Jézus az élet kenyere lelkigyakorlat

2024. július 16-18. között az Újszegedi Szent Erzsébet templom adott otthont Mijo Barada horvát evangelizátor lelkigyakorlatának.

Nagyon izgatottan vártam ezt a lelkigyakorlatot, sok jót hallottam már róla, CD-n hallgattam is pár szemináriumnak az anyagát, de élőben minden más. Most vehettem rajta részt első alkalommal. Kedd reggel érkeztek a résztvevők az ország minden részéből. A mi gyönyörű Szent Erzsébet templomunk megtelt mintegy 130 fő résztvevővel. A Szabad-ON lelkes Dicsőítő csapata szolgált végig az alkalmon. Vegyesen voltunk fiatalok, középkorúak, idősek, néhány gyermek is részt vett a szülőkkel együtt. Hála Istennek férfiak is szép számban képviseltették magukat. Hálás szívvel köszönjük Attila atyának a lelkigyakorlat befogadását, Laczkó István atyának a szervezést. Több pap is szentmisét koncelebrált a lelkigyakorlaton, Varga Attila atya, Máté János atya, Palya János atya és a szentgyónás szentségét valamint a betegek szentségét is kiszolgáltatták a résztvevőknek.

Nagyon jól felépített volt mind a három nap, reggel dicsőítéssel kezdtünk, utána két blokkban Mijo tanítása következett. Majd ebédszünet és a délutánok annak jegyében teltek, hogy a résztvevők minél közelebb tudjanak kerülni Jézushoz.

A kitett Oltáriszentség előtt imádkoztuk a rózsafüzért, minden titokhoz Mijo elmélkedést fűzött. A padsorokból kimehettünk az oltárhoz és egy-egy tizedet ott térdelve, közel az Oltáriszentséghez imádkozhattuk el, majd Mijo három pappal imádkozott egyesével a résztvevőkért.

Elmélyítette Mijo a hit három lépését.

  • fogadd el a helyzetet, amibe kerültél, bármilyen fájdalmas is
  • adj hálát a helyzetért Istennek
  • kérd, hogy Isten dicsőüljön meg az adott helyzetben az életedben

Megdöbbentett, amit Mijo említett, hogy sokszor, mi katolikusok a hit első lépését sem vagyunk képesek megtenni. Tanúságtételekkel gazdagította a tanításokat, ezzel hozta közelebb az életünkhöz az evangéliumot.

Sok aprónak tűnő, de nagyon fontos dologra hívta fel a figyelmünket, ami nem tetszik a Mennynek. Pl. a nők öltözködése a templomainkban, főleg nyáron. Kérdezzük meg magunktól, tanította, mielőtt eljönnénk a nyári ruhánkban a templomba, hogy a Szűzanya felvenné-e ezt a ruhát vagy sem? Másnap már nem volt annyi fedetlen váll a lelkigyakorlatozó hölgyek között.

A szentgyónás szentségének és minden szentség fontosságára is felhívta a figyelmünket. Az alapos szentgyónás elengedhetetlenül fontos, hogy haladni tudjunk a lelki életben.

Arra buzdított minket Mijo, hogy legyünk az ima és a böjt emberei. Keressük Isten akaratát az életünkben és váltsuk is valóra, amit megértettünk.

A lelkigyakorlat végén még táncra is perdültünk Jézussal, felszabadultan dicsőítettük Istent!

Nagyon hálás vagyok, hogy részt vehettem ezen a lelkigyakorlaton, sok erőt és bátorítást kaptam a következő éveimre.

A tanításokban mélyebben érkezett meg hozzám, hogy Isten áldásai vagyunk, arra lettünk meghívva, hogy élő tabernákulumok legyünk. Isten szeretetgyermekei vagyunk, meg kell engedjük, hogy annyira átalakíthassa a szívünket, hogy a mi szemünkön keresztül nézhessen Jézus az emberekre, a mi kezünkön keresztül öleljen, a mi szájunkon keresztül beszéljen. Ekkor a Mennyország lesz bennünk valósággá és körülöttünk is. ÁMEN

Csányiné Fejes Tekla

A Teréz anya templom belső munkálatai

Elkészült a Teréz anya templom villanyhálózatának rekonstrukciója, köszönve Dabis Jenő és munkatársai megfeszített munkájának.

