A Teréz-templom építőinek tanúságtétele: „20 éve a közösség szolgálatában”

A Kalkuttai Szent Teréz-templom felszentelésének 20. évfordulója alkalmából október 17-én, szombaton Közösségi napot tartottunk a Teréz-templomban.

Szénégető István atya nagy örömmel érkezett közénk és idézte fel, hogy 2003-ban, a Szovátán tartott fokolár papi találkozó alkalmával egy beszélgetés során derült ki, hogy Imre atyával mindketten templomot és közösséget építenek. A marosvásárhelyi Szent Család templomban október 13-án ünnepelték a felszentelés 14. évfordulóját.

István atya köszönetet mondott azért, hogy otthon érzi magát nálunk, ahogyan ezt már 2009-ben, az akkori vendégeskedése alkalmával is érezte. Hangsúlyozta, hogy a két templom struktúrájában is hasonlít, a különbözés lent van, ami hasonló az pedig fent – fizikailag is. Arra biztatott minket, hogy ami odafent van, azt keressük.

Beliczay Mária szobrászművész a templomi Feszület megalkotása kapcsán azt mondta, szobrász ennél nagyobb megbízatást nem kaphat.

Megjeleníteni az élő Krisztust és kifejezni azt a szeretetáradatot, amelyet a templomban és alkotás közben átélt, leírni nem lehet, csak érezni. Kétezer év megtörtént az a csoda, amikor Jézus a szívére mutatva ezt tanította: „úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket!” (Jn 13,34)

Kiss Ágoston mérnök felidézte, hogy Novák István Szeged városi főépítész arra kérte őt és Valkony Károlyt, hogy a családi házas közegbe olyan épület tervét készítsenek, amely egyszerre legyen templom, közösségi ház és lelkészlak.

A tervezés párhuzamosan történt, a köralak Károly ötlete volt. Ágoston felidézte, mennyire hálás a baráti viszonyért, hangulatért, amelyet a kivitelezés során tapasztalt. Örömmel látja, hogy a közösség szeretettel megőrizte az épületet.

A mikrofonhoz szólított Sonkodi Rita festőművész nagy megtiszteltetésként élte meg a felkérést az oltárkép megalkotására. Visszaemlékezett, hogy gyermekkora óta Teréz anya idézetekkel vette körül magát. Amikor a megjelenítéséről gondolkodott, a tettei alapján indult el. A haldokló mellett szolgáló Teréz anyát azért választotta, mert azt a pillanatot szerette volna nekünk adni, amikor a Szentünk a szeretetével méltóságot ad az elmúlásnak.

Juhászné Marika a „Teréz anya angyalai” (Talló Éva, Veszelovszkiné Ancika, Királyné Éva, dr Szekeres Zsuzsa, Pekánné Éva, Szántóné Babika, Szántó Laja, Átyim Zoltán, Barna Éva, Zsembery István, Korom Judit, Cselovszkyné Éva, valamint a közösség segítői: Dr. Vámos Máté, dr. Horpácsy Balázs és Kertész Orsolya, dr. Némethné Birkás Márti, Dr. Molnár Árpád, Pechan Szabolcs, Madák Róbert és Madákné dr. Nyári Evelin, Láng Béla) – lelki életéről és dolgos mindennapjairól mesélt. Isten fizesse meg fáradhatatlan, rendszeres szolgálatukat!

Az építkezésről és a templom felszenteléséről készült filmet, Fejes Sándor alkotását, október 29-én, az esti szentmisét követően tekinthettük meg a Plébánia nagy termében (lásd az ujszegedplebania.hu/ honlapon.

Homoki-Nagy Mária és Dobóczkyné Bús Márta

ITT MEGTEKINTHETŐK A JUBILEUMI MISE RÉSZLETEI VIDÓN: