Hittanosaink családjukkal együtt november 30-án, a szombaton du. 15-17 óráig tartó adventi koszorúkötésen vettek részt. A korábbi évek mintájára a koszorúkötéshez a plébánia biztosított szükséges alapot, fenyőágat, gyertyatűt, gyertyát és díszítőelemeket.

Advent I. vasárnapja idén december 1-re esett. Előtte, november 30-án az esti szentmisék kezdetekor mindkét templomban meggyújtottuk az adventi koszorún az első gyertyát. Szép újszegedi szokás szerint ezt mindig egy plébániai kisközösség egy-két képviselője tette meg, néhány kedves gondolat kíséretében.

Advent I. vasárnapján a 9.30-kor kezdődő szentmisében megszentelésre kerültek a családok által elkészítet kézműves koszorúk.

Advent hétfő és szerdai napjain az Erzsébet-templomban vehetünk részt hajnali szentmiséken, advent keddjein pedig a Teréz anya templomban; – minkét templomban reggel 6 órai kezdéssel. Természetesen minden korán kelőt szeretettel várnak egyes plébániai csoportok a mise utáni meleg teára, kávéra, közösen elköltött reggelire.

Szent Miklós követe is eljött templomunkba, hogy a híveket a jóra buzdítsa és a gyerekeket megajándékozza.

Szeptember 12-én, a Boldogságos Szűz neve napján zárult idén is Mária-napi ünnepségsorozat. A záró estén a szentmisét Dr. Németh László atya celebrálta, a csodálatos zenei szolgálatról a Szent Cecília kórus gondoskodott Szántóné Babi vezetésével és Lucz Ilona DLA közreműködésével.

 

László atya a szentbeszédében „római zarándoklatra” hívott bennünket, ennek kapcsán a város egyik legrégebbi templomát, a II-III. század fordulóján épült Santa Maria in Trastevere Bazilikát mutatta be. A templom három üzenete közül elsőként azt hangsúlyozta, hogy a Mária hit összeköt minket más keresztényekkel, segítség a párbeszédben más felekezetekkel. Az épület három hajós, az oszlopok a pogány templomokból valók és azt tanítják, hogy ami az ókorban értékes volt, beépíthető a kereszténységbe.

A második üzenete a papi székek fölött lévő mozaikon látható, amelynek közepén Jézus ül, feje fölött az Atya egy győzelmi koszorút tart. Mindkét oldalon négy szent helyezkedik el, akik közül csak Mária ül Szent Fia mellett a trónon. A kép azt üzeni, hogy imádásunk az Úr felé irányul, tiszteletünk a szentek felé, közülük is kiemelten a Szűzanya felé.

Harmadik üzenete pedig abban a művészi ábrázolásban rejlik, hogy Jézus átöleli Anyját. Ez a templom azt hirdeti, hogy Krisztus a középpont, de ahogyan ő a szeretetét kifejezi, mi is ilyen gyöngédséggel legyünk a Szent Szűz iránt.

Zárógondolatként László atya kiemelte, hogy Mária az új szövetség ládája, aki méhében hordozta azt, Aki maga a törvény. Jézus számára nem a kőbe vésett törvény betartása a fontos, Ő az emberek szívét kívánja. Krisztus az, akinek az útján kell járni, ahogyan azt Mária tette. Amikor Nagyasszonyunkat köszöntjük neve napján, átölel bennünket azzal a szeretettel, ahogyan Fiát ölelte.

„Zarándoklatunkat” a plébánia nagytermében folytattuk, ahol László atya „Róma és a Vatikán magyar szemmel, 22 év tapasztalatával” címmel képes vetítést tartott Róma magyar vonatkozású épületeiről, emlékeiről. Hálásak vagyunk e közös „utazásért”, a szép gondolatokért, amellyel a Szűzanyát méltatta!

Köszönjük Attila atyának a szervezést, a koncelebrálást és azt, hogy minden évben olyan atyákat hív meg, akiknek tanítása által gazdagodunk! Köszönet Flóri atyának és János atyának a gyónási lehetőségért! Köszönjük Aradi Máriának és a Rózsafüzér Társulatnak, a sekrestyéseknek (Komárominé Soós Éva, Aradi Márta és Lantos Márta), a ministránsoknak (Kulik Lőrinc, Horpácsy Kristóf, Láng Béla és Zsembery István), a kórusoknak és Kovács Gábor kántornak, valamint a felolvasóknak a szolgálatot! Felejthetetlen öt napot élhettünk át közösen Szűz Máriát ünnepelve, hálásak vagyunk mindenkinek, aki velünk és értünk imádkozott!

Dobóczkyné Bús Márti

Az idei Mária-napok harmadik estéjén Dr. Fehérváry Jákó OSB pannonhalmi bencés atya tanítását hallottuk. A szentmise kezdetén arra biztatott minket, hogy személyes kéréseinket hozzuk az Úr elé.

