A hittanos gyermekek hagyományos pásztorjátéka az ünnep vigíliáján, a 24-én, délután tartott szentmise előtt került bemutatásra, több mint 30 gyermek aktív közreműködésével.

Örömteli, mozgalmas volt a felkészülés pásztorjátékunkkal, a hittanos gyermekeinkkel és családjaikkal karácsony szent ünnepére. Az adventi időszakban való próbák, szervező- és betanító munkáink csupán eszközök voltak a Betlehemet megjelenítő közösség születéséhez.

Hétről-hétre tökéletesedett az előadás, egyben a karácsony megértése és átélése a gyermekszívekben. Öröm volt, hogy a próbákon együtt voltak jelen a szülők gyermekeikkel, hogy ezáltal is együtt élhessék át az ünnepi készületre való szent időt.

Köszönjük a gyermekek becsületes munkáját, a szülők támogatását, és segítő munkáját. Különösen a Szűz Máriát alakító édesanyának, Takácsné Lajkó Zitának, aki karján újszülött kisbabájával vállalta örömmel a feladatot (másik két kisgyermeke is szereplője volt a pásztorjátéknak).

Mi, a Pásztorjátékot előadók kis közössége bízunk benne, hogy örömöt szereztünk és átadhattuk karácsony örömhírét a jelenlévő családoknak.

Behánné Sárközi Brigitta és Gál Viktorné Ili

Az advent szó jelentése: várakozás az Úr eljövetelére. A latin adventus Domini kifejezésből származik, ami annyit tesz: az Úr eljövetele. A karácsonyt megelőző várakozás az eljövetelben éri el jutalmát. Régebben egyes vidékeken „kisböjtnek” nevezték ezt az időszakot.

A katolikus egyházban advent liturgikus színe a lila, amely a bűnbánatot, a szent fegyelmet és összeszedettséget jelképezi. Advent ébredésre szólít. Ébredjünk: „Itt az óra, amikor fel kell kelnünk az álomból. Pál apostol rómaiakhoz írt levelében ezt mondja: „Az éjszaka előre haladt, a nappal pedig elközelgett. Vessük el tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük magunkra a világosság fegyvereit.”

A hitetlenség sötétjében él a világ. Zsúfolt életünk, ezerféle tennivalónk bennünk hívőkben is könnyen sötétbe borítja Krisztus világosságát. Olykor szívesebben választjuk a homályt az igazság fényénél. Advent első vasárnapja megtérésre, újrakezdésre mozgósít mindnyájunkat. Az egymástól való elidegenedés, gyűlölködés, szeretetlenség, bizalmatlanság sötétje lepi el újra meg újra az emberiséget. Nekünk azonban Krisztus világosságában kell járnunk. Hassa át életünket, hatoljon be szívünk bensejébe, hogy így mi magunk is „világító emberekké”, Krisztus fényének hordozóivá és sugárzóivá lehessünk. A világnak világító emberekre van szüksége, akik tanúságot tesznek az igazságról.

Jézus virrasztásra szólít fel. Megvizsgálom, milyen tekintetben alszik a lelkiismeretem, a Krisztus hűségem, az emberek iránti szeretetem, milyen álomból kellene felébrednem és ébresztenem a környezetemet is. A virrasztóknak kell ébren tartaniuk Krisztus eljövetelének tudatát, őrizniük a vágyat, a várakozást.

Pilinszky János szavaival: „Az adventi várakozás lényege: várakozás arra, aki van, ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk.”

Ferenc pápa szerint: „Az adventi időszak visszaadja nekünk a remény távlatát, annak a reménynek a távlatát, amely soha nem ábrándít ki, mert Isten szaván alapszik. Olyan remény, amely nem okoz csalódást, egyszerűen azért, mert az Úr soha nem csal meg.”

Végezetül egy vers:

Aranyosi Ervin: Advent-első gyertya
Advent első vasárnapján felgyullad egy gyertya fénye
Melegítse át szívedet, legyen fénylő eredménye.
Kezdődik a csodavárás ahogy egykor Jézust várták,
szeretettel, bizalommal, a tűz lángját körülállták.
A megváltó tiszta fényt hoz, szeretetet, ami éltet.
Felemel a puszta földről, Isten fiává fogad téged.
Szeretettel tárd ki lelked, öleld át a nagyvilágot,
kívánd azt, hogy minden ember itt a földön legyen áldott!

Dr. Szekeres Zsuzsanna

Színes papi egyéniségeket ismerhettünk meg az idei Mária-napok során. Szeptember 8-án, szombaton a Tápéra és Petőfitelepre újonnan kinevezett plébános, Máté János atya tartotta az esti szentmisét. Lelkes beszédében Mária Istennek kimondott IGENjére irányította figyelmünket.

