Pünkösd vigíliáján, június 8-án, szombaton a 18 órai szentmisén a Szentlélek eljövetelét ünnepeltük: nem csak a közel 2000 évvel ezelőtti eseményre emlékeztünk, hanem az itt és most működő Lélek erejét kívántuk befogadni. A bérmálás szentségét Kondé Lajos pasztorális püspöki helynök atya szolgáltatta ki a 9 bérmálandó testvérünk részére, akik között volt középiskolás, felnőtt dolgozó és többgyermekes édesanya is.

A felkészülés mindenkinek mást jelentett. Ami közös volt az a Szentlélek ajándékai utáni vágyakozás és a döntésük tudatossága. Ketten – Szűcs Melinda és London András – a keresztény beavatás mindhárom szentségében, így a keresztségben és az eukarisztia szentségében is e szentmise keretében részesültek.

A szentmise zenei ünnepélyét emelte Szántó Lajosné Babika vezényelte Szent Cecília kórus és a szólisták éneke. Szólót énekelt Kiss Judit és Piskolti László.

Az Egyház így határozza meg a bérmálást, illetve annak hatását: „A bérmálásban a keresztények megkapják a Szentlélek szavakkal ki nem fejezhető ajándékát, amely sajátos erővel ruházza fel őket és szentségi jegyet vés beléjük, hogy szorosan kapcsolódjanak az Egyházhoz és elkötelezve érezzék magukat, hogy mint Krisztus igazi tanúi, a hitet szóval és tettel terjesszék és megvédjék.”

Aki megnyitja a lelkét a Szentlélek előtt, abban Ő tud működni. Aki a bérmálás után törekszik a nagykorú keresztény életre, az megtapasztalja annak kegyelmi hatásait.

A bérmálási misében is Kondé Lajos atya beszélt a Szentlélek hét ajándékáról.

A Bölcsesség, ami megnyitja értelmünket, hogy Jézusi módon gondolkozzunk és szeressük, ami Istentől van, hozzásegít minket a természetfölöttiek értékeléséhez.

A Tudomány ajándéka, ami segít Istent jobban megismerni és felismerni a hamis tanításokat, ezáltal növekedünk a jóban.

Az Értelem ajándéka szükségességéről, amely segít az imában, az elmélyedésben, hogy a hitigazságokat igazi értelmük szerint fogjuk föl. Az éleslátás, az amit a Szentlélek ezen ajándéka, az Értelem ad – nemcsak a Szentíráshoz, hanem egész életünkhöz adja.

A Jótanács ajándékára bármelyikünknek nagyszüksége van döntéseink előtt, amikor időszerű teendőink között igazít el, hogy a szeretetből kiindulva tevékenykedjünk. A Jótanács az az ajándék, amely lehetővé teszi, hogy világosan lássuk Isten akaratát.

A Lelki Erősség, a nehéz helyzetek megoldásának képessége, hogy bátrak lehessünk és kitartók, hogy a világot a jobbik énünkkel tudjuk megajándékozni. A második világháború idején bombatalálat ért egy olasz óvodát. Mintegy 40 gyermek vesztette életét a támadás során. Az anyukák egy része ezután elfordult Istentől, más részük viszont még vallásosabb lett. Mi lehetett a döntő különbség a két csoport között? Hogyan lehetséges az, hogy ugyanazok a körülmények végletesen ellentétes reakciókat váltanak ki az emberekből? Igaznak tűnik a mondás: „nem az a fontos, ami velünk, hanem ami bennünk történik”. Nem a körülmények a legfontosabbak, hanem az ember maga, aki képes arra, hogy történjék bármi is, a méltóságát megőrizze. Ilyen erős lenne az ember? Aki csak egy kicsit is ismeri magát, az tudja, hogy nem. Az erőnket – kapjuk…

