Bibliaiskola a megküzdésről, a próbatételekről

A Laudetur Kiadó vezetője, Vereb István készített egy beszélgetés-sorozatot Dr. Thorday Attila plébános atyával. 

A Bibliaiskolában kifejezetten olyan szakaszokkal, történetekkel találkozik, amelyek az élet megpróbáltatásairól szólnak. Megnézzük, hogy a bibliai szereplők hogyan tudtak szembe nézni a kihívásaikkal, fájdalmaikkal és mit tanulhatunk tőlük.

 

1. rész: Ábrahám – Aki teljesen Isten vezetésére bízta magát

Ábrahám és Sára nagy bánata: nem született közös gyermekük. Hány mai család átéli ugyanezt! Mennyire vesszük komolyan Isten ígéreteit? Istennél tényleg semmi sem lehetetlen? Néha Isten kegyetlennek tűnik? Miért ad próbatételeket?

*****

2) József története – A nehézségekben helyállás példaképe

Mi is kerülünk olyan helyzetbe, amikor úgy érezzük, elárulnak, becsapnak, kihasználnak bennünket… mint Józseffel is történt. Hogyan válhat mégis minden a javunkra? Hogyan tudjuk meglátni a szerencsétlen, tragikus események mögött az Istent?

*****

3) Jónás – Istennel élek vagy elfutok?

Sokszor mi is legszívesebben elfutnánk Isten elől, mint Jónás tette. Nem akarjuk azt, ami történik. Mire mutat rá Jónás és Isten kapcsolata? Mit üzen nekünk?

*****

4) Rut esete – Hogyan tudunk a bajban szolidárisak lenni másokkal?

Éhínség, költözés, többszörös haláleset, családtagok elvesztése – mindezt átéli Rut is. Vajon, hogyan lehet ilyen nehéz körülmények között megőrizni a szívünk békéjét? Hogyan gondoskodik ilyenkor az Isten?

*****

5) 22. zsoltár – Miért hagytál el engem?

Milyen szívesen panaszkodunk mi is, hogy milyen rossz az életünk, mennyi bajunk van, milyen elviselhetetlen terhekkel kell megbirkóznunk. Mire akarják ráirányítani a figyelmünket a zsoltárok?

A művészetek és kultúra missziós útján…

Ez a cím jutott eszembe, amikor Ludányi Olga, valamint Orcsik Sándor és társai július 21-én a csütörtök esti Társaskör keretében megtartott előadását hallgattam.

Ugye milyen jó érzés rácsodálkozni egy gyönyörű festményre, elolvasni egy szép, lelkünket simogató, kedves verset, ámulva nézni egy szép épületet, meghallgatni egy csodás zenei művet, és közben rádöbbenni, hogy „ami szép és jó, abban Isten tükröződik”.

A csütörtöki Felnőttkatekézis csoportra épülő és Aradi Márti által szervezett alkalmakat – az elhangzó, magas színvonalú előadások alapján – magamban „Művészeti Szalonnak” nevezem.

Ez alkalommal Olgi előadásának címe: „Szépségre törekvés, az Énekek Énekétől napjainkig.” Kozmetikusként előadásában rámutatott, hogy amióta ember az ember, törekszik a leginkább harmonikus megjelenésre, így a kozmetikus szakma is hozzájárul az emberi szépség és harmónia megteremtéséhez.

Olgi idézett Nemeshegyi Péter atya „Holdfényben” című könyvéből, miszerint: „Az ember nem csak az igazság ismeretére törekszik, hanem talán még nagyobb buzgalommal, a szépség megtapasztalására és megteremtésére. Szépségben gyönyörködni, szépséget teremteni, ez is az Egyedülálló kiváltsága.”

Az előadáson hallhattuk, hogy már az ősember is szépítkezett, az egyiptomi, hellén, mezopotámiai, római kultúrákban is helye volt a szépségre törekvésnek. Egyiptomban mindkét nem festette az arcát, a sumérok ötezer évvel ezelőtt már rúzsozták ajkukat, de az első csavaros rúzst, az Egyesült Államokban szabadalmaztatták 1929-ben.