Szentbeszédében elsőként arra mutatott rá, hogy lehet eltérő a motivációnk (a megszokás, kérés, lelki cél), de Isten az, aki az Eucharisztia ünneplésére összehív minket. Kitért arra, hogy a templomok nem praktikus helyek, általában tágasak, de a nap nagy részében üresek, látszólag semmi hasznuk nincs, de ezzel a hiánnyal tudják a figyelmet felhívni arra, hogy Isten az üres helyeket tudja betölteni. Ugyanígy amikor imádkozunk, ilyen helyet teremtünk az Úr számára. Sokszor kérünk, mégis az ima legmélye nem hasznos, ha nem tapasztaljuk meg az Ő jelenlétét.

A napi evangéliummal kapcsolatban Jákó atya kiemelte, hogy Jézust sokszor szívesen idézzük fel tanítóként, gyógyítóként, de jó lenne imádkozóként látni, aki az Atya jelenlétében időzik. Jézus nem sajátítja ki ezt a kapcsolatot, hanem tanít az imára és azért is imádkozik, hogy minket is bevonjon az Atyával való közösségbe.

Krisztus hosszú ima után választja ki a tizenkét apostolt, meghozza azt a döntést, kikre bízza azt a közösséget, amely a távozása után fog megszületni. Nehéz volt a választás, hiszen sok jó ember vette körül és nem a legtökéletesebbeket hívta. Ott volt Péter, aki nem mindig válaszolt neki jól, meg is tagadja, Jakab és János, akik hatalomra vágytak, Simon, aki kétes politikai helyzetben volt, Tamás a kérdező, Máté a vámos és karióti Júdás. Ez arra bátorít minket, ha imádkozó emberek vagyunk, akkor döntéseink bármennyire is töredékesek, azokat Isten mégis az ő ügyének javára tudja fordítani.

Zárógondolatként arra bátorított, hogy próbáljuk meg észrevenni Jézus kiválasztó tekintetét. Az imádságra szánt idő lehet haszontalan, de valamit fel tudunk mutatni a végén, azt, hogy Istenhez tartozunk. Bátran döntsünk az ima mellett és mindig tudjuk elfogadni az Úr gondviselő szeretetét.

Köszönjük Jákó atyának a biztató és felemelő gondolatokat! Köszönet a Szeged-Szentmihályi templom énekkarának (vezető: Bauer Ferenc és Bodó Jenő) a csodálatos hangszeres és énekes szolgálatért, valamint a misét követő közös éneklésért!

Dobóczkyné Bús Márti

Idén, a Mária-napok ünnepségsorozatunk kezdőnapján, Kisasszony napján a szentmisét a Budapestről érkező Kocsis Tamás görögkatolikus áldozópap celebrálta. Tamás atya a prédikácóját azzal kezdte, hogy most egy olyan születésnapos miatt gyűltünk össze, aki annyira fontos számunkra, hogy jelenlétünkkel is szeretnénk köszönteni őt. Elsőként kiemelte, hogy a keleti egyházban az ikonokon Jézust legtöbbször Máriával együtt ábrázolják.

Számos kérdéssel foglalkozott a szentbeszédben: Miért fontos annyira ez az ünnep? Miért van annyi Mária-kegyhely? Miért jár olyan sok zarándok ezekre a helyekre? Miért olyan jelentős Szűz Mária az egyházban, a mi életünkben?

Mesélt egy papnövendékről, akik válaszok után kutatott teológiai könyvekben és sok más módon. A kutatás során először azt ismerte fel, hogy Mária az igenje és az alázatossága miatt példakép, hiszen csendben szolgálta Szent Fiát és végignézte szenvedését. De példaértékű az az anya is, aki alázattal viseli a családja terheit – de vajon miben más Mária anyasága? A vizsgálódást tovább folytatva e papnövendék arra fókuszált, miért kiemelkedő a Szűzanya a többi szent közül, hiszen élete nem volt látványos: visszavonultan élt, és nem maradt utána annyi írásos emlék, mint az apostolok vagy más szent után, akiket az egyház tisztel. Arra a kérdésre, miért járnak annyian a kegyhelyekre, az is válasz lehet, hogy ott sok csoda történik, illetve hogy e kegyhelyeken otthonosan érezhetjük magunkat. De a vallás csak egy jó élmény?

Mindezek után a papnövendék – akiről kiderült, hogy nem más, mint maga Tamás atya – elzarándokolt Máriapócsra olyan időpontban, amikor nincs ünnep, nincs sokadalom. Amikor a templomban szemlélte az ikont, a Szűzanya visszanézett rá. Sőt azt mondta neki: fiam, sokat gondolkozol, pedig egy a lényeg, az, Akit ölében tart, Akire rámutat. Ahogyan az Üdvözlégy-ben imádkozzuk, „az Úr van teveled”.

Ezen felismerések után Tamás atya arra biztatott, ne gondolkodjunk, mert egyedül Jézus fontos, aki megszenteltté és áldottá tesz minket. Mária arra tanít, hogy nekünk is lehetőségünk van arra, hogy Krisztust hordozzuk és felmutassuk embertársainknak.

