Amíg egy templom megújul…

Közel négy héten át szépült a Szent Erzsébet-templom, s ez idő alatt a plébánia nagytermében és kertjében gyűltünk össze a szentmisékre. A liturgia nem változott, ám a helyszínek más-más hangulatot adtak a közös ünneplésnek. Különösen örömteli volt ez a megújulás a veszélyhelyzet időszaka után!

A kápolnának berendezett plébániai teremben sajátos közelképet kaptunk a liturgiáról. A bensőségesség élménye az egyháztörténet korai szakaszát idézhette fel számunkra, amikor még házaknál tartották az istentiszteletet. A nyitott ablakokon át a nyár levegője áradt be a Ligetből, s a természet olykor hátteret festett a szent cselekménynek. A mi Urunk, Jézus Krisztus, az Örök Főpap ünnepén, június 4-én este viharban hajladoztak a fák, mialatt Izajás próféta jövendölését hallgattuk a Messiás majdani szenvedéséről, ám az áldoztatáskor már ragyogó napfény töltötte be a termet.

A természet jelenlétét még inkább érzékelhettük a vasárnap délelőtti szabadtéri miséken – Attila atya szavai szerint – „a templom árnyékában”. Igen: jelképnek is szép, hogy a templomhoz húzódtunk, az utolsó széksorokkal az épület falát érintve, míg a gyermekek a fűre terített takarókon is elhelyezkedhettek az oltár mellett. Mennyi bibliai kép, festmény és filmjelenet hangulatát idézte ez a sokaság! Márk evangélista, nálunk is zöld a fű, bizonnyal megemlítenéd, s talán még rózsáink színéről és kedves fáinkról is írnál. Viharról azonban nem kellene szólnod, hiszen a szélsőséges időjárás ellenére az eső mindhárom alkalommal elkerült bennünket.

Péterffy Gabriella