2020. szeptember 27-én, vasárnap a ½ 10 órai szentmisén a zenei szolgálatot a szkóla látta el. A mise után került sor a Szkóla Családi Ének- és Zenekar Isten-dicsőítő hangversenyére.

A szkóla már tavasszal készült erre a szolgálatra, de a járványveszély miatti intézkedések nyomán egyre halogattuk a hangverseny magtartását. A gyerekek azért szorgalmasan gyakorolták a dalokat – március óta, mint az iskolában is – online formában tartottuk a „kóruspróbákat”, készültünk a remélt őszi bemutatóra. Istennek hála, a tervezett tavaszi-, húsvéti-, pünkösdi hangversenyt most szeptemberben végre megtarthattuk. A most előadott művek mellett készültünk a következő feladatokra is: tanultuk a nemsokára bemutatandó „Kájoni misét”, mely erdélyi vallásos népénekekből összeállított mise.

Az együttes, mint korábban is, a szkólás és a hangszeres gyerekekből, szüleikből, rokonokból, régi szkólásokból és segítő felnőttekből állt össze. Két új taggal is bővült a szkóla – Csáky Luca augusztus végén lépett be a kórusba, Siklós Eszter pedig már a júniusi foglalkozásokon is rész vett. Sóti Luca, Vér Nikolett és Krisztina, Pap Jerne Zsófia és Kulik Zsuzsi, mint már „öreg szkólások” énekeltek a kórusban. A régi tagok közül örömmel üdvözöltük Buczkó Anitát, aki eljött a kórusba énekelni.

Sóti Luca anyukájával együtt vett részt. Verdure Márk és Luis-Albert a zenekarban játszottak, anyukájuk Brzozka Ági és nagymamájuk Brzozkáné Ila a kórust erősítették. Szintén a kórust segítette Szöllősi Réka.

A zenekarban játszott Gál Rita, egykori szkólaénekes, Siklós Ádám és anyukája Siklósné Pechan Szilvia, Pechan Gellért és apukája, Szabolcs. A zenekar tagja volt Tóthné Szegszárdi Bernadett (hegedű) és Király Istvánné (brácsa), valamint Szendrényi András – vele klarinét szólammal gazdagodott együttesünk.

Műsorunkat az Isten-dicsőítés és a Hála jegyében állítottuk össze. A kis hangversenyen négy kórusmű szerepelt. Elsőként Liszt Ferenc Krisztus oratóriumából az „Ó ifjak, lányok” kezdetű kórustétel hangzott el. A közismert népéneket Liszt feldolgozta az oratóriumban, hangot adva a Feltámadás örömének, az ujjongásnak:

„ …gyászos éjből ébredjetek, …friss szélnek szárnyár jár a hír, nem rejti Jézust már a sír, …az Ember feltámadt Fiát várja húsvéti pálmaág. Alleluja”

Második számként J. S. Bach 147. kantátájának egyik korálja hangzott fel. (Wohl mir, dass ich Jesum habe). A kórusrészlet „háladal” azért a sok jóért, amit Istentől kaptunk és kapunk. „Zendülj lelkem, énekszóval, hálát adni Istennek, hogy ellátva minden jóval téged áld nap-nap mellett. Véled mindig ő törődött, bútól, bajtól ő megőrzött, és kegyes jóvoltából távol tartott a kártól.” A műben elhangzott gyönyörű hegedűszólót Tóthné Szegszárdi Bernadett játszotta.

Harmadik kórusszám L. van Beethoven „Isten dicsősége” című motettája volt. Igazi dicsőítő zene ez, méltóságteljesen hömpölygő akkordokkal, kifejező erejű harmóniákkal. Szövegét Vargha Károly fordította, miszerint dicsőítsük az Urat, mert „Tenéked csak hódolva zenghet a kéklő bérc, a tenger mély. A fény, az árny is csak általad élnek… ó lásd te porszem az Úr csodaművét, ó nézd, mi szép a föld, az ég! Az Úrról szólni az ajkam ne szűnjék! Mert ő az Út, a Kezdet, Vég!”

