Egy asztalhoz ültettük Jézust és Júdást, azaz Márkot és Csabát


Nagyszombaton 5. alkalommal került megrendezésre az Újszegedi Passiójáték a Bálint Sándor Művelődési Házban, az amatőr színészekből álló Liget Társulat közreműködésével.
A két főszereplővel – Sipos Márkkal (Jézus) és Olasz Csabával (Júdás) – beszélgettem arról, mit jelent számukra a „színészkedés”, illetve Jézus és Júdás karaktere milyen hatással volt az életükre.

Mi motivált benneteket, hogy csatlakozzatok a Liget Társulathoz?
Olasz: Középiskolás koromban színész szerettem volna lenni. Szavalóversenyeken is indultam. Tehát, régóta foglalkoztat a gondolat. Viszont azt vettem észre, hogy sok múlik a szerencsén. Van, aki hamar rivaldafényébe kerül, mások háttérben maradnak. Így a tanári szakmát választottam: testnevelést és hittant tanítok.

Ettől függetlenül mindig tartoztam amatőr színtársulatokhoz. Egy idő után a prózai előadásmódról átváltottam a zenés színházi darabokra.

Szeretnék dalokat szerezni, a versírás is érdekel, éppen ezért gondolkodom a zenei karrieren is. Jelenleg a szegedi Premier Művészeti Szakgimnáziumban tanulok ének tagozaton a munkám mellett.

A Liget Társulathoz vallási kötődésem révén kerültem. Hallottam egy felhívást dr. Thorday Attila atyától, hogy a Liget lelkes színjátszókat keres. Beszéltem Kaj Ádám rendezővel és csatlakoztam a Társulathoz.

Sipos Márk, aki Jézus szerepét alakítja

Sipos: Én színésznek készülök. Májusban fogok felvételizni a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemre. Tavaly érettségiztem a Piarista Gimnáziumban. Ott Keserű György atya – aki tagja a Társulatnak – által vezetett Diákszínpad nevű színjátszó csoportban tevékenykedtem.

A színészet életcélommá vált az évek során. Keserű atyától hallottam a Liget Társulatról is és örömmel csatlakoztam. Az első előadásban Lucifer szerepét játszottam. Egy jó közösség alakult ki az évek során és gyakorlási lehetőségnek is kiváló.

Szeretek művészeti körökben mozogni.
A színészkedés mellett Slam Poetry (A Slam Poetry a múlt század nyolcvanas éveinek közepén jelent meg, mint önálló előadói műfaj. Ez egy modern költészeti stílus, amely csakis szóban és leginkább élőben hatásos – a szerk.) estekre járok. Nem régen itt első helyezést értem el. Verseket írok, rappelek, és túl vagyok az első koncertemen is.

Miért pont Júdás, illetve Jézus szerepét kaptátok? Kértétek vagy kiosztották rátok a szerepet?
Sipos: Kaj Ádám rendező döntése, hogy kinek melyik szerepet adja. Én már többször alakítottam Júdás személyét, melyet eddig közel éreztem magamhoz fiatal korom és kissé hebrencs mentalitásom miatt. Most Jézus szerepével is kezdek azonosulni és egy újabb kihívásnak tekintem.

Olasz Csaba, aki Júdásként lép a színpadra

Olasz: Korábban én alakítottam Jézust. Ha a színjátszós éveimre visszatekintek, mindig pozitív karaktereket játszottam, melyeket élveztem is. Ennek oka a pozitív kisugárzásom lehet. Most váratlanul ért, hogy Júdás szerepét kaptam. Eredetileg Jézust játszottam volna.
Az első próbára is ennek a tudatába mentem. Ott közölték velem, hogy Júdást kell eljátszanom. Először nem fogadtam jól a váltást. Mivel zenés darabról van szó, megmutatták a társaim a dalokat. Abból kiderült számomra, hogy más oldalról lesz bemutatva Júdás. Ő most nem az eleve elrendelt rossz, hanem egy gondolkodó, kérdező, kereső karakter.

A dalszövegekből az jött át, hogy Júdás szereti, tiszteli Jézust, követni akarja, de nem tudja megérteni, miért nem a szokványos, az ószövetségi nép által várt messiás jött el.

Egy politikai szabadítót várt, aki megmenti a népet a római elnyomóktól. Ehhez képest egy szeretetet hirdető Megváltó jött, melyen Júdás teljesen felháborodik. Így kezdődnek a darabban a bonyodalmak.

