Április 13-án, a húsvét utáni első felnőttkatekézis óra keretében zenés felolvasóestet tartottunk Hitvalló művészek tanúságtételei címmel. Az estre Lackfi János író, költő, valamint Simon András grafikusművész írásaiból és nyilatkozataiból készítettem összeállítást, melyet közösen vitattunk meg. Olyan kortárs alkotóktól idéztünk, akik nem csupán hittel, de rendkívül egyedi stílusban is fogalmaznak istenkapcsolatukról.

Őrült kalandokba visz bele a Nagyfőnök − mondja Lackfi János az azonos című húsvéti interjúban, amelyben arról szól, hogyan hatja át életének egészét a hit. Engem rengeteg személyes és intellektuális impulzus ért a hitem felől, Szent Ágoston, az egyházatyák, lelki írók irányából. (…) hitelvi síkon is nagyon sok olyan kincset találtam a katolicizmusban (oltáriszentség, gyónás, szentségi házasság), amelyek más felekezeteknél másképp vagy egyáltalán nem jelennek meg – vallja az író. Közvetlenség, emelkedettség és humor váltakozását érzékeljük sajátos szóképei nyomán: … ha megnyitom magam, elkezd befelé zúdulni az Isten. (…) A gondviselés olyan ejtőernyő, amely minden ember hátára oda van kötve, de aki soha nem nyitja ki, az soha nem fogja megtapasztalni, zuhan tovább. (…) a nagymamám egész életét végigimádkozta a megtérésünkért. Ő volt a mi otthonkába bújtatott lelki atomreaktorunk. S ilyen szójátékkal is él: Amikor az „emberi erőforrások minisztériuma” kimerül az életünkben, akkor jön az „emberfeletti erőforrások misztériuma”. Isten terepe az emberi lehetetlenben kezdődik. A húsvét kapcsán így fogalmaz: A húsvét a megmenekülésről szól. Manapság elveszthetjük kapcsolatainkat, hivatásunkat, munkánkat, életkedvünket, szeretteinket. Sok a vesztenivalónk. A kérdés, hogy meg akarunk-e menekülni. Belekapaszkodunk-e a kinyújtott kézbe? Van-e, ami biztosan megtart bennünket?

Az interjúkban hallottak megvitatása után Lackfi Jánosnak a Magyar Kurír felkérésére írott húsvéti verse hangzott el, amely már címében is előrevetíti a modern emmauszi tanítvány önkritikáját: Mégse vettük észre.

„Mintha a szavakkal is rajzolna” – állapítottuk meg Simon András grafikusművész, az egyvonalas rajzok mesterének szavai nyomán, a Szeretetközelben című könyvéből idézve tíz elmélkedést. Különös figyelemmel hallgattuk a Bűn – szeretet című versét, mely gondolatisága által a magyar nyelv kifejező erejére is rávilágít: A bűn becserkész, / a szeretet befogad. / a bűn bekebelez, / a szeretet magába foglal. / A bűn megköt, / a szeretet megtart./ A bűn százannyit ígér, / a szeretet százannyit ad − kezdődik e szavakkal a párhuzamos szerkesztésű mű, melyet követően a hit, a szeretet, a türelem, valamint az értelem és a hit kapcsolatának költői szépségű megfogalmazását hallottuk. A hit: Isten megmentő szeretetének horgonya, / amelyet a remény elszakíthatatlan / horgonykötelével bocsát / szívünk mélyére az Úr. (…) A türelem a szeretet építőművészete. (…) A szeretet: Isten országának anyaföldje bennünk. / Anyaföld, amelybe nap mint nap magként / kell hullanunk, / áldozatként kell beletemetkeznünk, / hogy aztán naponként új életre támadva / bőséges termést hozzunk.

E gondolatokat értékes hozzászólások követték, mintegy jelezve, hogy a művész tanúságtétele mindannyiunkat megihletett. S hogy a szavak öröméhez a zenéé is társuljon, az est első részében Bach ünnepélyes hangzású E-dúr Preludiumát játszottam el, Lucz Ilona pedig Liszt E-dúr Consolation-jával zárta a műsort. Hiszen az E-dúr a fényesség hangneme…

Péterffy Gabriella

Vajtai Éva

Akik felnőttként szeretnének elmélyedni a hitéletben, és a keresztény beavatás szentségeiben (keresztség, bérmálás, szentáldozás) részesülni, azok számára ajánljuk a katekumen-csoportot. Az ún. felnőtt hittanulók csoportja szerda esténként találkozik a plébánián Németh Zsuzsannavezetésével.