A hangverseny befejező műsorszáma G. F. Händel: Júdás Maccabeus című oratóriumának győzelmi kórusa volt „Szent az Isten” kezdetű szöveggel. A dicsőítő mű 1. versszakát Tamás G. Alajos írta egy gyermekkórus számára. A 2-3. versszakot a szintén erre a dallamra alkalmazott húsvéti szövegből állítottam össze egy evangélikus énekeskönyvből (Győzelmet vettél…)

„Szent az Isten, zengjed őt világ, mert elküldte nékünk megváltó szent Fiát. Földre szállott értünk megváltó Jézusunk, érte szálljon égbe hálaszózatunk! Győzelmet vettél ó Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod! Ujjongj Isten népe, hirdesd szüntelen: Jézusé a végső döntő győzelem. Ő a diadalmam, pajzsom, életem, szívemben már nincsen semmi félelem.” E kórusművek rávilágítanak, miért és mennyire hálásak lehetünk Istennek, és „ajkunk ne szűnjön Őt dicsérni”.

Ízelítő a koncertből:

A második kórusmű után, – míg a kórus pihent – zenekarunk legfiatalabb tagjai hangszeres szólószámokkal mutatkoztak be. Verdure Márk Purcell: Menüettjét adta elő hegedűn, a duó kísérőszólamát Siklósné Pechan Szilvia játszotta. Verdure Luis-Albert Chopin: Téma és variációk egy Rossini témára című szólóművét játszotta fuvolán. Ezután Siklós Ádám gordonkajátéka következett: Popper szólóetűdjét valamint Buononcini Rondóját adta elő Fliszár Vivien zongorakíséretével. A kis szólisták megmutathatták Istentől kapott tehetségüket és szorgalmukat.

Köszönjük az előadóknak ezt a lélekemelő zenés áhítatot, zenei élményt. Dicséret illeti a gyerekek szorgalmát, mellyel a – nehezített körülmények között is – a hangversenyre készültek. Különösen köszönjük a felnőtt résztvevőknek, énekeseknek, a zenészeknek és a jó szülőknek, hogy részt vettek az előadáson, és segítették a gyerekeket.

Pechan Zoltán, a szkóla vezetője

Egy régi verses imádságunkkal, a Laskói imával kezdődött Lucz Ilona nyelvtörténeti előadása a plébánia nagytermében augusztus 13-án. „Ó, Istennek teste idessége, ez világnak ótalma / Ó, tiszteletes test, ma tégedet miltatlan imádlak” – hallottuk előadónktól Laskói Demeter bencés szerzetes 1433-ból származó sorait.

Olvassuk és értjük ezt a csaknem hatszáz éves szöveget – állapította meg Ili, akit elmondása szerint nyelvünk iránti szeretete és érdeklődése vezetett arra, hogy zongoraművész-tanárként az ősnyelv titkait fürkészve megossza velünk tapasztalatait. Előadásához számos forrásból merített, miközben kutatásának alapját Varga Csaba nyelvész-filmrendező Har című kötete jelentette, melynek szerzőjéről és legfőbb gondolatairól átfogó képet kaptunk az előadás során. Varga Csaba kutatásai szerint nyelvünk a 40-45 ezer évvel ezelőtti európai kőkor hárombetűs, képekhez kapcsolódó szavaiból nőtt ki, s máig ezekből az úgynevezett gyökszavakból táplálkozik (pld. KÖR: környezet, köröm, körtánc, körmönfont, körülbelül stb.). A magyar nyelv szókincsének csaknem hetven százaléka ágazik el ezekből az ősi szavakból, ezért értjük még ma is a régi korok szövegeit – vélekedik a szerző. Ili élményszerűen, számos példával érzékeltette a szavak formálódásának játékát, mintegy válaszul Varga Csaba gondolataira: Aki ráérez a szólátás ízére, csodálatos szellemi világba lát bele. Mivel hogy a magyar szó: kép, kép, kép. Neves költőnk, Berzsenyi Dániel, valamint Hankó Ildikó antropológus elmélkedése éppúgy ezt a gondolatmenetet folytatta, mint Juhász Zsolt író emlékezetes sorai: a SZER-etet (…) az egy különleges SZER, ami ETET, táplál, épít, tehát nevel. Igazi GYÓGY-SZER, ami egy-SZER-űségre, SZER-énységre és ÉSZ-SZER-űségre tanít. (…) a GYŰL-ÖLET pusztít, rombol, tehát öl! Örök törvények ezek, az Ősapák, az Ősanyák kimondták: SZER-ETET, GYŰL-ÖLET! (…) A SZER-ETET a legnagyobb erő a Földön!

