Európai ministránstalálkozó – Róma

Július 28. és augusztus 3. között Rómában szervezték az európai ministránstalálkozót. Indulásunk előestéjén Domaszék-Zöldfáson gyülekeztek a Szeged-Csanád Egyházmegyét képviselő ministránsok, akik között Újszegedről Iván Boldizsár és én vehettünk részt. Szombaton reggel 40 ministráns és 4 atya, Serfőző Levente, Kovács Zoltán, Aleksza János és Tapodi Krisztián indult útnak. Első napon Padováig utaztunk, ahol első szállásunk volt. Másnap délután értünk Rómába, ahol nagyon sok vallási és világi program várt ránk. Először a város déli végébe mentünk bejárni a Szent Kallixtusz katakombákat, majd a program vége előtt szentmisén vettünk részt odalent. A város végéről átbuszoztunk a Szent István házban lévő szállásunkra.

Mindhárom napon várost néztünk, templomokat, egyéb látványosságokat, mint például a Colosseum vagy a Pantheon. Másnap délelőtt sokat sétáltunk a városban, megnéztük a Trevi kutat is.

E nap délutánján került sor a zarándoklat fő eseményére: találkoztunk Ferenc pápával.

A Trevi kútnál Levente atya odaszólított magához, hogy majd a nemzetközi kórusban fogok énekelni három másik társammal. Nagyon meglepett, hogy Levente atya engem is kiválasztott. Nem gondoltam, hogy másodjára is ilyen közelről láthatom a pápát. Négyen ministránsok, János atya és Krisztián atya elindultunk a Szent Péter térre. A biztonsági ellenőrzés után helyet foglaltunk a templom homlokzatának bal oldalán, és vártuk a pápát. Volt éneklés, beszélgetések a „műsorvezető” és egy-két ministráns között, püspökök mondtak pár mondatos elmélkedéseket. A pápa aztán rövid elmélkedésében felhívta figyelmünket, hogy Jézussal álljunk közel a szenvedőkhöz és utolsókhoz, majd megáldotta a résztvevőket.

A következő napokban várost néztünk, látványosságokat, mint például a 4 pápai bazilika, (Santa Maria Maggiore, Falakon Kívüli Szent Pál bazilika /itt magyar nyelvű szentmisén vettünk részt/, Szent Péter bazilika, és utolsónak a Lateráni bazilika), valamint a Forum Romanum, Colosseum és persze sok templom.

Hazafelé ugyanazon a plébánián szálltunk meg ahol odamenet aludtunk. Szombaton délután érkeztünk Szegedre.

Ez a zarándoklat mind lelki, mind világi élményekkel töltött el mindnyájunkat. Köszönöm, hogy részese lehettem a zarándoklatnak.

Kulik Lőrinc

A betyárok világa az irodalomban és a jogtudományban

Mindannyian hallottunk már Rózsa Sándorról vagy Sobri Jóskáról. Ki ne ismerne betyárnótákat, népdalokat, elbeszéléseket vagy betyárokról szóló szép-szomorú balladákat? Az alföldi betyárok említésére szemünk előtt megjelennek a kék vagy fehér bőszárú, bőujjú ruhába öltözött, szikár pej lovon vágtató szép és fiatal kalapos legények, akikről mindannyian tudjuk, hogy tolvajok, mégis kedveljük őket. De kik is valójában ők? És miért misztifikálja, romantizálja őket az irodalom, így mi magunk is? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre adott választ a 2024. augusztus 21-én megrendezett Társaskör keretében tartott teltházas előadásában Homoki-Nagy Mária, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Magyar Jogtörténeti Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára.

Mária az előadását egy jól ismert betyárnépdal lejátszásával kezdte, amelyet a közönség egy része együtt dúdolt, énekelt a felvétellel. Épp így csendült fel a sorok között néhány szép énekhang akkor, amikor Mária prezentációjában feltűnt a szintén jól ismert magyar népballada, „A Vidróczki híres nyája”. A hallgatóság együtt rezdült az előadással, érdeklődő figyelemmel követte mindazt az új információt, amely bizony számos, irodalomból ismert tévhitet döntött meg a betyárokkal kapcsolatban.

