Ezzel a címmel – a hallgatóság által tanúsított, „Áll néma csend, légy szárnya bent, se künn nem hallatik” jelzővel illethető, ahogy Dr. Homoki Nagy Mária előadásán, a nagyméltóságú csendben elmélyíthettük tudásunkat a 18-19 század történelméből, apáról-fiúra örökített szokásaiból, szabályaiból, az igazságról és erkölcsről.
A vetített képen elsőként megjelenített Justitia – az igazság, és az erkölcsi erő istennője -, akinek jobb kezében pallos, a bűnös megbüntetésének eszköze, a bal kezében mérleg, mely a mérés, mérlegelés eszköze, a bekötött szem pedig azt jelképezi, hogy az igazságot nem befolyásolhatja hatalom, részrehajlás, elfogultság, hanem kizárólag a pártatlanságnak kell érvényesülnie.
Justitiát követően, Munkácsy Mihály: Ecce Homo című festményét láthattuk, melyen a művész, Krisztus és Pilátus második, fájdalmas találkozását jelenti meg. Pilátus Jézust így mutatja be népének: Íme, az ember – ki nem mondottan, felmentve Őt a koholt vádak alól. A tömeg válasza: feszítsd meg!
Hol az igazság? „Az Igazságot 2000 éve bíróság elé állították, és olyan emberek ítélték meg, akik a hazugság elkötelezett hívei voltak. Az Igazságnak egyetlen nap alatt hat tárgyalást kellett kiállnia. A tárgyaláson résztvevők közül, a végén aligha volt bárki is képes megmondani, mi az igazság?” A festményt látva, eszünkbe jutnak Jézus szavai: „Én azért születtem, és azért jöttem a világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról”. Pilátus felteszi a kérdést: Micsoda az igazság?
Az igazságról való elmélkedést
követően ” vásár és áldomás címmel „a kor vásártartási, vásárlási szokásaiba nyertünk betekintést. Amikor a mezővárosok vásártartás jogot kaptak, lehetősége lett a jobbágy-parasztnak, hogy a jobbágytelken megtermelt terményt, a kilenced és a tized beszolgáltatása után, a vásárokon értékesítse. A javak megtermelésének helye, a jobbágytelek: a földesúrnak alávetett jobbágy-paraszt telke, mely három részből állt: 1) Belső telek, kb. egy hold, ezen állt a ház, annak udvara, kert, gazdasági épület, a jobbágy tulajdona, ez volt a szállásföld, szabadon adhatta vehette. 2) Külső telek, a település határában helyezkedett el, művelhető terület, a jobbágy csak használatra kapta, tulajdonosa a földesúr. 3) Közhasznú dolgok voltak az erdő, legelő.
A zselléreknek csak belső telke, és azon épített háza volt. A Dél-Alföldön, a mezővárosok társadalmi és gazdasági életének alakulását, fejlődését, a török, és az azt követő évtizedek történelmi eseményei határozták meg. A török elől, az emberek elmenekültek, a falvak, mezővárosok elnéptelenedtek. A török veszedelem megszűnését követően, a mezővárosok vagy kamarai uralom alá kerültek, vagy a régi földesúr tért vissza, ill., ha valaki tudta bizonyítani régi jogát a földterületre, az a család visszakerülhetett, valamint királyi adományként új földesúr kapta meg a mezővárost. Pl. Makó, a csanádi püspök földesúri hatalma alá került. A földesúri kizárólagos tulajdon a 18-19. század fordulóján már megkérdőjeleződik. Az vásárok során, szokás szerint, ha valaki a jószág mellé állt, érdeklődött, más már nem mehetett oda, csak ő kérdezhetett végig, a többiek távolról figyelhettek. A szokás szerint, a vevő megvizsgálta pl. a ló fogait, járását, hogy nem sánta-e, alkalmas-e igavonásra. Az alku végén, az egyezség jeleként, egymás tenyerébe csaptak a felek, paroláztak, és a tanúkkal együtt áldomást ittak. A tanúk, ha később lopás gyanúja merült fel, bizonyították az adásvételt, ill. tanúsították, ha hiba volt a vétel tárgyában, valamint azt is, hogy lopott a jószág, vagy szavatos.