A bibliai Énekek Énekéből kiragadott idézetből megismerhettük, hogy milyen hasonlatokkal illették Salamon király idejében a szépséget.

A keresztény középkorban, az öröklétre készültek, s így nem foglalkoztak az emberi test ápolásával, díszítésével. A kencéket megtévesztő, kontrollálhatatlan vágyak gerjesztő eszközeinek tartották.

A reneszánsz kor embere már díszíti magát, de a test higiéniája nem foglalkoztatja. Az Újkor, a Napkirály uralkodása már a tornyozott parókák, pirosítók és illatszerek korát jelenti, de a tisztálkodást mellőzi. Az 1800-as években sorra nyílnak a fürdőhelyek, a kozmetikai ipar is lendületet vesz. Napjainkban pedig tanúi lehetünk a fantasztikus választéknak, a kozmetikai kezelések változatosságának, a hagyományos, kézi arcmasszázstól, az elektrokozmetikai kezelések sokaságáig. Érdekfeszítő előadását Olgi egy gyönyörű Goethe idézettel zárta, amely így szól: „Fürkéssz a lét műhelyében, / mindig egészet a részben, / semmi héjban, semmi magban, / mert ami kint, bent is az van.”

A fentiekhez a magam részéről Edit Stein „A lényeg” című versét fűzöm: „Amit látunk, nem más, külső kéreg. / A Teremtő látja csupán, mi a lényeg!”

Elgondolkodtató sorok! De felmerül a kérdés: Mi a lényeg? S a válaszom: Lényeg a lélek!

Az est második részében Orcsik Sándor, Forgács Endre, Petrovics Ferenc, Plánka József előadásában hallhattuk, az alábbi keresztény énekeket: „Ha Isten békéje lakja szívemet…”, „Gyönyörű az élet ott, hol szeretet él”, s végül „Mi Atyánk, ki vagy a Mennyben”.

A lelkes jelenlévők, az est zárásaként, közösen énekeltük el Kodály Zoltán „Esti dal” című művét.

A szívvel, lélekkel, szeretettel, és gondos felkészültségről tanúskodóan előadott művek meghatározták az est felemelő hangulatát, amelynek érzékeltetésére, e sorok írójának mondanivalója helyett, méltóbb az alábbi idézet:

„Ha Isten békéje lakja szívemet, úgy dúlhat vihar ellenem. / Nagy hittel szívem zengi az éneket: / Az Úrban, az Úrban jó nekem!”

Tájékoztatunk, hogy amennyiben velünk szeretnél tartani, szeretettel várunk csütörtök estéken a plébánia nagytermében, a Művészeti Szalonban megrendezésre kerülő előadásokon. Felismerheted, hogy mennyi „erő van azokban, akik rejtőzködésükben ragyogóak”!

Bevallom, Pálfai Zoltán, makói plébános atya előadásának hallgatása során ismertem fel, hogy kis csoportunk a Csend, a Művészetek és a Kultúra missziós útját járja, és hisz a közösség fenntartó erejében! Mindez örömömre szolgál, melyet a hallgatóság meg is erősített, valamint már azt is hallhattuk, hogy Szegeden, városunkban nincs másik hozzánk hasonló, a művészetek közvetítése érdekében ilyen módon tevékenykedő katolikus csoport. Hála és köszönet az előadók fáradozásáért!

Vörösné Magdi

Taizében jártunk

Két év kihagyás után idén végre ismét lehetőségünk nyílt arra, hogy elutazzunk a franciaországi Taizébe, abba a burgundiai faluba, ahova a világ minden tájáról érkeznek az elmélyült imádságra és a testvéri közösség megélésére szomjazó emberek.