Igazából azonosítható Júdás szerepe mindannyiunk életével. Kereső emberek vagyunk, tudni szeretnénk, mi a jó és a rosszhoz miként viszonyuljunk. Sokszor elveszünk önmagunkban, problémáinkban, önzőségünkben.

Sipos: Mindezek miatt azért ne mentsük fel Júdást. Nem egy szimpatikus figura. El lehet úgy játszani, hogy átérezhető, megélhető legyen ambíciója, ami motiválta tettét, de mégis csak elárulta a Messiást.

Olasz: A rendező mindezt jól kidolgozta. Júdás teli van kérdésekkel. Lehetősége lett volna a jobbik út választására, de mégse tette meg.

Mennyire könnyű, vagy nehéz beleélni magatokat a szerepetekbe?
Sipos: Szerintem most mindkettőnknek nehezebb volt a ráhangolódás. Mégis vállalható, megpróbáljuk kihozni belőle a legjobbat. Számomra egy nagyszerű feladat, egy lelki út a jézusi szereppel való azonosulás.

Olasz: Elfogadtam Júdás karakterét, élvezem őt megszemélyesíteni. Gúnyosnak, lenézőnek tekintettem kezdetben őt. A rendező segített abban, hogy Júdást más szemmel nézzem: ő egy kérdésekkel teli ember.

A Liget Társulat néhány tagja a próbán

Változtatott-e az életeteken, a dolgokhoz való hozzáállásotokon a szerepetek?
Olasz: Igen. Korábban a pozitív szerepeim szövegét gyorsan megtanultam. 1-2 próba után már teljesen elsajátítottam, ami mindig büszkeséggel töltött el. Most még az utóbbi próbákon se tudtam teljesen a szövegemet, még olvastam. Márknál ez pont fordítva volt. Ő mindig később tudta megtanulni, most viszont az elsők között tudta fejből a szövegét.

Másik változás, hogy korábban mindig pontosan érkeztem a próbákra, most többször kések. Fegyelmezetlenebb is vagyok a próbákon, sokszor elbohóckodom a jeleneteket. Azt vettem észre magamon, hogy Júdás karaktere hatással volt rám, előhozta a bennem lévő „rosszaságokat”.

Sipos: Jellememből adódóan csapongó, stresszelős, rohanós ember vagyok.

A jézusi szerepem higgadtabbá tett. Belőlem a „kisangyalt” hozta elő. Pontosan érkezem mindenhová, nyugodtabb vagyok a munkahelyemen, a magánéletemben.

Jézus magatartásáról, viselkedéséről sok információnk van a Szentírás által, ezért az Ő karakterét nem lehet többféleképpen megformálni. Ellenben Júdás szerepét lehet úgy is játszani, hogy teljes mértékben gonosz volt, vagy felmentjük, vagy a kettő között.

Miként néztek egymásra a színpadon? Milyen érzéseket vált ki belőletek?
Sipos: Nem csak kettőnk között van kapcsolat a színpadon. Ott vannak a tanítványok, a főpapok, Pilátus. Úgy kezelem a szerepemet, hogy én mindenkit szeretek, senkire sem haragszom. Szeretetből cselekszem. Jézusként végig tudom, hogy Júdás el fog árulni, mégis, amikor imádkozom, Júdásért is, az emberiségért is teszem.

Olasz: Júdásként szeretem Jézust. Látom, hogy vonzza maga köré az embereket, csak nem értem a cselekedeteit. Miért nem kardot hoz, miért a békéről, a szeretetről beszél?
Amikor Jézusra nézek, tekintetemből ez a kérdés sugárzik: „Miért így?”

Milyen embernek tartjátok magatokat?
Sipos: Amellett, hogy csapongó, hebrencs vagyok, eléggé nyitott személyiségnek tartom magam. Ezért is gondoltam, hogy most a jézusi szereppel is meg fogok birkózni. Én is szeretem az embereket, nem vagyok haragtartó.

Olasz: Igyekszem összeszedett lenni, mert sokszor vagyok szétszórt. Alapvetően késve érkezek mindenhová. Mostanában próbálom az életemet tudatosabban élni, így figyelek arra, hogy időben induljak el.
Nyitott vagyok az új dolgokra, szívesen meghallgatom a másikat, empatikusnak tartom magam. Igyekszem a másikból a legjobbat kihozni. Érdekel a pszichológia is.

Mit tartotok a legfőbb értéknek az életetekben?
Olasz:

Számomra a kitartása a legfőbb érték. Nem hátrálok meg a feladatok, a kellemetlen helyzetek elől.

