Végzet órái monoopera az Erzsébet-templomban

A Végzet órái c. vetítettképes monooperát hallhatták az érdeklődők november 26. vasárnap délután a Szent Erzsébet templomban, melynek szövegét Pajor András plébános írta, zenéjét szerezte és előadta Kristofori Ferenc operaénekes. Az egy órás megrendítő darab az 1956-os magyarországi események keretében mutatta be egy hazáját, népét tiszta szívvel szerető, azért áldozatot hozó, bátor ember tragikus sorsát.

A narrációt felvételről Sinkovits-Vitay András színész mondta, a hangszeres zenét, – amely szintén felvételről szólt – a  zongora és cselló sötét tónusú, drámai hangvételű közös vagy külön játéka biztosította,  hol az ének kíséreteiként, hol szólóban is meghatározó szerepet kaptak a darab folyamán. Az énekes előadó, Kristofori Ferenc nemcsak gyönyörű, szárnyaló tenor hangjával bűvölte el a hallgatóságot, hanem szuggesztív, kifejező, drámai erejével is. Reméljük, sokat hallunk még róla!

Erőteljes szimbólummal kezdődött az előadás, vörös fény árasztotta el az oltár előtti kvázi színpadot, a borzalom, a tragédia, a vér jelképeként, ez a fény megalapozta a mű hangulatát, ehhez a látványhoz hozzájárult a zongora és cselló szívbemarkoló muzsikája is. Ez a kép több alkalommal is visszatért a mű befejezéséig. Vetített háttérrel több jelenetből, színből kerekedett ki a tragikus vég, a főhős családapát, aki a magyar nép szabadságáért, függetlenségéért zajló forradalom mellé állt, letartóztatták, – mint sok ezer társát is koholt vádak alapján – börtönbe zárták majd bíróság elé állították, az ítélet: halál. Kivégzése előtt lelki gyötrődései közepette ezeket a kérdéseket is megénekelte a halálraítélt: „Ki volt az áruló?” „Mi a bűnöm?”

Ilyen jellegű kérdésekre azonban azokban az időkben természetesen nem érkezett válasz.

Vallomása továbbá eképpen hangzott:

„Lüktet bennem a lélek:
tompán érkező léptek
nincs vége – folyosókon.
Fojtón szorít a gyomrom.

Vétkem annyi, hogy élek
Szégyen súlyt le, ha félek,
most népem siratom,
de soha meg nem tagadom!”

A Mennyei Atyához imádkozva  búcsúzott az élettől a főhős, a vetített háttérben az akasztófa képével. A magyar történelemnek e fájdalmas, tragédiába torkoló korszakában játszódó monoopera a megrázó események ellenére is felemelte a lelkeket.

Köszönet az előadónak, Kristofori Ferencnek a mű bemutatásáért!

Lucz Ilona

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük