános atya kitűnő magyarsággal lebilincselően mesélt Délvidék történelméről, és érdekes dolgokat a templom- saját papsága életéből.

Ezt követően átsétáltunk a főtérre, hogy a város legszebb épületét, a szecessziós stílusban épült és díszített Városházát megcsodáljuk. Mivel időnk adódott, míg beléphetünk az épületbe és elkezdődik az idegenvezetés, lehetőségünk volt fagyizni és a téren sétálni. Idegenvezetőn elmondta, hogy minden porcelán eredeti Zsolnay, minden javítást eredeti állapotába állítanak vissza, s ezért szenzációs volt a lépcsőház, a folyosók, a termek és a képviselőterem falai, ablakai. Ezt követően a 26 fős társaságunk többsége még a toronyba is felment, ahol további érdekességeket hallottunk, illetve gyönyörű kilátás tárult a városra.

A városházából egy helyi sajátosságokat kínáló étterembe mentünk pljeskavicát ebédelni. Onnan a ferences barátok templomába mentünk, ahol tájékoztatót hallottunk a templom történetéről. Miután énekelve imádkoztunk, visszaindultunk az autókhoz.

Következő úticélunk a Szabadka melletti helyi Szentkút volt, amely egyben a zarándoklatunk lelki csúcspontja is lett. Attila atya szabadtéri szentmisét celebrált nekünk, majd körbe is néztünk a kegyhelyen. Külön érdekesség, hogy az ortodoxoknak is kegyhelye, és van egy nagyon szép kicsi ortodox kápolnájuk, ahol pedig a Taizéből ismert ortodox énekeket énekeltünk.

A napunkat közösen Palicson fejeztük be. Megnéztük a tavat, a tó melletti Bagoly-várat, és ittunk zárásként kávét, kapucsinót. Nagyon szép napunk volt, közösen megélt élményekkel. A tóparton sétálgatva pont arról beszéltünk, hogy a családcsoportunkat is jó lenne elhozni Szabadkára és Palicsra…

Ezt követően viszont nagyon siettünk a határhoz, hogy a 19 óráig nyitva tartó ásotthalmi kishatárnál időben átkelhessünk. Fél 7 előtt ott voltunk, és a sor sem volt hosszú… Ám a sor nem mozdult, és egyszercsak ott termett a határőr, aki 18.40.kor pont előttünk lecsukta a sorompót, mondván, hogy a munkaidő vége, s nem tud már átengedni, menjünk át vagy Tompára vagy Röszkére. Így a plébániai kirándulásunk 5 autójából 3 autó a szerb oldalon rekedt. Mi mást lehetett tenni, mint megfordulni, hogy másik határátkelőt keressünk. Mivel tudtuk, hogy kisröszkét is 19 órakor zárják, Tompa pedig messze van, a röszkei autópálya átkelőt választottuk. Sajnos Szerbiában nem működött a mobilinternet, amelynek segítségével tájékozódhattunk volna a sor nagyságáról, így a 2 család 2 autóval beállt a végeláthatatlan sorba, amely bizony lassan haladt. Az autóinkat körülvevő rosszarcú emberek miatt is nyugtalanok voltunk. Bizony csak éjfél után sikerült átjutnunk a határon, s így mi „már” éjjel 1 előtt, a Vései család pedig 1 óra után ért haza: elcsigázottan, fáradtan, gyerekek nyűgösen. Ez a néhány perc helyetti közel 6 órás határátkelés igencsak rányomta a bélyegét az amúgy a programokban gazdag, szép kirándulásra. Az éjszakába nyúló várakozás közben elkeseredetten már azt mondtuk, hogy „Soha többé Szerbia!” Ennek ellenére remélem, hogy amint elmúlik a határátkelésből adódó traumánk, valamikor majd újra elmegyünk Szabadkára és Palicsra. Érdemes látogatást tenni Szabadkára, és nagyszerű kirándulási célpont Palics.

Köszönjük Komáromi Lacinak, és feleségének, Évának, valamint Attila atyának a gondosan megszervezett, programdús napot. Nekem kimondottan jólesett, hogy végre nem én szerveztem egy kirándulást, nem nekem kellett intézkednem és idegeskednem, hanem csak át kellett adnom magam a kikapcsolódásra, Laci helyismerettel rendelkező szervezésére hagyatkozni, ami nagyon precíz volt. Legközelebb is szívesen csatlakozunk plébániai kirándulásokra (amelyek nem mennek át a szerb határon).

Siklós Robi

Újszegedi Szinódus 4. alkalom

Április 7-én, már-már rutinos törzsvendégként ültük körül a párbeszéd asztalát két egymással összefüggő, mind a világegyházat mind a plébániát foglalkoztató kérdést napirendre véve: a fiatalokat és missziót.