Sürgősséggel a templomfestést is sikerült beiktatni, amelyre Polyák László szobafestőt kértük meg, aki szabadsága megkezdését elnapolva vállalta a sürgős munkát.

Köszönjük a Teréz- angyalok és más önkéntesek segítségét a nagytakarításban: Juhász Jánosné Marika, Talló Éva, Veszelovszki Lászlóné Ancika, Pekán Gézáné Éva, Szekeres Zsuzsanna, Vargáné Veszelovszki Zsuzsanna, Király Istvánné Éva, Király József, Kulcsár Marianna, Dobóczkyné Bús Márta, Jászfalusi Péter és Timi, Lantos Csaba és Márti, Bohus Gábor, Molnár Attila, valamint Átyim Zoltán és Horpácsy Kristóf. Isten fizesse meg szorgoskodásukat!

Zenei est a Társaskör keretében

Sok éves hagyományunk, hogy június közepétől szeptember közepéig, csütörtök esténként úgynevezett Társasköri estéket tartunk a plébániánk nagytermében. Aradi Márti által gardírozott alkalmak mindegyike egy-egy gyöngyszem. Színes előadók, érdekes témák és érdeklődő, hálás hallgatóság.

Július 11-én estére a Szegedi Ökumenikus Kórus tagjai, különböző formációkban: duett, férfi kvartett, vegyes kvartett xilofon és fuvolakísérettel, majd férfikar és vegyes karral készültek gyönyörű, Istent dicsőítő énekekkel. Az énekek az öröklétre meghívásról, a megtérésről, a Jézusban való életről és a szeretetről szóltak. Volt taizéi ének, amely a szívemnek nagyon kedves: „Ó halld meg Uram, Ó halld mag imám…” kezdetű ének már maga egy ima, hiszen naponta, vagy naponta többször, amikor az Úrhoz fohászkodunk, ezt kérjük. De olyan műveket is megszólaltattak, mint például a „Panis Angelicus”, amelynek szövegét Aquinói Szent Tamás a 13. században írta. Gondoljuk meg, elmélkedjünk el egy kicsit, hogy több mint 800 éve íródott a szent szöveg, amely az eucharisztikus kenyeret dicsőíti, a hívők háláját és csodálatát a szentség iránt. Milyen jó, hogy az egyházunk évszázadokon keresztül megtartotta ezeket az értékeket. Bársonyos szépséggel szólaltatta meg a művet a férfi kvartett.

Orcsik Sándor és lánya, Anett duettet énekeltek.

Homoki-Nagy Mária egy Dsida Jenő verssel csalt könnyeket a szemünkbe. A vers címe: „Alázatos, könyörgő zsoltár.”

Péterffy Gabi és Lucz Ilona testvérünk zongorajátékukkal örvendeztettek meg bennünket: Schubert Asz-dúr impromtu op.142, Chopin: Fisz-dúr nocturn op. 15. no.2 és Mozart: B-dúr négykezes zongoraszonáta II. és I. tétele voltak. Nem győzünk hálásak lenni a Jóistennek Gabi és Ilike tehetségéért. Zongorajátékuk alatt, ha becsukom a szemem, olyan, mintha a Zeneakadémián ülnék.

Köszönjük a kórustagoknak, hogy sokszor, sok órában, szívvel-lélekkel készültek, hogy megajándékozzák a nagyon nagy létszámú hallgatóságot – plébániánk minden széke foglalt volt – talentumuk gyümölcseivel. Megérdemelnék, de hely hiánya miatt nem sorolom fel a hosszú kórustagi névsort.

Kedves Testvérek! Látogassátok minél többen a Társasköri estéket, gazdag élményeket kaphattok.

