Sonkodi Rita festőművész kiállításán jártunk

Sonkodi Rita neve mindannyiunk számára ismerős. Ő festette a Teréz anya templomunk oltárképét. Nekem már ezen a képen is átsejlik egy varázslat.

Hétvégén a Takaréktár utca 1-ben található nagyon szép és tágas galéria zsúfolásig megtelt az esti tárlatvezetésre érkező érdeklődőkkel. Rita ezt tárlat-meséknek nevezi. Az egy hónapja nyitva lévő kiállításon már a többedik ilyen alkalom volt.

Milyen a kiállítás? Gyönyörű! 30 év anyagából rakta össze a művésznő. Szinek, formák, vonalak, emlékek, történelem és poézis. Képeivel emléket állít nagymamája biciklijének, több költőóriás írógépének, Mindszenty bíboros úr templomának és miseruhájának, Szent-Györgyi Albert evezőinek. Szívesen festi a kastélyokat és katederálisokat, a Dóm tér árkádjait, az órákat és rózsaablakokat.

Maga a tárlatvezetés is nagy élmény volt. Festészetének minden korszakáról mesélt. Szeret az éppen aktuális témájának utána olvasni, megismerni élettörténeteket. Saját megfogalmazása szerint, megfesteni a képet már a legegyszerűbb dolog. Lehet, hogy a képein átsejlő varázslat éppen ettől a sok, a képek megfestését megelőző kutatástól és keresgéléstől származik. Leás a dolgok mélyére és azt hozza fel.

Képeinek nem csak nevet ad, hanem sok kép alá idézeteket is ír. Gyerekkora óta gyűjti őket és válogat belőlük egy -egy elkészült alkotásához.

Álljon itt néhány: „A szép mozgás a szem muzsikája”; „Hinni kényelmes, tudni hasznos, kételkedni szükségszerű”; „A világ formája a mozgás, a lényege a nyugalom.”

Szebbnél szebb képek, gyönyörű színek, varázslatos tusrajzainak lenyűgöző dinamikája. Minden képen – nem csak a szakrális témájúakon – átjön a lélek szépsége. Lenyűgöz, elvarázsol és valami olyan kivételes élménnyel ajándékoz meg, amit csak ritkán érez az ember a galériákban.

Köszönjük Rita, hogy Isten áldotta tehetséged ilyen csodává bontakoztattad.

Ludányi Olga

Magányosok karácsonya

Évek óta hagyomány a plébánián, hogy az ismeretségi körünkben élő emberek közül meghívjuk azokat, akik magányosan, vagy kirekesztve, bezárkózva töltenék ezt az ünnepet, és akik szívesen vannak velünk néhány órát, hogy együtt ünnepeljük a Karácsonyt egy kis műsorral és ünnepi ebéddel.

Most is így tettünk, sokakat meghívtunk, néhányan el is fogadták a lehetőséget, így 25 vendég jött el erre az alkalomra. A délelőtti szentmise után a plébánia nagytermében volt a gyülekező, ahol névre szóló asztalhelyek, személyes ajándékok várták a meghívottakat. Fontos volt számunkra a személyesség és a családias légkör, hogy mindenki azt érezze, hogy ez az ő Karácsonya is.

A műsor összeállításában akadályozott minket, hogy sokan, akik ígérték a segítségüket, lebetegedtek, így spontán megoldásokat kellett találnunk. Hála Istennek, sokan a vendégül látottak közül is szívesen részt vettek a műsor alakításában, felolvastak egy-egy verset, hoztak idézeteket, meséltek saját karácsonyukról. Sok szép hagyományos karácsonyi éneket is elővettünk, és igyekeztünk együtt énekelni.