Például többször megcsináltam a Kinizsi 100 teljesítménytúrát. Fájt, fáradt voltam, de kitartóan végigmentem, míg mások félúton feladták.
Nincs abszolút hallásom, nem vagyok őstehetség, de van egy jó hangszínem, mi azonban nincs kimunkálva. Még nagyon sok hiányosságom van. Emiatt kritikák is értek. Énektanáraimtól viszont kaptam olyan visszajelzést, hogy ha kitartóan gyakorolok, tovább juthatok az éneklés terén.

Sipos:

A legnagyobb értéknek az odaadásomat tartom. Az esetek többségében a másikat helyezem  előtérbe, azt nézem, hogy neki mi a jobb. Még akkor is, ha én rosszul jövök ki a szituációból.

// Vereb István


Érdemes megnézni a két fiatallal, Csabával és Márkkal készült interjú videófelvételét, ahol, még többet elárulnak magukból, a szerepükről, az élethez való hozzáállásukról.

 

Jó volt látni az összebújó szülő-gyermek párokat

Immár negyedik alkalommal, március 30-án újabb találkozásra hívtuk meg az elsőáldozásra készülő gyermekeket és szüleiket. Örültünk a mintegy 30 gyermeknek és az őket hitbeli zarándokútjukon is kísérő felnőtteknek.

Ez alkalommal témánk – a vasárnapi evangéliumban is felhangzó – úgynevezett „Tékozló fiú” története volt. A jézusi példabeszéd megismertet a mennyei Atya jóságával, elfogadó, átölelő szeretetével, és arra, hogy mindig van kihez hazamenni, ha hibázunk.

A Lukács evangéliumában olvasható példabeszédet először a szülőkkel kezdtük feldolgozni, míg a gyerekek a friss tavaszi levegőn játszva szaladgáltak. Szüleikhez visszatérve közös alkotásba kezdtek: padlókép-alkotással dolgoztuk fel a történetet. Ennek módja a következő volt: Gilice Attila kollégám egy üres szőnyeg mellett kezdte olvasni a történetet, amelyet a környezet leírásával kezdett. Minden gyermek kezében voltak általa tetszőlegesen választott eszközök (kocka, fa, bokor, kendő, tehénke, juhok, malacok, bábok: apa, idősebb és fiatalabb fiú.) A kolléganőim, Behánné Brigi és Sándor Magdi segítségével a figurák elhelyezésével a gyermekek – az elhangzó történetnek megfelelően – megelevenítették számunkra a bibliai történetet.

Néha megszakítottuk a történetet és a padlókép kialakítását, hogy kérdéseket tartalmazó lapokat osszunk ki a szülőknek és gyermekeiknek. Érdemes volt reflektálni a gazdag mondanivalójú történetre, és ezért arról kellett írniuk pár sort, hogyan bántjuk meg egymást, és hogyan tudunk megbocsájtani. Három részre osztottuk a témát: 1) Az örökség, 2) Az örökség eltékozlása: bűneink és gyengeségeink. 3) A hazatalálás: a bűnbánat és bocsánatkérés.

Jó volt látni az összebújó szülő-gyermek párokat. A plébánia összes terme, kertje, folyosója meghitt egymásra hangolódásra adott lehetőséget, hiszen egymást ajándékozhatták meg őszinte beszélgetéssel.
Másnap, március 31-én, a vasárnapi családi mise keretében az elsőáldozásra készülő gyermekek bemutatkoztak a hívek közössége előtt. A szülők a szentmisén önmagukért is imádkoztak, hogy hitelesen állhassanak gyermekeik mellé. A közösség arra kapott meghívást, hogy tagjai példamutató élettel és imával járjanak a gyerekek előtt.

Ráadásul, a szentmiséről hazatérő hívek a szentségfelvételre készülő hittanosok nevét egy kosárból kihúzhatták és magukkal vihették. Jó alkalom ez arra, hogy személyes imádsággal lelkileg is kísérjék az elsőáldozásra és bérmálkozásra készülő újszegedi gyermekek felkészülését. Ezúton is minden kedves Olvasónkat kérjük, hogy hordozzák e gyermekeket és családjaikat imájukban.

Gál Viktorné, vezető hitoktató

Elsőáldozásra készülünk

Szeretnénk, hogy a különböző iskolákban tanuló 10-12 éves, elsőáldozásra készülő gyerekek egymással is találkozzanak. A havonta meghirdetésre kerülő foglalkozások a plébánián vannak szombat délutánonként.