Hálásak vagyunk Tamás atyának azért, hogy a Szűz Máriához vezető személyes útját feltárta előttünk! Vigyük magunkkal ezeket a csodás gondolatokat! Köszönet a hangszeres és énekes zenei szolgálatért minden résztvevőnek, szép taizéi dalokat énekeltünk Kertész Annamáriavezetésével. Az este lezárásaként a Taizében járt zarándokok képes beszámolót tartottak a plébániai nagyteremben. Köszönjük azt, hogy a sok személyes élmény által mi is töltekezhettünk.

Dobóczkyné Bús Márti

Hetek óta készültek a fiatalok, és – ahogy Attila atya mondani szokta – a „régóta fiatalok” az idei bérmálkozásra. Együttléteik során megismerhették egymást, kiegészíthették tudásukat, erősíthették egymást hitükben. A hétvégi összejöveteleiket érdekes eszmecserék és kisebb feladatok tarkították.

A pünkösdöt követő szombat este tartott újszegedi bérmálkozásra teljesen megtelt a Szent Erzsébet templom. A bemutatkozás már az egy héttel korábbi misén megtörtént – érdekes volt hallani, hogy ki-mit tartott fontosnak elmondani magáról és védőszentjéről, s így a védőszent és a választott bibliai idézet segített kicsit megismerni a jelölteket.

A bérmálás szentségének kiszolgáltatására a megyéspüspök Kondé Lajos helynök atyát, a Fogadalmi templom plébánosát delegálta hozzánk. Sokan meglepve hallottak arról, hogy mint kerületi esperes, 2013 őszén ő iktatta be Attila atyát plébánosi hivatalába.

A bérmálási szentmise emelkedett és ünnepélyes hangulatban telt. Nagy örömünkre a mise közben fel-felcsendültek a Szent Cecília kórus énekei, tovább emelve a ceremónia színvonalát, betöltve a templom minden zugát.

A bérmálkozás megerősítő szentség, a bérmálkozó elköteleződik az egyházi közösségben való életre, valamint küldetést kap, hogy kilépve a templom falai közül, terjessze az evangéliumot a világban. Ez nem könnyű feladat rohanó, modern életünkben. A fiatalok életét rengeteg inger, kihívás és kísértés befolyásolja – nem magától értetődő a helyes utat járni. Ezért szülőként is jó volt látni a most bérmálkozó fiúnk, Boldizsár, és a többiek arcán a meghatódottsággal vegyített eltökéltséget. Imádkozunk értük, hogy lendületük ne lankadjon, és életük, küldetésük sikerrel járjon.

Iván Ákos és Kata

A bérmálkozásról készített fotók innen letölthetők.
A fotókat Körmöczi László készítette.

Csóti Boglárka és Mór szüleinek élménybeszámolója:

Keresztény szülőkként 18 évvel ezelőtt elsőszülött fiúgyermekünk, majd két évvel később kislányunk részére kértük a keresztség szentségének kiszolgáltatását, és keresztanyukájukkal együtt fogadalmat tettünk, hogy mindkettőjüket római katolikus hitünk szerint, szeretetben és példát mutatva fogjuk nevelni.

Fogadalmunkat igyekeztünk megtartani, és életük első szentgyónását, majd első szentáldozását követően is sokat imádkoztunk azért, hogy a felnőtté válás rögös útján is megmaradjanak a hitben és ne térjenek le a jézusi útról.

Múlt hét szombaton, Szentháromság vasárnapjának előestéjén személyes és családi életünk egyik mérföldkövéhez értünk: gyermekeink – 20 társukkal együtt – a bérmálás szentségében részesülhettek. Az Árpádházi Szent Erzsébet templom megtelt a bérmálkozásra készülő, ünneplőbe öltözött fiatalokkal és családjaikkal. Néhány padsorral gyermekeink mögött ülve, elfogódott és hálatelt szívvel, örömkönnyek között vártuk a Szentlélek eljövetelét.

„Jézus életem, erőm, békém, Jézus társam, örömöm.
Benned bízom, Te vagy az Úr,
már nincs mit félnem, mert bennem élsz.”

Amikor a felnőtt fiunk és gimnazista lányunk bérmaszüleikkel együtt az egyik legszebb taizéi ének alatt a szentséghez járultak, büszkeség és végtelen öröm töltött el bennünket, hiszen megérhettük és részesei lehettünk gyermekeink keresztény nagykorúságának, amint immár saját elhatározásukból vállalják a krisztusi életet és küldetést.

Köszönjük Thorday Attila atyának és Kondé Lajos püspöki helynök atyának, hogy a bérmálás szentségében részesülés pillanatait valamennyi bérmálkozó számára egyedivé, meghitté és bensőségessé tették, és életre szóló lelki útravalóval ajándékozták meg őket!