A Jámborság ajándéka, hogy olyanok tudjunk lenni, mint az a kisgyermek, aki biztonságban érzi magát a sötétség beállta után is. Lelki oldalról az igazán jámbor ember az, aki teljes békében van a világgal, Istennel. Bármilyen küzdelem, fájdalom éri, azt Istenre hagyatkozva el tudja fogadni. Ez milyen jó dolog! Soha többé nem kell félned, szoronganod, hiszen megbízol Istenben. Olyan élő kapcsolatod van Vele, hogy bármi érhet, tudod, hogy Ő segít. Ez nem egy pillanatnyi lelkiállapot, hanem egy egész életre kitartó dolog. Amiért meg kell küzdeni. És nem egy dolgokba való belefásultság, hanem valami mély szeretete Istennek és a teremtett világnak.

Az Úr félelme, a tisztelet érzelme, amely a megbántástól való félelem, ami erőt ad a bűn kerülésére. Hiszen az istenfélelmet és az istenszeretetet nem választhatjuk el egymástól, kéz a kézben járnak, egészséges összhangban. Ferenc pápa mondta: „Ez az adomány meggyőződésessé és lelkessé tesz bennünket, hogy ne félelemből vessük alá magunkat Istennek, hanem mert megérintett és megszerzett magának az ő szeretete. Az istenfélelem adománya egyúttal egy vészjelzés, egy riadó is a bűnben való megátalkodottsággal szemben. Amikor ugyanis az ember bűnben él, káromolja az Istent, kihasználja a társait, uralkodik fölöttük, amikor csak a pénzért, hatalomért és a hiú büszkeségért él, akkor az Isten félelme mintegy riadókészültségbe helyezi őt, azt mondva: Figyelem! Ezzel a hatalommal, pénzzel és büszkeséggel – mindezen ürességgel nem leszel boldog! Semmit nem tudsz ebből odaátra vinni, semmit! Csak az Atya szeretetét, melyet tőle kaptunk, vihetjük magunkkal. És amit mások számára tettünk!”

A bérmálás azt jelenti, hogy a Szentlélek eljön hozzád. Én azért bérmálkoztam meg, mert ez egy elköteleződés Isten és a hitem mellett. Ez már nem csak a szüleim döntése, hanem az én döntésem, az én választásom volt. Isten azért tágította a szívünket olyan hatalmassá, hogy egyedül csak a Szentlélek tölthesse be. A bérmálkozásnál pedig IGENt mondunk Isten ajándékára, a Szentlélekre. Ő belép az életedbe, és soha többé nem hagy el. Amikor az edző egy labdarúgó játékost a pályára küld, kezét a vállára teszi, és elmondja neki a végső utasításait. Ugyanígy lehet érteni a bérmálást is. Kézrátételben részesülünk. Az élet pályájára lépünk. A Szentlélektől tudjuk, mit kell tennünk. Teljességgel buzdít minket. Megbízása a fülünkben cseng. Érezzük segítségét. Bizalmával nem fogunk visszaélni, és utasításai szerint fogunk dönteni. Csak akarnunk kell, és rá kell hallgatnunk (részlet a Youcat-ból).

Bérmálkozóink írták:

„Azért vágyódtam a bérmálkozásra, mert számomra ez egy elköteleződést jelent a hitem mellett. hogy ez nem csak a szüleim döntése, hanem hogy én is így gondolom” (F. Emma)

„Több mint 12 éve járok hittanra, ez idő alatt az egyházközösség részévé váltam. Sok új ismeretségre tettem szert, elsőáldozásom óta lelkileg erősödtem és fejlődtem. Mindenképp úgy éreztem, hogy szeretnék a bérmálás szentségében részesülni, Azt, hogy szombat óta mit érzek nehéz szavakba önteni. A Szentlélek hét ajándéka közül – úgy gondolom – az erősségre van a legnagyobb szükségem, hogy Isten mindig velem legyen, átsegítsen minden nehézségen és bízzak benne.” (B. Dorina)