Máriától megtudtuk, hogy a betyárok tipikusan telek nélküli jobbágyok voltak. Ugyanis a XVIII-XIX. századi jobbágyok sem voltak homogén társadalmi réteg abban az értelemben, hogy természetesen közöttük is volt vagyonosabb, és volt olyan, aki jóformán nincstelen. Utóbbi nem ritkán a telekkel bíró jobbágynak dolgozott, például pásztorként őrizte a jószágait. Szegény emberek voltak, akik ily módon előfordult, hogy ellopták az őrzésükre bízott állatot (ha igazán élelmesek voltak, akkor lovat vagy marhát). Mária máris megdöntötte a betyárok romantizálására okot adó egyik tévhitet: ők nem csak a gazdagoktól loptak, és a szegényeknek adtak, hanem legtöbbször a saját társadalmi csoportjukba tartozóktól tulajdonítottak el értékeket. És bizony az sem igaz, hogy csak loptak, azonban nem bántottak senkit. Sok betyár embert is ölt (Sobri Jóska tényleg nem!), akiket felakasztottak e tettükért. Persze csak akkor, ha megtalálták őket. Azonban abban a pillanatban, hogy a betyárok tudták, kötél a sorsuk, törvényen kívül helyezve magukat bujdokoltak, menekültek és álltak össze csapatokba egymást segítve. A meneküléshez nagyon jól értettek, jobban ismerték az Alföldet, mint az igazságszolgáltatás tagjai. Ezért, ha egy-egy hírhedt betyárt megtaláltak, az valóban nagy szó volt, a vesztőhelyre, vagy áristomba vezetésüket, avagy a negyedévente 25 botütés által lelt halálukat balladákban is megénekelték.

A jó helyismerettel rendelkező, eltökélt, bűnözői életformát folytató betyárok rettegésben tartották nem csak az Alföldet, hanem az egész országot. A reformkor nagy politikusai felismerték azt, hogy a betyárok létét előidéző társadalmi-szociális helyzetet rendezni kell, annak érdekében, hogy ez a fajta bűnözés megszűnjön. Mária figyelmünkbe ajánlotta Eötvös József, reformkori kultuszminiszter e korszakról és e problémáról csodás korrajzot adó regényét, amelynek címe: „A falu jegyzője”.

Mária előadása végén arra is megadta a választ, hogy miképpen tűntek végül el a betyárok. A híres-hírhedt Rózsa Sándor vonatrablása volt az utolsó igazi betyárbűncselekmény, amely akkora társadalmi-politikai felháborodást és megrendülést váltott ki, hogy előidézte a betyárvilág teljes és radikális felszámolásának eltökélt igényét. E célra Ráday Gedeon jogászt kérték fel, aki az 1870-es évekre végleg felszámolta a betyárvilágot.

Hálásak köszönjük Homoki-Nagy Máriának a csodás, informatív, gondolatébresztő és izgalmas előadást!

Molnár Erzsébet

A gyógyszerfejlesztés lépéseiről és a védőoltásokról

A Társaskör augusztus 15-i estéjén a gyógyszerfejlesztés titkaiba tekinthettünk bele Dr. Kovács Éva gyermekorvos testvérünk jóvoltából. Mint megtudtuk tőle, jónéhány évet dolgozott a gyógyszerfejlesztés területén, egy ideig főállásban, később pedig a praxisa melletti tevékenységként.

Előadása első részében a gyógyszerkészítés történetét ismerhettük meg röviden, kicsit betekintettünk ennek magyar vonatkozásába is, majd arról hallhattunk, hogy „mi fán teremnek” a klinikai vizsgálatok, melyek a gyógyszerek ipari méretű gyártását megelőzik. Láttuk, hogy a fejlesztés menete nem megy gyorsan, legalább 15 év egy új szer kifejlesztése. Azt is megtudtuk, hogy milyen szigorú megszorításoknak kell megfelelni, mire igazán gyártásba kerülhet egy szer, és hogy van a gyógyszereknek életciklusa. A gyógyszerektől azt is elvárják a gyártó-finanszírozó cégek, hogy hasznot hozzanak, de ez nem minden esetben történik meg, időnként viszont gyors és kiemelkedő profitot termelnek.

Második részben kitért a sokakat foglalkoztató védőoltás témájára. Itt is hallottunk egy kis történeti ismertetőt, láttuk a különböző elven működő oltóanyagokat, hogy a különböző életkorokhoz is kötődnek védőoltások, és a megismételt oltásokra is hallottunk javaslatot és magyarázatot. Fontos volt az az információ is, hogy az általunk tapasztalt, a szóban forgó gyógyszernél nem ismert mellékhatásokat be lehet jelenteni, akár magunknak is, sőt kifejezetten várják is, hiszen a gyártónak kellenek ezek az adatok.