Az ebéd is igazán ünnepi volt, Bittó Árpád cége, a Sport-Life emberei kedvezményesen biztosították a frissen készült jóízű ételt, amit ki is szállítottak melegen, és amit mindenki megdicsért. A kis létszámú asztaloknál lehetőség volt a személyes ismerkedésre, beszélgetésre, sőt voltak, akik tavaly már találkoztak, mások viszont most ismerkedtek meg. Mindenki megtalálta a beszélgető társait, így igazán közösségi légkör alakult ki. Néhányan a végén benyomásukat is megosztották:

„Idáig minden karácsonykor sírtam, de most, hogy itt lehettem, nem sírtam.” „Nehéz volt elfogadni, hogy itt most én kapok, nem nekem kell adni, de nagy szükségem volt rá.” „Jó volt, hogy nem egyedül kellett töltenem a karácsonyt, nem is tudják mit jelent ez nekem.” A karácsony valahol arra is figyelmeztet, hogy figyeljünk oda egymásra, de ne csak karácsonykor! Ezt még mindnyájunknak tanulni kell!

Köszönjük Attila atyának, Flóri atyának a szerető befogadást, a lehetőségek biztosítását, Pechan Szabolcsnak és fiának, Gellértnek a szervezésben és a lebonyolításban való segítséget, a hátterezést Tóth Virágnak, Nagy Reának és Ludányi Noéminek a sok-sok háttérmunkát és a szereplést, Pechan Krisztinek és Kiss Csillagnak főleg a konyhai, Aradi Zsuzsának a rendrakásban való segítséget.

Aradi Márta

„Békesség a földön” – adventi népzenei nagykoncert (videó)

Az újszegedi Árpád-házi Szent Erzsébet plébánia templomban december 20-án felcsendülő adventi népzenei nagykoncert zenei anyaga a moldvai, máig élő, magyar nyelvű liturgia énekeiből, illetve egyházi népénekeinkből állt össze. A koncert anyagában érdekes színfolt a magyar gregoriánumban ismert „In hoc anni circulo…”, illetve a gyermekkar által előadott „Paradicsom kertben” című dél-alföldi köszöntő összeállítás. A koncertet az eredeti moldvai énekek hangulata, a szólisták virtuozitása, a gyermekhangok tiszta csengése tette emlékezetessé.

Koncertünk fő vendége Petrás Mária Prima Primissima- és Magyar Örökség díjas népdalénekes, aki Szokolay Dongó Balázs príma díjas népzenésszel és Nyíri László népi hegedűs mellett a Népzenei Kamaraműhellyel is énekelt.

A műsorban felléptek a házigazda zenekarok: Mentés Másként Együttes, Népzenei Kamaraműhely, Rekecsin együttes.

A templom zsúfolásig megtelt. A közönség több esetben is vastapssal jutalmazta a produkciókat, az utolsó számban pedig lelkesen énekeltük együtt:

„Békesség a földön az embernek,
Jóakarat mindenféle népnek,
Nemes Betlehemnek városában,
Szűztől Gyermek jött el ez világra.”

Fábri Géza

A koncertfelvételt itt tekintheti meg:

Támogatók:

 

 

 

 

 

 

***

„A(z) Békesség a földön – Mézespálinka 2023. karácsonyi ünnepi népzenei nagykoncert szakmai program megvalósítását 2023. évben a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.” 0022-MMA-23-REG

***

Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő – Nemzeti Kulturális Alap – Halmos Béla Program Kollégium 786131/572

.

***

Kulturális és Innovációs Minisztérium – Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő – Csoóri Sándor Alap CSSP-NEPZENE-2023-0104 #csoorisandoralap

A Szegedi Szülők Kórusának karácsonyi örömkoncertje

December 19-én 19 órai kezdettel szívmelengető koncertet adott a fiatal anyukák kórusa, amelynek művészeti vezetője Berényiné Ale Krisztina. Az esten 2 hangszeres közreműködött szólóban és kóruskísérőként egyaránt, a populáris zenében Gera János zongorán – szintetizátoron, a klasszikus műfajban Lucz Ilona zongorán.

Ünnepről, a Karácsonyról, a szeretetről szóltak a dalok. A hangverseny első felében népszerű, könnyedebb műfajú zenék hangoztak el, míg a másodikban komolyabb, klasszikus stílusú kórusműveket szólaltatott meg a Szegedi Szülők Kórusa. Színvonalas énekükkel igazán elbűvölték a közönséget. A két zenei blokk között Gera János és Lucz Ilona játszott egy-egy kellemes hangulatú, szép darabot.