A béresekkel már szerződést kötöttek, Ők bért és élelmet kaptak, de, ha elveszett a jószág, értékét levonták a béres béréből. Ha elpusztult, a bőrével el kellett számolni. Az egyezségek hitelességét, az Egyezségek Könyve bizonyította. Ingatlan értékesítése esetén, a Telkes Könyvben szereplő házszámokra, a földesúri engedelemre is utaltak. Mocskolódások: „akasztófára való”, „égetni való”, „hóhér seprűje alá való”, „ördögi tekintetű”, „atta teremtette”, „huncfut”. A büntetés akasztófa, botütés, korbács. A nők esetén korbácsolás volt a büntetés.
Özvegyek és árvák tekintetében az első, biztos adatok, az öröklés vonatkozásában Szent István korából származnak. A Protocollumok, Testamentum megőrizték, a családjogra vonatkozó rendelkezéseket, a jobbágy-paraszti világ mindennapjaiban érvényesülő normákat. Az asszony, amíg férje nevét viselte, addig ellátást, szállást kapott elhunyt férje örököseitől. Ha férjhez ment, részére a hozományát ki kellett adni. Özvegyi jog teljesítése: „az anyánk míg él, az apai házban, mely most Péter nevére íródik, nyugalmasan lakhasson, és mi mindenkor megbecsülni és tisztelni tartozunk.”
Meghatározták az idősek, szülők eltartására vonatkozó normákat is. Az ígéreteket, megállapodásokat a város Egyezségkönyvébe jegyezték be, hitelességét ez bizonyította. A hiteles bizonyságot, a város bírája, és esküdtbírói biztosították. Már ekkor is lehetett házassági szerződést kötni, és 1715. évtől, a bejegyeztetéssel, közvégrendeletet tenni.
Eladásra csak a jobbágytelek haszonvétel kerülhetett, a ház, szőlő esetén már tényleges tulajdon is gazdát cserélhetett.
A Testamentumokból való alábbi idézetek hűen tükrözik, a korszak szokásait, gondolkodásmódját, erkölcsi normáit: „azt a házat, melyet férjemmel együtt kerestem édes leányomnak és az ő férjének, édes vőmnek, Nyíri Istvánnak oly feltétel mellett által adom, birtokába bocsátom és az ő nevét aláíratni akarom, hogy ezen ház felében teljes birtok jussomat holtom napjáig fenntartom, hogy afelett mindenkoron szabad tetszésem szerint rendelkezhessek. A másik felének pedig állandó és teljes birtokába engedem, oly kötelezéssel, hogy engem szükség eseténben holtomig megbecsüljön, gondomat viselje és a vőm is kinek a ház felét leányom netalán maradék nélkül lehető kimúlása esetére ezennel által vallom, táplálásomra és gondviselésemre a fent írt módon kötelezem.” (Szentes 1828)
„És végsőképpen hozzád fordulok Deák Ilona nékem hites társam meg botsás ha valamiben megbántottalak, élly Istennek Dicsősségére, lévén igaz annyok gyermekeidnek, meg emlékezvén mindennapi Imádságodban Lelkemről, más tovább nem mulasztok, hanem el sietek az Mennyei Jerusalemben Jesus Mária és Szent Jósef nevében Amen.” Fekete Páll Csongrád 15. Marty (1)769.
Köszönjük dr. Homoki Nagy Mária előadását, fáradozását, mellyel hozzájárult a nyáresti Társaskör csütörtök esti előadásainak magas színvonalához! A Felnőttkatekézis Csoport nevében:
Vörösné Magdi