Ha valaki egy évvel ezelőtt feltette volna nekem a kérdést, hogy gondolnám-e, hogy csupán egy év leforgása alatt lelkiekben így megújulhat az ember, aligha mondtam volna ‘Igen’-t. Bár pünkösd előtt pár héttel jutott el teljesen szívemig a vágy, hogy a bérmálás szentségében részesüljek, hála Istennek, még lehetőségem volt idejében felkészülni lelkileg, és felkérni bérmaszülőmet. A bérmálkozási védőszentnek – nem szokványos módon – férfit, mégpedig Szent Pio atyát választottam. Úgy gondolom a Szentlélek által a Szent Pio atyához való erős kötődésem megszázszorozódott, és lelkiekben valódi újjászületést tapasztaltam meg. (L. Noémi)

Imádkozzunk most megbérmált testvéreinkért, szeretteinkért, a ránk bízottakért, önmagunkért és a pünkösdi ajándékokért. Ahogyan Pál mondja: „Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal.” (Róm 8,26)

Élénken él bennem a mai napig az én első találkozásom Jézussal. Nagyon megható volt belegondolni, hogy az Úr elém siet, lehajol hozzám, mert fontos neki, hogy magához emeljen. Örvendetes volt látnom a kislányom arcán – sok évvel később, 2019. május 19-én, itt az Erzsébet templomban – azt a megilletődött várakozást a Jézussal való találkozásra, amely fölidézte bennem az emlékét annak a csodálatos napnak, ami azóta is erőforrásom. Nézem a lányom izgatott kis arcát, és látom ennek fontosságát, s a közösséggel együtt imádkozom érte, hogy számára is erőforrás legyen mindig ez a szívbeli találkozás.

A templomban izgalom, zsibongás, még mindenki a ruháját vagy a helyét keresi, és talán az ünnepet követő ebédre gondol. Nehezen csöndesedik ez a természetes izgalom, és nehezen fordul át valódi figyelembe, igazi jelenlétbe. Még a készülődés erősen földi részleteinél járnak a gondolatok, ám az első köszönésnél, amikor Attila atya megértően meghív minket az elcsöndesedésre, valami szép csoda történik: elcsitul a zsibongás, minden tekintet a köztünk Jelenvaló felé fordul, a szívek megnyílnak, és a találkozásra való várakozás érezhetően bontakozik. Jézus jön most elénk, és gyermekeinket hívja találkozásra szelíd elfogadással, elébük sietve, felkínálva önmagát. A földi készülődés izgalma pillanatok alatt vált át mennyei várakozásba. A családi ebéd fárasztó előkészületeit átsugározza az Ő fénye. Az Úr egyszerű lakomája, ami az örök élet asztalához hív mindannyiunkat, ahol az élet és az eledel soha nem fogy el.

„Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” – mondja és önmagával táplál minket, hogy örökre vele éljünk. A mintegy harminc kisgyermek rácsodálkozó tekintete, izgalma, a zsúfolásig megtelt templom virágillata, a szülők, nagyszülők meghatottsága, a közös imádság egyre emelik a lelkeket az Úrhoz. Valódi csodának lehetünk részesei. Minden földi nehézségünkből felemel minket Isten, aki értünk adta egyszülött Fiát. Nem ítélkezni akar felettünk, hanem velünk együtt lenni, együtt étkezni, sőt eledelünkké válni. Ahogy minket is erre hívott annak idején, úgy most gyermekeinket – és reményeink szerint az ő gyermekeiket is – megszólítja.