Az első találkozó január 12-én volt, ami játékos ismerkedéssel, beszélgetéssel kezdődött, majd felelevenítettük a Kánai menyegzőt, ahogy azt János evangéliuma, a 2. fejezetben megörökítette. Érdemes volt a gyerekekkel együtt átgondolni ezen szentírási szakasz történeti valóságát, és átültetni a mai életükre, hogy saját saját tapasztalatainkkal aktualizáljuk.

Miközben a gyerekekkel a hitoktatók foglalkoztak, plébánosunk a szülőkkel beszélgetett az emeleti teremben. A párhuzamosan folyó foglalkozás végén a gyerekek örömmel játszották el a bibliai jelenetet, hogy ezzel is megajándékozzák szüleiket.
A harmadik előkészületi alkalommal, március 2-án azt a jézusi példabeszédet idéztük fel, amely a királyi menyegzőről szól (Máté 22,1-14). A felnőttek és gyermekek irányított kérdések segítségével közösen beszélgettek a példázat mondanivalójáról, annak fontosságáról, hogy mindez miként kapcsolódik az elsőáldozásra való készülethez.

Találkozásunk legfőbb célja az volt, hogy tudatosítsuk a gyermekekben annak jelentőségét, hogy az Oltáriszentség milyen kiemelkedően fontos számunkra, keresztényeknek: hitünk misztériumának kimeríthetetlen forrása. Igyekeztünk tudatosítani bennük, hogy a Jézushoz való tartozás erőt ad a mindennapi életünkben, segít a hétköznap nehézségeit leküzdeni. Isten végtelen szeretete és kegyelme mutatkozik meg számunkra a bűnbánat és az Eucharisztia szentségében. Ezek felvételére tudatosan, hitben növekedve készülünk, ünneplőbe öltöztetjük szívünket, hogy méltóképp fogadhassuk a Jézus Krisztussal való találkozást. Ezen ünnepi esemény alkalmából gyönyörű meghívók készítésével zártuk szombati foglalkozásunkat.

Legközelebbi közös felkészülési alkalom március 30-án, szombat délután lesz a plébánián, melyre az elsőáldozásra készülő gyerekeket a hitoktatók, míg szüleiket és keresztszüleiket a plébános várja.
Már előre jelezzük, hogy az első szentgyónás május 18-án, szombat délután lesz, és másnap ünnepeljük, hogy első alkalommal járulnak szentáldozáshoz, akik megfelelően felkészültek arra. Foglaljuk mindannyian imáinkba azokat, akik a hitélet útján lépéseket tesznek!
Gálné Ili, Behánné Sárközi Brigitta, Papdi Anikó,
Sándor Magdi és Gilice Attila, vagyis a hitoktatók csapata

Vidámság, felhőtlen kikapcsolódás farsangkor

Istennek hála a tavalyihoz hasonló hatalmas érdeklődésnek örvendett az idei farsangi bálunk. Kószó Edit ültetési ötletének köszönhetően családias asztaltársaságok alakultak ki.

Este 7 órától gyermekzsivajtól és beszélgetésektől zsongott a Bálint Sándor Művelődési Ház nagyterme. A mulatságot Jáger Richárd igazgató megható, visszaemlékező gondolatait és Attila atya kedves szavait követően az Antióchia közösség vidám körtánca nyitotta meg, amelybe sokan bekapcsolódhattak.

Az ötletgazdag, szép álarcosok versenye idén nagyon szorosnak bizonyult, a sorrend kialakításában a zsűri (Szili Piroska, Lucz Ili, Kass Ferenc) nagyon nehéz feladattal szembesült. Holtversenyben második helyezést értek el a Pantomimes és a Hercegnő, valamint a Pillangóhercegnők. Az első helyen három család végzett, a Hihetetlen-Pap család, az „Egy hajóban evezünk” és a „Ház kéményseprőkkel” jelmezesek.

A vidám műsorok Péterffy Gabi és Lucz Ili Zenés EGYveleg NÉGYkézre című, ragtime és tangó dallamokból álló összeállítása kezdte meg. Majd derűs plébániai hirdetéseket hallhattunk Seres Krisztina jóvoltából. A Szántó házaspár, Babi és Laja fantasztikus duettje a Csárdáskirálynéból nagy sikert aratott. A Szegedi Szülők Kórusa tagjai csodálatos dalokkal készültek, amelyeket zongora- és gitárkísérettel adtak elő. Zárásként Lucz Ili tréfás meséjéből megtudhattuk, hogyan bizonyította be Jankó, hogy a faluban minden asszony pletykás, nem csak az ő felesége.

A sok szép tombolatárgy közül a Farkas Gáborné Böbe testvérünk által felajánlott fődíjat, a váraszói hétvégét Joó Magdi nyerte, ezúton is gratulálunk és jó pihenést kívánunk.

Köszönet a házigazdai helytállásért Jáger Richárdnak, Attila atyának, a zenei szolgálatért DJ. Krizsnek, a vacsora szakszerű, gyors felszolgálásáért és a finom ételekért a Sport & Life munkatársainak! Köszönjük a sok felajánlott tombolatárgyat, süteményt! Hálásak vagyunk a sok munkáért a Jeromos csoportnak, Liget Társulatnak, Antióchia közösségnek és minden önkéntesnek, valamint a sokirányú szervezés összefogásáért Aradi Mártinak és Kószó Editnek.

Bízom benne, hogy mindannyian szép élményekkel gazdagodtunk és csodás pillanatokat őrzünk a szívünkben.

Bús Márta

Schola-koncert Vízkeresztkor

Vízkereszt az egyházi évben a karácsonyi időszak záróünnepe. Ebből az alkalomból szkólánk évek óta a mise végén egy kis koncertet ad. A sok karácsonyi esemény között, tekintettel gyermekeink elfoglaltságára – pásztorjátékok, iskolai események, betlehemezés, rokonlátogatás, stb. – ilyenkor találunk alkalmat arra, hogy a sok szép karácsonyi dal közül néhányat elénekeljünk.

Ezzel a kis koncerttel szeretnénk a misét még ünnepélyesebbé tenni és plébániai közösségünknek a már-már halványuló karácsonyi fények közepette a karácsony hangulatát még egyszer felidézni.

Így tettünk idén is. Január 6-án a 9.30-as szentmise végén szkólásaink, szülőkkel és rokonokkal kiegészülve – családi kórust alakítva – adtunk elő 4 karácsonyi dalt. Előtte hangszeres gyermekeink játszottak el néhány zeneszámot.

A Siklós Ádám és Pechan Gellért alkotta csellóduó játszotta el az „A kis Jézus megszületett” kezdetű dalt, majd Buczkó Anitával kiegészülve cselló trió együttessé, előadták az „Ó Sanctissima” (Ó legszentebb) kezdetű, az 1700-as évek végétől ismert Szűz Mária himnuszt.

Ezután egy nagyobb kamaracsoport következett, akik a ”Menyből  az angyal”-t és a „Pásztorok, pásztorok” szép dalainkat adták elő.  Ebben a kis, újonnan alakult együttesben legfiatalabbként részt vett az első éves hegedűs Verdure Márk (akinek még elkelt a szülői-tanári segítség a pontos játékhoz), legnagyobbként pedig a sok éve hegedülő, gimnazista Kovács Klári játszott. Az együttes vezető „hangadója” a kiválóan fuvolázó Verdure Berci volt. A hangzás „tömörségét” a három csellista adta. A szereplők közül többeknek ez volt az első ilyen jellegű szereplése. Nagy igyekezettel és izgalommal készültek a próbák során a fellépésre.

Reméljük, hogy a jövőben is találunk alkalmat és lehetőséget a kamaracsoport fellépésére. Szép lenne, ha mások is csatlakoznának ehhez a templomi közös zenéléshez!

A hangszeres produkciók után a szkóla-énekkar fellépése következett, kis zenekar kíséretével. Énekeseink nagy igyekezettel készültek ezek előadására, hiszen ritkán van alkalmuk zenekari kísérettel énekelni. Ez mindig izgalmas feladatot jelent, hiszen alkalmazkodni kell a kísérethez, a hangszerkíséret felerősíti a dal hangulatát, kiemeli a dallam, a szöveg szépségét.

A zenekarban többségében a Kovács és a Pechan család tagjai vettek részt Kovácsné Ági brácsán, Klári hegedűn, és Gábor, aki kiváló harangjátékával járult hozzá az előadáshoz. Pechan Szilvi hegedűn, Szabolcs csellón játszott. A zenekar fontos tagja volt a szépen játszó két fuvolista, Verdure Berci és Gál Rita.

A kórusban részt vett szkóla tagok: Buczkó Anita, Fajka Emma és Lilla, Gion Katinka (aki decemberben lépett be a kórusba, és nagy szorgalommal igyekezett a dalokat megtanulni, behozni a „lemaradást”, nővére, Dorka segítségével!), valamint Pap Zsófi, Sóti Luca, Vér Niki és Zsófi. A „családi kórus” jeles tagjai voltak a családtagok, Verdure Brzozka Ági, Vérné Végel Erzsi, Szántóné Babi. (Sajnos volt, aki betegség miatt nem tudott részt venni a közös zenélésben.) Köszönjük részvételüket, énekük, példájuk nagyban segítette a kis énekesek szereplését!