Az ott élő szerzetesközösséget 1940-ben Roger Schütz alapította, aki Roger testvérként vált világhírűvé, hiszen álma, a kiengesztelődés és béke mindennapi megélése mindmáig igen aktuális. A nyári egyhetes ifjúsági találkozók alkalmával napi háromszori közös énekes imádságban fordulnak az Úrhoz az itt élő szerzetesekkel együtt.

2022. július 10-én Szegedről és Budapestről közel ötven, többségében fiatalokból álló magyar „küldöttség” is érkezett a Taizéi Közösség falujába. Előtte részt vehettünk egy torinói három napos találkozón is, ahol a programok középpontjában a nemzetek közötti kiengesztelődés állt.

Taizé-i imádság egy torinói templomban

Ezt leginkább a szállásadó olasz testvéreink vendégszeretete által tapasztalhattuk meg, ahogyan a nyelvi akadályokkal mit sem törődve igyekeztek a kényelmünkről gondoskodni, és elhalmoztak minket a finomabbnál finomabb házi készítésű finomságaikkal. Ellátogattunk a Bosco Szent János által alapított szalézi rend első iskolájába, amely ma már múzeum, és Torino szegénynegyedében található. Itt gyűjtötte össze Don Bosco az utcán kallódó gyermekeket a 19. század derekán, hogy Istenben megőrizze és felnevelje őket.

Don Bosco szobája

A múzeumban megismerhettük a legendás szent életét, megszemlélhettük a szinte rongyosan egyszerű öltözetét, amely arról tanúskodik, hogy mindent fillért sajnált magától, amelyet a gyerekek javára is fordíthatott. Kilenc éves korában álmot látott, amelyben egy vadállatok képében verekedő gyereksereg megszelídítését kérte tőle az Úr, akik ezután bárányokká változtak.

A legmélyebb élményünk Torinóban a Torinói Lepel megtekintése volt, amely előtt az utolsó éjszaka néhány percre letérdelhettünk. Szavakba nem önthető, hogy mit éreztünk, amikor tudatosult bennünk, hogy ez minden bizonnyal az Úr Jézus halotti leple, amin a Megváltó arcvonásai és értünk szenvedő testének lenyomata található. Különleges alkalom volt ez, hiszen a szent Leplet nagyon ritkán tekintheti meg a nagyközönség. Isten ajándéka volt, hogy imádkozhattunk előtte.

Torinóból Taizébe vezetett az utunk. Itt számomra a legnagyobb ajándék az volt, hogy a kiscsoportos beszélgetések alkalmával elbeszélgethettem amerikai, hongkongi, svájci, ukrán, lengyel és német keresztény testvéreimmel. Megdöbbentő volt, hogy az eltérő kulturális háttér ellenére az alapvető emberi kérdéseink és problémáink nagyon hasonlóak, és ha megvan bennünk a szándék, megélhetjük az egység örömét. A közösen feldolgozott bibliai részek ebben segítettek minket, miként a napi 1-2 órás közös „házimunka” is, amiből Taizében mindenki kiveszi a részét. Felemelő volt hallgatni a konyha ablakából kiszűrődő ismerős énekeket, amelyeket mosogatás közben énekeltek a bent szorgoskodók.

A 11 napos utazásról hazatérve azért imádkozunk, hogy itthon se szűnjön meg a Taizében átélt békesség, sőt másoknak is át tudjuk adni a kiengesztelődés örömét.

Németh Zsuzsanna

Elektromos és mágneses jelenségekkel ismerkedünk

Megkísérlek kísérletezni, avagy elektromos és mágneses jelenségekkel ismerkedünk.