Hálás köszönet a gyerekeinket felkészítő hitoktatóknak, az őket első gyónásukban támogató atyáknak, és mindazoknak, akik ezt az ünnepet jelenlétével, zenéjével énekével, fényképeivel szeretetével és imádságával szebbé tette számunkra.
Szendrényi Marietta

Tanúságtételek az elsőáldozásról:

Május 19-én már az Erzsébet templom is ünnepi díszbe öltöztetve fogadta a 33 elsőáldozásra készülő gyereket, akik az előző napi első szentgyónás után tiszta lélekkel, izgatottan várták az első találkozást az Oltáriszentséggel. A színültig megtelt templomban a szülők, hozzátartozók büszkén nézték a fehérbe öltözött gyerekeket. A Bővíz Laci vezette énekkar szép énekekkel járult hozzá a szentmise ünnepélyességéhez. Mise után a templomkertben gazdagon terített asztalok várták az elsőáldozókat és rokonaikat, ahol jó hangulatban, kellemes beszélgetéssel tölthettünk még el egy kis időt.
Kulikné Láng Edit

A kislányunk sok felkészülés után végre találkozhatott az Eucharisztiában Jézussal. Örömmel látjuk, hogy fontos számára ez. Szeretnénk, ha mindig ezen a jó úton járna.
Vérné dr. Végel Erzsébet

Hihetetlenül magával ragadó volt, magának az egész misének a hangulata. A kórus, a körülmények, az ünnepélyesség érzete lengte be az egész szertartást. Álmomban sem gondoltam volna, hogy milyen mélyen megható eseményben lesz része Benedeknek és az egész családnak. Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy tudom, jó helyen vagyunk!
Börcsök Katalin

Hosszú hetek óta várakozással teli izgalommal készültünk a „Nagy Napra” gyermekünk elsőáldozására. A szombat délutáni felkészítések családias, kedves hangulatban teltek gyermekek és szüleik számára egyaránt. Öröm volt látni a hitoktatók, Attila atya szeretetteljes gondoskodó támogatását és felkészítését, amely azt gondolom gyermeknek és szülőnek egyaránt lelki feltöltődésére szolgált. Együtt izgultunk csemetéink első bemutatkozásán a hívő közösség előtt, és nagyon meghatódtunk az Anyák-napi köszöntőn a sok remekbe szabott rajzon, amely az anyukákat és a családokat ábrázolta. A felkészülési időszak véget ért, és elérkeztünk a május 18-i szombat délutánhoz, az utolsó mérföldkőhöz, amely a megszerzett ismeretek játékos formában történő bizonyításáról és az első szentgyónásról szólt. A szentgyónásról, amelyről előtte sokat beszélgettünk, és amelyre rengeteget készültünk. Közben a szülők szorgosan előkészítették a templomot, a kertet, a másnapi szeretetvendégségre, izgatottan próbálták a fehér ruhácskákat a gyermekekre. A május 19-i vasárnap ünnepi szentmiséje örök emlék marad mindannyiunk számára, akik segíthettük gyermekeink első találkozását Jézussal, és láttuk a kis arcokon visszatükröződő félénk örömet, áhítatot. Az ünnepi szertartást a csodálatosan feldíszített templomban az tette igazán különlegessé, hogy az elsőáldozó gyermekek szülei és keresztszülei tevékeny résztvevőként segítették a „nagy találkozást”.

Köszönjük a hitoktatóknak, Attila atyának a gyermekek szeretetteljes felkészítését, Dusha Bélának a csodálatos fotókat, a gitáros énekkarnak a szolgálatát, minden résztvevőnek, aki a templom díszítésén, berendezésén fáradozott, a segítő szülők munkáját, mert így együttes erővel válhatott ez a nap gyermekeink számára igazán ünnepivé és emlékezetessé. Azt hiszem, hogy ez az elmúlt pár hónap kiváló alkalom volt arra, hogy gyermekeink közelebbről megtapasztalják a keresztény közösség összetartó erejét, szeretetét és sikerült iránymutatást nyújtanunk a jövő felé…
Gyapjas-Sári Edit

Dusha Béla művészi fotói megtekinthetők és letölthetők a http://gabor.dusha-kiss.hu/elsoaldozas/ honlapról, illetve nagyobb felbontásban megrendelhetők tőle a dushafoto@gmail.com címen.