Nagyszombaton 5. alkalommal került megrendezésre az Újszegedi Passiójáték a Bálint Sándor Művelődési Házban, az amatőr színészekből álló Liget Társulat közreműködésével.
A két főszereplővel – Sipos Márkkal (Jézus) és Olasz Csabával (Júdás) – beszélgettem arról, mit jelent számukra a „színészkedés”, illetve Jézus és Júdás karaktere milyen hatással volt az életükre.

Mi motivált benneteket, hogy csatlakozzatok a Liget Társulathoz?
Olasz: Középiskolás koromban színész szerettem volna lenni. Szavalóversenyeken is indultam. Tehát, régóta foglalkoztat a gondolat. Viszont azt vettem észre, hogy sok múlik a szerencsén. Van, aki hamar rivaldafényébe kerül, mások háttérben maradnak. Így a tanári szakmát választottam: testnevelést és hittant tanítok.

Ettől függetlenül mindig tartoztam amatőr színtársulatokhoz. Egy idő után a prózai előadásmódról átváltottam a zenés színházi darabokra.

Szeretnék dalokat szerezni, a versírás is érdekel, éppen ezért gondolkodom a zenei karrieren is. Jelenleg a szegedi Premier Művészeti Szakgimnáziumban tanulok ének tagozaton a munkám mellett.

A Liget Társulathoz vallási kötődésem révén kerültem. Hallottam egy felhívást dr. Thorday Attila atyától, hogy a Liget lelkes színjátszókat keres. Beszéltem Kaj Ádám rendezővel és csatlakoztam a Társulathoz.

Sipos: Én színésznek készülök. Májusban fogok felvételizni a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemre. Tavaly érettségiztem a Piarista Gimnáziumban. Ott Keserű György atya – aki tagja a Társulatnak – által vezetett Diákszínpad nevű színjátszó csoportban tevékenykedtem.

A színészet életcélommá vált az évek során. Keserű atyától hallottam a Liget Társulatról is és örömmel csatlakoztam. Az első előadásban Lucifer szerepét játszottam. Egy jó közösség alakult ki az évek során és gyakorlási lehetőségnek is kiváló.

Szeretek művészeti körökben mozogni.
A színészkedés mellett Slam Poetry (A Slam Poetry a múlt század nyolcvanas éveinek közepén jelent meg, mint önálló előadói műfaj. Ez egy modern költészeti stílus, amely csakis szóban és leginkább élőben hatásos – a szerk.) estekre járok. Nem régen itt első helyezést értem el. Verseket írok, rappelek, és túl vagyok az első koncertemen is.

Miért pont Júdás, illetve Jézus szerepét kaptátok? Kértétek vagy kiosztották rátok a szerepet?
Sipos: Kaj Ádám rendező döntése, hogy kinek melyik szerepet adja. Én már többször alakítottam Júdás személyét, melyet eddig közel éreztem magamhoz fiatal korom és kissé hebrencs mentalitásom miatt. Most Jézus szerepével is kezdek azonosulni és egy újabb kihívásnak tekintem.

Olasz: Korábban én alakítottam Jézust. Ha a színjátszós éveimre visszatekintek, mindig pozitív karaktereket játszottam, melyeket élveztem is. Ennek oka a pozitív kisugárzásom lehet. Most váratlanul ért, hogy Júdás szerepét kaptam. Eredetileg Jézust játszottam volna.
Az első próbára is ennek a tudatába mentem. Ott közölték velem, hogy Júdást kell eljátszanom. Először nem fogadtam jól a váltást. Mivel zenés darabról van szó, megmutatták a társaim a dalokat. Abból kiderült számomra, hogy más oldalról lesz bemutatva Júdás. Ő most nem az eleve elrendelt rossz, hanem egy gondolkodó, kérdező, kereső karakter.

