Hetek óta készültek a fiatalok, és – ahogy Attila atya mondani szokta – a „régóta fiatalok” az idei bérmálkozásra. Együttléteik során megismerhették egymást, kiegészíthették tudásukat, erősíthették egymást hitükben. A hétvégi összejöveteleiket érdekes eszmecserék és kisebb feladatok tarkították.

A pünkösdöt követő szombat este tartott újszegedi bérmálkozásra teljesen megtelt a Szent Erzsébet templom. A bemutatkozás már az egy héttel korábbi misén megtörtént – érdekes volt hallani, hogy ki-mit tartott fontosnak elmondani magáról és védőszentjéről, s így a védőszent és a választott bibliai idézet segített kicsit megismerni a jelölteket.

A bérmálás szentségének kiszolgáltatására a megyéspüspök Kondé Lajos helynök atyát, a Fogadalmi templom plébánosát delegálta hozzánk. Sokan meglepve hallottak arról, hogy mint kerületi esperes, 2013 őszén ő iktatta be Attila atyát plébánosi hivatalába.

A bérmálási szentmise emelkedett és ünnepélyes hangulatban telt. Nagy örömünkre a mise közben fel-felcsendültek a Szent Cecília kórus énekei, tovább emelve a ceremónia színvonalát, betöltve a templom minden zugát.

A bérmálkozás megerősítő szentség, a bérmálkozó elköteleződik az egyházi közösségben való életre, valamint küldetést kap, hogy kilépve a templom falai közül, terjessze az evangéliumot a világban. Ez nem könnyű feladat rohanó, modern életünkben. A fiatalok életét rengeteg inger, kihívás és kísértés befolyásolja – nem magától értetődő a helyes utat járni. Ezért szülőként is jó volt látni a most bérmálkozó fiúnk, Boldizsár, és a többiek arcán a meghatódottsággal vegyített eltökéltséget. Imádkozunk értük, hogy lendületük ne lankadjon, és életük, küldetésük sikerrel járjon.

Iván Ákos és Kata

A bérmálkozásról készített fotók innen letölthetők.
A fotókat Körmöczi László készítette.

Csóti Boglárka és Mór szüleinek élménybeszámolója:

Keresztény szülőkként 18 évvel ezelőtt elsőszülött fiúgyermekünk, majd két évvel később kislányunk részére kértük a keresztség szentségének kiszolgáltatását, és keresztanyukájukkal együtt fogadalmat tettünk, hogy mindkettőjüket római katolikus hitünk szerint, szeretetben és példát mutatva fogjuk nevelni.

Fogadalmunkat igyekeztünk megtartani, és életük első szentgyónását, majd első szentáldozását követően is sokat imádkoztunk azért, hogy a felnőtté válás rögös útján is megmaradjanak a hitben és ne térjenek le a jézusi útról.

Múlt hét szombaton, Szentháromság vasárnapjának előestéjén személyes és családi életünk egyik mérföldkövéhez értünk: gyermekeink – 20 társukkal együtt – a bérmálás szentségében részesülhettek. Az Árpádházi Szent Erzsébet templom megtelt a bérmálkozásra készülő, ünneplőbe öltözött fiatalokkal és családjaikkal. Néhány padsorral gyermekeink mögött ülve, elfogódott és hálatelt szívvel, örömkönnyek között vártuk a Szentlélek eljövetelét.

„Jézus életem, erőm, békém, Jézus társam, örömöm.
Benned bízom, Te vagy az Úr,
már nincs mit félnem, mert bennem élsz.”

Amikor a felnőtt fiunk és gimnazista lányunk bérmaszüleikkel együtt az egyik legszebb taizéi ének alatt a szentséghez járultak, büszkeség és végtelen öröm töltött el bennünket, hiszen megérhettük és részesei lehettünk gyermekeink keresztény nagykorúságának, amint immár saját elhatározásukból vállalják a krisztusi életet és küldetést.

Köszönjük Thorday Attila atyának és Kondé Lajos püspöki helynök atyának, hogy a bérmálás szentségében részesülés pillanatait valamennyi bérmálkozó számára egyedivé, meghitté és bensőségessé tették, és életre szóló lelki útravalóval ajándékozták meg őket!