Komoly felkészülés előzte meg e koncert létrejöttét is. Attila atya nyitottságának köszönhetően plébániánk immár évek óta próbatermet biztosít a kóruspróbáknak, s így otthonra és jó közösségre leltek az énekelni szerető anyukák. Lelkes, örömteli „munkájuk” szépen gyümölcsözik, szereplési lehetőségeik száma egyre nő, Dr. Magyarossy József támogatásának és hívásának köszönhetően városszerte bekapcsolódhatnak énekükkel különféle karitatív eseményeken, jótékonysági koncerteken.

A koncert zárásaként kórus és hallgatósága együtt énekelte a Kis karácsony, nagy karácsony… kezdetű mindenki által ismert kedves dalt. Köszönet az örömkoncertért!

Lucz Ilona

Az Ökumenikus Kórus adventi koncertje

December 12-én, kedden este az Erzsébet-templomban a már hagyományosnak számító szép, adventi koncerttel készült a Szegedi Ökumenikus Kórus. Két vendég kórust is hallhattunk az est folyamán: a Király-König Péter Alapfokú Művészeti Iskola „König Hang” nevezetű leánykart, valamint a „Szegedi Ökumenikus Gospel” kórust. A karnagyok Baloghné Kovács Magdolna és Nagy-Szabó Kornélia ez alkalommal is kitűnően vezették az énekkarokat, zongorán közreműködött Zsigmond Gábor zongoraművész.

„Laudate omnes gentes, laudate Dominum” (Dicsérje minden nemzet, dicsérje az Urat) taizéi énekkel vonult be a templomba, betöltve annak minden szegletét: a hölgyek az utca felől, a férfiak a sekrestye felől, s így tudatosan vagy sem – számomra érdekes felfedezés -, hogy ebben a formációban keresztet alkotva haladtak az oltár felé.

Dr. Homoki Nagy Mária a kórus nevében mondott ünnepélyes, bevezető köszöntőjében Advent jelentőségéről beszélt, lelkes szavai biztatták a jelenlévőket, hogy szívüket, lelküket tárják ki Jézus Krisztus eljövetelére várva, engedjék a SZERETET növekedését szívükben, amely által egyre közelebb juthatnak Jézushoz, Istenhez.

Elsőként a Szegedi Ökumenikus kórus szólaltatott meg ismeretlen szerzőtől három szép, adventi éneket, majd a König Hang leánykar Bárdos Lajos Mária altatódalát adta elő, utánuk az Ökumenikus Gospel kórus műsorát hallhatta a közönség. Léleksimogató, a szívet melegséggel betöltő énekek csendültek fel ezen az estén is, mégpedig remek előadásban.

A kórusművek elhangzása között Homoki Nagy Mária szavalt két gyönyörű, adventről szóló verset, először ismeretlen szerző „Advent” című költeménye, majd Dsida Jenő: „Közeleg az Emberfia” című verse hangzott el mély átéléssel.

A hangverseny befejező produkciója előtt a három kórus együtt énekelte Jerry Estes amerikai zeneszerző művének 3 tételét („Kyrie”, „Adoremus”, „Glória”) Nagy-Szabó Kornélia és Zsigmond Gábor kitűnő zongora kíséretével, a művet vezényelte Baloghné Kovács Magdolna.

E nagysikerű darab után a koncert zárásaként az ismert, Istent dicsőítő karácsonyi ének harsant fel, kórus és hallgatósága egy szívvel-lélekkel zengte „Dicsőség mennyben az Istennek, békesség földön az embernek!”

Köszönet minden résztvevőnek a szép élményért!

Lucz Ilona

Bővíz Krisztián beöltözése

December 8-án, Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepén, került sor Krisztián fiunk pálos rendi beöltözésére a lengyelországi Zarki-Lesniów-ban. Ugyanis az egész világon a pálos rend novíciátusa itt Lengyelországban, Czestochowától fél órára van.

A szeptembertől szeptemberig tartó novíciátus/újoncév kezdetén kapják meg és öltik magukra a szerzetesjelöltek a reverendát, ill. rendi ruhájukat, a Krisztushoz tartozásuk külső jelét. Ez azt jelenti, hogy levetik a zakót, a nyakkendőt, vagyis elhagyják a világi/régi életet és felhúzzák az új ember ruháját a fehér pálosi habitust: albát, rózsafüzért, övet, skapulárét (széles, átvetett vállruha), csuklyát.