Ha nem tudott részt venni, a koncertet videón is megtekintheti:
 

A szkóla és a zenekar előadásában elhangzott karácsonyi dalok:

  • Szólj csengő, csingi-lingi-ling… – valószínűleg német eredetű dal
  • Ó jöjjetek mind hívek (Adeste fideles) – közismert dal
  • Ó pásztorok… – francia dal
  • Örvendezzünk emberek… – spanyol dal

Az elhangzott darabok – a Mária himnuszt kivéve – Tamás Gergely Alajos feldolgozásai, a jelen együttesre Pechan Zoltán által hangszerelt változatai.

Köszönjük minden résztvevő, segítő munkáját. Hálát adunk Istennek, hogy megérhettük és létrejöhetett ez a produkció!

Pechan Zoltán

A karácsony örömhírét mutatták be a gyermekek

A hittanos gyermekek hagyományos pásztorjátéka az ünnep vigíliáján, a 24-én, délután tartott szentmise előtt került bemutatásra, több mint 30 gyermek aktív közreműködésével.

Örömteli, mozgalmas volt a felkészülés pásztorjátékunkkal, a hittanos gyermekeinkkel és családjaikkal karácsony szent ünnepére. Az adventi időszakban való próbák, szervező- és betanító munkáink csupán eszközök voltak a Betlehemet megjelenítő közösség születéséhez.

Hétről-hétre tökéletesedett az előadás, egyben a karácsony megértése és átélése a gyermekszívekben. Öröm volt, hogy a próbákon együtt voltak jelen a szülők gyermekeikkel, hogy ezáltal is együtt élhessék át az ünnepi készületre való szent időt.

Köszönjük a gyermekek becsületes munkáját, a szülők támogatását, és segítő munkáját. Különösen a Szűz Máriát alakító édesanyának, Takácsné Lajkó Zitának, aki karján újszülött kisbabájával vállalta örömmel a feladatot (másik két kisgyermeke is szereplője volt a pásztorjátéknak).

Mi, a Pásztorjátékot előadók kis közössége bízunk benne, hogy örömöt szereztünk és átadhattuk karácsony örömhírét a jelenlévő családoknak.

Behánné Sárközi Brigitta és Gál Viktorné Ili

Szent Miklós megajándékozta a kicsinyeket

Szent Miklós követségében idén is eljött a Mikulás, hogy megajándékozza a kicsinyeket. Elsőként a Teréz anya Bölcsiben járt, de azután a vasárnapi családos szentmisén, majd a délutáni kisgyermekesek szentmiséjén résztvevőket is meglepte.

Gondolatok az adventi gyetyagyújtáshoz

Az advent szó jelentése: várakozás az Úr eljövetelére. A latin adventus Domini kifejezésből származik, ami annyit tesz: az Úr eljövetele. A karácsonyt megelőző várakozás az eljövetelben éri el jutalmát. Régebben egyes vidékeken „kisböjtnek” nevezték ezt az időszakot.

A katolikus egyházban advent liturgikus színe a lila, amely a bűnbánatot, a szent fegyelmet és összeszedettséget jelképezi. Advent ébredésre szólít. Ébredjünk: „Itt az óra, amikor fel kell kelnünk az álomból. Pál apostol rómaiakhoz írt levelében ezt mondja: „Az éjszaka előre haladt, a nappal pedig elközelgett. Vessük el tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük magunkra a világosság fegyvereit.”

A hitetlenség sötétjében él a világ. Zsúfolt életünk, ezerféle tennivalónk bennünk hívőkben is könnyen sötétbe borítja Krisztus világosságát. Olykor szívesebben választjuk a homályt az igazság fényénél. Advent első vasárnapja megtérésre, újrakezdésre mozgósít mindnyájunkat. Az egymástól való elidegenedés, gyűlölködés, szeretetlenség, bizalmatlanság sötétje lepi el újra meg újra az emberiséget. Nekünk azonban Krisztus világosságában kell járnunk. Hassa át életünket, hatoljon be szívünk bensejébe, hogy így mi magunk is „világító emberekké”, Krisztus fényének hordozóivá és sugárzóivá lehessünk. A világnak világító emberekre van szüksége, akik tanúságot tesznek az igazságról.