 

A szekvencia szó a latin eredetű sequor, ’követ’ jelentésű igéből származik, amely a zenében valamely motívum többszöri megismétlése a szomszédos hangfokon. Írásos hagyománya a 9. század óta ismert. Jelenleg az egyházi évben öt ünnepi alkalommal éneklünk szekvenciát: húsvétkor „A húsvéti Áldozatnak dicséretet” (Victimae paschali laudes), pünkösdkor a „Jöjj, Szentlélek” (Veni Sancte Spiritus), továbbá Aquinói Szent Tamás az Oltáriszentséget magasztaló imáját Úrnapján, „Dicsérd, Sion, Üdvözítőd” (Lauda Sion Salvatorem), a gyászmiséken felhangzó „a harag napja” (Dies irae), valamint a kereszt alatt levő Szűz Mária érzését megéneklő „Áll a fájdalmas Anya” (Stabat Mater dolorosa) kezdetűt.

(forrás: Magyar Katolikus Lexikon)

Nézze meg Király László és Zsuzsa éneklését a Teréz anya templomban:

Újra beleolvasok Attila atya januárban írt meghívó levelébe, amelyben az elsőáldozásra készülő gyerekeket és minket, szülőket hívott az előkészítő alkalmakra. Éppen január 25-én, Pálforduló napján íródott, biztosan nem véletlenül. Miként Saulnak, a későbbi Pál apostolnak is találkoznia kellett Jézussal a damaszkuszi úton, és Krisztus felé kellett fordulnia, úgy nekünk is szükségünk van erre.

S ugyanezt a személyes, mindent átalakító Jézussal való találkozást szeretnénk gyermekeinknek lehetővé tenni azáltal, hogy a „háttérből” támogatjuk őket imával, példánkkal, és elkísérjük ezekre a felkészítő alkalmakra.

Az eddigi 4 szombati találkozón a hittanosok a hitoktatókkal kötetlenebbül, játékos formában „ismételték át” hitünk alapjait. Lehetővé vált, hogy egymással is ismerkedjenek, hiszen mindenki más-más iskolában tanulja a hittant. Közben a szülőknek alkalma nyílt kicsit betekinteni -Attila atyával beszélgetve- a Plébánia életébe, a Szentírást olvastuk, különösen a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódóan, keresztutat jártunk a gyerekek vezetésével. Minden összejövetelünket a gyerekek rövid „műsora” zárta, mindannyiunk nagy örömére.

Nekem személyesen többször volt az az érzésem, mint Péter apostolnak Jézus közelében: „Uram, jó nekünk itt lennünk”. Imádkozzunk az elsőáldozásra készülőkért, hordozzuk őket mindennap, hogy Krisztus felé nyitottak legyenek és készek legyenek a Vele való szentségi találkozásra!

Szőllősi Réka

Május 4-én, most szombaton 14.30-ra várjuk a gyerekeket a szüleikkel együtt a plébánián.

A Teréz anya templomban 16.30-kor, a Szent Erzsébet-templomban 18 órakor kezdődött a nagypénteki liturgia. Az előző nap, Nagycsütörtök estéjén az oltárfosztással idéztük fel Jézus elfogatását a Getszemáni kertben, most a templom homályában és csöndjében bevonuló asszisztencia, majd a pap leborulása a lecsupaszított oltár előtt, a mellékoltárnál megvilágított szentsír, valamint az „elnémított harangok” az elnémult döbbenetet tükrözték.

Miután a Szent Cecília-kórus a János-passiót elénekelte, az egyház könyörgéseivel imádkozhattunk a fölséges Istenhez.

Ezt követte a Krisztus keresztje előtti hódolatunk. Hitünk tartalma ugyan egy, de azt különbözőképpen éljük meg és fejezzük ki. Jézusunk értünk vállat szenvedése és halála a mi reményünk; számomra ennek meglátása és megtapasztalása volt a legszemélyesebb élmény ezen az estén, és ez a keresztfa fokozatos leleplezésében nyilvánult meg sokunk számára. A templomunk közösségének hódolata a kereszt előtt érintéssel, térdhajtással, csókkal mind ezt a hálát és köszönetet fejezte ki Megváltó Jézusunk iránt.

A passió átélése, a könyörgések és a kereszt előtti hódolat után a nagycsütörtöki szertartásból félretett Eucharisztiából is táplálkozhattunk. A liturgia befejezéseként népes gyülekezetünk a Ligetben énekekkel és elmélkedéssel járta végig a keresztút stációit, mintegy a bámészkodó külvilág előtt sem szégyellve hitünk alapját. A stációk elmélkedéseit plébániai kisközösségeink tagjai írták és olvasták fel, sőt a keresztet is ők hordozták. Az utolsó állomást követően pedig plébánosunk, Attila atya vette át a keresztet, és vitte a templom oltárához. A befejező gondolatokat követően a szentsír csendje és félhomálya vette át a szerepet a templomban, átadva helyét a csendes imáinknak.

Szendrényi András

Király László és Szekeres Zsuzsa az újszegedi Teréz anya templomban 2024 húsvétvasárnapján énekelték a szekvenciát: