A 3. napon a Szegedi Fűvészkertbe kirándultunk. Ismerkedtünk a természet patikájával, kalandoztunk a gyógynövények, a mérgező növények és fűszernövények világában. Miután Balogh-Langer Lajosnak köszönhetően szakszerű vezetésben volt részünk, a gyermekek életkorának megfelelő versenyfeladatok zárták a gyógynövényekkel való ismerkedésünket, amelyben minden gyermek 2-3 fős csapatban kapcsolódott be. Ezúton is köszönjük, hogy érthetően és gyermekbarát módon vezetett minket Isten teremtett világában, és a teremtésvédelem elkötelezett követeként látott el útravalóval e témában.

Ebéd után a délutánt hasonló nagy érdeklődés kísérte, amikor Lazanyeczné Gál Maya hittanár előkészítette a levendulákat, a parajdi sót, az előre megvarrt belső és küldő textiket, mert mindezek felhasználásával a gyerekek kis segítséggel elkészítették a parajdi sóval töltött levendula párnájukat. Ahogy a szorgos kis kezek dolgoztak, kiderült, vannak, akik már nagyon ügyesen tudnak a tűvel varrni. A nagyterem a só és levendula kellemes illatával telt meg. Mire elkészültünk már a tábori időnk is erre a napra véget ért.

A tábor 4. napján, csütörtökön az alsóvárosi Szűzanya-kegyhelyre látogattunk el. Az 500 éves szegedi ferences templom és kolostor, a pannonhalmi apátság épületei után Magyarország második legrégibb ilyen jellegű épületegyüttese. Grácián ferences atya nagy szeretettel fogadott minket. Bemutatta a templomot, ismertette a kegyhely történetét, megmutatta a templom oltárait körülvevő szobrokat, s mindeközben tanított minket Isten végtelen szeretetéről, az angyalok és őrangyalok segítségéről, a szentek tiszteletéről. Megnézhettük a sekrestyét, ebédlőt, a quadrumot, és a gyógynövény-kertet is. Surinás István, a kegyhely kántor-karnagya felvitte a gyerekeket a kórusra, ahol a hangszerek királynőjét is bemutatta: kezükbe vehettek kisebb-nagyobb orgonasípokat, és aki kérte, az kipróbálhatta a hangszert. A közös imádság után elköszöntünk.

Délután a bibliai béna meggyógyítása volt a téma, melyet Gálné Ilike és Gilicze Attila vezetésével dolgoztak fel, majd Ráczné Niki arra hívta a gyerekeket, hogy a számukra leginkább megindító gyógyítási történetet megrajzolják.

Június 28-a, péntek volt a táborunk zárónapja. A reggeli ima után a nagyobbaknak közös sportprogram volt a Ligetben, míg a fiatalabbaknak a vihar lecsendesítése (Lk 22,25-29) bibliai történetet dolgozták fel. Szerdán, a nagyobbaknak könnyebben ment, most a kicsiknek nem volt könnyű megfogalmazni gondolataikat. Beszélhettek félelmeikről, arról, hogy mi adhat számukra védelmet, biztonságot a félelem idején? A foglalkozás során megtapasztaltuk a Szentlélek segítségét, amikor le tudtuk győzni a megszólalás elleni félelmeinket, és sikerült beszélnünk a bennük dúló viharokról. Megtanultuk, hogy Jézus közelében nincs ok a félelemre. Ha közel maradunk hozzá, jelenlétében élünk, megtapasztalhatjuk, hogy az élet viharai közepette is van megoldás. Ezt a témát időhiány miatt csak részben tudtuk feldolgozni, hiszen 1 óra állt rendelkezésünkre, de akár folytatni is tudjuk egy legközelebbi együttlétkor. A tízórai elfogyasztása után a hét során megismert témákat foglaltuk össze.

Ebédeltünk gulyáslevest és grízestésztát, majd játék következett. Délután közös mozizás volt a nagyteremben, ahol a témához kapcsolódó filmet néztünk. Megismerhettük, hogy a tanulni nem szerető, problémás Benjámint miként segítette a benne formálódó istenhit és az áldozatos édesanyai törődés világhírű idegsebésszé. A történet igaz történeten alapul Dr. Benjamin Carsonról szól.

Ajánlom minden családnak ezt a szép filmet, amely jelenleg itt elérhető linkje: https://nicelife.hu/galeria/film/aldottkezek.php

Már előre jelezzük, hogy a hittantábor résztvevői részére biciklis kirándulást tervezünk szeptember 7-e szombatra. Erről a táborozók fb zárt csoportban kapnak majd tájékoztatást, de kérjük, hogy már most tegyék szabaddá számukra ezt a hétvégét!

