A pásztorjátékot minden évben a hittanos gyerekekből alkotott csapat adja elő, így volt ez idén is, mégpedig december 24-én délután 16 órakor az Erzsébet templomban. Közel 20 gyermek szerepelt ebben az előadásban, ők az újszegedi iskolákban tanulnak és hittanra is rendszeresen járnak. A pásztorjáték egy lelki előkészület, mely arról szól, hogy Jézus születésének eseményeit felelevenítve megérkezzünk gondolati-lelki síkon is az ünnephez.

Nagyon sokféle formában lehet megjeleníteni Jézus születésének történetét, a hagyományos keretektől elkezdve egészen a modern változatokig, ahol is már a mai kort is beleviszik valamilyen formában a jelenetekbe. A pásztorjáték szövegkönyve idénre íródott és alapvetően hagyományosnak mondható, melyben 5 jelenet volt, amik rövid párbeszédeket tartalmaztak. Az angyali üdvözletet, a pásztoroknak adott angyali jelenés, melyet a napkeleti bölcsek útnak indulása követett.

Így érkeztünk meg Betlehembe, ahol Mária és József próbált szállást keresni, s legvégül az istállóban jártunk, ahol a megszületett gyermekhez érkeztek a pásztorok és a napkeleti bölcsek, hogy hódoljanak a gyermek előtt. A rövid jelenetek között egy-egy elgondolkodtató kérdéssel, megállapítással próbáltuk bevonni a jelenlévőket, hogy ne csupán nézői, hanem résztvevői is legyenek a megjelenített történetnek.

Egy előadás mindig hosszas előkészületet és gyakorlást igényel, így volt ez itt is, hiszen a próbák az adventi vasárnapokon a 9.30-as szentmisét követően a plébánián zajlottak. A gyermekek lelkesen tanulták meg a szöveget és az énekeket, melyben nagy segítséget kaptak Gál Viktorné, Behánné Sárközi Brigitta és Lazanyeczné Gál Mária hitoktatóktól, valamint a szüleiktől is.

Ezúton szeretnék köszönetet mondani nekik is a hozzáállásukért és segítségükért, valamint Kovács Gábor kántor úrnak, aki orgonával kísérte az énekeket az előadáson. Hála és köszönet illeti a gyermekeket, akik idejüket és energiájukat beleadták, hogy megjelenítsék Jézus Krisztus betlehemi születésének történetét.

Aleksza János káplán, rendező

November 21-én, csütörtökön nyílt meg Gyekiczki Péter „Ima és alkotás” című munkáinak kiállítása a plébániai nagyteremben. Ez a kiállítás egészült ki később Barkos Beáta tűzzománc, valamint a keleti egyház hagyományainak megfelelően kézzel festett ikonok bemutatásával, amelyek meg is vásárolhatók.

Különleges élményben lehetett része azoknak, akik elfogadták a meghívást a december 7, szombat este, a taizé-i imaórát követő ikon- és könyvbemutatóra. A plébánia nagytermébe lépve azonnal érzékelni lehetett, hogy a megszokott rendtől eltérően másképp voltak elrendezve az asztalok és a székek. Az asztalokon kis ikontartó állványokat helyeztek el, melyeken szebbnél szebb ikonokat lehetett egészen közelről megnézni és eközben rácsodálkozni arra, miért mondják azt: ha egy ikont nézel, akkor imádkozol is. Gyekiczki István Győzőné ajándékozott meg bennünket azzal a csodával, ami az ikonokról az azt szemlélő felé áradt.

Óvodapedagógusként, katetékaként a hit közvetítését tartja feladatának. Ikont, szentképet csak imádságos lélekkel lehet festeni. Ez az Úrtól kapott adománya az ikonfestőnek és ajándék annak, aki imádságos lélekkel az ikonok segítségével éli meg a Szentírásban foglalt tanítást. Az ikonok között odafordulhattunk a Szent Családhoz, imádkozhattunk a Gyermeket ölében tartó Boldogságos Szűzhöz, átélhettük a Szentlélek kiáradását köszöntő apostolok örömét, de Szt. Miklós, sárkányölő Szt. György mellett elgondolkozhattunk az ószövetségi Szentháromság titkáról is. Bármelyik ikont is néztük, mindegyikről olyan fény és öröm áradt, amelyet a Szentlélek tud közvetíteni az emberek felé.

Ennek az estének további eseményeként az Új Város Alapítvány kiadásában megjelent „15 nap imádság Roger testvér gondolataival” című könyv bemutatására került sor. A taize-i imaóra után Roger testvér gondolataiból is ízelítőt kaphattunk. 2024 Adventjében járunk, s készülünk arra, hogy a mi szívünkben is újból megszülessen a Gyermek. Roger testvér egész életében az evangéliumot hirdette gyermeki szeretettel. Benne a gyermek és bölcs ember lelke összefonódott. Minden gondolata Isten végtelen jóságát és szeretetét közvetíti felénk. Attila atya szavaival: az embereknek két csoportja van. Az egyik, aki már volt Taizében, a másik, aki még nem. Akik még nem voltak e könyvbe foglalt elmélkedésekkel bepillantást nyerhetnek Taizé világába. Aki pedig már jártak ott, újból átélhetik azt a békés szeretetet, amit e kis falu dombjai között át lehet élni.