A dalszövegekből az jött át, hogy Júdás szereti, tiszteli Jézust, követni akarja, de nem tudja megérteni, miért nem a szokványos, az ószövetségi nép által várt messiás jött el.

Egy politikai szabadítót várt, aki megmenti a népet a római elnyomóktól. Ehhez képest egy szeretetet hirdető Megváltó jött, melyen Júdás teljesen felháborodik. Így kezdődnek a darabban a bonyodalmak.

Igazából azonosítható Júdás szerepe mindannyiunk életével. Kereső emberek vagyunk, tudni szeretnénk, mi a jó és a rosszhoz miként viszonyuljunk. Sokszor elveszünk önmagunkban, problémáinkban, önzőségünkben.

Sipos: Mindezek miatt azért ne mentsük fel Júdást. Nem egy szimpatikus figura. El lehet úgy játszani, hogy átérezhető, megélhető legyen ambíciója, ami motiválta tettét, de mégis csak elárulta a Messiást.

Olasz: A rendező mindezt jól kidolgozta. Júdás teli van kérdésekkel. Lehetősége lett volna a jobbik út választására, de mégse tette meg.

Mennyire könnyű, vagy nehéz beleélni magatokat a szerepetekbe?
Sipos: Szerintem most mindkettőnknek nehezebb volt a ráhangolódás. Mégis vállalható, megpróbáljuk kihozni belőle a legjobbat. Számomra egy nagyszerű feladat, egy lelki út a jézusi szereppel való azonosulás.

Olasz: Elfogadtam Júdás karakterét, élvezem őt megszemélyesíteni. Gúnyosnak, lenézőnek tekintettem kezdetben őt. A rendező segített abban, hogy Júdást más szemmel nézzem: ő egy kérdésekkel teli ember.

Változtatott-e az életeteken, a dolgokhoz való hozzáállásotokon a szerepetek?
Olasz: Igen. Korábban a pozitív szerepeim szövegét gyorsan megtanultam. 1-2 próba után már teljesen elsajátítottam, ami mindig büszkeséggel töltött el. Most még az utóbbi próbákon se tudtam teljesen a szövegemet, még olvastam. Márknál ez pont fordítva volt. Ő mindig később tudta megtanulni, most viszont az elsők között tudta fejből a szövegét.

Másik változás, hogy korábban mindig pontosan érkeztem a próbákra, most többször kések. Fegyelmezetlenebb is vagyok a próbákon, sokszor elbohóckodom a jeleneteket. Azt vettem észre magamon, hogy Júdás karaktere hatással volt rám, előhozta a bennem lévő „rosszaságokat”.

Sipos: Jellememből adódóan csapongó, stresszelős, rohanós ember vagyok.

A jézusi szerepem higgadtabbá tett. Belőlem a „kisangyalt” hozta elő. Pontosan érkezem mindenhová, nyugodtabb vagyok a munkahelyemen, a magánéletemben.

Jézus magatartásáról, viselkedéséről sok információnk van a Szentírás által, ezért az Ő karakterét nem lehet többféleképpen megformálni. Ellenben Júdás szerepét lehet úgy is játszani, hogy teljes mértékben gonosz volt, vagy felmentjük, vagy a kettő között.

Miként néztek egymásra a színpadon? Milyen érzéseket vált ki belőletek?
Sipos: Nem csak kettőnk között van kapcsolat a színpadon. Ott vannak a tanítványok, a főpapok, Pilátus. Úgy kezelem a szerepemet, hogy én mindenkit szeretek, senkire sem haragszom. Szeretetből cselekszem. Jézusként végig tudom, hogy Júdás el fog árulni, mégis, amikor imádkozom, Júdásért is, az emberiségért is teszem.

Olasz: Júdásként szeretem Jézust. Látom, hogy vonzza maga köré az embereket, csak nem értem a cselekedeteit. Miért nem kardot hoz, miért a békéről, a szeretetről beszél?
Amikor Jézusra nézek, tekintetemből ez a kérdés sugárzik: „Miért így?”