Lehetőség volt a végén feltenni a kérdéseinket, de sajnos az idő rövidsége miatt nem tudott az előadó mindegyikre kielégítően válaszolni, illetve a téma összetett volta miatt sok területre nem láthat rá még egy szakember sem. Sok kérdésünk lett volna még, hiszen ez a téma a hétköznapjainkban „testközelből” érint bennünket, reméljük ezeket a kérdéseket egy másik alkalommal feltehetjük.

Köszönjük az előadónak, Dr. Kovács Évának, hogy készséggel vállalta ezt az előadást, sok munkája, elfoglaltsága ellenére.

Aradi Márta

Bemutatkozik káplánunk, János atya

Aleksza János atya vagyok, Püspök atya augusztus 1-el az újszegedi egyházközségbe helyezett káplánnak, Attila atya mellé. Telekgerendáson nevelkedtem fel húgommal együtt, édesapám épületbádogos, édesanyám takarítónő. Békéscsabára a Páduai Szent Antal Társszékesegyházba jártunk templomba, ott ministráltam is.

2023-ban szenteltek pappá, osztálytársammal Tapodi Krisztiánnal együtt a szegedi dómban. Első kápláni helyem az a kisteleki plébánia volt, illetve a hozzá tartozó hét település (Balástya, Csengele, Pusztaszer, Ópusztaszer, Baks, Csanytelek és Tömörkény). Ezeken a településeken mindenféle lelkipásztori szolgálatot végeztem, szentmisét mutattam be, temettem, eskettem, kereszteltem, házat szenteltem és még sorolhatnám. Tömörkényen a Szent Miklós Katolikus Általános Iskolában hittant tanítottam 1-8. osztályig. Nagyon sokrétű volt a kisteleki szolgálatom, voltak nehézségek, mint pl. a rengeteg utazás a települések között, de ugyanakkor az örömök is jelen voltak, többek között három nyolcadikost készíthettem fel a bérmálás szentségére.

Papi hivatásomban nagy szerepet játszott Szent II. János Pál pápa, az Ő személye, lelkisége. Alapvetően egy olyan személy vagyok, aki nagyon szeret beszélgetni, meghallgatni embereket. Papként törekszem arra, hogy a tudatos lelki élet felé segítsek mindenkit. A szívemhez nagyon közel álló szolgálat a gyóntatás, vagyis a bűnbocsánat szentségének a kiszolgáltatása, ahol az Isten irgalmát tudom közvetíteni a másik személy felé. Papi jelmondatom: „Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is.” (Jn 12,26)

Találkozás Jézussal – tanúságtétel a halál utáni életről

Az Újszegedi Társaskör szervezésében az Újszegedi plébánián az érdeklődők augusztus 8-án csütörtökön Tari Mária beszámolóját hallgathatták meg.

(A keretes Szentírás-idézeteket e sorok szerzője toldotta be.)

Tari Mária ma 68 éves gazdálkodó Zákányszéken. Emellett családanya, nagymama, sőt már dédnagymama is. Nem tart igényt arra, hogy beszámolóját elfogadják, ez az ő magánkinyilatkoztatása, ő úgy tudja a dolgokat elmondani, ahogyan átélte.

Mélyen hívő katolikus családban nőtt fel. Évekkel ezelőtt folyamatosan küzdött szívproblémákkal. Emellett folyamatos kísértéseknek is ki volt téve. Egy hang azt akarta elhitetni vele, hogy ő úgyis elkárhozik, kár erőlködnie.

A szívproblémák annyira súlyosbodtak, hogy 2011-ben rászánta magát egy régebb óta javasolt katéteres vizsgálatra. Szeptember 12-re, Szűz Mária neve napjára kapott időpontot, azonban ezt az utolsó pillanatban lemondta. De aztán, férje unszolására is, csak rászánta magát a vizsgálatra. Az újabb időpont november 2. volt. Még nevetett is magán:

Volt egy gazdag ember. Bíborban és patyolatban járt, és mindennap nagy lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. Örült volna, ha jóllakhat abból, ami a gazdag ember asztaláról hulladékként lekerült. De csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit.
Történt, hogy a koldus meghalt, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag ember is, és eltemették.
Amikor a pokolban kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és kebelén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban.
Fiam – felelte Ábrahám -, emlékezzél csak vissza, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg hogy kijutott a rosszból. Most tehát neki itt vigasztalásban van része, a te osztályrészed pedig a gyötrelem. Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy akik innét át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki.
Akkor arra kérlek, atyám – mondta újra -, küldd el legalább az atyai házba. Van még öt testvérem, hadd figyelmeztesse őket, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére.
Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak.
De az erősködött: Nem hallgatnak, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy el valakit, bűnbánatot tartanak.
Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, ha a halottak közül támad fel valaki, annak sem hisznek.”
(Lukács 16,9-31)

Szűz Mária ünnep nem kellett, így a halottak napjára kapta az újabb időpontot.

Tudok egy emberről Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt – testben-e, nem tudom, testetlenül-e, nem tudom, csak az Isten tudja – elragadtatott a harmadik égig. És tudom, hogy ez az ember – testben-e vagy testetlenül, nem tudom, csak az Isten tudja – elragadtatott a mennybe, és titokzatos szavakat hallott, amelyeket embernek nem szabad kimondania. (2Kor 12, 2-5)

A vizsgálat során egyszer csak azt látja, hogy emelkedik, látja, hogy lent a vizsgálati asztalon az orvosok sürögnek-forognak testénél, ő pedig egy gyorsuló fény-alagúton egyszer csak megérkezett a menyország kapujához, ahol Jézus fogadta.

Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik. (1Kor 2,9)

Mária megjegyezte, az egésznek a leírására egyszerűen hiányoznak a szavak, emberi szókincsünk alkalmatlan az általa átéltek továbbadására.

Angyalok is voltak jelen. Tér és idő ott földi fogalmaink szerint nem létezik. Mária azonnal ott akart maradni.

Jézus először elvitte őt a Golgotára, ahol Mária végignézhette és átélhette Krisztus szenvedését. Mária kiemelte, a mai keresztfa- és Golgota-ábrázolásaink szinte tompítva adják vissza a valóságot, ami borzalmas volt.

Utána Jézus visszavitte a menyország kapujába, és megkérdezte tőle, maradni akar, vagy vissza akar térni a Földre. Mária első reakciója az volt, hogy maradni, de aztán erőt vett magán, és csak annyit mondott:

„Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” (Lukács, 1,38)

„Legyen úgy, ahogy Te akarod.”

Számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség. Ha meg tovább kell élnem, az gyümölcsöző munkát jelent. Nem tudom tehát, mit válasszak. Mind a kettő vonz: Szeretnék elköltözni, hogy Krisztussal egyesüljek, mert ez mindennél jobb volna.
De hogy értetek életben maradjak, arra nagyobb szükség van.
(Fil 1,21-24)

Jézus közölte vele, visszaküldi, mert vannak feladatai.

A visszatért Mária később tudta meg: 20 percig volt a klinikai halál állapotában, az orvosok 20 percen keresztül próbálkoztak az újraélesztéssel. Ennek során többször alkalmaztak elektrosokkot, amitől a mellkasa egészen megfeketedett.

Ami pedig mindenki, a nem hívő környezet számára is nyilvánvaló volt: Mária arca a visszatérés után sokáig ragyogott, fénylett.

Amikor Mózes lejött a Sínai-hegyről – a tanúság két kőtáblája Mózes kezében volt, amikor lejött -, Mózes nem tudta, hogy arcának bőre ragyogott, mivel vele beszélt.
Amikor Áron és Izrael fiai látták, hogy Mózes arcának bőre ragyog, féltek a közelébe menni. De Mózes odahívta őket. Áron és a közösség elöljárói mind odamentek hozzá és Mózes beszélt velük.
Ezután a többi izraelita is odament, és Mózes közölte velük mindazt, amit az Úr a hegyen neki mondott.
Mikor aztán Mózes befejezte a hozzájuk intézett beszédet, befödte az arcát. Valahányszor Mózes az Úr elé lépett, hogy vele beszéljen, levette a leplet mindaddig, amíg ki nem jött. Amikor kijött, közölte Izrael fiaival mindazt, amit Isten mondott neki.
Izrael fiai pedig látták, hogy Mózes arca sugárzik. De Mózes újra befödte arcát, amíg csak ismét be nem ment, hogy az Úrral beszéljen.
(Kivonulás, 34,29-35)

Mi Mária legfontosabb üzenete?

