A kvantumfizikáról – közérthetően

Ezzel a címmel hallhattuk Csányi Sándor fizikatanár előadását az augusztus 1-én, a csütörtök este tartott Társaskör programjában.

Sanyi nem volt könnyű helyzetben, mert jól tudja, hogy már az „egyszerű” fizikai ismeretek sem állnak az érdeklődés középpontjában, hát még a kvantumfizika. Bizonyára ezért kezdte előadását Márk 5,36 „Ne félj, csak higgy” jótanácsával, majd látványos kísérletekkel, a lángfestési próbákkal folytatta, továbbá a koherens lézersugarat optikai rácson átvezetve figyelmünket a fizikai valóság felé terelte.

A tudomány történetéről hallottunk, a kétésfélezer évvel ezelőtti Demokritosszal kezdve, aki elméjében addig osztotta az anyagot, amíg egy végső, oszthatatlan részig eljutott, amit atomnak nevezett, a „sikertelen” alkimistákon át Daltonig, az újragondolt atommodellig, és ennek újabb és újabb fázisain át Thomsonnal, Rutherforddal és Bohrral, Schrödinger kvantummechanikai atommodelljéig. Einstein és Planck után Louis de Broglie anyagok hullámelméletén át, a feketetestek sugárzásáról, amely a színképelemzés alapja is.

Davisson és Germer elektroninterferencia kísérletét a bemutatott katódsugárcső kísérlettel szemléltetve láthattuk. És akinek ez nem volt még elég, hallhattunk Schrödinger híres macskájáról is, aminél a zárt dobozban lévő macska élő vagy holt állapota attól függ, hogy valaki megfigyeli-e ezt az állapotot.

Na ennek a sokknak oldására hallattuk Sanyi egyik tanítványának szellemes magyarázatát: „A házi feladat addig készen van, amíg meg nem nézik!”

Heisenberg határozatlansági elmélete, hogy egy elektronnak vagy az impulzusát ismerhetjük, vagy a helyét, de egyszerre a kettőt sosem, újabb csapás volt a hétköznapi józan ész ellen. Vigasztalásul Sanyi többször is hangsúlyozta, hogy a kvantumfizikát sok-sok hónapos tanulmány után lehet befogadni, és Teller Edét idézte, amivel én is zárhatom beszámolómat erről az érdekes és kitűnő előadásról: „A kvantumfizikát én sem értem, önök majd szép lassan megszokják.”

Pétervári Lajos