A nyáresti Társaskör sorozatban június 30-án Csányi Sándor, a Radnóti Miklós Gimnázium fizika tanára várt bennünket a plébánia nagytermében. Két, kísérleti eszközökkel zsúfolt asztallal fogadott minket, hogy előadásénak anyagát részletesen demonstrálja. Elektrosztatikával kezdtünk: a megdörzsölt testek elektromos töltést vesznek fel, azonos töltés esetén ezek taszítják, ellenkező töltés esetén vonzzák egymást. A jelenséget szőrrel dörzsölt ebonit rudak segítségével, valamint ún. elektroszkóppal (felfüggesztett papírlapok) mutattuk ki. A töltéseket elektrosztatikus erőteret hoznak létre, ábráját olajba diszpergált keményítővel demonstráltuk. A legnagyobb érdeklődést a Van de Graaf generátor (jó nagy kísérleti eszköz) váltotta ki. Ez egy nagyfeszültségű elektrosztatikus generátor. Sikerült is kisütésekor jó nagy villámokat generálni. Élénk tetszést váltott ki, amikor egyik fiatal nő testvérünket ( – biztonságos körülmények között – ) a generátorral „feltöltöttük”, ekkor hajszálai, – mint jól működő elektroszkópok, – taszítani kezdték egymást, és ezzel egy jó kis „punk” frizurát teremtettek a fején.

Ezután áttértünk a mágnesesség vizsgálatára. A mágnesesség az ún. ferromágneses anyagokra jellemző állandó tulajdonság. Hasonlóan a töltött testekhez, ezek is két pólussal rendelkeznek. Azonban, ellentétben a töltések szétválaszhatóságával, a mágneses rudat kettévágva is két darab kétpólusú rúd darabot kapunk, tehát nem tudtuk szétválasztani a pólusokat.

A legismertebb ferromágneses eszköz az iránytű. Jól ismert ez esetben is az ellentétes pólusok vonzása, illetve az azonos pólusok taszítása. Oersted dán fizikus elektromos vezeték alatt felejtette iránytűjét és ez kitért az É-D irányból! Ez az áram mágneses terének hatása. Megismételtük ezt a kísérletet és több, más, az áram és mágneses mező kölcsönhatásának demonstrálását szolgáló kísérletet is. Fontos terület ez, hiszen pl. az egyenáramú motorok is ezen az elven működnek.

Lenyűgözött bennünket Csányi tanár úr tudása és lelkesedése, amivel ezen az estét megajándékozott bennünket.

Tarodi Béla

Szegedi Szülők Kórusa a csütörtöki Társaskör estéjén

Hangulatos zenei esten vettek részt mindazok, akik eljöttek július 7-én a plébánia nagytermébe a nyári csütörtök esténkénti Társaskör programsorozatában szereplő Szegedi Szülők Kórusának hangversenyére.

A kórus vezetője Berényiné Ale Krisztina nagyszerűen összeállította a koncert műsorát. Ezúttal nemcsak kórusműveket hallottunk, hanem az énekkar tagjai egy-egy általuk kiválasztott szép és bölcs gondolatot vagy verset is felolvastak, így még szebbé, gazdagabbá, emelkedettebbé vált az est hangulata, atmoszférája.

A klasszikus műfajtól a könnyedebb műveken át a népzenéig szárnyaltak a szép hangok, színes és változatos programukkal nagy élményben részesítették a hallgatóságot.

A koncert zárásaként együtt énekelt kórus és közönsége, a népszerű Erdő mellett estvé ledtem kezdetű népdalt, amelyet Kodály Zoltán gyűjtött Pásztón, amelyet kórusművé is feldolgozott Esti dal címen. Szövege, legalábbis az első 2 versszak Arany János nevéhez kötődik, ám a 3. versszak szegedi születésű és úgy tudom, a dallam is nagy költőnktől származik.

Ahogyan a műsor kezdő darabja, azaz Kodály Zoltán: Nagyszalontai köszöntő c. kórusművének utolsó soraiban elhangzott kissé átköltve: „amennyi fűszál van a tarka mezőben, annyi áldás szálljon kórusunk fejére!”, a hangverseny végén a közönség soraiból kedves zárszóként Vörösné dr. Árgyusi Magdika több szép köszönő mondat után a fenti idézetet a következőképpen szólaltatta meg: „[…] annyi áldás szálljon kórusuk fejére!”