Milyen embernek tartjátok magatokat?
Sipos: Amellett, hogy csapongó, hebrencs vagyok, eléggé nyitott személyiségnek tartom magam. Ezért is gondoltam, hogy most a jézusi szereppel is meg fogok birkózni. Én is szeretem az embereket, nem vagyok haragtartó.

Olasz: Igyekszem összeszedett lenni, mert sokszor vagyok szétszórt. Alapvetően késve érkezek mindenhová. Mostanában próbálom az életemet tudatosabban élni, így figyelek arra, hogy időben induljak el.
Nyitott vagyok az új dolgokra, szívesen meghallgatom a másikat, empatikusnak tartom magam. Igyekszem a másikból a legjobbat kihozni. Érdekel a pszichológia is.

Mit tartotok a legfőbb értéknek az életetekben?
Olasz:

Számomra a kitartása a legfőbb érték. Nem hátrálok meg a feladatok, a kellemetlen helyzetek elől.

Például többször megcsináltam a Kinizsi 100 teljesítménytúrát. Fájt, fáradt voltam, de kitartóan végigmentem, míg mások félúton feladták.
Nincs abszolút hallásom, nem vagyok őstehetség, de van egy jó hangszínem, mi azonban nincs kimunkálva. Még nagyon sok hiányosságom van. Emiatt kritikák is értek. Énektanáraimtól viszont kaptam olyan visszajelzést, hogy ha kitartóan gyakorolok, tovább juthatok az éneklés terén.

Sipos:

A legnagyobb értéknek az odaadásomat tartom. Az esetek többségében a másikat helyezem  előtérbe, azt nézem, hogy neki mi a jobb. Még akkor is, ha én rosszul jövök ki a szituációból.

// Vereb István

---

Érdemes megnézni a két fiatallal, Csabával és Márkkal készült interjú videófelvételét, ahol, még többet elárulnak magukból, a szerepükről, az élethez való hozzáállásukról.

 

Szeretnénk, hogy a különböző iskolákban tanuló 10-12 éves, elsőáldozásra készülő gyerekek egymással is találkozzanak. A havonta meghirdetésre kerülő foglalkozások a plébánián vannak szombat délutánonként.

Az első találkozó január 12-én volt, ami játékos ismerkedéssel, beszélgetéssel kezdődött, majd felelevenítettük a Kánai menyegzőt, ahogy azt János evangéliuma, a 2. fejezetben megörökítette. Érdemes volt a gyerekekkel együtt átgondolni ezen szentírási szakasz történeti valóságát, és átültetni a mai életükre, hogy saját saját tapasztalatainkkal aktualizáljuk.

Miközben a gyerekekkel a hitoktatók foglalkoztak, plébánosunk a szülőkkel beszélgetett az emeleti teremben. A párhuzamosan folyó foglalkozás végén a gyerekek örömmel játszották el a bibliai jelenetet, hogy ezzel is megajándékozzák szüleiket.
A harmadik előkészületi alkalommal, március 2-án azt a jézusi példabeszédet idéztük fel, amely a királyi menyegzőről szól (Máté 22,1-14). A felnőttek és gyermekek irányított kérdések segítségével közösen beszélgettek a példázat mondanivalójáról, annak fontosságáról, hogy mindez miként kapcsolódik az elsőáldozásra való készülethez.

Találkozásunk legfőbb célja az volt, hogy tudatosítsuk a gyermekekben annak jelentőségét, hogy az Oltáriszentség milyen kiemelkedően fontos számunkra, keresztényeknek: hitünk misztériumának kimeríthetetlen forrása. Igyekeztünk tudatosítani bennük, hogy a Jézushoz való tartozás erőt ad a mindennapi életünkben, segít a hétköznap nehézségeit leküzdeni. Isten végtelen szeretete és kegyelme mutatkozik meg számunkra a bűnbánat és az Eucharisztia szentségében. Ezek felvételére tudatosan, hitben növekedve készülünk, ünneplőbe öltöztetjük szívünket, hogy méltóképp fogadhassuk a Jézus Krisztussal való találkozást. Ezen ünnepi esemény alkalmából gyönyörű meghívók készítésével zártuk szombati foglalkozásunkat.