Ahogyan a szógyökökből a szavak, úgy ágaztak el Ili előadásának forrásanyagából az újabb és újabb adatok, érdekességek, idézetek. Videófelvételről Mario Alinei olasz professzor, az etruszk-magyar nyelvrokonság kutatója osztott meg velünk izgalmas következtetéseket egy Etruriából származó váza feliratának megfejtésével. Az Ősnyelv című rövidfilm által pedig Kiss Dénes író-nyelvkutatóval nyertünk bepillantást a szóelemzés rejtelmeibe. Ez a nyelv olyan, mintha mérnökök, tudósok, költők, kisgyerekek együtt alkották volna meg – utalt ezzel a mondattal nyelvünk logikájára és kifejező erejére. A tudósok és költők közül néhányat meg is szólaltatott Ili: a meseíró Grimmtől Teller Edéig jeles személyiségek fejezték ki lelkesedésüket nyelvünk iránt. A svéd orvos és műfordító, Ove Berglund például így fogalmazott: …a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke.

Az előadás befejező részében a tréfás kedvű nyelv kacsintott ránk vidám versek sorai közül: Gyimóthy Géza Nyelvleckéjét Ili olvasta fel, míg az Édes-ékes apanyelvünk című Bencze Imre-verset felvételről hallottuk Sinkovits Imre előadásában. Mennyi rím, mennyi szín, mennyi ötlet! Milyen jó lenne, ha az idegen szavak, a divatos rövidítések és a hányaveti rétegnyelvek korában még bátrabban és igényesebben merítenénk abból a kincsestárból, amelyhez Ili elvezetett bennünket ezen az estén. SZÍVesen, SZERetettel, SZÍNes KÉPzelettel…

Péterffy Gabriella

Péterffy Gabriellának, közösségünk tagjának ismételten ragyogó előadását hallhattuk aug. 27-én, a nyári Társaskör egyik programjaként. A filmművészet egyik leglátványosabb, legmonumentálisabb alkotásáról tartott élményszerű ismertetést.

Alapos tájékoztatást kaptunk az 1959-ben készült, 11 Oscar díjat kapott film keletkezési körülményeiről, előzményeiről, többek között arról, hogy Lew Wallace regényének ez a harmadik filmváltozata, melynek rendezője William Wyler, zeneszerzője Rózsa Miklós. Megtudtuk, hogy Wallace olyan regényt akart írni, amelynek egyik motívuma a három napkeleti bölcs látogatása a kisded Jézusnál, majd elgondolását tovább bővítve kitalálta Júda Ben Hur herceg alakját, aki köré a regény eseményeit alakította. A világsikerű 1959-es filmváltozat után még két alkalommal, 2010- és 16-ban is feldolgozták Ben Hur történetét, ám ezek közel sem érték el az 59-es változat szintjét, sikerét.

Első filmrészletként éppen a Háromkirályok látogatásának jelenetét mutatta be Gabi, majd az előadás végéig újabb 16 jelenet elevenedett meg előttünk, gyakorlatilag a 3 órás film minden lényegi eseményét láttatva. Előadónk kiváló szakértelemmel világított rá a filmrészletek legfontosabb elemeire, utalt a zene szépségére, a rendező különleges ötleteire, valamint többször is hallottunk szép részleteket a filmmel kapcsolatban Szabó Magda írónő és Bodnár Dániel író, újságíró írásaiból.