Az Ökumenikus kórust meg visszavárjuk.

Ludányi Olga

Béketeremtés az emberi kapcsolatokban

Plébániánk csütörtök esti nyári programjának legutóbbi alkalmán, július 4-én Babinszky Mónika általános és igazságügyi mediátor előadását hallgattuk meg a címben megjelölt témában.

Előadónk a ’mediálni, mediáció, mediátor’, közvetíteni, közvetítés, közvetítő fogalmak magyarázatával kezdte témájának kifejtését. A mediátor vitatkozó felek (egyének, közösségek) konfliktushelyzetében jár közben, közvetít, egyeztet a béketeremtés céljával. Működése természetesen csak a vitázó felek beleegyezésével valósulhat meg. Előadónk tevékenysége a családi konfliktusok, a párkapcsolatok vitáinak kezelésére és az igazságügyi területre terjed ki.

Mónika az elsőként említett terület konfliktusainak elemzésével foglalkozott részletesebben, meggyőzően magyarázta el a meghallgatás, megértés és a megbocsátás nélkülözhetetlenségét a béketeremtésben. A felek részéről ehhez alázat kell, amely modern korunk emberének nehéz, mivel igen nagyra növelte egóját. Megállapítását a hallgatóság egyetértő moraja kísérte. Napjainkban ezért különösen fontos ez a közvetítő tevékenység. A mediátori munka tartalmát elemezve előadónk rámutatott, hogy az nem terjed ki a felek korábbi konfliktusainak elemzésére, a mediálás tehát aktuális, kizárólag a jelenben zajló, a jelenről szóló tevékenység. A családi, párkapcsolati viták rendezése mellett Mónika röviden kitért az iskolai területre is, utalt arra, hogy a mediáció lehet a sajnos egyre terjedő iskolai erőszak egyik ellenszere.

Előadásának másik nagy témája az igazságügyi mediáció volt, elsősorban a válások, válóperek terén. Mónika ebben a tekintetben érzi leghatékonyabbnak mediátori tevékenységét, különösen istenhitének megerősödése óta. Őszinte empátiával beszélt e problémakörnek a gyerekeket érintő fájdalmasan káros hatásáról is.

A nagy tetszéssel fogadott, érdekes és hasznos előadás végén a hallgatóság lehetőséget kapott kérdések feltevésére is, amelyek Mónika munkájának hatékonyságára, ill. az igazságügyi mediátorképzésre vonatkoztak. Ez utóbbi egyetemünk Állam- és Jogtudományi Karának egyik szakirányú továbbképzése.

„Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.” (Mt 5,9)

Szalamin Edit

Élmények a hittantáborból

A 3. napon a Szegedi Fűvészkertbe kirándultunk. Ismerkedtünk a természet patikájával, kalandoztunk a gyógynövények, a mérgező növények és fűszernövények világában. Miután Balogh-Langer Lajosnak köszönhetően szakszerű vezetésben volt részünk, a gyermekek életkorának megfelelő versenyfeladatok zárták a gyógynövényekkel való ismerkedésünket, amelyben minden gyermek 2-3 fős csapatban kapcsolódott be. Ezúton is köszönjük, hogy érthetően és gyermekbarát módon vezetett minket Isten teremtett világában, és a teremtésvédelem elkötelezett követeként látott el útravalóval e témában.

Ebéd után a délutánt hasonló nagy érdeklődés kísérte, amikor Lazanyeczné Gál Maya hittanár előkészítette a levendulákat, a parajdi sót, az előre megvarrt belső és küldő textiket, mert mindezek felhasználásával a gyerekek kis segítséggel elkészítették a parajdi sóval töltött levendula párnájukat. Ahogy a szorgos kis kezek dolgoztak, kiderült, vannak, akik már nagyon ügyesen tudnak a tűvel varrni. A nagyterem a só és levendula kellemes illatával telt meg. Mire elkészültünk már a tábori időnk is erre a napra véget ért.

