Július 28. és augusztus 3. között Rómában szervezték az európai ministránstalálkozót. Indulásunk előestéjén Domaszék-Zöldfáson gyülekeztek a Szeged-Csanád Egyházmegyét képviselő ministránsok, akik között Újszegedről Iván Boldizsár és én vehettünk részt. Szombaton reggel 40 ministráns és 4 atya, Serfőző Levente, Kovács Zoltán, Aleksza János és Tapodi Krisztián indult útnak. Első napon Padováig utaztunk, ahol első szállásunk volt. Másnap délután értünk Rómába, ahol nagyon sok vallási és világi program várt ránk. Először a város déli végébe mentünk bejárni a Szent Kallixtusz katakombákat, majd a program vége előtt szentmisén vettünk részt odalent. A város végéről átbuszoztunk a Szent István házban lévő szállásunkra.

Mindhárom napon várost néztünk, templomokat, egyéb látványosságokat, mint például a Colosseum vagy a Pantheon. Másnap délelőtt sokat sétáltunk a városban, megnéztük a Trevi kutat is.

E nap délutánján került sor a zarándoklat fő eseményére: találkoztunk Ferenc pápával.

A Trevi kútnál Levente atya odaszólított magához, hogy majd a nemzetközi kórusban fogok énekelni három másik társammal. Nagyon meglepett, hogy Levente atya engem is kiválasztott. Nem gondoltam, hogy másodjára is ilyen közelről láthatom a pápát. Négyen ministránsok, János atya és Krisztián atya elindultunk a Szent Péter térre. A biztonsági ellenőrzés után helyet foglaltunk a templom homlokzatának bal oldalán, és vártuk a pápát. Volt éneklés, beszélgetések a „műsorvezető” és egy-két ministráns között, püspökök mondtak pár mondatos elmélkedéseket. A pápa aztán rövid elmélkedésében felhívta figyelmünket, hogy Jézussal álljunk közel a szenvedőkhöz és utolsókhoz, majd megáldotta a résztvevőket.

A következő napokban várost néztünk, látványosságokat, mint például a 4 pápai bazilika, (Santa Maria Maggiore, Falakon Kívüli Szent Pál bazilika /itt magyar nyelvű szentmisén vettünk részt/, Szent Péter bazilika, és utolsónak a Lateráni bazilika), valamint a Forum Romanum, Colosseum és persze sok templom.

Hazafelé ugyanazon a plébánián szálltunk meg ahol odamenet aludtunk. Szombaton délután érkeztünk Szegedre.

Ez a zarándoklat mind lelki, mind világi élményekkel töltött el mindnyájunkat. Köszönöm, hogy részese lehettem a zarándoklatnak.

Kulik Lőrinc

A Társaskör augusztus 15-i estéjén a gyógyszerfejlesztés titkaiba tekinthettünk bele Dr. Kovács Éva gyermekorvos testvérünk jóvoltából. Mint megtudtuk tőle, jónéhány évet dolgozott a gyógyszerfejlesztés területén, egy ideig főállásban, később pedig a praxisa melletti tevékenységként.

Előadása első részében a gyógyszerkészítés történetét ismerhettük meg röviden, kicsit betekintettünk ennek magyar vonatkozásába is, majd arról hallhattunk, hogy „mi fán teremnek” a klinikai vizsgálatok, melyek a gyógyszerek ipari méretű gyártását megelőzik. Láttuk, hogy a fejlesztés menete nem megy gyorsan, legalább 15 év egy új szer kifejlesztése. Azt is megtudtuk, hogy milyen szigorú megszorításoknak kell megfelelni, mire igazán gyártásba kerülhet egy szer, és hogy van a gyógyszereknek életciklusa. A gyógyszerektől azt is elvárják a gyártó-finanszírozó cégek, hogy hasznot hozzanak, de ez nem minden esetben történik meg, időnként viszont gyors és kiemelkedő profitot termelnek.

Második részben kitért a sokakat foglalkoztató védőoltás témájára. Itt is hallottunk egy kis történeti ismertetőt, láttuk a különböző elven működő oltóanyagokat, hogy a különböző életkorokhoz is kötődnek védőoltások, és a megismételt oltásokra is hallottunk javaslatot és magyarázatot. Fontos volt az az információ is, hogy az általunk tapasztalt, a szóban forgó gyógyszernél nem ismert mellékhatásokat be lehet jelenteni, akár magunknak is, sőt kifejezetten várják is, hiszen a gyártónak kellenek ezek az adatok.

Lehetőség volt a végén feltenni a kérdéseinket, de sajnos az idő rövidsége miatt nem tudott az előadó mindegyikre kielégítően válaszolni, illetve a téma összetett volta miatt sok területre nem láthat rá még egy szakember sem. Sok kérdésünk lett volna még, hiszen ez a téma a hétköznapjainkban „testközelből” érint bennünket, reméljük ezeket a kérdéseket egy másik alkalommal feltehetjük.

Köszönjük az előadónak, Dr. Kovács Évának, hogy készséggel vállalta ezt az előadást, sok munkája, elfoglaltsága ellenére.