Legközelebbi közös felkészülési alkalom március 30-án, szombat délután lesz a plébánián, melyre az elsőáldozásra készülő gyerekeket a hitoktatók, míg szüleiket és keresztszüleiket a plébános várja.
Már előre jelezzük, hogy az első szentgyónás május 18-án, szombat délután lesz, és másnap ünnepeljük, hogy első alkalommal járulnak szentáldozáshoz, akik megfelelően felkészültek arra. Foglaljuk mindannyian imáinkba azokat, akik a hitélet útján lépéseket tesznek!
Gálné Ili, Behánné Sárközi Brigitta, Papdi Anikó,
Sándor Magdi és Gilice Attila, vagyis a hitoktatók csapata

Szent Miklós követségében idén is eljött a Mikulás, hogy megajándékozza a kicsinyeket. Elsőként a Teréz anya Bölcsiben járt, de azután a vasárnapi családos szentmisén, majd a délutáni kisgyermekesek szentmiséjén résztvevőket is meglepte.

Szent Erzsébet napi búcsúnkon Kopasz István atya volt a vendégünk.  A szentbeszédben a vasárnapra vonatkozó szentírási részeket kapcsolta össze Szent Erzsébet életpéldájával.  Kiemelte, hogy a mai evangélium szerint a mi életünkben legyen fontos az állandóra és a változó jelre való figyelés.

Az állandónak mindig a krisztusi tanítást tartsuk, ez legyen életünk vezérfonala.  A különféle élethelyzetünkben ehhez ragaszkodjunk, hisz ez megadja számunkra az alapot ahhoz, hogy ha „szétküldi angyalait, és összegyűjti választottait a szélrózsa minden irányából”, akkor reményünk lehet az örök életre. Szent Erzsébet számára is mindig ez volt a fontos. Soha nem tévesztette szem elől az evangélium tanítását. Az életének legnehezebb szakaszaiban is ragaszkodott ehhez az „állandósághoz”.
Ha mi is tudunk nap, mint nap ragaszkodni a krisztusi tanításhoz és az Ő hűséges követői maradunk, akkor mindig észrevesszük azokat a jeleket, amit a változó világ elénk hoz.

Meglátjuk a szükségben szenvedőket, kellő találékonysággal tudunk segíteni rajtuk, meg tudjuk hallgatni őket, mert sokszor ez fontosabb, mint pénzt dobni a „kalapba”. A fügefa példázata egy jel volt, mellyel Jézus tanította a körülötte lévőket. Nekünk is figyelnünk kell naponta az elénk táruló különféle jelekre, amelyre hitünkből fakadóan cselekedetekkel válaszolunk.

Erzsébet erős evangéliumi gyökereivel észrevette az eléje táruló jeleket, s cselekedeteivel szolgálta a szegényeket és anyagilag is segítette őket. Még akkor is, ha ennek üldöztetés, megvetés lett az eredménye. Élete példája sarkaljon bennünket arra, hogy nagyon szeressük Krisztust, s akkor nem okoz gondot a szolgáló szeretetet találékonysága sem.

A szentmisén a Szent Cecília kórus szép és felemelő énekkel segítette az ünnepi megemlékezést. A mise után a nagyteremben agapé keretében élhettük meg a testvéri közösség összetartó erejét. Köszönet azoknak, akik oly nagy találékonysággal készítették el az ünnepi asztalt.

Köszönjük István atyának a tanítást és a derűs beszélgetést!

Kerekes László
(fotó: Körmöczi lászló)