A tábor 4. napján, csütörtökön az alsóvárosi Szűzanya-kegyhelyre látogattunk el. Az 500 éves szegedi ferences templom és kolostor, a pannonhalmi apátság épületei után Magyarország második legrégibb ilyen jellegű épületegyüttese. Grácián ferences atya nagy szeretettel fogadott minket. Bemutatta a templomot, ismertette a kegyhely történetét, megmutatta a templom oltárait körülvevő szobrokat, s mindeközben tanított minket Isten végtelen szeretetéről, az angyalok és őrangyalok segítségéről, a szentek tiszteletéről. Megnézhettük a sekrestyét, ebédlőt, a quadrumot, és a gyógynövény-kertet is. Surinás István, a kegyhely kántor-karnagya felvitte a gyerekeket a kórusra, ahol a hangszerek királynőjét is bemutatta: kezükbe vehettek kisebb-nagyobb orgonasípokat, és aki kérte, az kipróbálhatta a hangszert. A közös imádság után elköszöntünk.

Délután a bibliai béna meggyógyítása volt a téma, melyet Gálné Ilike és Gilicze Attila vezetésével dolgoztak fel, majd Ráczné Niki arra hívta a gyerekeket, hogy a számukra leginkább megindító gyógyítási történetet megrajzolják.

Június 28-a, péntek volt a táborunk zárónapja. A reggeli ima után a nagyobbaknak közös sportprogram volt a Ligetben, míg a fiatalabbaknak a vihar lecsendesítése (Lk 22,25-29) bibliai történetet dolgozták fel. Szerdán, a nagyobbaknak könnyebben ment, most a kicsiknek nem volt könnyű megfogalmazni gondolataikat. Beszélhettek félelmeikről, arról, hogy mi adhat számukra védelmet, biztonságot a félelem idején? A foglalkozás során megtapasztaltuk a Szentlélek segítségét, amikor le tudtuk győzni a megszólalás elleni félelmeinket, és sikerült beszélnünk a bennük dúló viharokról. Megtanultuk, hogy Jézus közelében nincs ok a félelemre. Ha közel maradunk hozzá, jelenlétében élünk, megtapasztalhatjuk, hogy az élet viharai közepette is van megoldás. Ezt a témát időhiány miatt csak részben tudtuk feldolgozni, hiszen 1 óra állt rendelkezésünkre, de akár folytatni is tudjuk egy legközelebbi együttlétkor. A tízórai elfogyasztása után a hét során megismert témákat foglaltuk össze.

Ebédeltünk gulyáslevest és grízestésztát, majd játék következett. Délután közös mozizás volt a nagyteremben, ahol a témához kapcsolódó filmet néztünk. Megismerhettük, hogy a tanulni nem szerető, problémás Benjámint miként segítette a benne formálódó istenhit és az áldozatos édesanyai törődés világhírű idegsebésszé. A történet igaz történeten alapul Dr. Benjamin Carsonról szól.

Ajánlom minden családnak ezt a szép filmet, amely jelenleg itt elérhető linkje: https://nicelife.hu/galeria/film/aldottkezek.php

Már előre jelezzük, hogy a hittantábor résztvevői részére biciklis kirándulást tervezünk szeptember 7-e szombatra. Erről a táborozók fb zárt csoportban kapnak majd tájékoztatást, de kérjük, hogy már most tegyék szabaddá számukra ezt a hétvégét!

Megköszönjük Tóth Aranka és Ótott Ágnes segítőinknek az egész heti önzetlen, segítő munkáját! A tábort vezető hittanárok nevében kívánunk mindenkinek szép nyarat szeretettel:

Behánné Brigitta, Jankainé Niki, Gilicze Attila, Lazanyeczné Gál Maya és Gálné Ilike

Glattfelder Gyula munkássága és a Szegedi Püspökség létrejötte

A csütörtök esti Társaskör vendége Zombori István nyugalmazott múzeumigazgató úr volt, aki Glattfelder Gyula csanádi püspök életútját mutatta be úgy, hogy a hallgatóság Magyarország 20. századi történetébe is bepillantást nyert. Glattfelder Gyulát 1896-ban szentelték pappá. Egyik legfontosabb feladatának a magyar ifjúság hitre és a haza szeretetére való nevelését tekintette.