A könyv szerkesztői arra is gondoltak, hogy minden napra egy-egy taizé-i éneket (kottával együtt)  közreadjanak, melyeket otthon akár dúdolva, akár hangosan énekelve ismételhetünk, így imádkozva Karácsony misztériumáért. Köszönettel tartozunk a szerkesztőnek és Szendrényi Mariettának, aki fordításával hozzájárult, hogy igazi karácsonyi ajándékot tarthatunk a kezünkben.

Homoki-Nagy Mária

Szőke János nemzetközileg is jegyzett AV AFIAP fotóművész zenei aláfestéssel kísért diaporáma bemutatóját láthatta az érdeklődő közönség november 21-én este 7 órától a plébánia nagytermében.

Az előadásának „A látható világ” címet adta. Letaglózott, lenyűgözött, elvarázsolt, mindannyiunkat mindaz, amit láttunk, hallottunk. János a képek alá jó ízléssel kitűnő zenéket válogatott: hol egy pravoszláv kolostor lélekemelő kórusa hangzott fel, hol a zenész barátainak szerzeményeit, improvizációját hallhattuk.

Rendkívüli tehetséggel megáldott művész állt előttünk, aki nagyszerű érzékkel, különös látásmóddal közelít a világunk szépségei felé, ami méltán eredményezi a gyönyörű képeket és a számtalan díjat, amelyeket hazai és nemzetközi versenyek alkalmával nyert. Képei poézissel átitatott alkotások.

A körülbelül egy órás előadást hét témára építette fel, egyenként 3-7 perces időtartammal, minden téma előtt rövid magyarázatot kaptunk, „beavatást” nyertünk a képek keletkezésének körülményeibe, rejtelmeibe.

Az első témát emelném ki, amely az Isten által teremtett gyönyörű világunk tönkretételéről szólt, megrázó történet bontakozott ki előttünk. Művészünk ezzel az alkotásával elnyerte az angliai Royal Photography Society (Királyi Fotográfiai Társaság) pályázatának első díját. E diaporáma sorozatról tudomást szerzett a National Geographic televíziós csatorna, majd ezután egy feltáró filmet forgatott a valaha gyönyörű erdélyi tájba illeszkedő falucska, Kiskapus közelébe épített szénerőmű működésének megrendítően csúfos és káros hatásáról. E film nagy nemzetközi felháborodást váltott ki, aminek hatására bezárták e szörnyű, környezetszennyező gyárat.

Ehhez a témához kapcsolódott az újabb képsorozat: a fotóművész ugyanis 20 év múlva visszatért e helyszínre, ahol újra képekre rögzítette az immár lepusztult üzem épületeit és a szép, tiszta emberi arcokat a régi, füsttől, koromtól szurtos arcok, kezek helyett. Ám, ami nem változott ennyi idő alatt sem, az a szegénység, a kilátástalan élet.

A továbbiakban megejtően szép és csodálatos képsorozatokat láttunk remek zenei kíséretekkel. Röviden összefoglalva: a Cantus vitae (Az élet dala) egy sötét barlangból kitekintés a fényre, illetve ahogy a nap sugarai időnként függönyszerűen is bevilágítanak a sötétségbe; az Approximáció (Megközelítés) az élet „nehéz helyzetéről” és annak megoldásáról szólt kissé absztrakt módon, a művész egy balett táncosnő és egy szék példájával mutatta be ezt a jelenetet; a Benedictus vízben elsüllyedt katedrálisába „belebegett” egy-egy szép hölgy, akiket János angyalkáknak nevezett, a képsorozat ideje alatt Csajkovszkij: „Kerubok himnuszát” hallottuk, a Kyrie Eleison Ukrajnára, a háborúra utalt a Szretenszkij monasztir kórusának csodálatos énekével és egy kislány szólójával, az utolsó képsorozat pedig az Úton címet viselte.

Az aláfestő zenék alkotói a következők voltak: Polgár Tibor, Magda Dávid, Német Miklós, Hauck Dávid, Pjotr Csajkovszkij, Ludovico Einaudi.

Szemnek, fülnek, szívnek, léleknek egyaránt szinte katartikus élményben volt része. Köszönet Szőke János fotóművésznek, akit szívesen várunk vissza, és köszönet Attila atyának, hogy bizalommal lehetőséget adott e nagyszerű művészeti estnek!

Lucz Ilona