Lelkes tapssal köszönte meg a hallgatóság a szép zenei és irodalmi élményt!

Lucz Ilona

Dr. Gyuris György emlékére

Egyházközségünk oszlopos tagja türelemmel viselt hosszú betegséget követően hazatért Teremtőjéhez.

György testvérünk a szegedi Somogyi Könyvtár igazgatójaként ment nyugdíjba. Innentől kezdve elsődleges feladatának tekintette a szolgálatot egyházközségünkben. A „Száz év a Liget oldalában” c. könyvnek társszerzője és lektora volt.

Kezdetben sekrestyési feladatokat látott el a Radnóti utcai kápolnában. Mint tudjuk, később itt épülhetett fel a mai Kalkuttai Szent Teréz anya templom, ahol György testvérünk szolgálata valóra vált. Liturgiaismerete, jártassága a hitélet területén nem csak példamutató volt, de nélkülözhetetlen is egyben.

Szívesen volt ministráns, felolvasó, és ez idő tájt mindig ő állította össze a szentmisén szolgálattevők havi beosztását is. Áldoztatási joga segítette a szentmisét bemutató atyát. Számtalan esetben vitte el nagybetegeknek az Eucharisztiát.

Megromlott egészségi állapota ellenére rendszeresen részt vett a szentmiséken, mindaddig, míg ágyban fekvő beteg nem lett.

Emlékét szívünkben őrizzük, emberi jósága legyen mindenki számára útravaló.

július 22-én, pénteken reggel 8 órakor gyászmisét mutatunk be érte a Teréz-templomban, majd hamvait — temetési szertartás keretében — az Alsóvárosi temetőben helyezzük örök nyugalomra.

Nyugodjon békében, Jézus nevében!

Évadzáró a Felnőtt katekézis csoportban

Az elmúlt hét csütörtök este – június 16-án – véget ért a felnőttkatekézis csoport „tanéve”. Minden csütörtök este az „Erkölcsi önmegvalósítás a Messiás segítségével” c. hittankönyvből, melyet Turay Alfréd professzor úr állított össze, lépésről lépésre átbeszéltük Attila atya vezetésével azokat a   kérdéseket, melyek az erkölcsi önmegvalósítás körébe tartoznak. Hogyan figyeljünk az Istentől kapott törvényre és saját lelkiismeretünkre? Mire tanít a Hegyi beszéd? Mit eredményez az Isten iránti bizalmatlanság vagy az emberi élet „semmibevétele”? Miként lehet megerősíteni újból Mennyei Atyánkhoz vagy embertársainkhoz való bizalmunkat? Egy-egy témakörhöz egyrészt az Ószövetség valamely prófétájától, az Újszövetség evangéliumaiból illetve az apostoli levelekből, valamint pápai enciklikákból vett idézetek segítették tájékozódásunkat, illetve adtak inspirációt keresztény életünk megéléséhez.

Ebben a félévben különösen fontos volt számunkra, hogy közösen kapcsolódhattunk be az egyházmegyei szinodális esték programjaihoz, amely esték ahhoz is segítséget nyújtottak, hogy átgondoljuk, mi hogyan tudjuk mások számára átadni az evangélium üzenetét.

Ezeken az estéken arra is találtunk időt, hogy közösen köszöntsük fel a közösségünkhöz tartozókat születés- és névnapjuk alkalmával. Így történt ez ezen az estén is, amikor az egész év kegyelmeiért elmondott hálaimánk után előbb felköszöntöttük az ünnepelteket, majd Aracsiné Ági, Lucz Ili és Péterfi Gabi kedves, már a nyár hangulatát is idéző zongorajátéka vezetett át bennünket a kötetlen, baráti beszélgetéshez.

A nyári szünet után hívunk és várunk mindenkit szeretettel ebbe a felnőtt katekézis csoportba, ahol barátok között beszélgethetünk arról, miként éljük meg a 21. században keresztény hitünket, és az Örömhírt hogyan tudjuk továbbadni a körülöttünk élők számára.