Jézus mindenkit kimondhatatlanul szeret, és bármelyikünkért elszenvedte volna a Golgotát. Nem akarja, hogy bárki elkárhozzék. Bárki, aki elkárhozik, az az ő saját tudatos döntésén alapszik. Jézus azt szeretné, ha mindenki üdvözülne.

Ennek feltétele bűneink őszinte megbánása. Vegyük komolyan a bűnbánat szentségét. Ne úgy menjünk gyónni, hogy „elkövettem, meggyónom, elimádkozom az elégtételt, és legközelebb újra elkövetem ugyanazokat a bűnöket.” Az első és legfontosabb, bűneink őszinte, töredelmes megbánása. Ezután, mint ennek betetőzéseképp járuljunk csak a bűnbocsánat szentségéhez.

És Mária azt is elmondta, élménye nem tette őt automatikusan mentessé a bűntől, ő is követett el azóta (apró) bűnöket. De ezeket őszintén megbánta, és a személytől, aki ellen elkövette, bocsánatot kért. Meglepetésére az illető személy is nagy alázattal kezelte a történteket.

Gyógyszerekre a nagy találkozás után már jóval kevésbé van szüksége.

Köszönjük az illetékeseknek, hogy alkalmunk volt ennek a szép tanúságtételnek a maghallgatására.

Lejegyezte:
Király József

A kvantumfizikáról – közérthetően

Ezzel a címmel hallhattuk Csányi Sándor fizikatanár előadását az augusztus 1-én, a csütörtök este tartott Társaskör programjában.

Sanyi nem volt könnyű helyzetben, mert jól tudja, hogy már az „egyszerű” fizikai ismeretek sem állnak az érdeklődés középpontjában, hát még a kvantumfizika. Bizonyára ezért kezdte előadását Márk 5,36 „Ne félj, csak higgy” jótanácsával, majd látványos kísérletekkel, a lángfestési próbákkal folytatta, továbbá a koherens lézersugarat optikai rácson átvezetve figyelmünket a fizikai valóság felé terelte.

A tudomány történetéről hallottunk, a kétésfélezer évvel ezelőtti Demokritosszal kezdve, aki elméjében addig osztotta az anyagot, amíg egy végső, oszthatatlan részig eljutott, amit atomnak nevezett, a „sikertelen” alkimistákon át Daltonig, az újragondolt atommodellig, és ennek újabb és újabb fázisain át Thomsonnal, Rutherforddal és Bohrral, Schrödinger kvantummechanikai atommodelljéig. Einstein és Planck után Louis de Broglie anyagok hullámelméletén át, a feketetestek sugárzásáról, amely a színképelemzés alapja is.

Davisson és Germer elektroninterferencia kísérletét a bemutatott katódsugárcső kísérlettel szemléltetve láthattuk. És akinek ez nem volt még elég, hallhattunk Schrödinger híres macskájáról is, aminél a zárt dobozban lévő macska élő vagy holt állapota attól függ, hogy valaki megfigyeli-e ezt az állapotot.

Na ennek a sokknak oldására hallattuk Sanyi egyik tanítványának szellemes magyarázatát: „A házi feladat addig készen van, amíg meg nem nézik!”

Heisenberg határozatlansági elmélete, hogy egy elektronnak vagy az impulzusát ismerhetjük, vagy a helyét, de egyszerre a kettőt sosem, újabb csapás volt a hétköznapi józan ész ellen. Vigasztalásul Sanyi többször is hangsúlyozta, hogy a kvantumfizikát sok-sok hónapos tanulmány után lehet befogadni, és Teller Edét idézte, amivel én is zárhatom beszámolómat erről az érdekes és kitűnő előadásról: „A kvantumfizikát én sem értem, önök majd szép lassan megszokják.”

Pétervári Lajos

Az ablak mögött – mindennapok szépsége

A Társaskör július 25-én tartott estéjén Dobos János, rajztanár ezúttal a képzőművészet világába vezetett el bennünket. Talán sokan ismerjük Vermeer, XVII. századi festő műveit, de kevéssé azonosítjuk az emlékezetünkben élő képet az alkotóval. Most hallhattunk életéről, munkáiról, különleges képességeiről, és még sok érdekességről János közvetlen stílusával, világos nyelvezetével élvezetessé tette a festő megismerését.