Megköszönjük Tóth Aranka és Ótott Ágnes segítőinknek az egész heti önzetlen, segítő munkáját! A tábort vezető hittanárok nevében kívánunk mindenkinek szép nyarat szeretettel:

Behánné Brigitta, Jankainé Niki, Gilicze Attila, Lazanyeczné Gál Maya és Gálné Ilike

Különleges zenei esemény, valóságos zenei „csemege”adott nagy élményt az egybegyűlt hallgatóságnak a Szent Erzsébet templomban június 29-én, szombaton 19.30 órai kezdéssel. Az Angliából, Cambridge-ből érkezett St. Catherine’s College kórusa és a szegedi Népzenei Kamaraműhely közös koncertjét hallgathatták meg az érdeklődők. Szeged és Cambridge testvérvárosok, a két együttes éppen 10 éve tartja a kapcsolatot egymással.

Az angol kórus tagjai egyetemisták, (nem zenészek) fő feladatuk az egyetem kápolnájának heti mise szolgálata, ezen kívül rádióadások, hangfelvételek, turnék képezik tevékenységüket. A BBC rádió rendszeres szereplői, vezetőjük Dr. Edward Wickham. A 20 fiatalból álló kórusban fiúk, lányok énekelnek vegyesen. A St. Chaterine’s College nagy figyelmet fordít a fiatal tehetségekre, így pl. foglalkozik egy kislányokból álló leánykarral is. Műsoruk nagy részét a reneszánsz és a barokk kor gyöngyszemeiből válogatták, de programjuk végén énekeltek egy-egy művet a 19. és 20. század alkotásaiból is.

A reneszánsz darabok, a barokk motetták folyondárszerű, egymást utánzó, illetve egymást kiegészítő szólamai (6-8 szólam) káprázatosan, szívmelengetően körbelengték a templom minden négyzetcentiméterét. Tekintettel arra, hogy ebben a stílusban teljesen kötöttek a szólamok, előadásuk komoly figyelmet, fegyelmezettséget kíván. Gyönyörűen énekeltek!

A koncert második felében a vendéglátó együttes, a Klebelsberg telepi Összefogás házában helyet kapó és ott működő Népzenei Kamaraműhely adott vérbő, erőteljes, karakteres műsort Fábri Géza és Fábri-Ivánovics Tünde Szeged ikonikus népzenészeinek vezetésével. Érdekes volt megtapasztalni azt a nagy kontrasztot, amelyet a két együttes egymás utáni programja, előadásmódja jellemzett. A Népzenei Kamaraműhely játéka alatt kicsit körbenéztem, szinte mindenkinek ritmusra járt a lába, sokaknak a feje is. A cambridge-i kórus tagjai különösen is nagy élvezettel, örömteli mosollyal arcukon hallgatták a népzenei együttes dinamikus muzsikálását. A Kamaraműhely programja nagy részben moldvai népi dallamokat tartalmazott, de hallhattunk egy Balassi Bálint verset Fábri Géza remek megzenésítésében.

A népzenei műsorban a furulyások, kobzosok, a hegedűs, ütős, mindannyian nagyszerűen közreműködtek az ugyancsak kitűnő énekesek mellett vagy éppen szólóban. Mindig nagy élmény hallgatni a Népzenei Kamaraműhely muzsikálását!

A koncert utolsó szakaszában a két kórus együtt énekelt, az angolok is magyar nyelven. Elhangzott: Itt jelen vagyon… egyházi népének, Dicsőség… a Kájoni kódex szerint, Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű legismertebb népdalunk, ám érdekességként ugyanolyan rímeléssel, mint a magyar, angol nyelven is elénekelte a két kórus, végezetül Ideki a csenderbe… moldvai vidám népzene szólalt meg. Még tánclépéseket is koreografált Tünde és Géza, kicsit megjelenítették a híres magyar csárdást is. Fantasztikus hangulatot varázsoltak! A St. Catharine’s College kórusa egy szép ráadással zárta az estet.

Az est szervezője, Fábri-Ivánovics Tünde, hálás köszönetét fejezte ki Attila atyának a befogadásért. A krónikás is köszönetet mond mindkét együttesnek a csodálatos koncertért.

Lucz Ilona

„Még a csilláron is lógtak” – szokták mondani, ha zsúfolásig megtelik egy rendezvény helyszíne. Ez a mondás egyáltalán nem tűnt túlzásnak az Erzsébet templomunkban tartandó egyházzenei hónap kiemelt koncertjén, amelyet május 21-én 19 órától kezdődően tartott a Bartók Béla Nőikar és a Vántus Fiúkórus, Valkai Dávid karnagy kitűnő vezetésével, zongorán és orgonán közreműködött Dinya Milán zongoraművész a nőikar kísérőjeként, valamint Kolbné Dancsik Nóra zongoraművész, aki a fiúkart kísérte.