Homoki-Nagy Mária

Elsőáldozás Úrnapján

Június 19-én, Úrnapján tartották meg templomunkban az elsőáldozást. Családunkból középső gyermekünk készült erre a nagy alkalomra. Jó volt látni vágyakozását, lelki formálódását, ahogy egyre közelebb értünk ehhez a naphoz.

Vasárnap ünneplőbe öltözött rokonok, ismerősök sokasága töltötte meg a templomot. Az arcokon örömteli várakozás, izgatottság volt. A fehér ruhában bevonuló elsőáldozók komoly arccal, kicsit megilletődötten vonultak be a szentmisére. A szentmise szépségéhez járult hozzá a gitáros énekkar zenei szolgálata, a misére kiválasztott dalok segítették az ünnep átélést.  Köszönjük a szép énekeket.

Számomra a legmeghatóbb pillanat az volt, amikor a szülök elsőáldozó gyermekük vállára téve  kezüket imádkoztak és kértek áldást rá. Hálásnak és magajándékozottnak érzem magam ezekért a pillanatokért.

Köszönjük a hitoktatók lelkiismeretes munkáját, a gyerekekért elmondott sok imát.

Siklósné Pechan Szilvia

***
Az elsőáldozásról készült sok-sok fotót itt lehet megnézni és letölteni: 
https://photos.app.goo.gl/HadPbnJxZ5YmKC2v7

Hittanosaink napközis tábora a plébánián

A hittantáborunk témája: A világ teremtése és teremtésvédelem volt. A tábort június 27 és július 1. között, hétfőtől péntekig tartottuk. Törzshelyünk, ahova gyülekeztünk és visszatértünk az Újszegedi Árpád-házi Szent Erzsébet Plébánia volt.

Célunk volt, hogy a Teremtés tábor hete alatt összefogunk, hogy együtt örüljünk a teremtés ajándékainak és gondolkodjunk azon, hogy hogy törődünk vele. Ez az időszak értékes lehetőség, hogy megálljunk egy pillanatra a mindennapokban és elgondolkozzunk az élet szövetén, amelynek mi is részesei vagyunk.

32 hittanos volt velünk, programjainkban két segítőnk volt: Koczó Máté piarista diák és Szentgyörgyi János, aki a Gál Ferenc Egyetem hittanár szakos növendék. Segítő jelenlétük jelentősen hozzájárult a tábor egységéhez és programjaink sikeréhez, köszönjük segítségüket. A tábort Behánné Brigitta, Jankainé Nikolett és Gál Viktorné együtt vezettük. Köszönjük a szülőknek is, hogy a témára nyitott, érdeklődő gyerekeket hoztak a táborunkba, akikkel nagy öröm volt együtt lenni és napról napra egységben haladhattunk a célunkban.

Mindennap volt a Teremtés történet napjairól ismeretátadás, közös ima, beszélgetés, kézműveskedés, közös játék, és a három középső napon kirándulás.

Először ismerkedtünk, ezt követően kezdtük a Teremtés témát feldolgozni verbálisan, kézműveskedéssel, amit mindennap folytattunk. Pihenésképp játszottunk a Ligetben.  Másnap hajókiránduláson voltunk a Tiszán. Amikor a növények teremtéséről tanultunk aznap a hozott cserepekbe Takácsné Zita anyukánk szakszerű vezetésével virágokat ültettünk.  A cserepes virágokat, amit ültettek – hazavihették a gyerekek.

A következő napon elutaztunk Kecskemétre, ahol az Arborétum legszebb részét, az egyházi területet, a Kápolna dombot kerestük fel. A stációk mentén haladva, a fák hűvösét keresve a 7 állomásból álló Teremtés-keresztutat imádkoztuk. Az egyes állomásokat beosztva a gyerekek imádkozták, felajánlva hálából a családjainkért és elhunyt hozzátartozóinkért. Utána a Planetáriumban szemléletes, didaktikus, ugyanakkor látványos, sőt a lehetőségekhez képest szórakoztató, előre megrendelt rendhagyó órán vettünk részt a Teremtés témájához kapcsolódva.