A kilenc jelöltet a saját elöljárójuk öltöztette fel, így Krisztiánt a Magyar Pálos Rend tartományfőnöke Puskás Róbert Antal OSPPE. Velünk tartott még Mátyás János Mihály OSPPE szerzetes pap (Újszegeden is szolgált 2001-ben) és Mátyás Jozefowicz magyar-lengyel atya.

Kérjük a kedves hívek imáját Krisztián életútjára, hogy mindig megmaradjon a Jóisten szeretetében, és mindig örömmel szolgálja az Urat!

Bővíz Edit és László

Angyali üdvözlet – kerámia kiállítás a plébánián

Advent első vasárnapján, december 3-án 19 órakor „Angyali üdvözlet” címmel Petrás Mária Prima Primissima – Magyar Örökség díjas keramikus művész, népdalénekes, több más kitüntetés birtokosa is, a Magyar Művészeti Akadémia tagja és leánya Petrás Alina kiállítása nyílt meg a plébánia nagytermében.

A gyönyörű kerámiákból álló kiállítás bevezető köszöntőjét Vesmás Péter építész az MMA tagja, a szegedi tagozat vezetője mondta, majd Aba P. Ákos nemezkészítő népi iparművész méltatta Petrás Mária alkotásait. A kiállításon közreműködött a méltán népszerű népzenész házaspár, Fábri Géza kobzos, énekmondó és felesége Fábri-Ivánovics Tünde népdalénekes, akik egyébként Petrás Mária barátai, hiszen gyakran járnak csángó földön népzenei gyűjtés céljából, ezen cselekedetükkel menteni próbálják a csángó magyar népi muzsikát, ezért is a nevük Mentés Másként Együttes.

A csángó földön, Diószénen született művésznő kerámiái, domborművei bibliai témájúak, figurális alakzatai híven tükrözik a csángó emberek imáit, népviseletüket.

„Névtelen szentek között nőttem fel, akik a sereg gyermekükkel körülvéve tudtak énekelve szőni, fonni, gyönyörűen hímezni, varázslatossá tenni azt a nehéz világot. Az ő képüket szeretném példaként a világ elé tárni” – olvashatók Petrás Mária szavai.

A méltatásban utalást hallottunk többek között arról is, hogy a jellegzetes kerek arcú Mária és kis Jézus ábrázolásai a napra, illetve a holdra asszociálnak. A Boldogságos Mária szép, az élettől duzzadó, gömbölyű alakját szinte minden esetben sajátos, egyéni módon formálta meg a művésznő. Számomra újdonságnak tűnt, eddig nem ismertem ilyen alakú alkotást, ahogyan a Szűzanya kitárt ölében tartja a kis Jézust, ráadásul csángó népviseleti ruhában. Melegséget, szeretetet, szépséget sugároznak ezek a kerámiák, mint ahogy szemet gyönyörködtető és üzenetértékű a kiállítás minden darabja.

Örülhetünk és köszönet Attila atyának, hogy helyet adott a plébánia a keresztény művészet e csodás remekeinek.

A művésznő sajnos nem tudott jelen lenni a megnyitón, azonban december 20-án, szerdán az esti mise után hallhatjuk énekét, valamint a Mentés Másként Együttest, Szokolay Dongó Balázst, és a Mester Tanoda Alapítvány által támogatott, Népzenei Kamaraműhely fiataljait. Nagy szeretettel várjuk Őket!

Lucz Ilona

Végzet órái monoopera az Erzsébet-templomban

A Végzet órái c. vetítettképes monooperát hallhatták az érdeklődők november 26. vasárnap délután a Szent Erzsébet templomban, melynek szövegét Pajor András plébános írta, zenéjét szerezte és előadta Kristofori Ferenc operaénekes. Az egy órás megrendítő darab az 1956-os magyarországi események keretében mutatta be egy hazáját, népét tiszta szívvel szerető, azért áldozatot hozó, bátor ember tragikus sorsát.