A zenei szolgálatot Bővíz László testvérünk fogta össze, aki a rókusi és zákányszéki ének- és zenekar tagjaival meghitt, imádságos légkört biztosított erre a feledhetetlen estére. Másnap, a vasárnapi szentmise előtt a nyáron Taizében járt zarándokok találkoztak a plébánián, hogy felidézzék közös élményeiket és énekpróbával készüljenek az ünnepi szentmisére.

Pálfai Zoltán, makói plébános atya az elcsöndesedés fontosságára hívta fel figyelmünket. Az elhangzott evangéliumi történetre utalva, miszerint Jézus egy süketnémát meggyógyított, felhívta figyelmünket a helyes sorrendre: Meghallani – figyelni – és csak utána szólni!
Szónokunk arra is emlékeztetett, hogy találó elnevezéssel illettük annak idején Újszegeden Sávai János atya által tartott napokat: „Hallásjavító lelkigyakorlat”. Bizony, ezt a belső hallásunkat szüntelenül kell élesítenünk!

Beszédét egy elgondolkodtató történettel zárta: Az öregember mozdulatlanul ült a templomban órákon keresztül. A pap megkérdezte tőle: „Mit mondott az Isten?” „Isten nem beszél, csak hallgat” – hangzott a válasz. „No és ön, mit mondott neki?” „Én se beszélek, csak hallgatok”.

Hétfőn 16 órától a Szeged és környékének Rózsafüzértársulatainak találkozóját tartották Újszegeden. Aradi Mária testvérünk évtizedek óta gondosan összetartja nemcsak helyi imaközösséget, hanem kapcsolatot tart a többi imavezetővel. Ennek gyümölcse, hogy az Erzsébet-templom ezúttal zsúfolásig megtelt. Megtiszteltetés volt, hogy erre az alkalomra plébánosunknak sikerült megnyerni Varga Lászlót, aki pap létére a váci székegyház karnagya, képzett egyházzenész, és maga is ír egyházi énekeket. Örömünkre szolgált, hogy az énekpróba során saját műveit is tanította a templomban egybegyűlt híveknek. A szentmise prédikációjában – a jezsuita és karmelita atyák és karmelita apácák életpéldáit felidézve – tanulságos történeteket hallhattunk az imaélet erejéről.

A rózsafüzéresek figyelmét felhívta arra, hogy miben áll a latin „contemplatio” szó, amit szemlélődésnek fordítunk magyarra, ám ez nem bámészkodást jelent, hanem hogy már nem is a szavak fontosak. Miként az idegen emberekkel találkozva úgy vagyunk, hogy azt illik szóval tartanunk, ám akivel bensőséges szeretetkapcsolatban vagyunk, azzal szótlanul is jól megértjük egymást. Ilyen odaadással imádkozzunk!

Kedden közel 60 idős és beteg testvérünk vette fel a betegek kenetét, hogy a szentségi kegyelemben megerősödbe tudjanak helyt állni. A szentmisét Tamási József kartali plébános, a Bónum TV programigazgatója tartotta.

Mária nevenapjának ünnepén, szeptember 12-én, szerdán Kovács Zoltán tartott nálunk primíciát. Szentbeszédében a férfiak figyelmét felhívta arra, hogy Mária legyen a múzsánk, vagyis ő motiváljon, hogy a bennünk levő energiát a jóra bontakoztassuk ki. Ezért volt az, hogy a lovagok magukra vették vagy lobogójukra tűzték Mária nevét, és úgy küzdjenek az igaságért.

Szónokunk a nők figyelmét arra irányította, hogy Máriát tekintsük mentorunknak. Teremtőnk terve szerint a nő mindig a befogadó szerepében jár elől. Emlékeztetett arra, hogy amikor a Szűzanya megkérdezte Fiát, aki 12 évesen elmaradt, és a templomban lelték meg, akkor is kérdésében az a tisztelet volt, hogy jobban megértse Jézust. Végül arról biztosította hallgatóit, hogy ha mind jobban szeretjük Máriát, akkor közelebb jutunk Szent Fiához, a mi Urunk Jézus Krisztushoz.

A szentmise végén plébánosunk felidézte a székelyek mondását, miszerint „egy újmisés áldásért a csizmát is érdemes elkoptatni”. Ezen buzdításra hosszasan sorjáztunk, hogy személyesen is részesedjünk az újmisés atya áldásában. A szentmisén és azt követően a Szent Cecília Énekkar szolgált, az orgonánál Lucz Ilona, a kórusvezető Szántó Lajosné Babi. Külön köszönet illeti a Flóri atyát, aki mindvégig szívesen állt a gyónók rendelkezésére, Komárominé Soós Évát a sekrestyében és Kissné Sere Annát, aki a kántori szolgálatban jeleskedett.