Előadónk többek közt kiemelte a festő által használt különleges színeket, amit abban a korban csak ő tudott előállítani, mint pl. a különleges kék színt. Megtudtuk azt is, hogy képein ő nagy pontossággal ábrázolta a perspektívákat, a valóságnak teljesen megfelelő látásmódot. Hallhattunk a művészettörténészek vitáiról, akik képeit elemezve a mai napig nem tudják eldönteni, hogy a festő saját maga festette-e át néhány képét, vagy más nyúlt hozzá, és változtatta meg.

János megemlítette, hogy volt, aki hamisította a képeit a második világháború idején, és ezért majdnem az életével fizetett. Még sok más érdekességet is megtudtunk János alaposan kidolgozott előadásából, amit ezúton is köszönünk neki. Sajnáljuk, hogy a technikai problémák miatt a beszéd néhol nehezen érthető volt. Reméljük, még máskor is hallhatjuk egyéb témákban Dobos János testvérünket.

Aradi Márta

Názáret Családcsoport nyaralása Orfűn

Plébániánk fiatalabb családcsoportja, a Názáret Családcsoport igyekszik hagyományt teremteni azzal, hogy az év fáradalmait nyaranta egy több napos együttléttel közösen kipihenhesse, mind lelkileg, mind testileg, hasonlóan mint egy családtábor. Tavaly Pécsen voltunk a Ciszterci Vendégházban, azonban annyi minden látnivaló maradt Pécsen és környékén, hogy ebben az évben is visszamentünk a környékre. Idén július 14-18 napjaiban a Mecsek egyik falujában, Orfűn a Rácz-tanyán voltunk csoportnyaraláson. A hely kiválóan alkalmas volt a pihenésre és a közösségi együttlétre egyaránt.

A csoportunkból hat család tudott eljönni, a népes csapatot így 12 felnőtt, 18 gyerek (az 1 évestől a 14 évesig) és két pocaklakó képviselte. A sokféle igényt szem előtt tartva igyekeztünk a programot úgy kialakítani, hogy mindenkinek megfelelő legyen.
– Így az első teljes nap volt egy kényelmes erdei gyalogos kirándulás át Abaligetre barlangnézéssel (ahol a csoportkép is készült) és denevérmúzeummal egybekötve.


– A második nap volt egy közepes nehézségű erdei körtúra a mánfai árpád-kori templomtól a Melegmányi vízeséshez, többnyire völgyben patakmentén, amelyet még ha nehezebben is, de a várandós asszonyaink is végigjártak.

– Harmadnap volt egy autós kirándulás a Szigetvári várba, ahol az interaktív kiállítás és a fegyverbemutató kicsiket és nagyokat egyaránt lekötötte.
– Szerencsére minden nap lehetőségünk volt a panzió saját medencéjében való játékos fürdőzésre. Nagyon hálásak vagyunk a tulajdonosnak, hogy minden délután használhattuk a privát medencét felfrissülni a napközbeni kirándulások után a tikkasztó hőségben.

– Esténként jóízű beszélgetéseket tartottunk a panzió teraszán egy-egy frissítő ital kíséretében, miközben körülöttünk a kisebb és nagyobb gyerekek jól eljátszottak egymással.
– Plusz élményként a hazaút napján néhány családdal még letekintettünk a TV-torony magasából is Pécsre és a Mecsekre.
A korábbi évekkel ellentétben idén sajnos nem tudott velünk tartani Attila atya, így szentmise és előadás idén sajnos nem volt. Ezért az idei együttlétünk lelki tartalmát kizárólag a napkezdő és napzáró imák adták Barsi Balázs atya gondolataival. Ezek azonban igen tartalmasak voltak és elgondolkodásra ösztönöztek mindannyiunkat.