Jézus virrasztásra szólít fel. Megvizsgálom, milyen tekintetben alszik a lelkiismeretem, a Krisztus hűségem, az emberek iránti szeretetem, milyen álomból kellene felébrednem és ébresztenem a környezetemet is. A virrasztóknak kell ébren tartaniuk Krisztus eljövetelének tudatát, őrizniük a vágyat, a várakozást.

Pilinszky János szavaival: „Az adventi várakozás lényege: várakozás arra, aki van, ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk.”

Ferenc pápa szerint: „Az adventi időszak visszaadja nekünk a remény távlatát, annak a reménynek a távlatát, amely soha nem ábrándít ki, mert Isten szaván alapszik. Olyan remény, amely nem okoz csalódást, egyszerűen azért, mert az Úr soha nem csal meg.”

Végezetül egy vers:

Aranyosi Ervin: Advent-első gyertya
Advent első vasárnapján felgyullad egy gyertya fénye
Melegítse át szívedet, legyen fénylő eredménye.
Kezdődik a csodavárás ahogy egykor Jézust várták,
szeretettel, bizalommal, a tűz lángját körülállták.
A megváltó tiszta fényt hoz, szeretetet, ami éltet.
Felemel a puszta földről, Isten fiává fogad téged.
Szeretettel tárd ki lelked, öleld át a nagyvilágot,
kívánd azt, hogy minden ember itt a földön legyen áldott!

Dr. Szekeres Zsuzsanna

Figyeljünk az állandó és a változó jelekre!

Szent Erzsébet napi búcsúnkon Kopasz István atya volt a vendégünk.  A szentbeszédben a vasárnapra vonatkozó szentírási részeket kapcsolta össze Szent Erzsébet életpéldájával.  Kiemelte, hogy a mai evangélium szerint a mi életünkben legyen fontos az állandóra és a változó jelre való figyelés.

Az állandónak mindig a krisztusi tanítást tartsuk, ez legyen életünk vezérfonala.  A különféle élethelyzetünkben ehhez ragaszkodjunk, hisz ez megadja számunkra az alapot ahhoz, hogy ha „szétküldi angyalait, és összegyűjti választottait a szélrózsa minden irányából”, akkor reményünk lehet az örök életre. Szent Erzsébet számára is mindig ez volt a fontos. Soha nem tévesztette szem elől az evangélium tanítását. Az életének legnehezebb szakaszaiban is ragaszkodott ehhez az „állandósághoz”.
Ha mi is tudunk nap, mint nap ragaszkodni a krisztusi tanításhoz és az Ő hűséges követői maradunk, akkor mindig észrevesszük azokat a jeleket, amit a változó világ elénk hoz.

Meglátjuk a szükségben szenvedőket, kellő találékonysággal tudunk segíteni rajtuk, meg tudjuk hallgatni őket, mert sokszor ez fontosabb, mint pénzt dobni a „kalapba”. A fügefa példázata egy jel volt, mellyel Jézus tanította a körülötte lévőket. Nekünk is figyelnünk kell naponta az elénk táruló különféle jelekre, amelyre hitünkből fakadóan cselekedetekkel válaszolunk.

Erzsébet erős evangéliumi gyökereivel észrevette az eléje táruló jeleket, s cselekedeteivel szolgálta a szegényeket és anyagilag is segítette őket. Még akkor is, ha ennek üldöztetés, megvetés lett az eredménye. Élete példája sarkaljon bennünket arra, hogy nagyon szeressük Krisztust, s akkor nem okoz gondot a szolgáló szeretetet találékonysága sem.

A szentmisén a Szent Cecília kórus szép és felemelő énekkel segítette az ünnepi megemlékezést. A mise után a nagyteremben agapé keretében élhettük meg a testvéri közösség összetartó erejét. Köszönet azoknak, akik oly nagy találékonysággal készítették el az ünnepi asztalt.

Köszönjük István atyának a tanítást és a derűs beszélgetést!

Kerekes László
(fotó: Körmöczi lászló)

Szeptemberi ünnepeink fókuszában Mária volt

Színes papi egyéniségeket ismerhettünk meg az idei Mária-napok során. Szeptember 8-án, szombaton a Tápéra és Petőfitelepre újonnan kinevezett plébános, Máté János atya tartotta az esti szentmisét. Lelkes beszédében Mária Istennek kimondott IGENjére irányította figyelmünket.

A zenei szolgálatot Bővíz László testvérünk fogta össze, aki a rókusi és zákányszéki ének- és zenekar tagjaival meghitt, imádságos légkört biztosított erre a feledhetetlen estére. Másnap, a vasárnapi szentmise előtt a nyáron Taizében járt zarándokok találkoztak a plébánián, hogy felidézzék közös élményeiket és énekpróbával készüljenek az ünnepi szentmisére.