1911-ben szentelték a Csanádi egyházmegye püspökévé és ez időponttól kezdve az egyházmegye és Glattfelder Gyula püspök úr élete szorosan összekapcsolódott. Az egyházmegye központjában, Temesvárott is felépíttette a Szent Imre kollégiumot, ahogy azt tette Budapesten a központi szeminárium tanáraként. Az I. világháború évei sem akadályozták abban, hogy egyházmegyéje fejlődéséért mindent megtegyen. Erdély román megszállása majd pedig a trianoni békeszerződést követően ő volt az egyetlen, aki az elszakított területek katolikus hívei érdekében szót emelt. Tiltakozó körlevelet írt a román földreform ellen. Glattfelder Gyula püspök urat nem kívánatos személynek minősítették Romániában, aminek az lett a következménye, hogy a Csanádi egyházmegye székhelyét nem román területre kellett áthelyeznie. Így került a megcsonkított egyházmegye székhelye Szegedre.

Glattfelder Gyula együttműködve Szeged akkori polgármesterével Somogyi Szilveszterrel elsőként itt is a Szent Imre Kollégiumot építtette meg a katolikus ifjúság számára. Erre nagy szükség is lett, mert a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Szegedre kerülésével, az egyetemi ifjúság számára nemcsak egyetemi épületeket, hanem szálláshelyet is biztosítani kellett. A püspök úr és a polgármester elképzelését támogatta és egyben hathatós segítséget nyújtott Klebelsberg Kunó kultuszminiszter, s ennek az együttműködésnek lesz köszönhető, hogy felépül a Fogadalmi templom, s köréje megépülnek az egyetemi épületek, a püspöki palota a szemináriummal és az új Szent Imre Kollégium. Ez utóbbi megépüléséhez Glattfelder Gyula saját magánvagyonával is hozzájárult. Mindeközben az egyházmegyében is megszervezte az agrárifjúság nevelését célul tűző KALOT-mozgalmat. Szerkesztője volt az Actio Catholica folyóiratnak.

Zombori tanár úr térképekkel, fényképekkel, s nem utolsó sorban színes előadással mutatta be azt a püspököt, aki haláláig hű maradt papi feladatához, ami az ifjúság nevelését, művelődését jelentette.

Homoki Nagy Mária

A zene nem ismer határokat

Különleges zenei esemény, valóságos zenei „csemege”adott nagy élményt az egybegyűlt hallgatóságnak a Szent Erzsébet templomban június 29-én, szombaton 19.30 órai kezdéssel. Az Angliából, Cambridge-ből érkezett St. Catherine’s College kórusa és a szegedi Népzenei Kamaraműhely közös koncertjét hallgathatták meg az érdeklődők. Szeged és Cambridge testvérvárosok, a két együttes éppen 10 éve tartja a kapcsolatot egymással.

Az angol kórus tagjai egyetemisták, (nem zenészek) fő feladatuk az egyetem kápolnájának heti mise szolgálata, ezen kívül rádióadások, hangfelvételek, turnék képezik tevékenységüket. A BBC rádió rendszeres szereplői, vezetőjük Dr. Edward Wickham. A 20 fiatalból álló kórusban fiúk, lányok énekelnek vegyesen. A St. Chaterine’s College nagy figyelmet fordít a fiatal tehetségekre, így pl. foglalkozik egy kislányokból álló leánykarral is. Műsoruk nagy részét a reneszánsz és a barokk kor gyöngyszemeiből válogatták, de programjuk végén énekeltek egy-egy művet a 19. és 20. század alkotásaiból is.