A fényképen látható Lukács-Vass Gyöngyvér, Pásztor Evelin, Ábrahám Beáta, Csóti Bernadett és Gellért Csaba április 1-én, a szombat esti szentmise keretei között a hívek közössége előtt mutatkoztak be, arra kérve bennünket, hogy imáinkkal és jó példánkkal segítsük a hitben való növekedésüket. Közülük lesznek, akik a nagyszombati húsvéti vigília szentmise keretében nyerik el a beavatás szentségeit, mások akkor lesznek elsőáldozók, bérmálkozásukra pedig majd a fiatalokkal, június 3-án kerül sor.

Március 15-én a már-már téliesbe átcsapó időjárás sem vetette vissza a fiatalokból álló Antióchiások lelkesedését; közösségünk életében először, egy egész napos, dinamikus nagyböjti lelki programon vettünk részt.

A nap pilléreit a közösség sajátos, mondhatni tradicionális elemei adták: A megosztások, ahol is valamelyikünk beavat személyes gondolataiba, tapasztalataiba, élményeibe egy adott témához kapcsolódva, az ezeket követő, mély beszélgetések a kiscsoportokban, vagy éppen a párban történő eszmecserék mellett megpróbáltuk komolyan venni a Szentírásban leírtakat, miszerint böjt idején ne vágjunk savanyú képet, ne sajnáltassuk magunkat.

Ennek fényében a játékról sem feledkeztünk meg, melynek valódi, közösségépítő szerepe kulcsfontosságú. Napunk egy keresztútban, valamint egy szentmisében és az azt követő szentségimádásban ért csúcspontjához. Valódi erő áradt az Oltáriszentségből.

Azt hiszem, mindannyiunk nevében kijelenthetem; régen nem tapasztaltunk ilyen mértékben egységet és mély jelenlétet közösségi szinten. Hálával tartozunk Attila atyának a helyszínért és lelkipásztori munkájáért, Jutka néninek a finom falatokért, a Vezetőpáromnak, a Bevezetőmondóknak, a Játékfelelősünknek és a Szülőpároknak a profi munkájukért, szolgálatukért, és természetesen Mindenki másnak, aki valamilyen módon hozzájárult napunk szebbé tételéhez.

(A. Márk)

“Itt a farsang, áll a bál,
Keringozik a kanál.
Csárdást jár a habverő,
Bokázik a máktörő.”

Idén, rendhagyó módon a plébánia adott otthont a farsangi mulatságnak. Idén főleg a kisgyermekes családokat szólítottunk meg a programlehetőséggel.

A szervezésben Bús Márti, Kószó Edit, a hitoktatók, mint rutinos farsangszervezők is részt vettek, akik tapasztalatukkal, nagyon praktikus meglátásaikkal segítették a bál előkészületeit.

A programot a Lázár Zita által szervezett Gyantár együttes színesítette, akik kitűnő népzenei talpalávalót szolgáltattak, a lelkes vállalkozók pedig Zita vezetésével táncokat, népi játékokat tanulhattak.

A délután nagyszerűen sikerült. Attila atya köszöntője után a farsangra érkező gyerekek egy nagy körben állva mutathatták be sorra jelmezeiket, amiket kis csokival díjaztunk. A népzene, a sok apró, beöltözött kisgyermek, óvodás és kisiskolás igazán pezsgő és zsibongó élettel töltötte meg a Szent Erzsébet plébániát. A mintegy 40 kisgyermek, az őket kísérő 15-20 szülő nagyon kellemesen és élménydúsan tölthette el a farsangi időszak utolsó szombatját.

Köszönjük a lehetőséget a plébániának, Attila atyának, a sok szervezést Bús Mártinak, Kószó Editnek, a hitoktatóknak és a résztvevőknek, akik sok finomsággal járultak hozzá a farsangi bálhoz.

Brzózka-Szántó Cecília