Aradi Márta

Az Újszegedi Társaskör szervezésében az Újszegedi plébánián az érdeklődők augusztus 8-án csütörtökön Tari Mária beszámolóját hallgathatták meg.

(A keretes Szentírás-idézeteket e sorok szerzője toldotta be.)

Tari Mária ma 68 éves gazdálkodó Zákányszéken. Emellett családanya, nagymama, sőt már dédnagymama is. Nem tart igényt arra, hogy beszámolóját elfogadják, ez az ő magánkinyilatkoztatása, ő úgy tudja a dolgokat elmondani, ahogyan átélte.

Mélyen hívő katolikus családban nőtt fel. Évekkel ezelőtt folyamatosan küzdött szívproblémákkal. Emellett folyamatos kísértéseknek is ki volt téve. Egy hang azt akarta elhitetni vele, hogy ő úgyis elkárhozik, kár erőlködnie.

A szívproblémák annyira súlyosbodtak, hogy 2011-ben rászánta magát egy régebb óta javasolt katéteres vizsgálatra. Szeptember 12-re, Szűz Mária neve napjára kapott időpontot, azonban ezt az utolsó pillanatban lemondta. De aztán, férje unszolására is, csak rászánta magát a vizsgálatra. Az újabb időpont november 2. volt. Még nevetett is magán:

Volt egy gazdag ember. Bíborban és patyolatban járt, és mindennap nagy lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. Örült volna, ha jóllakhat abból, ami a gazdag ember asztaláról hulladékként lekerült. De csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit. Történt, hogy a koldus meghalt, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag ember is, és eltemették. Amikor a pokolban kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és kebelén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. Fiam – felelte Ábrahám -, emlékezzél csak vissza, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg hogy kijutott a rosszból. Most tehát neki itt vigasztalásban van része, a te osztályrészed pedig a gyötrelem. Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy akik innét át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám – mondta újra -, küldd el legalább az atyai házba. Van még öt testvérem, hadd figyelmeztesse őket, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére. Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. De az erősködött: Nem hallgatnak, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy el valakit, bűnbánatot tartanak. Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, ha a halottak közül támad fel valaki, annak sem hisznek.” (Lukács 16,9-31)

Szűz Mária ünnep nem kellett, így a halottak napjára kapta az újabb időpontot.

Tudok egy emberről Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt – testben-e, nem tudom, testetlenül-e, nem tudom, csak az Isten tudja – elragadtatott a harmadik égig. És tudom, hogy ez az ember – testben-e vagy testetlenül, nem tudom, csak az Isten tudja – elragadtatott a mennybe, és titokzatos szavakat hallott, amelyeket embernek nem szabad kimondania. (2Kor 12, 2-5)

A vizsgálat során egyszer csak azt látja, hogy emelkedik, látja, hogy lent a vizsgálati asztalon az orvosok sürögnek-forognak testénél, ő pedig egy gyorsuló fény-alagúton egyszer csak megérkezett a menyország kapujához, ahol Jézus fogadta.

Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik. (1Kor 2,9)

Mária megjegyezte, az egésznek a leírására egyszerűen hiányoznak a szavak, emberi szókincsünk alkalmatlan az általa átéltek továbbadására.

Angyalok is voltak jelen. Tér és idő ott földi fogalmaink szerint nem létezik. Mária azonnal ott akart maradni.

Jézus először elvitte őt a Golgotára, ahol Mária végignézhette és átélhette Krisztus szenvedését. Mária kiemelte, a mai keresztfa- és Golgota-ábrázolásaink szinte tompítva adják vissza a valóságot, ami borzalmas volt.

Utána Jézus visszavitte a menyország kapujába, és megkérdezte tőle, maradni akar, vagy vissza akar térni a Földre. Mária első reakciója az volt, hogy maradni, de aztán erőt vett magán, és csak annyit mondott:

„Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” (Lukács, 1,38)

„Legyen úgy, ahogy Te akarod.”

Számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség. Ha meg tovább kell élnem, az gyümölcsöző munkát jelent. Nem tudom tehát, mit válasszak. Mind a kettő vonz: Szeretnék elköltözni, hogy Krisztussal egyesüljek, mert ez mindennél jobb volna. De hogy értetek életben maradjak, arra nagyobb szükség van. (Fil 1,21-24)

Jézus közölte vele, visszaküldi, mert vannak feladatai.

A visszatért Mária később tudta meg: 20 percig volt a klinikai halál állapotában, az orvosok 20 percen keresztül próbálkoztak az újraélesztéssel. Ennek során többször alkalmaztak elektrosokkot, amitől a mellkasa egészen megfeketedett.

Ami pedig mindenki, a nem hívő környezet számára is nyilvánvaló volt: Mária arca a visszatérés után sokáig ragyogott, fénylett.