A narrációt felvételről Sinkovits-Vitay András színész mondta, a hangszeres zenét, – amely szintén felvételről szólt – a  zongora és cselló sötét tónusú, drámai hangvételű közös vagy külön játéka biztosította,  hol az ének kíséreteiként, hol szólóban is meghatározó szerepet kaptak a darab folyamán. Az énekes előadó, Kristofori Ferenc nemcsak gyönyörű, szárnyaló tenor hangjával bűvölte el a hallgatóságot, hanem szuggesztív, kifejező, drámai erejével is. Reméljük, sokat hallunk még róla!

Erőteljes szimbólummal kezdődött az előadás, vörös fény árasztotta el az oltár előtti kvázi színpadot, a borzalom, a tragédia, a vér jelképeként, ez a fény megalapozta a mű hangulatát, ehhez a látványhoz hozzájárult a zongora és cselló szívbemarkoló muzsikája is. Ez a kép több alkalommal is visszatért a mű befejezéséig. Vetített háttérrel több jelenetből, színből kerekedett ki a tragikus vég, a főhős családapát, aki a magyar nép szabadságáért, függetlenségéért zajló forradalom mellé állt, letartóztatták, – mint sok ezer társát is koholt vádak alapján – börtönbe zárták majd bíróság elé állították, az ítélet: halál. Kivégzése előtt lelki gyötrődései közepette ezeket a kérdéseket is megénekelte a halálraítélt: „Ki volt az áruló?” „Mi a bűnöm?”

Ilyen jellegű kérdésekre azonban azokban az időkben természetesen nem érkezett válasz.

Vallomása továbbá eképpen hangzott:

„Lüktet bennem a lélek:
tompán érkező léptek
nincs vége – folyosókon.
Fojtón szorít a gyomrom.

Vétkem annyi, hogy élek
Szégyen súlyt le, ha félek,
most népem siratom,
de soha meg nem tagadom!”

A Mennyei Atyához imádkozva  búcsúzott az élettől a főhős, a vetített háttérben az akasztófa képével. A magyar történelemnek e fájdalmas, tragédiába torkoló korszakában játszódó monoopera a megrázó események ellenére is felemelte a lelkeket.

Köszönet az előadónak, Kristofori Ferencnek a mű bemutatásáért!

Lucz Ilona

Attila atya előadása a Babes-Bolyai Tudományegyetemen

Plébánosunk, mint egyetemi oktató, meghívást kapott a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Katolikus Teológia Karán való előadás megtartására. Nem először járt ott előadni, de mostani előadása a média segítségével publikus volt.

Itt nézheti meg:

Első taizé-i festmény-kiállításról és előzményeiről

Személyes vallomás: Hitem megélésének legmeghatározóbb időszakában (2011 nyarán), a madridi ifjúsági világtalálkozó előtalálkozóján csöppentem először a taizéi életbe. Azonnal lenyűgözött a hely. Még ma is csodálattal emlékszek vissza, ahogy még szinte csak ismerkedem a környezettel, még azt se tudtam, hogyan üljek, térdeljek, csak a Laudate Dominum éneket ismertem és énekeltem a többiekkel. Akkor és ott megmagyarázhatatlan erő ragadott meg a templomban. Amit addig csak kisebb otthoni imádságok töredékéről tudtam, akkor ott teljesen átölelt és hullámzó érzést keltett. Hatalmas, Istennel való kapcsolatot érezhettem.

Festményeim elsősorban a tapasztalt lelkiség, hit alapján készüljenek, és ezek a tapasztalások, élmények megosztása inspiráljon, hogy hívők és nemhívők otthonába és szívébe is eljusson.

Témáimról és technikáimról: Jellemző főleg az ún. „plein-air”-féle szabadban alkotás. Az időjárástól, évszakoktól függően csak kényszerülve műterembe.

Témák „újragondolása”, vagy megrendelésre újrafestése fotóról vagy régebbi alkotásomról, emberábrázolás és portrék készítése is. Realizmus illetve impresszionizmus a fő irány. Többféle művész-papíron és vásznon aquarell, pasztell és akryl.

Inspiráció, anyaghasználat és kitartó munka gyümölcséből születtek ezek a képek, majd ajándékok, kölcsönös szívességek, munkámat segítő adományok, végül pedig az első kiállításom és majdani hosszútávú álmaim részei.

Gyekiczki Péter