Szeretettel osztunk meg két élménybeszámolót a csoportunk két családjától:

„Bár nem volt könnyű olyan kirándulásokat kitalálni, ami apróknak és nagyoknak egyaránt jó llehet, de látszott, hogy mindenki jól érezte magát. Gyerekeknek, felnőtteknek egyformán nagy élmény volt a vízesésnél időzni, hallgatni a patak csobogását, érdekes állatokra, pl. szitakötőkre vagy egy méretes rákra bukkanni. A forrásokból vizet vételezve újra rádöbbenhettünk arra, hogy a tiszta víz mekkora kincs, s milyen fontos, hogy mindig találjunk egy forrást, a lelki életben magát Krisztust, ahonnan erőt, új életet kaphatunk. Jó volt ezeken a pontokon megállni, megpihenni. 
Vései család”

„Boldogság töltött el bennünket, hogy idén is együtt kirándulhattunk a Názáret családcsoportunk tagjaival. Mind a gyerekek, mind a felnőttek közötti kapcsolatot építik és mélyítik azok az élmények, amelyeket együtt szervezünk, együtt élünk át. Idén Orfűn töltöttünk el öt napot egymás társaságában. Különösen jók voltak a kirándulások, túrák melyeket a pár évestől a már tinédzser korú gyerekeinkkel együtt tettünk meg. Mindig türelemmel megvártuk egymást, s a közben kialakult beszélgetések ezen könnyen segítettek. Igazán nagy élmény volt, hogy a túráink egyik célpontján, a Melegmányi vízesésnél eltöltöttünk talán két órát is. A gyerekek élvezték ahogy a mésztufa lépcsőkre felmászva a vizet meghódították. Érdekes volt látni, ahogyan a víz utat tör magának, s kis hidak építésével használják ki a természet adta élményeket. Ugyan szülőként sokszor aggódva figyeltük, nehogy lecsússzanak és vizesek legyenek, de a kánikula segített az aggodalmunkon. Ezen a túrán eljutottunk a Kőlyuk-barlang bejáratához is, melyet hatalmas sziklák között egy szurdok szerű kis szűkületen tudunk megközelíteni. Az Anna-vízesésnél a gyerekek a feltorlódott faágakat szabadították ki, mely során a megpillantott kövi rák adott felejthetetlen élményt. Túránkat a 12. században épült Árpád-kori Sarlós Boldogasszony templom épülete nyitotta és zárta. Ezen kívül a közösen megnézett labdarúgó-Európa-bajnokság döntője, az Abaligeti-barlang, a Szigetvári Zrínyi Vár és a délutáni medencés fürdőzések is sok élményt adtak számunkra. Minden napunkat imával kezdtük és zártuk, boldogság volt, ahogyan a közös hálaadások alkalmával már a gyermekeink is megfogalmazták saját gondolataikat. Esténként megpihenve a felnőttek nyugodtan beszélgettek, s a gyerekek társasjátékoztak, bújócskáztak. Hálát adunk a csoportunkért és azért, hogy Istenben gazdagodva mélyíthettük kapcsolatainkat, s új barátságok alakultak ki.
Móczár család”

Konklúzióként elmondhatjuk, hogy mindannyian annyira jól éreztük magunkat, és annyira sokat adott a közösségben eltöltött pár nap az orfűi Rácz-tanyán, hogy jövőre is szívesen visszamennénk ugyanerre a helyre. Illetve jó szívvel ajánljuk más fiatalabb-idősebb csoportoknak is.

Siklós Robi és Szilvi

Történelmi események és a szőregi romok

Augusztus 18-án a szokásos 19 órai kezdettel Dr Kredics László egyetemi docens az SzTE TTK Mikrobiológiai Tanszékének munkatársa tartott volna előadást, de sajnos megbetegedett – úgy látszik, a vírusok a velük foglalkozó kutatókat sem tisztelik. Így aztán érdekfeszítő előadása egyenlőre elmaradt, de később mindenképpen pótolni szeretnénk, amiről időben értesítjük az érdeklődőket.

Ez alkalommal Aradi Márta ugrott be, mivel a két nap múlva esedékes szőregi romokhoz szervezett zarándoklattal kapcsolatban sokszínű, szerte ágazó anyag gyűlt össze, amelyhez történelmi események, irodalmi alkotások, régészeti érdekességek, ismertető videók is tartoztak, és ennek egy részét bemutatni most lehetőség nyílt.

Érdekes észrevenni a történelmi események és a helyi történések közötti összefüggést, jó emlékezni az egykori eseményekre, amelyek következményeként népünk nem csak le tudott telepedni a Kárpát medencében, de fenn is tudott maradni, és kereszténnyé is tudott válni.
Ennek folyamatát, jelentőségét próbáltuk emberközelivé tenni, érzékeltetni az előadásban, amit a személyes érintettség érzésével és közös imával, énekkel zártunk.