A reneszánsz darabok, a barokk motetták folyondárszerű, egymást utánzó, illetve egymást kiegészítő szólamai (6-8 szólam) káprázatosan, szívmelengetően körbelengték a templom minden négyzetcentiméterét. Tekintettel arra, hogy ebben a stílusban teljesen kötöttek a szólamok, előadásuk komoly figyelmet, fegyelmezettséget kíván. Gyönyörűen énekeltek!

A koncert második felében a vendéglátó együttes, a Klebelsberg telepi Összefogás házában helyet kapó és ott működő Népzenei Kamaraműhely adott vérbő, erőteljes, karakteres műsort Fábri Géza és Fábri-Ivánovics Tünde Szeged ikonikus népzenészeinek vezetésével. Érdekes volt megtapasztalni azt a nagy kontrasztot, amelyet a két együttes egymás utáni programja, előadásmódja jellemzett. A Népzenei Kamaraműhely játéka alatt kicsit körbenéztem, szinte mindenkinek ritmusra járt a lába, sokaknak a feje is. A cambridge-i kórus tagjai különösen is nagy élvezettel, örömteli mosollyal arcukon hallgatták a népzenei együttes dinamikus muzsikálását. A Kamaraműhely programja nagy részben moldvai népi dallamokat tartalmazott, de hallhattunk egy Balassi Bálint verset Fábri Géza remek megzenésítésében.

A népzenei műsorban a furulyások, kobzosok, a hegedűs, ütős, mindannyian nagyszerűen közreműködtek az ugyancsak kitűnő énekesek mellett vagy éppen szólóban. Mindig nagy élmény hallgatni a Népzenei Kamaraműhely muzsikálását!

A koncert utolsó szakaszában a két kórus együtt énekelt, az angolok is magyar nyelven. Elhangzott: Itt jelen vagyon… egyházi népének, Dicsőség… a Kájoni kódex szerint, Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű legismertebb népdalunk, ám érdekességként ugyanolyan rímeléssel, mint a magyar, angol nyelven is elénekelte a két kórus, végezetül Ideki a csenderbe… moldvai vidám népzene szólalt meg. Még tánclépéseket is koreografált Tünde és Géza, kicsit megjelenítették a híres magyar csárdást is. Fantasztikus hangulatot varázsoltak! A St. Catharine’s College kórusa egy szép ráadással zárta az estet.

Az est szervezője, Fábri-Ivánovics Tünde, hálás köszönetét fejezte ki Attila atyának a befogadásért. A krónikás is köszönetet mond mindkét együttesnek a csodálatos koncertért.

Lucz Ilona

Hittanosok napközi táborának első napjai

Hétfő reggel Flóri atya köszöntötte a tábor 27 hittanosát, a hitoktatókat és segítőiket (Ili, Brigi, Maya, valamint Aranka, Ági és Attila).

A délelőtti kézműves foglalkozást Maya vezette, amennyiben az általa megvarrt tarisznyákra batikolva vizeskorsókat festettek. Ilike a gyerekek monogramját rajzolta, hogy azt rávasalva minden résztvevő saját tarisznyáját használhassa.

A nagy meleg miatt délelőtt a Liget fái alatt játszottak a gyerekek. Ebéd után átrendeztük a termet, és Jegercsik Erika népzenei táncháza lelkesítette a csapatot.

Bár a résztvevők életkora különböző (kisiskolások és felső tagozatosok), már az első nap után látszott, hogy mindenki talált barátot.

A kedd reggeli érkezéskor befejeztük a Brigi néni a kánai mennyegző bibliai történetét megjelenítő tarisznya textilfestésének kontúrozását, majd annak levasalásával festésünk fixálódott és ez a táska lett a kirándulásunk során az összetartozásunk külső jelképe.

A keddi nap programja a tanítványok meghívásával, az első csodás halfogás történetének (Lukács 5,1-11) megbeszélésével, majd játékos feladatokkal folytatódott. Hitoktatóink közül ma Niki és Attila is velünk volt, és a segítőink Ari néni és Ótott Ágika mellett Megyesi Attila is félnapra csatlakozott hozzánk.