Már az elején megállapítottuk, hogy a két téma mennyire összefügg: a fiatalok, az utánpótlás elérése, nevelése a krisztusi küldetésünk kulcskérdése. Az ő hiányuk az, ami a folyamatos felkiáltójel és folyamatos kérdőjele a missziónk eredményességének, és amikor és ahol ők a misszió végzői, kortársaik megszólításában elengedhetetlen a szerepük. Beszélgettünk arról, hogy a személyes meghívás mennyire működik, de hitet senkinek nem tudunk adni, de befogadó közeget, közösséget és atmoszférát tudunk teremteni, ahol az Isten megszólíthatja őt, hisz valójában Ő a misszió főszereplője és rendezője is.

A fiatalok kapcsán az Y és Z generáció sajátosságai is előkerültek: médiahasználat, kortárs-orientáltság. Megvitattuk, hogy a sport, a zene, a barátok a jó példa mekkora vonzerővel bírnak. Szerencsénkre egy tizenéves fiatal is részese a beszélgetőkörnek, aki a saját életében és kortársai között tapasztaltakat is őszintén, éretten behozta.

A következő, utolsó alkalommal a migráció, áldás, párbeszéd, nők, fiatalok és misszió témái után a záró fókuszunk „a közösség és a szegénység” fókusz-témáit szeretnénk napirendre tűzni és megvitatni.

Tervezett találkozásunk időpontja: május 5, vasárnap 15.00-18.00 között a plébánia emeleti terme. A májusi témáinkhoz ajánlott olvasnivalók:

  1. közösség témában:

A szinódusi dokumentumban két helyen is hangsúlyos, először a közösségbe való belépéskor (amely a legutóbb átbeszélt misszió folytatása) ld. riport 3. pontja: Belépés a hit közösségébe: Keresztény beavatás (12-15. o) másodszor a misszióban és a közösségben való részvétel kapcsán, erről meg a 18. pont szól: Részvételi struktúrák (59-63. o.)

  1. szegények témakörben:

Ferenc pápa már névválasztásával is elkötelezte magát a szegények mellett, ez tanításának talán legerősebb témája, amelyről mindig szót ejt. Érdemes ezeket is megismerni, felidézni.

Erről szól a  szinódusi riport 4. pontja: A szegények, az egyház útjának főszereplői (16-20. o.)

Hívjuk azokat, akiket ez a két téma megszólít, készek és képesek róla konstruktívan vitatkozni, keresve a Lélek szavát és az egyház válaszait.

(Gulyás Péter, egyházi szervezetfejlesztő, és Thorday Attila, plébános)

Visszatekintés a Jegyes Estékre

Február 4-én, amikor beléptünk a plébánia ajtaján, még nem igen tudtuk mire kell számítanunk, milyen tanulságos és mély érzelmeket kiváltó 8 alkalom elé nézünk.

Az első alkalom az ismerkedésé volt: meglepő volt látni, hogy mennyi jegyespár készül élete nagy napjára. Az első alkalmat Attila atya tartotta, akit bár ismertünk korábbról, ahogyan ő helyezte perspektívába a férfi és nő kapcsolatát, egészen új értelmet adott. Vártuk tehát nagyon a következő alkalmakat, megtudtuk, hogy a további 7 találkozás mind más-más házaspárok társaságában fog zajlani, ahol nagyon is életközeli témák feldolgozására fog sor kerülni.

El is érkezett a második vasárnap. Most már magabiztosabban léptünk be a plébánia ajtaján, hiszen tudtuk, hogy immár ismerős arcokkal találkozhatunk. Az előadás elkezdődött. De nem egy tanórai előadás volt ez, ahol az ember néha elkalandozik, majd visszatér a fókuszba. Egy egész életutat hallgathattunk végig, olyan közelien, olyan őszintén, ahogyan arra nem is számíthattunk.

Teltek tehát a hetek, mi pedig egyre több bölcsességgel és jó tanáccsal folytattuk utunkat, gyorsan rádöbbenve, hogy az addig várva-várt vasárnapi „jegyes esték” hamarosan véget érnek. Rossz volt ebbe belegondolni…, azonban kifejezetten jó érzéssel töltött el a tudat, hogy bármit hoz az élet, tudjuk, hogy a Jó Isten mindig velünk van.

Az új barátok mellett pedig rengeteg hitet, tapasztalást és új szemléletet kaptunk közös utunkhoz. Hálás köszönet mindezért Attila atyának a szervezéséért, és a házaspároknak, akik betekintést engedtek az életükbe.

Mónika és Ricsi

A Partiscum kórus hangversenye Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepének előestéjén

Nagyon magas színvonalú koncertélményben volt részünk a szinte teljesen megtelt Szent Erzsébet templomunkban április 7-én vasárnap az esti mise után. A Partiscum vegyeskar a tavalyi évben énekelt először templomunkban, – ugyancsak a Gyümölcsoltó ünnepéhez kapcsolva koncertjüket – melynek jó akusztikájáról igen pozitív módon nyilatkozott a kórus kiváló vezetője Lázár Tamás karnagy.

A kórus a bejárattól énekelve vonult a szentélyhez, illetve a sekrestyéből is jöttek néhányan, valósággal körbezsongták a hallgatóságot Praetorius egy szép művével. A karnagy erőteljes, zengzetes hangján mindig kis magyarázatot is adott az éppen felhangzó művekről, zeneszerzőkről, ami nagyon hasznos volt, hiszen nem mindenki tájékozott kellőképpen zenei ügyekben. Műsoruk színes, nagy ívű, széles választékú volt, a reneszánsz kortól, Rachmaninovon, Kodályon át, a kortárs zeneszerzőkig hallottunk szebbnél szebb kompozíciókat profi előadásban.