Csütörtökön reggeli után indultunk a Stutzmann-tanyára. Vili és Viktória segítségével megismerkedhettünk tanyájukon a lovakkal, juhokkal és báránykákkal, a kecskével és kis gidáival, láttak pulykát és kacsákat és kutyákat is a gyerekeink. Az állatok után birtokukba vehették a hatalmas szalmabálákat, amelyen nagyon nagy örömmel ugráltak. Elfáradva érkeztünk vissza a plébániára, majd ebédelni mentünk. Ebéd után az élmények kerültek feldolgozásra, majd a szülők jóvoltából palacsintáztunk.

A záró napon padlóképes feldolgozással összegeztük tanult ismereteinket és a segítőink által egy rövidfilmet néztünk a Teremtésről. Az utolsó együtt töltött délután ismeretinket ún. „Teremtés-vetélkedővel” fejeztük be. Ezt uzsonnázás, jégkrémezés követte, befejezésül hálát adtunk a tábor kegyelmeiért.

Behánné Brigitta, Jankai Nikolett nevében is Gálné Ilike

Életigen

Az idei év nyári, csütörtök esti Társasköre június 23-án művészeti előadással indult ÉLETIGEN címmel, Sallay Gergely gitárművész – költő – előadó és Fabulya Andrea tanárnő – szavaló – előadó zenés – verses estjével. Szép számú közönség gyűlt össze a plébánia nagytermében, hogy átadja magát a művészet szépséget teremtő alkotásainak.

Az előre kinyomtatott, gondosan összeállított programot mindenki olvashatta, így nem konferáltak az előadók. Mivel úgy tervezték meg az est műsorát, hogy töredezés nélkül, egyben hangozzék el, kérésüknek megfelelően csak az est végén tapsolt a közönség.

Négy, a fülnek nagyon kellemes hangzású gitárra írt zenemű közé illeszkedtek a versek, mely muzsikákat Gergely művészien szólaltatott meg. Heitor Villa – Lobos, Francisco Tarrega, Leo Brouwer zenéi kereteztek egy-egy verstömböt. Faludy György, Nagy László, Kosztolányi Dezső, Weöres Sándor, Kányádi Sándor, Zelk Zoltán és Pilinszky János költeményei mellett Sallay Gergely versei is elhangoztak a szerző előadásában. Andrea és Gergely egymást váltva szavalták a szebbnél szebb, időnként komoly filozófiába hajló verseket. Gitármuzsikával kezdődött és prózával fejeződött be a művészeti est, ez utóbbi mű Sallay Gergely tollából született Volt egyszer régen címmel, amelyet Andrea olvasott fel ugyanolyan élményszerűen, mint ahogyan a verseket is nagy átéléssel adta elő.

Mind a zene, mind a versmondás szuggesztív, meggyőző erővel hatott a közönségre, produkcióikat hosszantartó tapssal köszönte meg a hallgatóság.

Ám ekkor még nem teljesen ért véget az est, Aradi Márti kérdéseket irányzott az előadók felé, többek között: „Hogyan is kezdődött a művészi pályájuk?”  Megtudtuk, hogy Andrea a gyermekének köszönheti a versmondást, eleinte a kicsinek szavalt, hogy lekösse a figyelmét, majd egyre szélesebb körben mondhatta és mondhatja el kedves verseit.

Gergelyről kiderült, kisgyermek korától kezdve művész akart lenni, sok mindent kipróbált a művészet változatos palettáján.

Mindkét fiatal nagyon tehetséges egyéniség! Szívből kívánjuk, hogy emberek sokaságát boldogítsák a szép zenével, versekkel!

Lucz Ilona