Miért volt kiemelt koncert? Szeged város önkormányzata minden évben felkér egy zeneszerzőt egy mű megírására, kifejezetten erre a rendezvénysorozatra, amelynek ősbemutatóját a Szeged Város Kórusegyesülete által kiválasztott kórus vállalja. Az idén Dobos Dánielre, a Liszt Ferenc Zeneművészeti egyetem fiatal, doktorandusz zeneszerző hallgatójára esett a választás, akinek Sanctus c. alkotását a kiválasztott Bartók Béla Nőikar adta elő Dinya Milán kiváló zongora kíséretével . Hallhatóan nehéz, komplikált, ám igen mutatós darabot komponált a tehetséges fiatal szerző, aki e művével komoly munkát rótt az előadókra. Nagy sikere volt a darabnak.

Az önkormányzat részéről Dr. Kozma József és Tóth Károly köszöntötték a zeneszerzőt és a kórusok vezetőjét, a Kórusegyesülettől pedig Fagler Erika és Dr. Dohány Gabriella.

Szép, változatos programot állított össze a kórusok vezetője.

Kodály Zoltán, Orbán György, Bárdos Lajos, Kocsár Miklós, Francis Poulenc, Pablo Casals és mások művei szerepeltek az est folyamán, a magyar és a latin nyelven kívül francia, sőt egy észt kórusmű eredeti nyelven is megszólalt.

A kórusok külön, de egy mű erejéig együtt is énekeltek. A Bartók Béla Nőikar angyali hangjai mellett a Vántus István Zeneművészeti Szakgimnázium fiúkórusának zengzetes, míves hangjai csodálatosan betöltötték a templomot. A fiúkórus műsorában többek között elhangzott Pablo Casals egy darabja, Kolbné Dancsik Nóra nagyszerű zongora kíséretével.

Számomra csodálatos, hogy a nőikar hangzását olyanok is gazdagítják még hála Istennek, akik évtizedek óta elkötelezett, állandó tagjai a kórusnak, – a viszonylag gyakran váltakozó fiatalok mellett – akiknek szinte szenvedélye a kórusmuzsika, valamint csodálatra méltó a fiúkórus is, mert a mai, „okos” készülékek világában olyan csillogó szemekkel, teljes odaadással énekeltek, ami ritkaság és mindenképpen dicsérendő! Az ő előadásukat is nagy, szűnni nem akaró tapssal jutalmazta a hallgatóság. Kiemelést érdemel Molnár Andrea, a nőikar elkötelezett tagja, aki az egész zenei est műsorát felkészülten, gyönyörűen konferálta. Hálás köszönetét fejezte ki mindkét kórus nevében Attila atyának, amiért szívesen helyet adott e rendezvénynek.

Köszönet a kórusok karnagyának, Valkai Dávidnak, áldás és sok siker koronázza munkáját!

Lucz Ilona

Április 7-én, már-már rutinos törzsvendégként ültük körül a párbeszéd asztalát két egymással összefüggő, mind a világegyházat mind a plébániát foglalkoztató kérdést napirendre véve: a fiatalokat és missziót.

Már az elején megállapítottuk, hogy a két téma mennyire összefügg: a fiatalok, az utánpótlás elérése, nevelése a krisztusi küldetésünk kulcskérdése. Az ő hiányuk az, ami a folyamatos felkiáltójel és folyamatos kérdőjele a missziónk eredményességének, és amikor és ahol ők a misszió végzői, kortársaik megszólításában elengedhetetlen a szerepük. Beszélgettünk arról, hogy a személyes meghívás mennyire működik, de hitet senkinek nem tudunk adni, de befogadó közeget, közösséget és atmoszférát tudunk teremteni, ahol az Isten megszólíthatja őt, hisz valójában Ő a misszió főszereplője és rendezője is.

A fiatalok kapcsán az Y és Z generáció sajátosságai is előkerültek: médiahasználat, kortárs-orientáltság. Megvitattuk, hogy a sport, a zene, a barátok a jó példa mekkora vonzerővel bírnak. Szerencsénkre egy tizenéves fiatal is részese a beszélgetőkörnek, aki a saját életében és kortársai között tapasztaltakat is őszintén, éretten behozta.

A következő, utolsó alkalommal a migráció, áldás, párbeszéd, nők, fiatalok és misszió témái után a záró fókuszunk „a közösség és a szegénység” fókusz-témáit szeretnénk napirendre tűzni és megvitatni.

Tervezett találkozásunk időpontja: május 5, vasárnap 15.00-18.00 között a plébánia emeleti terme. A májusi témáinkhoz ajánlott olvasnivalók:

1. közösség témában:

A szinódusi dokumentumban két helyen is hangsúlyos, először a közösségbe való belépéskor (amely a legutóbb átbeszélt misszió folytatása) ld. riport 3. pontja: Belépés a hit közösségébe: Keresztény beavatás (12-15. o) másodszor a misszióban és a közösségben való részvétel kapcsán, erről meg a 18. pont szól: Részvételi struktúrák (59-63. o.)