Kis játék és tízórai után elindultunk a Tisza-partra hajókirándulásra. A Roosevelt téren játszottunk a fák árnyas hűvösében és 11 órától hajókiránduláson vettünk részt.

A hajókázás után újra birtokba vették a gyerekeink a játszóteret. Ebédre finom májgombóc levest, rántott csirkemellet és krumplipürét ettünk a Szálka étteremben.

Ebéd után a nagyobbak és a kisebbek külön váltak. A fiatalabbakkal Brigi néni a nagyobbakkal Ilike néni a Lukács evangéliumának a vihar lecsendesítését (Lk 8,22-25) dolgoztuk fel. Előkerült a bibliodráma-doboz, és a találkozásokban rátaláltunk saját magunk kisebb és nagyobb viharaira is. Vajon a mi, személyes viharainkban kihez fordulunk segítségért, és hogyan szeretnénk azokat megoldást találni?

A beszélgetést, a drámafeldolgozást fél négykor lezártuk mindkét csoportban, hogy uzsonnára elfogyasszuk Maya illatos fánkjait, aminek nagy sikere volt a finom házi lekvárokkal. Hazaindulás előtt még lehetőség adódott labdázásra, zongorázásra, és kötetlen együttlétre.

Családi kaland a Teréz anya templomban

A 2024. június 15-én rendezett plébániai közösségi nap első programja, szombaton reggel 9 órától várta az érdeklődő kisgyermekes családokat. A Teréz anya templomban és a templomkertben Szendrényi András és Marietta, illetve az épületben egyébként működő Teréz Anya Családi Bölcsőde munkatársai már korán reggel elkezdték kiépíteni azt az izgalmas, szellemi és ügyességi képességeket is megmozgató kalandpályát, melyen aztán 1-1 család, nagyjából 30-40 perc alatt tudott végigmenni.

Az elsők között vágtunk bele mi is, két első osztályos és egy ötödikes gyermekünkkel a kalandba. Az első állomáson az újrahasznosítás jegyében készült palackerődben kellett megtalálni egy levelet, mely aztán elindította a megfelelő útvonalon a lelkes csapatot. Az ezt követő állomásokon közös feladatok és játékok vártak bennünket. Ezek tematikáját legtöbbször a természetben megtalálható növények és állatok adták. Az ezzel kapcsolatos ismereteinket memóriajáték, kérdezz-felelek, forma- és illatfelismerés keretén belül tehettük próbára. Különleges élmény volt az egyik állomáson, az egyszerű, a kertünkben is megtalálható, friss gyógynövényekből készült tea kóstolásának lehetősége. A szelektív hulladékgyűjtés és a természetben eldobott szemét problémaköre többször is előkerült. Az utolsó állomáson klasszikus, magyar édesvízi halak óráspuzzle-jének közös kirakását követően egy tiszai népdal eléneklésével lehetett teljesítettnek tekinteni a kalandot. Ez utóbbi, számunkra nem könnyű feladat megoldását – bár igazi népdalt énekelni végül nem tudunk – Gellért fiúnk elegáns egy megoldással, egy vers elszavalásával biztosította:

Hálót fon az est, a nagy, barna pók,
Nem mozdulnak a tiszai hajók.
Egyiken távol harmonika szól,

Tücsök felel rá csöndben valahol.
Az égi rónán ballag már a hold:
Ezüstösek a tiszai hajók.

Tüzeket raknak az égi tanyák,
Hallgatják halkan a harmonikát.
Magam a parton egymagam vagyok,

Tiszai hajók, néma társatok!
Ma nem üzennek hívó távolok,
Ma kikötöttünk itthon, álmodók!