Az előadás során nyilvánvalóvá vált, hogy a film történetileg sokat merített a Szentírás Újszövetségi könyveiből, és az is, hogy Jézus ábrázolásával kapcsolatban Wyler különös módon gondolkodott. Tudjuk, hogy titokzatos, közvetett, vagy éppen közvetlen módon Jézusról szól a film – hiszen a születésével kezdődik, és a kereszthalálával fejeződik be, mintegy hidat képezve –, de az arcát, a tekintetét soha nem látja a néző, nem mutatja a kamera. Gabi is kiemelte, de számomra is a film egyik csúcspontja az ún. vízjelenet. Láttuk, amikor az ártatlanul elítélt főhős, mint gályarab menetel a többiekkel a tikkasztó hőségben, küzdve a rettenetes szomjúsággal, miközben a társai útközben ihatnak egy kis vizet, tőle pedig megvonják ezt a „kegyet”. Ben Hur a földre zuhan, nincs ereje tovább menni, Istenhez könyörög segítséget kérve, és ekkor kilép az ácsműhelyéből egy fehér ruhás, hosszú hajú ember, odamegy az elesetthez, lehajol, megmossa az elgyötört arcot és ivásra nyújtja a vizes edényét. Amikor főhősünk a szemeit a vizetadóra emeli, olyan tekintetet láthat, amit soha többé nem tud elfelejteni. A mozivásznon háttal jelenik meg Jézus, de a néző is érzi a szemeiből kiáradó irgalmat, szeretetet, erőt. Mesteri megoldás. A durva katona – aki kiabálva, könyörtelenül el akarja utasítani az irgalmas vízadót –, zavarba jön, elnémul Jézus tekintetétől, csak áll földbe gyökerezett lábbal. Döbbenetes és szívbe markoló ez a jelenet.

Gabi rávilágított arra is, hogy a film utolsó szakaszában ismét fontos szerepe lesz a víznek, de fordított szerepben látjuk Jézust és Júda Ben Hurt. Jézus megy a Golgotára, a szörnyű kínzatástól, gyötrelmektől, a súlyos kereszt terhétől a földre rogy, ám Júda Ben Hur felismeri egykori jótevőjét, áttöri magát a tömegen, átnyújtja a vízzel telt edényt, azonban egy katona kirúgja az edényt Jézus kezéből, Ő nem ihat. Látszólag győz a gyűlölet, de csak látszólag… Jézus, rettenetes kínhalálával megváltotta az embert, halála órájában sok kegyelem áradt a földre.

Gabi remek előadása arra indított sokunkat, hogy immár tudatosan, figyelve a részletekre nézzük végig ezt a csodálatos filmalkotást. Köszönjük, Gabi!

Lucz Ilona

Túri Péter a SZTE Bartók Béla Művészeti Kar hallgatójának magas színvonalú orgona-hangversenyét hallhattuk a gyönyörűen kifestett Szent Erzsébet templomunkban, augusztus 8-án szombat este 7 órai kezdettel.

A bő 1 órás programban Buxtehude, Bach, Goedicke, Lyapunov, Mendelssohn művei csendültek fel. Péter nemzetközi orgonaversenyre készül, szeptemberben rendezték volna Moszkvában, ám a közelmúltban kiderült, hogy a járványveszély miatt 2021 januárjára halasztották. Köszönet a leendő művésznek, hogy ennek ellenére vállalta a fellépést. Az Erzsébet templomunk orgonáját remek regisztrálással, a lehetőségekhez képest gazdag hangszínekkel, remek karakterekkel sikerült megszólaltatni. Élmény volt ez az este! Túri Péter tanára Csanádi László DLA orgonaművész főiskolai tanár. Sok sikert kívánunk!

Lucz Ilona