Amikor Mózes lejött a Sínai-hegyről – a tanúság két kőtáblája Mózes kezében volt, amikor lejött -, Mózes nem tudta, hogy arcának bőre ragyogott, mivel vele beszélt. Amikor Áron és Izrael fiai látták, hogy Mózes arcának bőre ragyog, féltek a közelébe menni. De Mózes odahívta őket. Áron és a közösség elöljárói mind odamentek hozzá és Mózes beszélt velük. Ezután a többi izraelita is odament, és Mózes közölte velük mindazt, amit az Úr a hegyen neki mondott. Mikor aztán Mózes befejezte a hozzájuk intézett beszédet, befödte az arcát. Valahányszor Mózes az Úr elé lépett, hogy vele beszéljen, levette a leplet mindaddig, amíg ki nem jött. Amikor kijött, közölte Izrael fiaival mindazt, amit Isten mondott neki. Izrael fiai pedig látták, hogy Mózes arca sugárzik. De Mózes újra befödte arcát, amíg csak ismét be nem ment, hogy az Úrral beszéljen. (Kivonulás, 34,29-35)

Mi Mária legfontosabb üzenete?

Jézus mindenkit kimondhatatlanul szeret, és bármelyikünkért elszenvedte volna a Golgotát. Nem akarja, hogy bárki elkárhozzék. Bárki, aki elkárhozik, az az ő saját tudatos döntésén alapszik. Jézus azt szeretné, ha mindenki üdvözülne.

Ennek feltétele bűneink őszinte megbánása. Vegyük komolyan a bűnbánat szentségét. Ne úgy menjünk gyónni, hogy „elkövettem, meggyónom, elimádkozom az elégtételt, és legközelebb újra elkövetem ugyanazokat a bűnöket.” Az első és legfontosabb, bűneink őszinte, töredelmes megbánása. Ezután, mint ennek betetőzéseképp járuljunk csak a bűnbocsánat szentségéhez.

És Mária azt is elmondta, élménye nem tette őt automatikusan mentessé a bűntől, ő is követett el azóta (apró) bűnöket. De ezeket őszintén megbánta, és a személytől, aki ellen elkövette, bocsánatot kért. Meglepetésére az illető személy is nagy alázattal kezelte a történteket.

Gyógyszerekre a nagy találkozás után már jóval kevésbé van szüksége.

Köszönjük az illetékeseknek, hogy alkalmunk volt ennek a szép tanúságtételnek a maghallgatására.

Lejegyezte:
Király József

A Társaskör július 25-én tartott estéjén Dobos János, rajztanár ezúttal a képzőművészet világába vezetett el bennünket. Talán sokan ismerjük Vermeer, XVII. századi festő műveit, de kevéssé azonosítjuk az emlékezetünkben élő képet az alkotóval. Most hallhattunk életéről, munkáiról, különleges képességeiről, és még sok érdekességről János közvetlen stílusával, világos nyelvezetével élvezetessé tette a festő megismerését.

Előadónk többek közt kiemelte a festő által használt különleges színeket, amit abban a korban csak ő tudott előállítani, mint pl. a különleges kék színt. Megtudtuk azt is, hogy képein ő nagy pontossággal ábrázolta a perspektívákat, a valóságnak teljesen megfelelő látásmódot. Hallhattunk a művészettörténészek vitáiról, akik képeit elemezve a mai napig nem tudják eldönteni, hogy a festő saját maga festette-e át néhány képét, vagy más nyúlt hozzá, és változtatta meg.

János megemlítette, hogy volt, aki hamisította a képeit a második világháború idején, és ezért majdnem az életével fizetett. Még sok más érdekességet is megtudtunk János alaposan kidolgozott előadásából, amit ezúton is köszönünk neki. Sajnáljuk, hogy a technikai problémák miatt a beszéd néhol nehezen érthető volt. Reméljük, még máskor is hallhatjuk egyéb témákban Dobos János testvérünket.

Aradi Márta

Augusztus 18-án a szokásos 19 órai kezdettel Dr Kredics László egyetemi docens az SzTE TTK Mikrobiológiai Tanszékének munkatársa tartott volna előadást, de sajnos megbetegedett – úgy látszik, a vírusok a velük foglalkozó kutatókat sem tisztelik. Így aztán érdekfeszítő előadása egyenlőre elmaradt, de később mindenképpen pótolni szeretnénk, amiről időben értesítjük az érdeklődőket.

Ez alkalommal Aradi Márta ugrott be, mivel a két nap múlva esedékes szőregi romokhoz szervezett zarándoklattal kapcsolatban sokszínű, szerte ágazó anyag gyűlt össze, amelyhez történelmi események, irodalmi alkotások, régészeti érdekességek, ismertető videók is tartoztak, és ennek egy részét bemutatni most lehetőség nyílt.

Érdekes észrevenni a történelmi események és a helyi történések közötti összefüggést, jó emlékezni az egykori eseményekre, amelyek következményeként népünk nem csak le tudott telepedni a Kárpát medencében, de fenn is tudott maradni, és kereszténnyé is tudott válni.
Ennek folyamatát, jelentőségét próbáltuk emberközelivé tenni, érzékeltetni az előadásban, amit a személyes érintettség érzésével és közös imával, énekkel zártunk.

Aradi Márta