Pálfai Zoltán, makói plébános atya az elcsöndesedés fontosságára hívta fel figyelmünket. Az elhangzott evangéliumi történetre utalva, miszerint Jézus egy süketnémát meggyógyított, felhívta figyelmünket a helyes sorrendre: Meghallani – figyelni – és csak utána szólni!
Szónokunk arra is emlékeztetett, hogy találó elnevezéssel illettük annak idején Újszegeden Sávai János atya által tartott napokat: „Hallásjavító lelkigyakorlat”. Bizony, ezt a belső hallásunkat szüntelenül kell élesítenünk!

Beszédét egy elgondolkodtató történettel zárta: Az öregember mozdulatlanul ült a templomban órákon keresztül. A pap megkérdezte tőle: „Mit mondott az Isten?” „Isten nem beszél, csak hallgat” – hangzott a válasz. „No és ön, mit mondott neki?” „Én se beszélek, csak hallgatok”.

Hétfőn 16 órától a Szeged és környékének Rózsafüzértársulatainak találkozóját tartották Újszegeden. Aradi Mária testvérünk évtizedek óta gondosan összetartja nemcsak helyi imaközösséget, hanem kapcsolatot tart a többi imavezetővel. Ennek gyümölcse, hogy az Erzsébet-templom ezúttal zsúfolásig megtelt. Megtiszteltetés volt, hogy erre az alkalomra plébánosunknak sikerült megnyerni Varga Lászlót, aki pap létére a váci székegyház karnagya, képzett egyházzenész, és maga is ír egyházi énekeket. Örömünkre szolgált, hogy az énekpróba során saját műveit is tanította a templomban egybegyűlt híveknek. A szentmise prédikációjában – a jezsuita és karmelita atyák és karmelita apácák életpéldáit felidézve – tanulságos történeteket hallhattunk az imaélet erejéről.

A rózsafüzéresek figyelmét felhívta arra, hogy miben áll a latin „contemplatio” szó, amit szemlélődésnek fordítunk magyarra, ám ez nem bámészkodást jelent, hanem hogy már nem is a szavak fontosak. Miként az idegen emberekkel találkozva úgy vagyunk, hogy azt illik szóval tartanunk, ám akivel bensőséges szeretetkapcsolatban vagyunk, azzal szótlanul is jól megértjük egymást. Ilyen odaadással imádkozzunk!

Kedden közel 60 idős és beteg testvérünk vette fel a betegek kenetét, hogy a szentségi kegyelemben megerősödbe tudjanak helyt állni. A szentmisét Tamási József kartali plébános, a Bónum TV programigazgatója tartotta.

Mária nevenapjának ünnepén, szeptember 12-én, szerdán Kovács Zoltán tartott nálunk primíciát. Szentbeszédében a férfiak figyelmét felhívta arra, hogy Mária legyen a múzsánk, vagyis ő motiváljon, hogy a bennünk levő energiát a jóra bontakoztassuk ki. Ezért volt az, hogy a lovagok magukra vették vagy lobogójukra tűzték Mária nevét, és úgy küzdjenek az igaságért.

Szónokunk a nők figyelmét arra irányította, hogy Máriát tekintsük mentorunknak. Teremtőnk terve szerint a nő mindig a befogadó szerepében jár elől. Emlékeztetett arra, hogy amikor a Szűzanya megkérdezte Fiát, aki 12 évesen elmaradt, és a templomban lelték meg, akkor is kérdésében az a tisztelet volt, hogy jobban megértse Jézust. Végül arról biztosította hallgatóit, hogy ha mind jobban szeretjük Máriát, akkor közelebb jutunk Szent Fiához, a mi Urunk Jézus Krisztushoz.

A szentmise végén plébánosunk felidézte a székelyek mondását, miszerint „egy újmisés áldásért a csizmát is érdemes elkoptatni”. Ezen buzdításra hosszasan sorjáztunk, hogy személyesen is részesedjünk az újmisés atya áldásában. A szentmisén és azt követően a Szent Cecília Énekkar szolgált, az orgonánál Lucz Ilona, a kórusvezető Szántó Lajosné Babi. Külön köszönet illeti a Flóri atyát, aki mindvégig szívesen állt a gyónók rendelkezésére, Komárominé Soós Évát a sekrestyében és Kissné Sere Annát, aki a kántori szolgálatban jeleskedett.