(Juhász Gyula: Tiszai csönd)

Az akadálypálya teljesítését követően kiváló lehetőség adódott a többi részvevő családdal folytatott beszélgetésekre, melyet a templomkertben a közösség többi tagjával elfogyasztott ebéd, majd a délutáni programok során is folytatni lehetett. A szervezőknek/tervezőknek ezúton is köszönjük ezt az egyedi, különleges családi élményt!

a Vámos család

 

Teréz anya Családi Nap

Istennek hála június 15-e nagyon szép ünnepnap volt az újszegedi közösség számára. A Teréz templomban a szorgos kezek már reggel 8 után megkezdték a munkát, hogy előkészítsék a programot az érdekődők számára.

A Teréz Anya Családi Bölcsőde dolgozói izgalmas kalandparkot varázsoltak a kertben és a közösségi térben, ahol a teremtésvédelemhez kapcsolódó kihívások (palackerdő, teakóstolás, virággá változás, hangyaút és más érdekességek) várták a kisgyermekes családokat.

A felnőtt korosztály a Dómban tartott papszentelést követően csatlakozott a programokhoz. A Határbástya Kft-nek köszönhetően nagyon ízletes paprikás krumplit ebédeltünk, amelyhez a kedves testvérek finom süteményeket hoztak.

A lelki táplálékról Pálfai Zoltán atya, makói plébános gondoskodott. Előadásában felhívta a figyelmünket, hogy ahogyan Jézus biztatta Pétert, hogy „evezz a mélyre!”, küldetésünk teljesítésekor nekünk is ez a teendőnk.

Péter és társai arra kaptak meghívást, hogy elszakadjanak a biztonságot jelentő parttól akkor, amikor emberileg nincs értelme. A felhívás a kockázatvállalásra, az ismeretlen felé elindulásra, az egész csapatnak szólt. Paffy atya rámutatott arra, hogy manapság mintha a nagyszombati bénult tanácstalanságot élnénk át.

Nagypénteken ugyanis döbbenettel látták, hogy Isten csatát, sőt háborút veszített, mert Krisztus oda zarándokolt el, ahová senki nem gondolta, a halálba. Mi is ebben vagyunk most, a háborúk, a pandémia, a szétszakított társadalom miatt ott vagyunk a nagyszombati csendben.

A fő kérdés az, hogyan reagálunk minderre? Küldetésünk „hétfejű tündérjét” (az együtt cselekvés, a személyesség, a csend, az egyszerűség, a művészetek és kultúra missziója, a kisebbségi lét komolyan vétele, a rejtett hitelesség) adta nekünk támaszul. Az előadás elhangzottakat azután véletlenszerűen kialakított kiscsoportokban volt alkalmunk átbeszélni.

16 órakor szakrális körtánc vette kezdetét a templomban, amely az előadáshoz is kapcsolódott. A Szentlelkethívó taizéi énekek közötti szünet a csönd erejét adta. Az együtt és a bátorság megjelenítését tánclépésekkel, egyszerű mozdulatokkal élték át a résztvevők. A középre állított gyertya Istent szimbolizálta.

A nap zárásaként a 17 órakor, Attila atya által tartott szentmisén áldásban részesültek a jubiláns házasok: Jászfalusi Péter és Tímea (5), Orcsik Sándor és Olga (10), Német Attila és Teodóra (30), Király László és Zsuzsa (30), Bonecz Tamás és Anikó (30), Pap László és Krisztina (35), Szántó Zoltán és Katalin (35), Király József és Edit (45), valamint Szántó Lajos és Mária (45 év). Velük együtt adtunk hálát Isten előtt kötött életre szóló szövetségükért.

A jubiláns házasokról szóló fotókat itt lehet megnézni, letölteni »

A fotókat Körmöczi László készítette.

Hálás köszönet Pálfai Zoltán atyának, Attila atyának, minden megjelentnek, szervezőnek, az előkészítésben és az elpakolásban résztvevőknek! Egy igazán tartalmas és örömteli napot töltöttünk együtt. Evezzünk a mélyre, lépjünk mások felé és életünkkel példázzuk azt a közösségi szeretetet, amit eddig is megéltünk, hiszen „Krisztus szeretete sürget minket!” (2 Kor 5,14)

Dobóczkyné Bús Márti