Kiművelt hangok zengtek, szárnyaltak gyönyörű tónussal, időnként bársonyosan, puhán, simogatóan, máskor erőteljes, határozott jelleggel, mindenféle felállásban magával ragadóan.  A reneszánsz kor zenéjével kezdte műsorát a kórus, az angol William Byrd, Thomas Tallis csodálatos művei szólaltak meg, majd ugyancsak a reneszánsz kor olasz kiválósága, Giovanni da Palestrina 8 szólamú motettája, valamint Giovanni Gabrieli: Jubilate Deo kezdetű műve hangzott fel.

Sokunk számára az est fénypontját a különleges, gyönyörű hangzású, sajnos ritkán hallható zenei alkotás adta, a Sergej Rachmaninov: Vesperásából (esti zsoltárimádság) megszólaló 2 tétel a No.1 Priiditye mi és a No.6. Bogorodice Devo. Bevallom, zenész létemre most találkoztam először ezzel a művel. Köszönöm a kórusnak, lenyűgöző volt!

Balázs Árpád ma élő zeneszerzőtől a „Virágim, virágim” című kórusmű hangzott el, ám mielőtt a kórus elkezdte volna énekelni a művet, Lázár Tamás karnagy úr a közönség felé fordulva közölte, hogy egy mindenki által ismert magyar népdal az alapja Balázs Árpád kompozíciójának, el is kezdte énekelni, majd kedvesen bevonta a közönséget is, mindannyian lelkesen énekeltük a Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű híres népdalt. Ezután hangzott fel a szép kórusmű.

A karnagy említette, hogy minden koncertjük magában foglal egy Kodály művet, most Ady Endre népszerű versére született alkotását hallhattuk, amely így kezdődik Fölszállott a páva, vármegye házára…

Az ünnepi hangverseny egy lengyel zeneszerző, a 2014-ben elhunyt Josef Swider: Cantus Gloriosus c. nagyszerű, élvezetes kórusművével zárult, ám a hallgatóság szűnni nem akaró tapsviharától ráadásra „kényszerült”az énekkar. Megismételték programjuk első darabját, William Byrd: Sing Joyfully (Énekelj örömteljesen) kezdetű remekművét.

Ahogyan a kórus bevonulása a templomba énekelve történt, úgy a kivonulás alatt is énekeltek jó éjszakát, békét kívánva.

Hálásan köszönjük a Partiscum kórus minden tagjának és karnagyuknak, Lázár Tamásnak, hogy ilyen felejthetetlen, csodálatos zenei élménnyel ajándékozták meg a koncertre egybegyűlt hallgatóságot! Áldást és sok erőt kívánunk további nemes, értékes munkájukhoz!

Lucz Ilona

Passiójáték a Bálint Sándor Művelődési Házban

Húsvétvasárnap kilencedik alkalommal mutatott be vallásos játékot a Liget Társulat. Az idei passiójáték alapja a 2019-es előadás volt, azonban mind a darab (beleértve a betétdalokat is), mind a látvány alaposan megújult.

A speciális játéktér a középkori misztériumjátékok struktúráját idézte meg, ugyanakkor a széksorok közötti járások miatt a közönség is hangsúlyosabban volt jelen az előadásban.

A drámai építkezés szempontjából idén sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak az egyéni motivációk és a szereplők közötti viszonyrendszerek; a Stabat Mater és Pietà Madonna-tablói pedig a Szűzanya fájdalmát is erőteljesebben jelenítették meg az előző évekhez képest, és valószínűleg még nagyon sokáig emlékezni fogunk a Mária szerepét játszó Tóth Judit (Mária) Ómagyar Mária-siralom interpretálására.

A szereposztás a következő volt: Jézus: Sipos Márk, Júdás: Olasz Csaba, Mária: Tóth Judit, Főpapok: Bohus Gábor, Kiss Gergely, Lantos Csaba, Pilátus: Jászfalusi Péter, Pilátus felesége: Varga-Noé Veronika, Heródes: Ótott Ferenc, tanítványok / jeruzsálemi asszonyok: Lantos Márta, Noé Dominika, Palásti-Annbring Emese, Szakter Zsuzsa, Szendrényi Borbála, Szucsán Bettina.

Koreográfia: Nyúzó Eszter, technika: Pár Zoltán, a rendező munkatársa: Bús Márta, rendező: Kaj Ádám.

A passiójátékokkal eltelt kilenc év óriási ajándék és kegyelem a Jóistentől, ugyanakkor nem kis felelősséget is ró a Liget Társulatra, hogy a plébánián, Kerekes Laci bácsi ötletéből született lassan tíz éves szegedi hagyományt ápolja és éltesse. Hálásan köszönjük mindenkinek, aki bármilyen formában is segítette vagy támogatta az idei passiójáték megszületését.

Kaj Ádám