Aradi Márta

Zarándoklat a szőregi apátság romjaihoz

Az Újszegedi Plébánia közössége zarándokúton vehetett részt 2024. július 20-án, Aradi Márti szervezésével és vezetésével.

A szőregi Apátság utca 3. szám alatt ritka kincs található. Löffler Zsuzsanna, a Móra Ferenc Múzeum régésze vezetésével jelenleg is zajló régészeti kutatómunka kereti között tárják fel a vélhetőleg Árpád korabeli Apátságot, amelynek korábban feltárt templomromja már régóta Szőreg nevezetességei közé tartozik. (A jelenleg is zajló ásatásokról több szegedi hírportál publikált, a Délmagyar cikke az alábbi link alatt olvasható: https://www.delmagyar.hu/helyi-kozelet/2024/06/feltarulnak-szeged-szoreg-kozepkori-titkai)

A zarándokúton résztvevők számára Aradi Márti nem csak az apátság, valamint az ásatások történetét mesélte el, hanem érzékletesen szemléltette számunkra azt a történelmi időszakot, amelyben az apátság feltehetőleg épülhetett, illetve amikor az lerombolásra került. Az előadás során nem csak megértettük a történelmi kontextust, hanem érezhettük is azt.

Szent István, államalapító királyunk az ország igazgatási szervezetrendszerének kiépítése során elrendelte, hogy minden tíz falu köteles egy templomot építeni. Lehetséges, hogy a szőregi monostor e keretek között épült, azonban a kutatók szerint elképzelhető az is, hogy az már a honfoglalás alatt megépítésre került. Ahogyan Mártitól megtudtunk, a monostorról 1192-ből maradtak fel először írásbeli emlékek, amely visszavezethető arra, hogy III. Béla király mintegy 10 évvel azelőtt rendelte el a hivatalos ügyek írásba foglalásának kötelezettségét. A monostor építésének pontos dátuma mellett ma még az sem tisztázott, hogy kik építették, kik használták azt. E tekintetben két hipotézis áll a vizsgálat fókuszában: vagy bencések, vagy baziliták lehettek az alapítók. Öröm és megtiszteltetés volt meghallgatni Kardos Mihály atya álláspontját e kérdésben. Mihály atya meggyőzően érvelt amellett, hogy véleménye szerint keleti rítusú baziliták lehettek az alapítók, a bencések vélhetőleg később vették át a monostort, mint ahogyan ez a tendencia az ország más, erre a korszakra datálható apátságaira is jellemző volt. A monostor a tatárjárást ugyan túlélte, azonban az 1280-as kun lázadás során elpusztult, romjai viszont mai napig őrzik a korszak emlékét.

A zarándoklat zárásaként felemelő és megható volt együtt imádkozni az angyali üdvözletet, együtt kimondva igenünket Istennek a szentek közösségével, azokkal, akik valaha e – immáron már képzeletbeli – falak között éltek, szolgáltak, imádkoztak. Együtt imádkoztunk a szentek közösségében élő magyar szentekkel, akiket közös imára hívtunk a magyar kereszténység megújulásáért, az európai keresztények és a világ ma élő keresztényeinek, keresztény egyházainak megújulásáért, megerősödéséért, megtisztulásáért. Végül megáldottuk városunkat, hazánkat, Európát és az egész világot.
Köszönjük Aradi Mártinak a rendezvény megszervezését, a közösség tagjainak a részvétel, az együttlétet, és külön köszönet Kardos Mihály atyának azért, hogy velünk volt, és felemelő áldásában részesített mindannyiunkat.

A szőregi dombon fekvő romok bárki számára szabadon látogathatók, könnyen elérhetők. Aki békére, nyugalomra, természetközeliségre, Isten közelségének természetben való érzékelésére vágyik, ajánlom szeretettel a romokhoz való ellátogatást. A templom több száz éves romjain ülve, az egykori temető felé nézve szinte feltárul az ember szeme előtt a monostori élet, a lágy nyári szellő a csendben, a szomszédból hallatszódó báránybégetés megidézi előttünk a közel 900 évvel ezelőtt itt szolgáló szerzetesek életét. Ülj le a kövekre, fordulj a temető felé majd csukd be a szemedet. Az időutazás helyett az időtlenségbe utazás érint meg, hiszen a tér és az idő múlása sem érzékelhető, szinte érezni a szerzetesek jelenlétét. Itt igazán megérint az is, hogy mit jelent: Isten A Csendben van.

Molnár Erzsébet