2. szegények témakörben:

Ferenc pápa már névválasztásával is elkötelezte magát a szegények mellett, ez tanításának talán legerősebb témája, amelyről mindig szót ejt. Érdemes ezeket is megismerni, felidézni.

Erről szól a  szinódusi riport 4. pontja: A szegények, az egyház útjának főszereplői (16-20. o.)

Hívjuk azokat, akiket ez a két téma megszólít, készek és képesek róla konstruktívan vitatkozni, keresve a Lélek szavát és az egyház válaszait.

(Gulyás Péter, egyházi szervezetfejlesztő, és Thorday Attila, plébános)

Nagyon magas színvonalú koncertélményben volt részünk a szinte teljesen megtelt Szent Erzsébet templomunkban április 7-én vasárnap az esti mise után. A Partiscum vegyeskar a tavalyi évben énekelt először templomunkban, – ugyancsak a Gyümölcsoltó ünnepéhez kapcsolva koncertjüket – melynek jó akusztikájáról igen pozitív módon nyilatkozott a kórus kiváló vezetője Lázár Tamás karnagy.

A kórus a bejárattól énekelve vonult a szentélyhez, illetve a sekrestyéből is jöttek néhányan, valósággal körbezsongták a hallgatóságot Praetorius egy szép művével. A karnagy erőteljes, zengzetes hangján mindig kis magyarázatot is adott az éppen felhangzó művekről, zeneszerzőkről, ami nagyon hasznos volt, hiszen nem mindenki tájékozott kellőképpen zenei ügyekben. Műsoruk színes, nagy ívű, széles választékú volt, a reneszánsz kortól, Rachmaninovon, Kodályon át, a kortárs zeneszerzőkig hallottunk szebbnél szebb kompozíciókat profi előadásban.

Kiművelt hangok zengtek, szárnyaltak gyönyörű tónussal, időnként bársonyosan, puhán, simogatóan, máskor erőteljes, határozott jelleggel, mindenféle felállásban magával ragadóan.  A reneszánsz kor zenéjével kezdte műsorát a kórus, az angol William Byrd, Thomas Tallis csodálatos művei szólaltak meg, majd ugyancsak a reneszánsz kor olasz kiválósága, Giovanni da Palestrina 8 szólamú motettája, valamint Giovanni Gabrieli: Jubilate Deo kezdetű műve hangzott fel.

Sokunk számára az est fénypontját a különleges, gyönyörű hangzású, sajnos ritkán hallható zenei alkotás adta, a Sergej Rachmaninov: Vesperásából (esti zsoltárimádság) megszólaló 2 tétel a No.1 Priiditye mi és a No.6. Bogorodice Devo. Bevallom, zenész létemre most találkoztam először ezzel a művel. Köszönöm a kórusnak, lenyűgöző volt!

Balázs Árpád ma élő zeneszerzőtől a „Virágim, virágim” című kórusmű hangzott el, ám mielőtt a kórus elkezdte volna énekelni a művet, Lázár Tamás karnagy úr a közönség felé fordulva közölte, hogy egy mindenki által ismert magyar népdal az alapja Balázs Árpád kompozíciójának, el is kezdte énekelni, majd kedvesen bevonta a közönséget is, mindannyian lelkesen énekeltük a Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű híres népdalt. Ezután hangzott fel a szép kórusmű.

A karnagy említette, hogy minden koncertjük magában foglal egy Kodály művet, most Ady Endre népszerű versére született alkotását hallhattuk, amely így kezdődik Fölszállott a páva, vármegye házára…

Az ünnepi hangverseny egy lengyel zeneszerző, a 2014-ben elhunyt Josef Swider: Cantus Gloriosus c. nagyszerű, élvezetes kórusművével zárult, ám a hallgatóság szűnni nem akaró tapsviharától ráadásra „kényszerült”az énekkar. Megismételték programjuk első darabját, William Byrd: Sing Joyfully (Énekelj örömteljesen) kezdetű remekművét.

Ahogyan a kórus bevonulása a templomba énekelve történt, úgy a kivonulás alatt is énekeltek jó éjszakát, békét kívánva.

Hálásan köszönjük a Partiscum kórus minden tagjának és karnagyuknak, Lázár Tamásnak, hogy ilyen felejthetetlen, csodálatos zenei élménnyel ajándékozták meg a koncertre egybegyűlt hallgatóságot! Áldást és sok erőt kívánunk további nemes, értékes munkájukhoz!

Lucz Ilona